1975. december 10.
(Sri Vrndavana Dhama)
A reggeli séták mindig lenyűgözőek. A bhakták gyakran hozakodnak elő vitás témákkal, csak hogy megtudják Prabhupada reakcióját. Aksayananda Swami kezdeményezte a ma reggeli beszélgetést azzal, hogy megemlített egy megkérdőjelezhető állítást, melyet egy idősebb bhakta tett nemrég egy leckén. "Egy bhakta azt mondta nekem, hogy az acaryanak nem kell tiszta bhaktának lennie."
Prabhupada hirtelen megállt. "Mit?"
"Hogy az acarya nem kell, hogy tiszta bhakta legyen."
Prabhupada bosszús volt. "Ki ez a gazember? Ki mondta ezt? Ki az a gazember? Hogy acaryanak nem kell tiszta bhaktának lennie?"
"Nitai mondta. Azt mondta, hogy az Úr Brahma a Brahma-sampradaya acaryaja, mégis olykor a szenvedély kötőereje sújtja. Ezért úgy tűnik, hogy az acaryanak nem kell tiszta bhaktának lennie. Szóval ez nem tűnik helyénvalónak."
"Szóval ki ez a gazember? Tudni akarom. Ki mondta?"
"Nitai. Nidai das."
Prabhupada fel volt háborodva, és elítélte az ilyen spekulatív mentalitást. "Ő csak gyártott egy elméletet. Ezért ő egy gazember. Nitai autoritás lett?"
"Nem, igaziból azt mondta, úgy gondolta, hogy..."
"Valami gazemberséget gondolt, és ezt kifejezi. Ezért még nagyobb gazember."
Aztán újra elindult, közben leásva a kommentek igazi okáig. "Így mennek a dolgok. Amint elolvas néhány könyvet, acaryavá válik, legyen bármilyen gazember."
"Tehát semmi kétség afelől, hogy az Úr Brahma tiszta bhakta?", kérdezte Aksayananda.
"Legyen bármi, ő egy acarya", válaszolta Prabhupada. Aztán ismét megállt, és új példával rukkolt elő. "Akkor Krsna is szenvedélyes. Krsna oly sok gopival táncolt; ezért akkor Ő szenvedélyes. Ezeket a dolgokat úgy kell látni, hogy 'Micsoda emelkedett személy, és időnként szenvedélyessé válik, mennyire kell akkor nekünk vigyázni erre.' Ez az utasítás. Aztán lekicsinylünk dolgokat, lekicsinylünk embereket, mennyire óvatosnak kell lennünk. Nem arról van szó, hogy 'Az acarya szenvedélyes lett, így aztán én is szenvedélyes leszek. Én szigorú követője vagyok az acaryanak.' Ezek a gazemberek ezt mondják."
Srila Prabhupada hosszas kritikát mondott, beleértve különféle gurukra és írókra tett kommenteket, akik képtelenek megérteni az Úr Krsna transzcendentális természetét, mégis kommentárokat akarnak írni a szavaihoz, vagy azon irodalomhoz, mely Róla szól. Úgy állítják be, mintha közönséges ember lenne, pusztán azért, hogy imitálhassák Őt. Mások pedig azt hiszik, pusztán a Gita vagy a Bhagavatam elolvasása által megérthetik Őt, dacára Krsna kijelentésének, miszerint milliókból alig egy, ha érti Őt.
Srila prabhupada azt mondta, hogy egy guru, acarya elengedhetetlen a helyes megvalósításhoz. A kora reggeli fordító munkájára hivatkozott, a Srimad-Bhagavatam hetedik fejezete harmincadik verséhez. "A mai kazettáról meghallgathatjátok majd, hogy Prahlada Maharaja azt javasolja, 'A lelki élet a guru-susrusah által, a guru szolgálata által kezdődik.' Rupa Gosvami azt mondta, adau gurvasrayam, 'Az első kezdet menedéket venni egy hiteles lelki tanítómesternél.' Sad-dharma-prcchat: 'Aztán tudakozódni tőle a lelki útról.' Sadhu-marganugamanam: 'Követni a korábbi acaryakat.' Ezek a lépések. A Bhagavat-gitaban Arjuna azt mondta, sisyas te nham sadhi mam, 'Most a tanítványod lettem. Taníts engem.' És ezek a gazemberek többek Arjunánál: 'Nincs szükség gurura.' Hm? Ő azt mondja, sisyas te 'ham. Miért? Ő már barát volt. Miért kéne meghódolnia tanítványként? Ez a lelki élet kezdete."
