1975. december 12.
Van egy fehér hajú, szakállas öregember, aki nemrég költözött az asramba. Amikor Prabhupada kilépett az első teraszról, hogy megkezdje sétáját, ezen öregember kivételével minden bhakta a hódolatát ajánlotta. Ő azzal volt elfoglalva, hogy egy réz lotából vízzel locsolja a tulasikat a Prabhupada haza előtti kis kertben. Nem igazán volt tudatában Srila Prabhupada jelenlétének, és néhány bhakta úgy vélte, sértő a viselkedése. Prabhupada azonban más hangulatban volt. "Ez egy bhakta!", mondta felénk fordulva. "Nézzétek csak, milyen szépen öntözi a tulasi fát. Mindnyájatoknak így kéne csinálni."
Kint az úton Prabhupada gondolatai visszakanyarodtak a Harikesa tudományos cikkével kapcsolatos tegnap esti beszélgetésre. Megkérte Harikesát, tartson róla rövid összefoglalót, figyelmes közönségének.
Miközben a szelíd, felkelő nap hosszú árnyékokat vetett, s fokozatosan növelte tüzes, ragyogó kisugárzását, Prabhupada vitatni kezdte, hogy saját tökéletlenségünk miatt úgy gondoljuk, nincs élet a napon. Leírta, hogy a távolból a Tata Iron and Steel Works (Tata Vas- és Acélgyár) olybá tűnik, mint egy nagy lángtömeg, ez mégsem jelenti azt, hogy nincsenek ott emberek. Ugyanígy, szemünk számára egy tűzgolyónak tűnik a nap, ez mégsem jelenti, hogy ne lenne ott élet. A beszélgetés felpezsdítette Prabhupadot és felélénkítette a bhaktákat, és a beszélgetés folytatódott a séta alatt.
A kora reggeli séta igen népszerű testmozgás egy olyan országban, ahol az emberek megszokták, hogy hajnalban kelnek, és Prabhupada általában "Hare Krsna!"-val és "Jaya!"-al üdvözli minden reggel az ismerős arcokat. Amikor néhány helyi lakos odajött, őket is bevonta a vitába. A Tata Vasgyár példáján keresztül mutatta be nekik álláspontját, s így gyűjtötte be a véleményüket. Egyiküket arra bátorította, hogy csatlakozzon, mondván, ő "bora-bora tudós", azaz nagy-nagy tudós. Egy perc beszélgetés múltán ők is arra a következtetésre jutottak, hogy a sastra állítása a helyes.
Prabhupada elmagyarázta, végső soron arról van szó, ki milyen autoritást követ. A tudósok más tudósok eredményeit idézik, mi pedig a Bhagavad-gitát idézzük. Az igazi probléma, hogy mindenki függetlennek hiszi magát, és figyelmen kívül hagyja Krsna állítását, vasudevah sarvam iti, azaz Ő minden.
Hogy tovább hangsúlyozza a materialista mentalitás ostobaságát, Srila Prabhupada az úgynevezett független ember briliánsan vicces imitációjába fogott. "Jobb szereti, ha a természet törvényei irányítják Krsna helyett. Micsoda szerencsétlenség. Irányítják, de azt hiszi, szabad. Ez ostobaság. Mudha. Épp úgy, ahogy én egy állampolgár vagyok. Nem vagyok szabad. Az állam törvényei szerint kell munkálkodnom. 'Nem érdekel az állam.' Ez az én ostobaságom. Kell, hogy érdekeljen. Otthon mondhatom a feleségemnek, 'Nem érdekel az állam. Nem érdekel a rendőrség.' De amikor bűncselekmény történik, amikor jön a rendőrség, akkor azt mondja, 'Óóóóóhhhh!'" Srila Prabhupada szomorú arcot vágott, s ezzel mindenkit megnevettetett.
Prabhupada folytatta, "Ezt példázza a murgi, hogy is hívjátok ti? Csirke? A hímet."
Valaki válaszolta, "Kakas?"
"Igen. Amikor aztán reggel szabadon engedik, azt mondja, 'Nem érdekel seeennnnkkiiiii... kuuuukuuuuuriiiikúúúúú.' Aztán este, amikor visszaterelik a fészekbe", Prabhupada nagyon mérsékeltté és alázatossá vált, ahogy imitálta, "'Kuuukuuuriiiikúúúúúú. Bármit megtehetsz, ami tetszik. Bármit megtehetsz, amit csak akarsz!'"
Mindannyiunkból kirobbant a nevetés Prabhupada komikus bemutatója láttán.
"Látjátok, ez a példa. Amikor le van tartóztatva" (a talpnyaló modort kezdte imitálni). "'Most, uram, azt csinálsz velem, amit csak akarsz. Ha szeretnél, megbocsájthatsz nekem.'" Prabhupada nevetett. "Aztán amikor kijut..." Ekkor hangos, kérkedő hangon, "'Engem seeeennkiiiii nem érdekel....!' Murgi intelligencia. 'Senki nem érdekel. Én vagyok Isten.' Murgi logika. Harav abhaktasya kuto mahad-guna manorathenasati dhavato bahih; aki nem bhakta, annak egyetlen teendője, hogy az elme szintjén marad, és különféle dolgokat agyal ki. És végül azt hiszi, hogy ő Isten. Agyalás. Ha nem bhakta, nincs jó képesítése. Akkor csak az elme szintjén téblábol."
"A tizenhatodik fejezet nagyon szépen leírja ezt." Én tettem egy kísérletet, a Bhagavad-gita egy bizonyos versére gondolva.
"Igen. Pravrttim ca nivrttim ca, jana na vidur asurah: mit kell tenni és mit nem szabad tenni - nem tudják. Asura ajana. Mivel nem fogadják el Isten útmutatását. Saját spekulációkat találnak ki. Ezért ők állatok vagy démonok. Amiatt, hogy életük során nem fogadnak el útmutatást, ezért aztán a végén eljön Krsna mrtyuh sarva-haras caham. És minden spekulációjuk, minden, amit létrehoztak, elveszik. A halál pillanatában. Bengálban úgy mondják, krsna nama koro vai ar sabe miche palaiba patha nai yama ache piche: 'Láss a Krsna-tudathoz, ne próbálj megszökni. Mert ott áll mögötted Yamaraja!' Ő véget vet minden agyalásodnak."
------ O ------
Ez Prabhupada utolsó napja Vrndavanaban. Holnap néhány napra Delhibe megy, majd pedig tovább Bombaybe.
Megtartotta utolsó leckéjét Prahlada Maharaja utasításairól a 7. ének 6. fejezetének 10. verséből. "A pénz oly kedves az ember szívének, hogy úgy érzi, édesebb, mint a méz. Ki az hát, aki képes lenne feladni vágyát, hogy pénzt gyűjtsön, különösen ha családos életet él? A tolvajok, a hivatásos szolgák [a katonák] és a kereskedők még az életüket is, ami oly kedves számukra, kockára teszik, hogy pénzhez jussanak."
Elmagyarázta az anyagi ragaszkodású emberek ostobaságát. Minden, amit az ember a magáénak vagy számára kedvesnek tudhat, valójában a szenvedésének az oka, és ahhoz, hogy a háztartását fenntartsa, az ember olykor mindenféle veszélyes foglalkozásba kezd, még ha halálos veszélyt rejt is magában. Ez leginkább a nemi élet késztetése miatt történik. Rámutatott, hogy a brahmanák sosem fognak ilyen kockázatos életstílusba, jobb szeretik inkább a lelki tevékenységek békés fejlődését, és olyan egyszerű életmódot folytatni, mely mentes az efféle vágyaktól.
Ebben a vonatkozásban azt mondta, a nyugati ifjúság "hippi" életstílusa valójában előny. Egyszerűen csak a megfelelő irányba kellett terelni. "Mondtam is ezeknek az európaiaknak és az amerikai fiúknak, ezért van, hogy ők jobb szeretnek hippik lenni; ez is egyfajta vágynélküliség - nem akarnak dolgokat. Gazdag szülők házából jönnek, de nem akarják ezeket. Ez vágynélküliség, de nem aknázzák ki megfelelőképpen. Most itt ez a lehetőség: hogyan szolgálhatjuk Krsnát. Ezért fejlődnek olyan gyorsan."
