2016. április 1., péntek

127 - Bengáli konyha, mustármag olaj, Pishima és shukta

Śrīla Prabhupāda Uvāca 127
Bengáli konyha, mustármag olaj, Pishima és shukta
1974. szeptember
ISKCON Calcutta

Az 1973-as, kalkuttai templomban való tartózkodásunk során tudomásomra jutott, mennyire szereti Śrīla Prabhupāda a bengáli konyhát. Meglepő módon, az én - Śrīla Prabhupādanak végzett - személyes szolgálatom során, Ő Isteni Kegyelme nem evett túl gyakran bengáli stílusú prasadamot. Még amikor a kalkuttai vagy māyāpuri templomban volt, akkor is rendszeresen a nyugati tanítványai által készített prasadamot tisztelte meg. A csodálatos bengáli preparációkkal az volt a probléma, hogy bár igen ízletesek, gyakran tartalmaznak mustármag olajat.

- Ezt nehéz megemésztenem - jegyezte meg Śrīla Prabhupāda.

Egy nap, a kalkuttai templomban, Tamāla Kṛṣṇa Mahārāja lépett be Śrīla Prabhupāda szobájába, s ajánlotta a hódolatát. Śrīla Prabhupāda, kényelmesen üldögélve asztala mögött - sugárzott, mint mindig.

- Nem azt mondtad, hogy a mustármag olajat külsőleg, a ghít pedig belsőleg kell használni? - érdeklődött Tamāla Kṛṣṇa.
- De - mondta mosolyogva Śrīla Prabhupāda.
- Akkor ez nem azt jelenti, hogy nem kéne mustármag olajat használnunk a főzéshez? - folytatta Tamāla Kṛṣṇa Mahārāja. - Néhány bhakta időnként mustármag olajjal főz. Nem hiszem, hogy ez jó ötlet.
- Nos, ez így van - mondta Śrīla Prabhupāda. - De a mustármag olaj igen ízletes. A zöldségek íze elsőosztályú lesz tőle. Ezért Bengálban mindenki mustármag olajjal főz. Igen ízletes.

Amikor Śrīla Prabhupāda Bengálban tartózkodott, a testvére időnként eljött a templomba, és főzött neki. Ez igen felemás áldás volt számunkra. Sokak számára ismert tény volt, hogy Śrīla Prabhupāda testvére, Pishima, szárija alatt mustármag olajat csempészett a templomba, hogy azt használja a főzéshez szeretett fivére számára. Śrīla Prabhupādahoz hasonlóan Pishimanak is megvolt a maga szokása, hogy meghallgatta, amit mondtunk, majd csinálta, ami neki jólesett. Śrīla Prabhupāda mindent megevett, amit ő főzött, aztán alkalomadtán panaszkodott utána:

- Belebetegedek a főztjébe - mondta, majd némi fekete humorral élve folytatta. - Szerintem meg akar ölni.

Időnként megszidtam őt, mintha a szülője lennék, mondván:

- Prabhupāda, amikor a saját szakácsod főztjét eszed, nem betegszel meg, de amikor a testvéred főztjét eszed, lebetegedsz.
- Igen! Ne is adj nekem semmi mást - felelte meggyőződéssel. - Azt eszem, amit te főzöl. Ha a testvérem ad valamit, megeheted, ha szeretnéd. De én nem akarom megenni.

Nagyon lelkes lettem, hallván eltökéltségét, miszerint követi az utasításaimat. Persze amikor evésre került a sor, sosem követte túl sokáig senki utasításait. Mindig azt csinálta, ami neki jólesett. Egyszer egyik istentestvérének tanítványa, egy bengáli brahmacārī, látogatta meg Śrīla Prabhupādat juhui lakásában. Nagyon jó szakács volt, és felajánlotta, hogy shuktát - keserű zöldséglevest - főz Śrīla Prabhupāda számára. Figyeltem az ifjú bhaktát, amint a nagy szelet zöldségeket - beleértve a keserű dinnyét is - ügyesen kisütötte. Amikor végzett, ott állt egy nagy bödön igen keserű és meglehetősen olajos leves. Śrīla Prabhupāda minden falatot nagy élvezettel fogyasztott el.

- Ez a legcsodálatosabb dolog - jegyezte meg. - Śrutakīrti, neked is meg kéne ezt tanulnod. Csinálj te is ilyet. Ez nagyon elsőosztályú.

Még csak meg se közelítettem soha azt a zöldséglevest, amit Śrīla Prabhupāda oly nagy élvezettel fogyasztott aznap. Szerencsémre, Śrīla Prabhupāda az általam rendszeresen készített, sokkal egyszerűbb fogásokat is elfogadta. Elragadtatással hallgattam, amint mondta, hogy az én főztömtől nem betegedik meg.

Śrīla Prabhupāda, mindig elámultam együttérzésed mélységein. Rendszeresen elfogadtad mindenki szolgálatát, a rád vonatkozó következményekre való tekintet nélkül. Senki nem tudja ezt nálam jobban. Soha nem mondtál le rólam. Tudom, hogy amíg azzal az őszinte vággyal fordulok feléd, hogy szolgáljalak, te sosem fordítasz nekem hátat. Kérlek, adjál ízt az általad evett shuktára, és az odaadó szolgálatra. Számomra mindkettő túl keserű, mert érzékeim - az életeken át tartó démonikus életmód hatására - már elhaltak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése