126 - Śrīla Prabhupāda szandálja és a majom

Śrīla Prabhupāda Uvāca 126

Śrīla Prabhupāda szandálja és a majom

1972. november

Rādhā-Dāmodara Templom

Vrindavan, India

Ezidőtájt Śrīla Prabhupāda egy második emeleti szobában lakott a Rādhā-Dāmodara Templomban. Már nem is emlékszem, miért nem a szokásos két szobájában, a földszinten. Második emeleti szobái egy nagy beton teraszra nyíltak, ami az első emeleti lakosztályának a tetejét képezte. Vrindavanban a legtöbb épület téglából és betonból készül, így a tető általában egy lapos, sima betonterület, mely bármilyen célra használható.

A második emeleti létesítményben Śrīla Prabhupādanak volt egy nappalija, és egy külön hálószobája. Kísérete egy másik szobán osztozott. Miközben Śrīla Prabhupāda masszírozása zajlott a nappalija előtti teraszon, a napfény ragyogott csillogó, mustármag olajjal bekent aranyszínű bőrén. A masszázs után még ott helyben megfürdött egy réz vödörből, mely a naptól felmelegedett vízzel volt teli.

- Tégy egy vödör vizet a tetőre - mondta nekem. - A nap majd felmelegíti.

A lotája és eme vödörnyi meleg víz segítségével, ott a teraszon, a gamsájában guggolva megfürdött. Śrīla Prabhupāda elvi kérdést csinált abból, hogy teste fenntartását illetően a legnagyobb egyszerűségre szorítkozzon. Fürdés után visszatért a hálószobájába, és tiszta ruhát öltött, melyet előzőleg kikészítettem az ágyára. Ezen a bizonyos napon nagy forróság volt, ezért Śrīla Prabhupāda csupán dhotit viselt, kurtát nem.

Pár perccel azután, hogy bement a szobájába átöltözni, hallottam, hogy felkiált. Én még mindig a teraszon voltam, épp takarítva magunk után. Amint meghallottam a kiáltását, máris rohantam a szoba felé. A bejárati ajtó félig nyitva volt. Fogalmam sem volt, mi lehet a baj, és bár épp rohanásban voltam, a megszokásnál fogva a hódolatomat ajánlottam. Śrīla Prabhupāda az asztala mögött volt. Ahogy sietősen felültem, és felé néztem, egy tilak darabot hajított a fejem felé. Golflabda méretű volt, és egy baseball dobójátékos erejével dobta. Pár hüvelyken múlt, hogy nem találta el a fejemet. Sokkos és ijedt állapotba kerültem.

- Mi a baj? - böktem ki.

- Az a majom ellopta a cipőmet - mondta, felém mutatva.

Épp idejében fordultam meg, hogy még láthassam egyikét Vrindavan szőrös kártevőinek, amint Śrīla Prabhupāda szandálját markolva kiszalad a szobából.

A dhama eme része igencsak bővelkedett a majmokban, akik mindig japa zsákok, szemüvegek és egyéb ellopható értékes tárgyak után kutattak. Arra használták őket, hogy ételre cseréljék. Megkönnyebbültem, immár tudván, hogy Guru Mahārājom a majom felé hajította a tilakot, nem felém. Szokatlan élmény volt megélni, amint egy tilak darab süvít el a fejem mellett. Szerencsére a lelki tanítómesterem ügyesen célzott. A majom átugrott Śrīla Prabhupāda nappalijának tetejére, és várt.

- Ez a gazember elvitte a papucsomat - mondta Śrīla Prabhupāda. - Szerezz néhány perát, és gyere ki.

A Śrīla Prabhupāda könyvespolca felett álló üvegből kivettem néhány tejes édességet, majd az ajtón át követtem a gurumat kifelé, a várható összetűzés irányába. Śrīla Prabhupāda a botját is hozta. A majom ott ült a tető szélén, a szandál a szájában, és várta, hogy kezdődjék az alku.

A tető épp elérhető távolságon kívül esett, úgy nyolc lábra a földtől, ahol mi álltunk. Śrīla Prabhupāda elkezdett fel-le ugrálni, botját a feje fölött lengetve, hogy megfélemlítse a majmot. Csakhogy a majom - olybá tűnt - élvezi a figyelmet. Nem ijedt meg, sőt, cseppet sem zavarta, hogy Śrīla Prabhupāda esetleg megszerezheti a papucsot. A szőrös kis démon - velünk gúnyolódva - lengetni kezdte a cipőt. Śrīla Prabhupāda továbbra is fel-le ugrált, feje felett a botjával. Ellenfele irányába hadonászva mondta: "Ezek a majmok olyan gazemberek."

A majom tovább gúnyolódott rajtunk. Ezúttal pofákat vágott. Egyértelművé vált, hogy igen ügyes az értékes tárgyak megszerzése és váltságdíjért való visszaszolgáltatása terén. Ravasz tolvaj volt, aki élvezte kaján alkudozásait.

Ez volt az első alkalom, hogy efféle csatározást láttam, és el kell ismernem, meglehetősen vidám dolognak találtam.

- Śrīla Prabhupāda - mondtam. - Nézzük, ha adok neki édességet, visszaadja-e a szandált.

- Jól van, lássuk, működik-e - felelte Śrīla Prabhupāda.

Rettenthetetlen mesteremmel az oldalamon, óvatosan a magasba tartottam egy édességet, remélve, hogy a majom cserébe nekem adja majd a varázslatos papucsot. Persze a majmok természetéhez hűen, megpróbált átverni engem. Megkísérelte elkapni az édességet, anélkül, hogy lemondott volna Prabhupāda szent papucsáról. Ismét próbálkoztam. Feltartottam az édességet, és közben mozdultam a cipőért. A majom egyik kezével elkezdte nyújtani felém a papucsot, miközben másik kezével az édességért nyúlt. A biztos siker reményében azonban óvatlan voltam. Szeretett Gurum jelenlétében éretlen büszkeség töltött el a közelgő diadalt várva, csakhogy kudarcot vallottam, és elpazaroltam az édességet. Sajnálatos módon, a majom nem adta át a papucsot. Legnagyobb bánatomra, három édességet vesztegettem el ellenségem javára, mindezt úgy, hogy közben még csak a közelébe se jutottam a lótusz papucs visszaszerzésének.

Ezen a ponton a majom nagy élvezettel rágcsálni kezdte a papucs sarkát. Le is tépett róla néhány ruhadarabot, valamint fogak nyomait hagyta rajta. Śrīla Prabhupādat cseppet sem szórakoztatta támadója rongálása.

- Felejtsd el - mondta. - Tönkretette a cipőt.

Ő Isteni Kegyelme visszament a szobájába, és az ebédhez készülődött. Magam is követtem őt a szobába. Felnéztem, és láttam, hogy a majom szőrös lába mellé dobta a szandált, majd elfutott. Gondolom, megértette, ha számunkra már nem jelent értéket, akkor számára sem hasznos. Arra gondoltam, én magam is megszerezhetem a papucsot, úgyhogy hívtam Girishat, Hayagriva fiát, és megkértem, a lépcsőkön menjen fel a tetőre, és szerezze vissza Śrīla Prabhupāda papucsát. Girisha úgy 10 év körüli fiú volt és lelkesen segített.

Lentről figyeltem, amint Girisha a papucs felé tartott, ám amint lehajolt azt felvenni, a semmiből egy kegyetlen majomcsapat jelent meg, és nekitámadtak. Nagyon megijesztették. Az egyik majom a kisfiú felé lendült, mire Girisha sikítozni kezdett: "Śrutakīrti! Śrutakīrti!" Riadtan néztem körül, és megláttam egy bambusz botot. Odahajítottam neki. Amint megragadta a botot, és lengetni kezdte, a majmok sietősen visszavonultak. Girisha fogta a papucsot, és szélsebesen lerohant a lépcsőkön. Odalent hősiesen adta át a papucsot.

Visszavittem a papucsot Śrīla Prabhupādanak, mivel már elég régóta viselte, és úgy tűnt, nagyon kedveli. Volt másik is, de ezt szerette. Megmutattam neki az eltépett papucsot.

- Ó, nem néz ki olyan rosszul - mondta Śrīla Prabhupāda. - Szerezz egy kis ragasztót, és hátha meg tudod javítani.

Magammal vittem hát a szobámba, és legjobb tudásom szerint megfoltoztam. A megmentett papuccsal visszasiettem Śrīla Prabhupāda szobájába, a hódolatomat ajánlottam, és megmutattam, mit ügyeskedtem. Mosolyogva bólintott, és azt mondta:

- Jól van, még használható.

Két héttel később Hyderabadban voltunk egy igen módos támogató, Mr. Pithi otthonában. Egy nap Mr. Pithi észrevette Śrīla Prabhupāda papucsát. Elmagyaráztam neki, mi történt.

- Szeretnék venni Prabhupādanak egy másik pár szandált - mondta.

Kifejeztem, milyen jó ötletnek tartom, így aztán egyik szolgáját elküldte, vegyen egy pár szandált. Amikor átadták az új szandálokat Śrīla Prabhupādanak, ő kegyesen elfogadta őket, de nekem később azt mondta:

- Ezeket nem viselhetem, mert bőrből készültek.

Így hát továbbra is, hetekig a megrongált szandált hordta, míg egy másik templomba nem érkeztünk. Akkor aztán vettünk egy Śrīla Prabhupāda tetszése szerinti szandált, és a régit továbbadtuk. A széttépett szandál most Kirtiraja prabhu otthonában van, Alachuaban. Egy üvegdobozba került, és tulajdonosa igen nagy becsben tartja.

Śrīla Prabhupāda, nagyon nehéz leírni azt a roppant boldogságot, amit aznap tapasztaltam, amikor botoddal a majom felé csapkodtál. Néhány percig ugyanazon ellenség ellen harcoltunk Kṛṣṇa földjén. Talán soha többé nem lesz lehetőségem ilyen transzcendentális kedvtelés részesének lenni. Sosem fogom elfelejteni azt a különleges napot, azt a pár percet, amikor megengedted, hogy részese legyek Vrindavan Dhama legvidámabb játékának. Imádkozom, hogy sose felejtsem el azt a napot.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/126