------ O ------
A masszázs közben Prabhupada meghallgatta Jayasacinandana dasa levelét Los Angelesből, melyet a brahmacarik egy csoportja nevében írt. Világszerte minden ISKCON templomban az összegyűlt bhakták reggelente a hódolatukat ajánlják a múrtiknak, miközben hangosan szól a Govindam imák felvétele. George Harrison rögzítette és Yamuna dasi énekli a mantrákat.
Eme szokástól megzavarva Jayasacinandana Srila Bhaktivinoda Thakurat (és Srila Prabhupadat) idézte, miszerint ha egy brahmacari egy nő énekét hallgatja, és tetszik neki, az egy finom szintű leesés. "Ennek tükrében", írta "sok brahmacari kérte a templom prezidentet, járjon utána, van-e rá mód, hogy amikor reggelente a múrtik üdvözlése zajlik, ahelyett, hogy Gurudasa Maharaja volt feleségének éneklésében hallgatjuk a Brahma-samhita imákat, a Te Isteni Kegyelmedet hallgassuk a női ének helyett. Ő nem akarta kicserélni a kazettát, mert 1970 óta ez ISKCON-szerte sztenderddé vált. Így aztán oly sok bhakta kérésének eleget téve én kérdezem a Te Isteni Kegyelmedet, vajon egy nő helyett lejátszhatjuk-e a te éneklésedről készült felvételt, amikor reggel Rukmini-Dvarakadisat üdvözöljük. Biztos vagyok benne, hogy minden bhakta lelkesen hallgatna téged az elektromos gitár, a londoni szimfónikus zenekar stb. stb. helyett."
Srila Prabhupada nem örült. Azt mondta, ez a "mi nyugati betegségünk", hogy folyton változtatni akarunk a dolgokon. A válasza rövid és határozott volt. "Nem! Tettetek valamilyen felfedezést. Egész eddig hallgattátok Yamuna dasi felvételét, és most hirtelen változtatni akartok. Ez nem közönséges éneklés, hanem koncert. Sok ember énekel, úgyhogy ez nem rossz. Mint a sankirtana, sok hang van ott - nőé és férfié; úgyhogy ez is ugyanaz, sankirtana. Jóváhagyom. Itt, a Krisna-Balarama templomban minden reggel ugyanezt a felvételt hallgatjuk. Ha itt jó ez a felvétel, akkor ott miért nem?"
------ O ------
Amióta Prabhupada Vrndavanaban van, Bhagatji minden nap capatit készített neki. Prabhupada evés közben rendszerint senkivel nem találkozik, ám Bhagatjival kivételt tesz, aki maga hozza be az utolsó capatit. Aztán leül, és mielőtt hazamenne, 5-10 percet beszélget Prabhupaddal.
Bhagatji ma 53.000 rúpia készpénz adománnyal jött, melyet édesanyja nevében hozott a gurukulának szánt földterület megvásárlásához. A regisztrációt követően egy követ helyeznek majd el a nevével a megvásárolt földre. Indiában elterjedt szokás, hogy vallási intézményeknek adományokat adnak valamely eltávozott rokon nevében. Így mind anyagi, mind lelki haszonhoz juthatnak új születésükben. Prabhupada nagyon boldog, hogy Bhagatji elvállalta a templom menedzsmentben való segítséget, és tapasztalt helyi lakosként tekint rá, aki képes vezetni és tanítani nyugati tanítványait, eligazodni az indiai vezetés intrikái közepette.
------ O ------
Prabhupada megtartotta szokott programját, miközben a nap nagy részét azzal töltötte, hogy a három hónapos utazásra készült. Nem fog visszatérni, egészen a márciusi Gaura Purnima fesztiválig. Mindent, amire nincs szükség, eltettünk az almáriumba és a szekrényeibe, miközben minden mást összepakoltunk, hogy készen álljanak másnap kora reggeli indulásunkhoz. Asztali holmijait, tisztálkodó kellékeit és diktafonját elölhagytuk, azok majd csak az utolsó percben lesznek elcsomagolva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése