Śrīla Prabhupāda Uvāca 123
Lelki büszkeség
Egy befogadó bhakta rengeteg dolgot tanulhatott pusztán azáltal, hogy csendesen ült és figyelte Śrīla Prabhupādat. Egy alkalommal Śrīla Prabhupāda felült New Dwarakai (Új Dwaraka) kertjében, kihúzta magát, és így szólt:
- Egy bhaktának büszkének kell lennie, hogy Kṛṣṇa szolgája lehet!
Számomra ez nagyon fontos lecke volt, mivel az alázat és a Kṛṣṇa szolgájaként érzett büszkeség közti egyensúlyozás zavaró tudott lenni.
Szolgálatom végzése során kissé szégyenlős voltam, amennyiben az a bhakta közösségen kívüli emberek segítségét vagy szolgálatát is igényelte. Összekevertem a vallásos alázatosságot a világi testi felfogással. Ahelyett, hogy büszke lettem volna amiatt, hogy Kṛṣṇa és Śrīla Prabhupāda szolgája lehetek, mentegetőztem. Visszautasítottam a büszkeséget, nem ismerve fel, hogy el vagyok tévedve. Becsapott állapotomban azt gondoltam, alázatosságot kell sugároznom.
Śrīla Prabhupāda bájosan személyesítette meg a Kṛṣṇa szolgájaként érzett büszkeséget. Időnként, amikor a reggeli program után visszatért a nappalijába, odafordult hozzám, és mosolyogva kérdezte:
- Felvetted a mai leckét?
- Igen, Śrīla Prabhupāda - feleltem.
- Játszd vissza - utasította. - Hallani akarom.
Más alkalmakkor az asztala mögött ült a szobájában, és amikor a tanítványai beléptek, mosolyogva kérdezte: "Nos, milyen volt a mai lecke?" Persze a tanítványok mindig lelkesen feleltek, rajongva minden szóért, mely lelki tanítómesterük lótusz ajkait elhagyta. Némely leckéjében a bhakták különleges üzeneteket fedeztek fel, és még az élőlények legostobábbja is képes volt megérteni azt az egy pontot, amit Śrīla Prabhupāda folyamatosan és egyértelműen hangsúlyozott.
Úgy tűnt, néhány konkrét leckére különösképpen büszke volt Śrīla Prabhupāda. Roppantmód élvezni látszott, amint porrá zúzhatja a Mayavadi filozófiát. Büszkén mutatta be Kṛṣṇát mindenkinek, legyőzve hamis vitáikat. Büszke volt, hogy Kṛṣṇa az Ura és Mestere.
Śrīla Prabhupāda kifejezte továbbá tanítványaival kapcsolatos büszkeségét is. 1973. júliusában, egy gyönyörű délutánon, Śrīla Prabhupāda a Bhaktivedanta Manorban ült a pázsiton, néhány tanítványa, valamint indiai vendégek körében. Felolvastam "Az Úr Caitanya 5 jellemzése" című könyvből, a Sri Caitanya-Caritāmṛta egy korai és részleges kiadásából. Nagyon törekedtem, hogy az átirat használatával helyesen ejtsem ki a bengáli szöveget. Legnagyobb meglepetésemre, úgy 10 percnyi felolvasás után Śrīla Prabhupāda azt mondta: "Figyeljétek, milyen szépen ejti ki a bengáli szavakat. Bár még soha életében nem olvasott bengáliul, ezzel a módszerrel nagyon szépen tudja kimondani."
Śrīla Prabhupāda gyakran dicsérte nyugati tanítványait az indiai közösség előtt. Sok dolgot elért ezáltal. Egyrészt, ösztönözte tanítványait, hogy tovább fejlődjenek a Kṛṣṇa-tudatban, másrészről azonban az indiai közösséget is buzdította, hogy vegyék komolyabban azt, ami születés jogán magukénak tudhattak. Mindenkinek megmutatta, hogy Guru és Gaurāṅga kegyéből és a Szent Név erejével még a melecchák és yavanák is fejlődhetnek a lelki életben. Śrīla Prabhupāda mindig az ő Guru Mahārāja valamint az Úr szent neve éneklése erejének a javára írt mindent, amit elért. Egyszer New Dwarakai (Új Dwarakai) szállásán azt mondta nekem: "Ti, nyugati fiúk és lányok, annyi kábító és mámorító szert szedtetek. Ha nem lenne a Mahā-mantra éneklése, nem tudnátok elérni semmit."
1975 májusában, az ausztrál Perthben Śrīla Prabhupāda egy professzorral beszélgetett, melynek során nagyon keményen beszélt az emberek különféle osztályairól. Paramahāmsa Mahārāja és jómagam is ott ültünk a szobában, élvezve, ahogy lelki tanítómesterünk kifejezi eme meglehetősen befogadó úriember számára, hogy valójában majd' mindenki negyedosztályú ember.
- Te is negyedosztályú ember vagy - mondta a professzornak.
- Nos, mit tehetnék? - felelte a professzor.
- Tiszta bhaktává kell válnod, mint ők! - monda Śrīla Prabhupāda energikusan.
Ahogy befejezte a mondatot, rámutatott Paramahāmsara és rám, mint a tiszta bhakták példáira. Összenéztünk istentestvéremmel és szélesen elmosolyodtunk. Tudtuk, hogy nem vagyunk tiszták, mégis tetszett, hogy legdrágább lelki tanítómesterünk példaként említ minket. Tudtuk, Śrīla Prabhupāda sosem mondana olyasmit, hogy "Légy tiszta bhakta, mint én." Ez volt a lelki tanítómesteremnek, az Úr tiszta bhaktájának egyik gyönyörű tulajdonsága.
Śrīla Prabhupāda, minden, amit elértem ebben az életben, csakis a te indokolatlan kegyedből vált lehetővé. Engem mindig elnyel a hamis büszkeség, mégis, a legnagyobb büszkeségem, hogy a te szolgádnak tarthatom magam. Te vagy az én Uram, és én nagyon büszke vagyok, hogy a szolgád lehetek. Imádkozom, hogy mindig az maradhassak. Kérlek, add meg az intelligenciát, hogy sose felejtsem el ezt az örök helyzetemet. Bár nincs képesítésem, hiszek a szavaidban, amikor is Paramahāmsára és rám mutattál. Tudom, hogy mindkettőnket megáldottál, hogy még ebben vagy valamely következő életünkben elérhessük a tiszta odaadó szolgálatot. A te szádból Kṛṣṇa füléig! Minden dicsőség neked, Śrīla Prabhupāda!
Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/123
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése