1975. december 13.
Új-Delhi
Prabhupada szeret kora reggel utazni. Reggel 6-kor elmondta a Gayatri-mantráját, felvette a kabátját, kesztyűit, sapkáját, és az ajtó felé indult. Harikesa és én izgatottan pakoltuk össze az utolsó perces kellékeket. Harikesa a fekete aktatáskába tette a diktafont és a Bhagavatamokat. Eközben én gyorsan megtöltöttem Prabhupada piros vinyl táskáját az asztali kellékeivel (egy tolltartó, egy arany szívószál kókuszvíz iváshoz, egy üveg tinta, egy kis ezüst tartály kardamom magokkal, a szemüvege, tilak, lota, tükör, kis mozsár és mozsártörő, egy kis lakkozott doboz, tele a magas vérnyomására való szerrel, és egy fekete Revlon manikűr táska. Végül sebesen beraktam Srila prabhupada benti papucsát és a réz, nevével bemetszett köpőcsészéjét a válltáskámba, majd rohantam, hogy beérjem őt.
Mielőtt távozott volna, Prabhupada odafordult Guru Maharaja, Srila Bhaktisiddhanta Sarasvati Thakura festményéhez, mely a falon lógott. "Hare Krsna!", mondta hangosan, alázatosan odaérintve homlokát az aljához. Aztán megragadta a botját, belelépett cipőjébe, és a kirtan lármája közepette sebesen kisétált az oldalkapuhoz.
Harikesa és én bemásztunk a Prabhupada kocsiját követő kocsiba, majd felgyorsítottunk, elhagyva a szent dhama menedékét Krsna kinti részeiért.
Nagyjából félúton Delhi felé, sofőrünk hirtelen megállt a nyílt úton, látszólag mindenféle ok nélkül. Az öregedő Ambassador sebességváltóján váltva úgy 90 métert tolatott, figyelemre se méltatva kérdéseinket, hogy mi történik. Aztán kiderült. Megállította a kocsit, kinyitotta az ajtót, és behúzta a még meleg, és némiképp megcsonkított testét egy friss közúti áldozatnak - egy halott nyúlnak. A rágcsáló tetemét az ülése alá tömve készült újra elindulni, ám hangos, dühös tiltakozásunk megállította. Nem a mi feladatunk volt megkérdőjelezni étkezési szokásait, ám semmi esetre sem akartuk hagyni, hogy szörnyű zsákmányát ugyanazon kocsiban tartsa. Szégyenlősen lerakta vissza az útra, aztán újra felgyorsított, hogy beérje Srila Prabhupada kocsiját.
ISKCON, 19 Todar Mal Lane Bengali Piac, Új-Delhi
Ma történt először, hogy Prabhupada fesztelenül beszélgetett velem. Masszázsa közben, amint nyugodtan sütkérezett a barátságos napsütésben, kitekintett, túl a háztetőkön, és hirtelen megkérdezte, "Szóval ismered a filozófiánkat?"
"Igen, Srila Prabhupada. Legalábbis azt hiszem."
"El tudod magyarázni?"
Kissé ideges voltam, hogy ilyen egyenesen kérdeznek, de megpróbáltam a legjobbat kihozni magamból. "Az anyagi világban mindenki szenved amiatt, hogy illúzióban van, s azt gondolja, hogy ő ez a test. S amiatt, hogy a test ideiglenes, a belőle származó boldogság is ideiglenes. Valójában azonban nem ez a test vagyunk, hanem Krsna örök szolgái."
Prabhupada azon nyomban kijavított. "Először elmondod nekik, hogy ők szellemi lélek. Aztán később lehet azzal előhozakodni, hogy mi a lélek feladata."
Elégedettnek tűnt a magyarázatommal, és nagyon kiváltságos helyzetben éreztem magam, hogy a prédikálás alapvető ABC-jét személyesen tanítja meg. Még ha nincs is senki a közelben, Srila Prabhupada elméje sosem tér el a küldetésétől. Minden alkalmat lehetőségként lát a Krsna-tudat tanítására, akár személyesen, akár a tanítványain keresztül.
------ O ------
A Srila Prabhupaddal való utazás egyik nagy előnye, hogy nagyon könnyen kaphatunk válaszokat a kételyekre és a kérdéseinkre. Ma megkérdeztem valamiről, ami nemrég kezdett zavarni.
"Srila Prabhupada, nemrég azt olvastam Az Odaadás Nektárjában, hogy hacsak nem végzett valaki odaadó szolgálatot az előző életében, nem lehetséges elkezdeni ebben az életben sem. És a Bhagavad-gita azt állítja, hogy ha valaki belekezd a jógába, de kudarcot vall, s nem éri el a célt, Krsna még akkor is jó születéssel áldja meg, jó családdal, gazdagsággal, intelligenciával vagy szép küllemmel. Akkor hogy működik ez? Én például nem születtem jó családba. Ők mind csupán a dolgozó osztály közönséges emberei, húsevők, s nem tudnak semmit semmiről, ami lelki. Ahogy én személy szerint sem rendelkezem a Gitában említett fenségek egyikével sem. Mégis itt vagyok, s odaadó szolgálatot végzek."
Srila Prabhupada mosolygott, és azonnal megadta a választ. "Olyan ez, mint Prahlada Maharaja. Nem csökkent a démonikus családba való születésétől. Sokkal inkább a családja lett dicsőítve őmiatta."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése