2016. március 2., szerda

121 - Śrīla Prabhupāda nekem adja a paplanját és a kardigánját

Śrīla Prabhupāda Uvāca 121
Śrīla Prabhupāda nekem adja a paplanját és a kardigánját
1974. december
ISKCON Los Angeles

Egy New Dwarakai (Új Dwarakai) hideg estén, a két lángos gáztűzhellyel fűtöttem a szolga szállást, hogy aludni tudjak éjszaka. Segített, mivel gyékényszőnyegen aludtam, takaróm pedig a csadarom volt. Holmimat illetően próbáltam a minimumra szorítkozni, mert kevés holmival könnyebb volt körbeutazni a világot Śrīla Prabhupādaval. Időnként egy bőröndöt használtam Ő Isteni Kegyelme számára, és egy kicsit magamnak, ám legtöbbször elég volt egy nagy bőrönd kettőnk holmijának.

Śrīla Prabhupāda éjszaka meglátta a tűzhelyemet, és kora reggel a szobájába hívatott. A hódolatomat ajánlottam, és felnéztem kegyes gurumra.

- Miért hagyod bekapcsolva a tűzhelyt éjszakára? - kérdezte.

Elmagyaráztam, hogy a tűz melegsége segít elaludni, mivel olyan hideg van.

- Nincs paplanod? - kérdezte.
- Nincs, Śrīla Prabhupāda - mondtam. - Általában nincs rá szükségem.
- Rendben - mondta. - Menj a szekrényemhez, és válaszd ki valamelyik takarót és kardigánt, amelyik tetszik.

Izgatottan rohantam a hálószobájában lévő fém szekrényhez. Miután megnéztem a négy takarót, melyek szépen összehajtogatva feküdtek a polcon, kiválasztottam a legvastagabb, legszínesebb darabot, amit csak találtam. Aztán kerítettem egyet magamnak a sáfrány színű pulcsijaiból is. Visszamentem Śrīla Prabhupādahoz a nappalijába, hogy megmutassam a választásomat. Beleegyezése jeléül mosolyogva bólintott.

- Rendben, most elmehetsz - utasított.

Hódolatomat ajánlottam, és abban a tudatban hagytam el a szobát, hogy én vagyok a legszerencsésebb lélek az egész világon.

Minden éjszaka azt a paplant használtam, úgy érezve, Śrīla Prabhupāda szeretete vesz körül. Lelkileg melegített. Egy nap aztán egyik barátommal, Brahmarupa Dāsaval beszélgettem. Megkérdezte, nincs-e kedvem a templomszobában aludni aznap éjjel, néhány másik férfi bhaktával. Beleegyeztem. Mivel mindig egyedül voltam, kalandosnak ígérkezett a dolog. Amikor bementem a templomszobába, vittem magammal a gyönyörű világos narancs takarómat. Egyik oldala fénylő selyem volt, másik pedig puha. Amikor besétáltam a templomszobába, Brahmarupa szemei elkerekedtek.

- Azt meg honnan szerezted? - kérdezte.
- Śrīla Prabhupāda adta nekem - mondtam. - Kéred? - kérdeztem bűntudattól hajtva, amiért ilyen felbecsülhetetlen értékű kincs van a birtokomban.
- Igen - felelte mohón.

Így aztán neki adtam.

Egy héttel később, amikor a szolga lakrészben aludtam, Śrīla Prabhupāda észrevette, hogy nincs rajtam a takaró.

- Hol van a takaró, amit adtam? - érdeklődött.

Szégyenkezve, csendesen feleltem:

- Egyik bhakta meglátta, és amikor elmondtam, hogy a tiéd, annyira izgatott lett, hogy oda kellett adnom neki.
- Rendben. Vegyél magadnak még egy takarót - mondta csendesen. - De ezúttal ne add tovább - tette hozzá egy kicsit több érzéssel.

Ismét boldogan teljesítettem nagylelkű utasítását, és kivettem egy újabb prasadam paplant.

Pár alkalommal, amikor olyan városba mentünk, ahol hideg volt, Śrīla Prabhupāda pulóvert adott nekem. Ám sosem sikerült megtartanom egyiket sem. Elkerülhetetlen volt, hogy valamelyik bhakta megtudja, hogy Śrīla Prabhupāda maradéka, én pedig önzőnek éreztem magam, és elajándékoztam. Istentestvéreim nagyon nagyra becsülték Śrīla Prabhupāda prasadamját. Míg Śrīla Prabhupādaval utaztunk, nagyon kevés dolgot tartottam meg magamnak. Nem tartottam praktikusnak, hogy túl sok tulajdont halmozzak fel. Akkor még nem jöttem rá, hogy valójában én nem voltam praktikus.

Śrīla Prabhupāda, te minden tettedben a Legfelsőbb Úrba vetett tökéletes hitedről tettél tanúbizonyságot. Gyakran mondtad, hogy ha teljesen elmerülünk Kṛṣṇa szolgálatában, akkor minden szükségletünk el lesz látva. Magam is számtalan alkalommal megtapasztalhattam ezt az igazságot, míg neked végeztem szolgálatot. Szükségtelen volt bármiféle külön törekvés. Egyszerűséged példamutató volt. "Bármit tegyen egy nagy egyéniség, a közönséges emberek a nyomdokába lépnek." Az élet küzdelem, amikor elfelejtem szolgálni lótuszlábaidat. Imádkozom indokolatlan kegyedért, hogy örökké szolgálhassalak, személyes kényelmemre való tekintet nélkül.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése