120 - Śrīla Prabhupāda nekem adja a cipőit

Śrīla Prabhupāda Uvāca 120

Śrīla Prabhupāda nekem adja a cipőit

1975. március 1.

ISKCON Atlanta

Paramahāmsa, Nitai és én kivételes, transzcendentális kincseket kaptunk atlantai tartózkodásunk során. Az idő meglehetősen hűvös volt, amikor Śrīla Prabhupāda megérkezett, ezért a bhakták melek zoknit és egy pár vászon utcai cipőt hoztak Śrīla Prabhupādanak. Másnap reggel, séta előtt én segítettem fel áldott cipőkanala segítségével az új pár cipőt Śrīla Prabhupāda transzcendentális lábara. A séta és a reggeli program után Śrīla Prabhupāda csengetett. Megkerestem az új lakrészéhez vezető utat és a hódolatomat ajánlottam. Felültem és Śrīla Prabhupādara néztem.

- Nem jók rám ezek a cipők - mondta. - Ha neked jók, akkor viseld őket.

- De hát én nem hordhatom a te cipőidet, Śrīla Prabhupāda - feleltem nyomban. - Ez sértő lenne.

- Ha azt mondom, hogy megteheted, akkor minden rendben lesz - felelte lágyan.

Megilletődtem! Śrīla Prabhupāda mindig tele volt meglepetésekkel, de soha nem gondoltam volna arra, hogy Guru Mahārājom cipőjét viselhetem majd! Akár egy kisfiút, egyre izgatottabbá tett a gondolat, hogy a lelki édesapám cipőjében járhatok. Hallottam róla, hogy a lelki tanítómester cipőjét nem szabad hordani, s ez még izgalmasabbá tette a dolgot. Már a gondolat is vitatható volt, hogy megtehetem-e! Tetszett! Szilárd meggyőződésem volt, hogy ha Śrīla Prabhupāda valamiről azt mondta, hogy rendben van, akkor az bizonyosan rendben volt. Biztonságban éreztem magam, és izgatott voltam, tudván, hogy a cipői tele voltak hihetetlen potenciával. Mosolyogva elfogadtam a cipőjét. Śrīla Prabhupāda nagylelkűsége pedig tovább záporozott rám.

- Szükséged van zoknira? - kérdezte.

Be kell ismernem, bár mohó dolog volt lelki tanítómesteremtől ajándékokat elfogadni, meglehetősen élveztem. Egyre fokozódó vággyal, vidáman, mégis szégyenkezve feleltem:

- Igen.

- Rendben - mondta. - Vegyél ki magadnak néhány zoknit, és adjál párat Paramahāmsanak és Nitainak is.

Boldogan hajtottam végre az utasításait. Hódolatomat ajánlottam, s a cipőjével és néhány zoknival teli karokkal siettem ki a szobából. Az első dolgom az volt, hogy egy elhagyatott helyre szaladtam, mint valami rosszban sántikáló kisgyerek, és megpróbáltam felhúzni a transzcendentális lábbelit. Mintha maguk a gonosz mostohanővérek lennének, lábaim sajnálatos módon túlontúl nagyok voltak, hogy beleférjenek Ő Isteni Kegyelme cipőibe. Kitartóan próbáltam belepréselni az én otromba lábaimat Śrīla Prabhupāda varázslatos cipőjébe. Végül aztán mély leckét tanultam. Gyakorlatilag és szimbolikus értelemben sem lennék képes arra soha, hogy Śrīla Prabhupāda cipőiben járjak.

Játékos természetem miatt sajnálatos módon nem töprengtem túl sokáig eme üzenet mélységein. Voltam olyan gazember, hogy azonnal istentestvéreimhez rohanjak, ahol aztán hóbortosan átnyújthatom nekik Śrīla Prabhupāda zoknijait. Elmagyaráztam nekik, hogy ő akarta, hogy az övék legyen. Ellenálltak, megróva engem, helytelen viselkedésem miatt. Pontosan úgy reagáltak, ahogyan azt megjósoltam. Beképzelten továbbítottam Śrīla Prabhupāda ajándékait, őszinte tiltakozásuk ellenére. A problémát megerősítette kritikus viselkedésük, s ez megédesítette a kalandot. Elégedetten biztosítottam őket arról, hogy Śrīla Prabhupāda személyes jóváhagyását adta. Így megnyugodhattak, hogy Śrīla Prabhupāda engedélyével ellátva már nem volt akadálya, hogy viseljék őket. Ennek hallatán izgatottan megragadták kezemből a zoknikat, és boldogan húzták fel őket, hogy melegítsék hideg lábujjaikat.

Śrīla Prabhupāda vagy személyesen hasznosított mindent Kṛṣṇa szolgálatában, vagy másokat is lefoglalt a használhatóság eme transzcendentális elvében. Így aztán, cipőjének hordása helyett inkább próbálva lábnyomait követni, gyorsan túlléptem azon a tényen, hogy a cipők nem illettek rám. Amikor legközelebb találkoztam a templom prezidenttel, elmagyaráztam, hogy a cipő nem passzolt teljesen Śrīla Prabhupāda lábára, így az övé lehet.

Ő fogta őket, és oda tette Śrīla Prabhupāda vyasasanajának a lábához. Szégyenemben képtelen voltam elmondani neki a történteket. Ám megnyugtatott a tudat, hogy nem lehetett beszennyezni semmit, ami kapcsolatba került a mi tökéletesen tiszta lelki tanítómesterünkkel.

Śrīla Prabhupāda, annyi keggyel árasztottál el engem. Gyakran hallottam a mondást, "A hasonlóság megvetést szül." ("Familiarity breeds contempt.") Tudom, mindig sértő voltam azzal, hogy nem nem fogtam fel teljes mértékben a te dicsőséges lényedet. A világi kapcsolatokkal ellentétben, minél jobban megáldottál engem a társaságoddal, én annál inkább tudtam értékelni a nagyságodat. Te folyamatosan, mindenki felé kifejezed szeretetedet, igaz szeretettel viszonzod mindenki érzéseit. Tanítványaid iránti bensőséges érzéseid láttán mindinkább elbűvöltél, s egyre jobban ragaszkodni kezdtem hozzád. Te mindent megtestesítesz, amit tanítasz. Lelki szeretetedet mindenkinek szabadon odaadod, s mivel motiváció és feltételek nélküli, sosem csökken, és sosem olcsó. Szereteted átlépi az idő és a tér határait, és mindenki szívét megérinti, aki elég szerencsés ahhoz, hogy megkapja transzcendentális irodalmadat. Örökké itt leszel, hűséges tanítványaid szívében, akik ragaszkodunk a te Bhagavat Vanidhoz. Kérlek, bocsáss meg nekem, amiért azt gondoltam, járhatok a te cipődben. Senki nem érhet fel veled. Ezt jobban kellett volna tudnom. S bár soha nem fog illeni rám a cipőd, imádkozom, hogy egy nap képes legyek követni azokat az isteni lábnyomokat, melyeket jól láthatóan lefektettél előttem.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/120