2015. szeptember 29., kedd

046 - Úton Mexikóból, a Felsőlélek és a stewardess

Sríla Prabhupada Uvaca 46
Úton Mexikóból, a Felsőlélek és a stewardess
1975. február 19.
Venezuelai Légitársaság

Sríla Prabhupada mindenkire hatással volt a környezetében, s mindig tanulságos volt vele való utazás. Miközben a különféle templomokat látogattuk, extatikus élmény volt látni, mint emeli fel transzcendentális szintre mindenki lelkesedését.

Ám a repülőkön, reptereken való utazásokban egészen másfajta lehetőségek rejlettek. Láthattam, mint változtatja meg azok életét, akik semmit nem tudnak róla. Biztos a kisugárzása volt. Ezt még egy hozzám hasonlóan ostoba személy is láthatta.

Egyszer egy mellette elhaladó stewardess azt mondta róla: "Ez a férfi csodálatosan néz ki." Mások azt kérdezgették, mit tehetnének érte.

Egy - a Venezuelai Légitársaság gépén történt - eset azonban egészen egyedülálló volt. Sríla Prabhupada, Paramahamsa Swami, Nitai Dasa és jómagam Mexikóvárosból Caracas felé tartottunk. Nem készültem prasadammal az útra, ám épp indulás előtt egy indiai vaisnava hölgy egy zacskónyi puffasztott rizst nyomott a kezembe, amit az útra készített.

- Rendben, akkor együnk egy kis prasadamot - mondta Sríla Prabhupada nem sokkal felszállás után.
- Abból kérsz, amit a repülőgépen szolgálnak fel? - kérdeztem.
- Nem, nem - felelte nyomban. - Van saját prasadamunk. Az jó lesz.

Nem kértem tányért, csak lehajtottam az asztalkát, kibontottam az alufólia csomagolást, és a lelki tanítómesterem elé helyeztem a puffasztott rizst. Azon nyomban enni kezdett. Bár kis adag volt, csupán nagyjából a felét ehette meg. Anélkül, hogy rám nézett volna, azt mondta: "Rendben, most te is ehetsz."

Ez volt az a nektár, amit mindig izgatottan vártunk. Sríla Prabhupada mindig nagyon odafigyelt a kíséretére. Ez egyike volt azon tulajdonságainak, amiket igen nagyra tartottam benne.

Mint mindig, Sríla Prabhupada ezen az úton is az ablak mellett ült. Én mindig középen ültem, Sríla Prabhupada mellett, kivéve, ha megadtam magam egy GBC tag kívánságának. Paramahamsa a folyosó felőli ülésen ült. Elvettem a puffasztott rizst Ő Isteni Kegyelmétől és a közepén szétszakítottam az alufóliát, felét magamnak tartva meg, a másik felét Paramahamsa Swaminak adva. Boldogan ettük Sríla Prabhupada maradékait, amikor egy fiatal stewardess, aki a folyosón sétált, ránk nézett, és spontán átnyúlt Paramahamsán, kezét az én maha-prasadamomba fúrva. Egy marékkal kivett belőle, s a szájába szórta.

- Ó, ez nagyon jó - kiáltott fel. - Mi ez?
- Puffasztott rizs - feleltem, próbálva megőrizni a hidegvéremet. - Rizsből készült.

Sríla Prabhupada széles mosollyal nézett rá.

- Á, ez nagyon jó - állapította meg ismét.
- Örülök, hogy ízlik - mondtam, továbbra is kissé sokkolva attól, amit az imént tett.
- Tudnak bármi mást enni ezen kívül? - érdeklődött.
- Nos, vegetáriánusok vagyunk - magyaráztam. - Hacsak nincs valami gyümölcs, akkor nem.
- Átmegyek az első osztályra, és szerzek önöknek egy kosár gyümölcsöt - felelte buzgón.

Egy percen belül visszatért a gyümölcsökkel, valamint késekkel, és újfent megkérdezte, van-e bármi, amit hozhat még nekünk. Srípa Prabhupadához fordultam, és megkérdeztem:

- Prabhupada szeretnél egy kis tejet?
- Igen, forró tejet - válaszolta.
- OK - mondtam a hölgynek. - Ő is, és mi is forró tejet kérnénk. - Gyorsan elment az első osztályra, és már jött is vissza a forró tejjel.

Sríla Prabhupada gyakran beszélt leckéiben arról, hogy a Felsőlélek minden élőlény szívében ott lakozik. Mégis, addig a napig nem tapasztaltam meg a jelenlétét. Ekkor azonban magam is meggyőződhettem arról, hogy csupán a stewardess szívében lakozó Felsőlélek lehetett az, Aki arra inspirálta őt, hogy ilyen szakszerűtlen módon viselkedjék.

Néhány bhakta pénzt is ajánlott nekem, csak hogy megkóstolhassa Sríla Prabhupada maradékát. (Sosem fogadtam el.) Könyörögtek a lehetőségért, hogy személyes szolgálatot végezhessenek. Erre itt volt ez a légi utaskísérő, aki - Krsna és az Ő tiszta bhaktája kegyéből - vakmerően megtette, amit más sosem mert volna.

Minden dicsőséget neked, Sríla Prabhupada, amiért ilyen válogatás nélkül osztod a a kegyedet minden élőlénynek, aki csak kapcsolatba kerül veled.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése