041 - St. Moritz hegy, St. Pokoli hegy

Sríla Prabhupada Uvaca 41

St. Moritz hegy, St. Pokoli hegy

1973. április 2-4.

ISKCON Zurich, Svájc

Míg Bombayben időztünk, egy idősebb tanítvány lenyűgöző képeslapot mutatott Sríla Prabhupadának a színes vadvirágos, friss zöld mezős Saint Moritz hegyről. Gyönyörű volt. Az egyik bhakta azt javasolta Sríla Prabhupadának, hogy álljon meg és pihenjen ott a Bombayből New Yorkba való hosszú utazása közben. Sríla Prabhupada nagyon gyors iramban utazott, 6-7 napnál többet sehol sem időzve. A Saint Moritznál való megállás igen nagyvonalú javaslatnak tűnt.

A Saint Moritznál való elidőzésnek azonban volt egy másik oka is, nevezetesen az arany spekuláció. Néhány idősebb férfi arra gondolt, hogy aranyba való befektetéssel kéne biztosítani az ISKCON vagyonát, még mielőtt veszítene az értékéből. Zurich pedig épp a megfelelő hely volt az aranyrudakba való invesztálásra. Sríla Prabhupada még csírájában csípte el az ötletet.

Amikor megérkeztünk Saint Moritzba, a népszerű síparadicsomba, amíg a szem ellátott, mindent hó borított. A hotelnek volt egy központi, lifttel ellátott előcsarnoka, a szállásunk pedig egy háromszobás, konyhás apartman volt. A nagy nappaliból üveg tolóajtó vezetett a verandára, melyről a hófödte hegyek csodálatos tájképe volt látható. Sokak szerint lélegzetelállító volt, nem úgy Sríla Prabhupada számára.

Sríla Prabhupada nagyon szabályozott életet élt. Sosem számított, hol vagyunk. Az élete óramű pontossággal folytatódott, a napi időbeosztása is változatlan maradt.

Egyik reggel Sríla Prabhupada meleg sáfrány csuklyás kabátot vett fel, és a reggeli sétájához készülődött.

- Sétálni megyünk - mondta. - Megnézzük, milyen hideg van?

Mivel a földszinten voltunk, Ő Isteni Kegyelme kinyitotta az üveg tolóajtót, hogy kisétáljon a verandára, mely a bejárat felé vezetett. Hirtelen süvítő, jéghideg légáramlat töltötte be az egész lakosztályt. Olyan volt, mint valami hóvihar.

- Óóóóó, ez túl hideg! - kiáltott fel Sríla Prabhupada tágra nyílt szemekkel.

Amikor csak lehetőségem nyílt látni ezeket a gyermeki arckifejezéseket, szívem mindig olvadozott az örömtől. Sríla Prabhupadából előtört a gyermeki ártatlansága. Míg legtöbb tanítványa csupán az erős, eltökélt prédikátort láthatta benne, szerencsésnek éreztem magam, hogy tanúja lehettem, amint ezek a megnyerő, bensőséges kifejezések villannak fel Sríla Prabhupada arcán.

- A folyosón, az épületben fogunk sétálni - mondta.

Egy kis sarki fuvallat nem zavarhatta meg Sríla Prabhupada reggeli sétáját. Így aztán Ő Isteni Kegyelme, Pradyumna és én a folyosó felé tartottunk. Ez azonban a problémák újabb sorával szembesített minket. A helyet úgy tervezték, hogy nagyon kis energiaveszteséggel működjön. Amikor az érzékelők valaki közeledtét jelezték, a lámpák egy időre fel-, majd kisvártatva ismét lekapcsoltak. Ahogy fel-le sétáltunk a folyosón, útközben folyton különféle gombokat kellett nyomogatnunk, hogy a fények ne aludjanak ki. Különben a sötétben kellett volna sétálnunk.

Pradyumna aztán vissza is ment az apartmanba. Sríla Prabhupada és én folytattunk a folyosón való fel-le sétálást. Én szaladtam gombtól gombig - nyomtam, japáztam, nyomtam, japáztam. Ez így ment vagy fél órán át.

- A hideg idő meghozta az étvágyamat - mondta aztán Sríla Prabhupada. - Menjél, készíts nekem egy kis halavát.

- Rendben, Sríla Prabhupada - feleltem, továbbra is a gomb nyomogatás miatt nyugtalankodva. - Várjak a sétád végéig, vagy menjek most?

- Nem kell, én sétálok tovább. Menjél, készítsd el a halavát.

Mindig nagyon szerettük, amikor Sríla Prabhupada megéhezett. Öröm volt főzni neki. Amikor bementem, mondtam a többieknek:

- Sríla Prabhupada még mindig a folyosón sétál. Valakinek ki kéne menni, nyomogatni a gombokat, hogy égve tartsa neki a villanyt.

Mindannyian kilestünk az ajtón, és láttuk, amint Sríla Prabhupada japázik, sétál és nyomogatja a gombokat, hogy égve tartsa a lámpát. Nagyon vicces volt.

Jai Sríla Prabhupada!

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/41