2015. szeptember 5., szombat

022 - Foci; Sebhely

Sríla Prabhupada Uvaca 22
Foci; Sebhely
1975. szeptember
Kalkutta

Egy nap Paramahamsa Swamival csatlakoztunk Sríla Prabhupadahoz egyik autós útján. Amint elhaladtunk egy játszótér mellett, Sríla Prabhupada elmosolyodott, és azt mondta:

- Gyerekkoromban itt fociztam. Kapus szerettem lenni, mert lusta voltam. Nem akartam rohangálni. Ezt a posztot szerettem.

Egy nap, miközben masszíroztam Sríla Prabhupádot, egy sebhelyre mutatott a lábán.

- Látod ezt a sebhelyet? - kérdezte. - Még fiatalon szereztem. A ház előtt voltam, gyufák voltak nálam. Valahogy meggyulladtak, és a ruhám is lángra kapott. Nagyon rossz volt. Nem tudom, mi történt volna, ha a semmiből nem bukkan fel egy férfi, és ki nem oltja a tüzet. Aztán mindjárt el is ment.

Sríla Prabhupada sosem beszélt többet arról az úrról. Nekem az volt a benyomásom, hogy a "semmiből" felbukkanó személy közvetlenül a lelki világból jött. De tudtam, nem kérdezhetem őt további részletekről. Miután oly hosszú ideje voltam Sríla Prabhupadaval, tudtam, annyit mondott, amennyit tudnom kellett. Én személy szerint mindig úgy éreztem, hogy az a személy, aki a tüzet kioltotta, Krsna volt, az Istenség Legfelsőbb Személyisége.

Azon két év alatt, amíg vele voltam, Sríla Prabhupada sosem állította azt a jelenlétemben, hogy ő maga a lelki világból jött volna. Mégis bizonyos vagyok afelől, hogy Ő Isteni Kegyelme az Úr Caitanya Mahaprabhu megbízásából jött hozzánk a lelki világból.

Sríla Prabhupada nagyon kegyes volt és mindig bátorított minket, mondván, Krsna-tudatosak lehetünk még ebben az életben. A saját példájával tanított. Sosem kért tőlünk olyasmit, amit ne tett volna meg ő maga is. Korán kelt, japázott és olvasta a Srímad-Bhagavatamot. Sosem viselkedett fensőbbségesen a tanítványaival szemben. Azáltal, hogy úgy tett, mintha ő is csupán "gyakorolná" a Krsna-tudatot, s nem maga lenne a megtestesítője, hagyta, hogy kényelmesen érezzük magunkat a jelenlétében

- Kötelességem megszidni, mert a tanítványom vagy - mondogatta gyakran.

A gyermekei vagyunk, és az ő helyzete az volt, s még most is az, hogy tanítson bennünket.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése