040 - Fel akarok futni a lépcsőn

Sríla Prabhupada Uvaca 40

Fel akarok futni a lépcsőn

1972. június

ISKCON Los Angeles

Egyik reggel, Sríla Prabhupada sétája után, 5-6 bhakta a földszinti hallban ácsorgott, s nézte, amint ő botjával felsétált az emeletre.

- Jai, Sríla Prabhupada! - mondtuk hálásan.

Felénk fordult a megnyerő, gyönyörű mosolyával.

- Azon gondolkodtam - mondta -, hogy amikor fiatal voltam, felszaladtam a lépcsőn. Ez a vágy most is ott van. Most is fel szeretnék futni a lépcsőn, de a testem miatt most nem futhatok. Most is meg akarom tenni ugyanazokat a dolgokat, mint amiket fiatalon tettem. Aktív akarok lenni, de erős korlátokat állít ez a test.

Folytatta a sétát felfelé a lépcsőkön, miközben mi szívből jövő hódolatunkat ajánlottuk.

Sríla Prabhupada annyi kellemetlenséget vállalt önként, csak azért, hogy megmentsen minket ettől az ostoba, durva testi életfelfogástól. Míg személyesen szolgáltam őt, tanúja lehettem Prabhupada lilája nagyságának, ám számos fájdalmas időszak is volt.

Fájt a szívem, hogy tanúja voltam Ő Isteni kegyelme szenvedésének, amit önként vállalt, elfogadva az olyan elesett lelkektől jövő bűnös visszahatásokat, mint amilyen én vagyok. A tény, hogy Sríla Prabhupada átélte ezeket a kellemetlenségeket, nemhogy nem kisebbíti, de tovább növeli az ő nagyságát. Ilyen a tiszta bhakta határtalan kegye. Ugyan ki más lenne képes ilyen nagylelkűségre? Ő a mi örök jóakarónk, aki vállalta a mi elesett helyzetünkből való megmentésünk kibírhatatlan felelősségét.

Írásaimban kísérletet teszek Sríla Prabhupada néhány efféle keserédes kedvtelésének leírására is, abban a reményben, hogy ennek révén képesek leszünk még inkább értékelni a nagyságát. Mindenki bocsánatáért esedezem, akit esetleg megsérthetek azzal, hogy megosztom tökéletlen érzékelésemet. Ám ha addig várok szeretett gurunk dicsőítésével, míg tökéletessé nem válok, tartok tőle, minden emlékem elveszik. Tudom, hiányzik belőlem a képesség, hogy megfelelőképp dicsőítsem Sríla Prabhupadát. Tudom, hogy Ő Isteni Kegyelmének, nitya-siddha lévén, sosem árthatott semmiféle anyagi betegség. Mégis, megadta kegyes társaságát és köztünk sétált eme gyötrelmek földjén. Eljött minket felszabadítani, önkéntesen vállalva az ide, a nyomorúságba való eljövetelt. Ez volt az ő indokolatlan kegye.

Jai Sríla Prabhupada!

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/40