044 - Bengáli kirtana érvek és ellenérvek

Sríla Prabhupada Uvaca 44

Bengáli kirtana érvek és ellenérvek

1973. március 18.

ISKCON Mayapur

Candrodaya Mandir

Mayapurban, az ISKCON első nemzetközi fesztiválján, igen sok bhaktán megmutatkoztak annak jelei, milyen nagy mértékben hatott rájuk a kirtana bengáli formája. Sríla Prabhupada azonban nemtetszését fejezte ki a sok különféle mantra éneklése kapcsán:

- Énekeljék csak a 'Nitai Gaura Hari Boljaikat' - mondta -, de én akkor is a Hare Krsnát éneklem és hazamegyek, vissza Istenhez.

Talán, ha megértettük volna a "Hari bol" jelentését, tudtuk volna, mit tegyünk. Sríla Prabhupada élvezte énekelni a Maha-mantrát.

>>>>>> O <<<<<<

1973. április 26.

ISKCON Los Angeles

Itt történt, hogy Brahmananda Maharaja és én bemutattuk a nyugati bhaktáknak a bengáli stílusú táncot. A mayapuri fesztiválon tanultuk. Sok bhaktának megtetszett, és Sríla Prabhupadát is látták mosolyogni, ahogy az előtte táncoló bhaktákat nézte.

Néhányan azonban nem értettek egyet. Pradyumna megkérdezte Sríla Prabhupadát, vajon helyes-e ilyen módon táncolni, lévén néhány bhakta furcsának találja.

- Igen, természetesen! - felelte Sríla Prabhupada.

Sríla Prabhupada szerette azt nézni, ahogy tanítványai a "Hare Krsnát" éneklik, és extatikusan táncolnak.

Jai Sríla Prabhupada!

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/44

043 - Kertgondozás

Sríla Prabhupada Uvaca 43

Kertgondozás

1975. február 26.

ISKCON Miami

Egy nap Sríla Prabhupada a Coconut Grove-i templom telkén ejtette meg a reggeli sétáját. Míg a kertben sétált, odafordult a templom prezidenthez, és megkérdezte:

- Miért van az, hogy errefelé mindenki kertje tiszta, csak itt van tele levelekkel a föld?

- Nos, a levelek alatt csak por van - felelte a bhakta. - A levelek tartják lent a port.

- Mindenhol gyep van - felelte Sríla Prabhupada. - Itt miért van por?

>>>>>> O <<<<<<

1975. június

ISKCON Hawaii

Új Navadwip telke általában nagyon szép volt, ám egy alkalommal nem volt kellően karbantartva, amikor Sríla Prabhupada megérkezett.

- Miért nem tartjátok karban ezt a kertet - kérdezte Sríla Prabhupada, mialatt a területet járta körbe.

- Sríla Prabhupada - felelte Sukadeva Dasa. - Nincs emberünk, aki megcsinálja.

Akkor épp vagy 20 bhakta sétált Sríla Prabhupadával.

- Mégis hogyan lehetséges ez? - kérdezte Sríla Prabhupada, miközben tekintete végigfutott a tanítványain. - Nincs, aki megcsinálja?

Ahhoz, hogy fejlődést érhessünk el az odaadó szolgálatban, a lelki tanítómesterünket kell elégedetté tennünk. Ily módon kaphatjuk meg Krsna kegyét. Mi csupán Dasa Dasa anu Dasa vagyunk.

Jai Sríla Prabhupada!

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/43

042 - Japázás az én láncomon

Sríla Prabhupada Uvaca 42

Japázás az én láncomon

1972. április 4.

Zurich, Svájc

Miután elmentünk San Moritzból, egy napot egy exkluzív hotelben töltöttünk, mely a zurichi Rajna folyóra nézett. Sríla Prabhupada kapott egy szobát, a kísérete pedig közösen lakott a szomszédos szobában. Ám ezek nem voltak egymásba nyíló szobák. Amikor eljött a masszázs ideje, át kellett mennem a szobájába ruhát váltani, hogy ne sétáljak gamsában a folyosón. Egy nap, amikor befejeztem a masszázst, véletlenül a szobájában hagytam a japa-zsákomat.

Már nem az a japa lánc volt benne, amelyen Sríla Prabhupada japázott a két évvel korábbi avatásomkor. Sajnos, azt elvesztettem Új Vrndavanaban. Gondolkodtam rajta, hogy megkérem Sríla Prabhupadát, japázzon az új láncomon, de nem akartam neki beismerni, milyen gondatlan voltam. A japa zsákom prasadam volt, melyet Ő Isteni Kegyelme adott nekem. Amikor visszamentem Sríla Prabhupada szobájába, legnagyobb örömömre azt láttam, hogy keze a japa zsákomban van. A következő fél órában boldogan néztem, ahogy a japa láncomon japázik. Sríla Prabhupada ismét kérés nélkül teljesítette a vágyamat. Vártam, amíg letette a japa zsákot, majd fogtam az újonnan megszentelt láncomat, és visszamentem a mi szobánkba. Mámorosan hencegtem a többieknek, mekkora csoda történt velem.

A Zurichi Repülőtérről Sríla Prabhupada, egy Jai Hari nevű fiatal brahmacari és én luxusvonatra ültünk, mely San Moritz felé tartott. A többi bhakta hozzálátott a befektetési üzlet intézéséhez. Az Alpokon keresztül vezető vonatút fenséges volt. A hófödte hegyek vonalát követve, a vonat folyamatosan különféle irányokba kacskaringózott. A lenyűgöző látvány teljesen lekötötte a figyelmünket Jai Harival. Sríla Prabhupada csendesen japázott, míg mi egymásnak mutogattunk a különféle látványosságokat, teljességgel megfeledkezve arról, hogy Lelki Útmutatónk ott ül mellettünk.

- Hogy hívják ezt a helyet? - kérdezte csendesen Sríla Prabhupada megtörve meditációnkat.

- San Moritz, Sríla Prabhupada, Saint Moritz - feleltem gyorsan, boldogan, hogy egy ilyen egyszerű kérdést megválaszolhatok.

- Mások talán Saint Moritznak hívják - felelte Sríla Prabhupada -, én azonban Saint Pokolinak hívom. Pokoli ez a hely. Nézzetek csak ki. Sehol semmi élet, csupán faágak és hó. Mérföldek óta sehol semmi élet.

Sríla Prabhupada hatékonyan oszlatta el az illúziónkat, s terelte olyan irányba, hogy lehetősége legyen utasítást adni két zöldfülű tanítványa számára. Az utazás további részét Jai Hari és én a fejünket lehajtva töltöttük, csendesen énekelve és hallva a Mahamantra transzcendentális hangvibrációját, épp úgy, ahogy Sríla Prabhupada kívánta. Sríla Prabhupada mellett lenni a létező legszerencsésebb helyzet volt. Már csupán a példáját követve tudhattuk, hogy megfelelő helyzetben vagyunk.

Ha kérdést tettünk fel neki, a kapott válasz az abszolút igazság volt. Rendszeresen nyugtatta meg tanítványok ezreit, megválaszolva kérdéseiket, enyhítve félelmeiken és lekötve őket Krsna szolgálatában. Sríla Prabhupada, kérlek, szabadíts meg a maya hegyei iránti ragaszkodásomtól, hogy hallhassam kedves, gyengéd utasításaidat.

Jai Sríla Prabhupada!

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/42

041 - St. Moritz hegy, St. Pokoli hegy

Sríla Prabhupada Uvaca 41

St. Moritz hegy, St. Pokoli hegy

1973. április 2-4.

ISKCON Zurich, Svájc

Míg Bombayben időztünk, egy idősebb tanítvány lenyűgöző képeslapot mutatott Sríla Prabhupadának a színes vadvirágos, friss zöld mezős Saint Moritz hegyről. Gyönyörű volt. Az egyik bhakta azt javasolta Sríla Prabhupadának, hogy álljon meg és pihenjen ott a Bombayből New Yorkba való hosszú utazása közben. Sríla Prabhupada nagyon gyors iramban utazott, 6-7 napnál többet sehol sem időzve. A Saint Moritznál való megállás igen nagyvonalú javaslatnak tűnt.

A Saint Moritznál való elidőzésnek azonban volt egy másik oka is, nevezetesen az arany spekuláció. Néhány idősebb férfi arra gondolt, hogy aranyba való befektetéssel kéne biztosítani az ISKCON vagyonát, még mielőtt veszítene az értékéből. Zurich pedig épp a megfelelő hely volt az aranyrudakba való invesztálásra. Sríla Prabhupada még csírájában csípte el az ötletet.

Amikor megérkeztünk Saint Moritzba, a népszerű síparadicsomba, amíg a szem ellátott, mindent hó borított. A hotelnek volt egy központi, lifttel ellátott előcsarnoka, a szállásunk pedig egy háromszobás, konyhás apartman volt. A nagy nappaliból üveg tolóajtó vezetett a verandára, melyről a hófödte hegyek csodálatos tájképe volt látható. Sokak szerint lélegzetelállító volt, nem úgy Sríla Prabhupada számára.

Sríla Prabhupada nagyon szabályozott életet élt. Sosem számított, hol vagyunk. Az élete óramű pontossággal folytatódott, a napi időbeosztása is változatlan maradt.

Egyik reggel Sríla Prabhupada meleg sáfrány csuklyás kabátot vett fel, és a reggeli sétájához készülődött.

- Sétálni megyünk - mondta. - Megnézzük, milyen hideg van?

Mivel a földszinten voltunk, Ő Isteni Kegyelme kinyitotta az üveg tolóajtót, hogy kisétáljon a verandára, mely a bejárat felé vezetett. Hirtelen süvítő, jéghideg légáramlat töltötte be az egész lakosztályt. Olyan volt, mint valami hóvihar.

- Óóóóó, ez túl hideg! - kiáltott fel Sríla Prabhupada tágra nyílt szemekkel.

Amikor csak lehetőségem nyílt látni ezeket a gyermeki arckifejezéseket, szívem mindig olvadozott az örömtől. Sríla Prabhupadából előtört a gyermeki ártatlansága. Míg legtöbb tanítványa csupán az erős, eltökélt prédikátort láthatta benne, szerencsésnek éreztem magam, hogy tanúja lehettem, amint ezek a megnyerő, bensőséges kifejezések villannak fel Sríla Prabhupada arcán.

- A folyosón, az épületben fogunk sétálni - mondta.

Egy kis sarki fuvallat nem zavarhatta meg Sríla Prabhupada reggeli sétáját. Így aztán Ő Isteni Kegyelme, Pradyumna és én a folyosó felé tartottunk. Ez azonban a problémák újabb sorával szembesített minket. A helyet úgy tervezték, hogy nagyon kis energiaveszteséggel működjön. Amikor az érzékelők valaki közeledtét jelezték, a lámpák egy időre fel-, majd kisvártatva ismét lekapcsoltak. Ahogy fel-le sétáltunk a folyosón, útközben folyton különféle gombokat kellett nyomogatnunk, hogy a fények ne aludjanak ki. Különben a sötétben kellett volna sétálnunk.

Pradyumna aztán vissza is ment az apartmanba. Sríla Prabhupada és én folytattunk a folyosón való fel-le sétálást. Én szaladtam gombtól gombig - nyomtam, japáztam, nyomtam, japáztam. Ez így ment vagy fél órán át.

- A hideg idő meghozta az étvágyamat - mondta aztán Sríla Prabhupada. - Menjél, készíts nekem egy kis halavát.

- Rendben, Sríla Prabhupada - feleltem, továbbra is a gomb nyomogatás miatt nyugtalankodva. - Várjak a sétád végéig, vagy menjek most?

- Nem kell, én sétálok tovább. Menjél, készítsd el a halavát.

Mindig nagyon szerettük, amikor Sríla Prabhupada megéhezett. Öröm volt főzni neki. Amikor bementem, mondtam a többieknek:

- Sríla Prabhupada még mindig a folyosón sétál. Valakinek ki kéne menni, nyomogatni a gombokat, hogy égve tartsa neki a villanyt.

Mindannyian kilestünk az ajtón, és láttuk, amint Sríla Prabhupada japázik, sétál és nyomogatja a gombokat, hogy égve tartsa a lámpát. Nagyon vicces volt.

Jai Sríla Prabhupada!

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/41

040 - Fel akarok futni a lépcsőn

Sríla Prabhupada Uvaca 40

Fel akarok futni a lépcsőn

1972. június

ISKCON Los Angeles

Egyik reggel, Sríla Prabhupada sétája után, 5-6 bhakta a földszinti hallban ácsorgott, s nézte, amint ő botjával felsétált az emeletre.

- Jai, Sríla Prabhupada! - mondtuk hálásan.

Felénk fordult a megnyerő, gyönyörű mosolyával.

- Azon gondolkodtam - mondta -, hogy amikor fiatal voltam, felszaladtam a lépcsőn. Ez a vágy most is ott van. Most is fel szeretnék futni a lépcsőn, de a testem miatt most nem futhatok. Most is meg akarom tenni ugyanazokat a dolgokat, mint amiket fiatalon tettem. Aktív akarok lenni, de erős korlátokat állít ez a test.

Folytatta a sétát felfelé a lépcsőkön, miközben mi szívből jövő hódolatunkat ajánlottuk.

Sríla Prabhupada annyi kellemetlenséget vállalt önként, csak azért, hogy megmentsen minket ettől az ostoba, durva testi életfelfogástól. Míg személyesen szolgáltam őt, tanúja lehettem Prabhupada lilája nagyságának, ám számos fájdalmas időszak is volt.

Fájt a szívem, hogy tanúja voltam Ő Isteni kegyelme szenvedésének, amit önként vállalt, elfogadva az olyan elesett lelkektől jövő bűnös visszahatásokat, mint amilyen én vagyok. A tény, hogy Sríla Prabhupada átélte ezeket a kellemetlenségeket, nemhogy nem kisebbíti, de tovább növeli az ő nagyságát. Ilyen a tiszta bhakta határtalan kegye. Ugyan ki más lenne képes ilyen nagylelkűségre? Ő a mi örök jóakarónk, aki vállalta a mi elesett helyzetünkből való megmentésünk kibírhatatlan felelősségét.

Írásaimban kísérletet teszek Sríla Prabhupada néhány efféle keserédes kedvtelésének leírására is, abban a reményben, hogy ennek révén képesek leszünk még inkább értékelni a nagyságát. Mindenki bocsánatáért esedezem, akit esetleg megsérthetek azzal, hogy megosztom tökéletlen érzékelésemet. Ám ha addig várok szeretett gurunk dicsőítésével, míg tökéletessé nem válok, tartok tőle, minden emlékem elveszik. Tudom, hiányzik belőlem a képesség, hogy megfelelőképp dicsőítsem Sríla Prabhupadát. Tudom, hogy Ő Isteni Kegyelmének, nitya-siddha lévén, sosem árthatott semmiféle anyagi betegség. Mégis, megadta kegyes társaságát és köztünk sétált eme gyötrelmek földjén. Eljött minket felszabadítani, önkéntesen vállalva az ide, a nyomorúságba való eljövetelt. Ez volt az ő indokolatlan kegye.

Jai Sríla Prabhupada!

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/40

039 - Gazdaságosság

Sríla Prabhupada Uvaca 39

Gazdaságosság

1972. szeptember 15.-1972. október 28.

ISKCON Bombay

Sríla Prabhupada számára az volt a legnagyobb öröm, ha Krsnáról és társairól beszélhetett napi 24 órában. Nagyra értékelt minden lehetőséget, amikor csak alkalma adódott a Krsna-tudatos filozófiáról beszélmi. Ez azonban éles kontrasztban állt azzal, milyen szűken bánt a szavakkal, amikor saját testfenntartásáról volt szó. Extatikus volt ez a kettősség.

Sríla Prabhupada ebéd után minden nap rövid pihenőt tartott. Miután felkelt, Ő Isteni Kegyelme átsétált a nekem kijelölt területen, hogy a fürdőbe jusson. Gyakran én is pihentem. Amint meghallottam csoszogó lábainak édes hangját, felkeltem és a hódolatomat ajánlottam.

- [Dab]* - mondta Sríla Prabhupada mély hangon, amint elsétált mellettem.

Az folt a feladatom, hogy ekkor kimenjek a konyhába, meglékeljek egy kókuszdiót, s miután egy arany szívószálat betettem a nyílásba, az édes vizet az asztalára tegyem. Ez volt a napi rituálé. Minden nap, amikor meghallottam a [dab]* szót, ugyanaz az extatikus alkalom következett.

Különösképp Vrndavanaban, Sríla Prabhupada gyakran büszkélkedett a vendégeknek azzal, hogy a szolgája milyen gyorsan meg tudja főzni az ebédet.

- Srutakirti - mondta. - Képes megfőzni az egész ebédemet - rizst, dhalt, chapatit és 3-4 subjit - mindössze 45 perc alatt. - Aztán rám nézve megkérdezte - Nem így van?

- Igen, Sríla Prabhupada - helyeseltem. - És miközben fő az étel, meg is masszírozlak.

Ekkor, elkerekedett szemekkel folytatta:

- Látjátok? 45 perc leforgása alatt minden testfenntartó feladat... befejezve. Ez a Krsna-tudat. Amennyire csak lehet, csökkentjük a testfenntartással kapcsolatos feladatokat, s így még több idő marad az odaadó szolgálatra.

Egy másik példa, mely jól illusztrálja Sríla Prabhupada minimális erőfeszítésre törekvő hatékonyságát, a lakrészében zajlott. Sríla Prabhupada szavak nélkül utasított engem. A szobájában ülve felnézett a mennyezeti ventilátorra. Ha be volt kapcsolva, azt jelentette, le kell kapcsolni. Ha le voltak kapcsolva, azt jelentette, fel kell kapcsolni. Máskor az üvegajtókra nézett. Ha a függöny nyitva volt, bezártam. Ha zárva volt, kinyitottam.

- Ilyen az elsőosztályú szolga - mondta Sríla Prabhupada. - Kérés nélkül végrehajtja a szolgálatát. A másodosztályú szolga olyan, hogy ha kéred, megteszi. A harmadosztályú szolgát viszont ha megkéred is, húzódozva teszi meg, vagy egyáltalán meg se teszi.

Imádkozom, hogy hallhassam a csoszogását, láthassam a pillantását, hallhassam a szavait, és a lehetőségért, hogy életről életre szolgálhassam őt. Sríla Prabhupada az Acarya.

Jai Srila Prabhupada!

*Megj: Sajnos ehhez a szóhoz nem találtam semmiféle ideillő jelentést.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/39

038 - Lábmosás

Sríla Prabhupada Uvaca 38

Lábmosás

1972. október 6.

ISKCON Berkeley

Sríla Prabhupada néhány napot Berkeleyben töltött egyik támogató villájában. A tanítványai körbevezették a házban.

- Van valami prasadam? - kérdezte Sríla Prabhupada, miután leült.

Semmi nem volt.

- Akkor hozzatok valami gyümölcsöt - utasította. - Hozzatok valamit, amiben meg lehet mosni a lábamat. Hozzatok egy törölközőt és egy kis vizet. Ez az általános etikett. Meg kell mosnotok az érkező vendég lábát.

Sríla Prabhupadának nem volt szüksége tőlünk semmire, mégis kegyesen megmutatta, mi a helyes módja a vendég - hát még a lelki tanítómester - iránti tisztelet kimutatásának.

A bhakták gyorsan összekészítették a szükséges eszközöket.

- Mossátok meg a térdemig - mondta Sríla Prabhupada a tanítványának, aki mosta a lábát. - Ez a fajta lábfürdő felfrissíti az érkező egész testét az utazás után.

Egy igen forró vrndavani napon Sríla Prabhupada ismét elmondta ezt, miután egy találkozóról visszatért a lakosztályába. Azonnal a fürdőbe ment és hűvös vízzel megmosta a lábát és lábfejét.

- Ha így teszünk miután kint jártunk, az egész test felfrissül - mondta.

Megtanította nekünk a Védikus etikett ősi sztenderdjeit, kiegészítve a gyakorlati alkalmazással. Felüdített minket ezzel a tudással.

Jai Sríla prabhupada!

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/38

037 - Chips

Sríla Prabhupada Uvaca 37

Chips

1972. október 7.

ISKCON San Francisco

Nagyjából egy hónapja lehettem Sríla Prabhupada szolgája. Kezdtem kiismerni és kényelmesen érezni magam a kötelességeimmel kapcsolatban. Arról azonban vajmi keveset tudtam, hogy épp ez  a hozzáállás lesz, ami egy nagyobb visszaesést irányoz elő számomra.

Egyik este Sríla Prabhupada azt kérte, készítsek purit, krumpli chipset és forró tejet. Nem a templomban laktunk, hanem egy fiatal pár villájában, akik a bhakták barátai voltak. Sríla Prabhupada érkezése előtt a bhakták órákat töltöttek a villa kitakarításával.

A konyha felszereltsége elég szegényes volt. Szerencsére a sütő tetején találtam ghít, így nem volt akadálya az étel elkészítésének. Sríla Prabhupada "krumpli chipset" kért. Aggasztott ennek az elkészítése, nem volt benne tapasztalatom. A purik elkészítése könnyű volt, bár eltartott egy ideig. Kezdett későre járni, és nem akartam megváratni Sríla Prabhupadát. Meghámoztam pár krumplit, s a krumpli hámozóval olyan vékonyra szeleteltem őket, ahogy csak tudtam, majd kisütöttem a forró ghíben. Emlékeztettek ugyan a chipsre, de nem voltak ugyanolyanok, mint a korábban látott chipsek.

Szerencsésnek éreztem magam, hogy szolgálhatom Krsna élő képviselőjét. Sríla Prabhupada volt az én élő múrtim, és ő kegyesen viszonozta is ezt. Berohantam Ő Isteni Kegyelméhez egy tál krumpli chipsszel, egy forró purival és egy csésze forró tejjel.

- Mi ez? - kérdezte Sríla Prabhupada erélyesen, a chipsre mutatva.

- Krumpli chips, Sríla Prabhupada - feleltem egy kicsit zavartan.

- Ez nem chips! - dörögte. - Nem ezt kértem.

Majd, látva a kínlódásomat, hozzátette:

- Mindegy... hagyd itt.

Szörnyen éreztem magam. Ez volt az első alkalom, hogy nem tudtam ellátni a Guru Maharajomnak végzett szolgálatomat. Úgy éreztem, meghalok. A felajánlás elfogadhatatlan lett. Visszamentem a konyhába, és kisütöttem a második purit. Visszatérve Sríla Prabhupada lakrészébe, a purit a tányérjára tettem és a hódolatomat ajánlottam. Amikor felültem, széles mosollyal nézett rám.

- Ez nagyon jó - biztosított róla Sríla Prabhupada. - Jól van. Ez nagyon jó.

Megkönnyebülten sóhajtottam, és azt feleltem:

- Ó, de jó! Köszönöm, Sríla Prabhupada.

Boldog voltam. Nem tudtam, vajon tényleg ízlettek neki, vagy csak azért mondta, hogy én jobban érezzem magam. Bárhogyan is, csodálatos volt. Elképesztően jól éreztem magam, amiért valaki ennyire törődött velem. Vittem neki még egy purit, és vártam, hogy befejezze. Amikor összeszedtem a tányérokat, örömmámorban úsztam, látva, hogy az összes, úgynevezett "krumpli chipszet" megette. Sríla Prabhupada kegyesen elfogadta kétbalkezes törekvéseimet.

Hónapokkal később, Indiában, megtudtam, hogy a "chips" az angol megfelelője az amerikai "hasábburgonyának". Tapasztalatlan lévén félreértettem. Akkor már tudtam, hogy Sríla Prabhupada hasábburgonyát kért. Újra készítettem neki chipset, de az ő utasításai szerint, "vékonyat és ropogósat (cripsy)". Megjegyzem, ez nem betűzési hiba. Sríla Prabhupada gyakran használt ilyen bájos szavakat. Én is jobban szerettem, amikor a "cripsy" szót használta a "crispy" helyett. Még roppanósabban hangzott.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/37

036 - A majom és a banánok

Sríla Prabhupada Uvaca 36

A majom és a banánok

1972. október

Radha-Damodara Templom

Vrndavana, India

Látogatások alkalmával Sríla Prabhupada gyakran tartott beszédet a nappalijában. A helyi lakosok, lótuszlába elé helyezve, gyümölcsöket és virágokat ajánlottak neki.

Egyik este, Sríla Prabhupada leckéjének közepén, egy majom szökkent a szobába, és a banánok felé lendült. Visaka dasi gyorsan ráhajította a chadarját, és elrántotta a banánokat, miközben a majom elszaladt mellette. Sikerült is visszaszereznie a banánok többségét, ám a majom pár másodpercen belül eltűnt, kezében a maradékkal.

- Nézzétek csak, milyen intelligens ez a majom - mondta Sríla Prabhupada. - Ez is azt mutatja, hogy a maga nemében minden élőlény intelligens. Mit gondoltok, nektek mindez mennyi ideig tartott volna, - beszaladni, majd elrohanni a banánokkal? Ez a majom nagyon intelligens, ha az evéséről van szó. Pár másodperc alatt is képes mindezekre. Gyakorlatilag még csak nem is láttuk őt. Csak fogta a banánokat, és elszaladt. Így megy ez az anyagi világban. Mindenki nagyon szakértő a maga közegében. Tehát nekünk kiváló bhaktákká kell válnunk, nem kiváló majmokká.

Az egész eset mindössze úgy négy másodpercig tarthatott. S bár Sríla Prabhupada épp leckét tartott, teljesen tudatában volt annak, mi történik körülötte. Sríla Prabhupada mindig tudatában volt a körülötte folyó eseményeknek. Remekül ment neki, hogy egyszerre több dologgal is foglalkozzon.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/36

035 - A GBC előzékeny nyugdíjazási kísérlete

Sríla Prabhupada Uvaca 35

A GBC előzékeny nyugdíjazási kísérlete

1974. szeptember

Krsna Balarama Mandir

Vrndavana, India

Pár hétig nagyon beteg volt Sríla Prabhupada. Alig evett valamit, és még a sétához is segítségre volt szüksége. Hosszú idő múltán az egészsége végre javulásnak indult, s tanítványai megkönnyebbülhettek.

Néhányan a GBC-ből arra jutottak, le kéne venni Sríla Prabhupada vállairól a menedzseri teendők terhét, ily módon remélhetőleg javulásnak indulna az egészsége, ha nem kéne az ISKCON vezetésének napi teendőivel bajlódnia.

A GBC tagok gyűlést hívtak össze, melyen Sríla Prabhupada is jelen volt.

- Sríla Prabhupada - mondta az egyik tag. - Arra jutottunk, hogy mi magunk is el tudjuk látni a menedzsmenttel kapcsolatos feladatokat, így nyugodtan koncentrálhatsz a fordításra. Nem kell aggódnod a közösség vezetése miatt, mi is képesek vagyunk elvégezni azt.

Sríla Prabhupada nagyon dühös lett.

- Majd ha azt akarom, hogy vezessetek - mondta - Majd ha én abba akarom hagyni a vezetést, akkor abbahagyom. Ne mondjátok meg a lelki tanítómestereteknek, hogy mikor kell abbahagynia a vezetést. Mégis mit gondoltok, kik vagytok, hogy azt mondjátok a lelki tanítómestereteknek, hogy többé nem kell vezetnie? Magam is képes vagyok megállapítani, mikortól nem akarok vezetni. És ha majd úgy döntöttem, hogy már nem akarom csinálni, akkor abbahagyom. Az én dolgom eldönteni, nem a tiétek.

A gyűlést berekesztették!

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/35