Ez a beszélgetés végül egy másik vitatott témához vezetett, melynek során Caitya-guru azt mondta, "Egy élet-tag (Megj: life member, nálunk ilyen nincs) felesége nagyon bosszús lett. Eljött azzal a gazember yogival, hogy találkozzon veled. A yogi azt mondta, hogy a Védák említést tesznek arról, hogy ihatunk, és hogy a férfiak és a nők egyenjogúak." Prabhupada egy fejbiccentéssel megerősítette a találkozást.
Caitya-guru folytatta, "Aztán, mivel a nő is ugyanezt mondta, azt felelted neki: 'OK, ha a nők és a férfiak egyenjogúak, akkor miért nem a férjed hordja ki a gyermeketeket a méhében?'" Prabhupada mosolygott, miközben felidézte az esetet.
"Nagyon bosszús volt", mondta Caitya-guru. "Azt mondta, 'Prabhupada időnként ilyesféle dolgokat mond, amik nem ésszerűek.' "
Mindenki hangosan nevetett.
"Nem", mondta Prabhupada. "Én azt mondtam, hogy ha egyforma jogaitok vannak, akkor tegyetek valami egyezséget. Időnként te leszel várandós, időnként ő lesz várandós. Miért nincs erre jog? Egyforma jog?"
Caitya-guru elmagyarázta, "Nekem azt mondta, 'Prabhupada időnként mondja ezeket a dolgokat mi pedig mind szégyenkezünk.'"
"De amikor lelki megértésről beszélünk", jelentette ki Prabhupada vakmerően, "nem tehetünk kompromisszumokat. Nem is beszélve, amit Mauriciuson és Chicagoban mondtam."
Aztán Prabhupada elmondta egy amerikai repülőútja során a légikisasszonnyal történt esetét. A hölgy zokon vette, hogy Prabhupada egy TV showban kijelentette, a férfiak és a nők nem egyenlőek.
"Szerintem ez ugyanaz a légikisasszony lehetett", mondta Harikesa, "aki hátrajött, és megkérdezte tőlünk, a Swamiji miért nem szereti a nőket."
Prabhupada mentegetőzött a félreértés miatt, ám nem akart változtatni az igazságon. "Nem, nem. Nem mondom, hogy nem szeretem a nőket. De nem mondhatom, hogy azonosak a jogaik. Hogy mondhatnám? Először is, mutassuk meg az egyforma jogokat - időnként a férjed lesz terhes, aztán te leszel terhes, váltakozva." Prabhupada elmagyarázta, hogy még Oroszországban is, ahol megpróbálták egyenlővé tenni az embereket, továbbra is vannak igazgatók és dolgozók. Így az efféle egyenlőség soha nem lehetséges.
Amikor Harikesa megemlítette, hogy mostanság vannak női szenátorok és nagykövetek, Prabhupada továbbra sem fogadta el, hogy ez egyenlőséget jelentene. "Ehhez csak oktatás kell", mondta. "De természeténél fogva a női test eltér a férfi testtől."
Ám amikor Caitya-guru a megjegyzéseibe azt értette bele, hogy ez a különbség azt jelenti, a nők alárendeltek, Prabhupada kijavította őt. "Valójában nem alárendeltek. Az elfoglaltságuk más... Ez egy másik hiba. Pusztán azért, mert a láb gyalogol, a fej pedig irányít; szóval bár az elfoglaltság más, mindkettő fontos. Szükségünk van a fejre is, és a lábra is. Ha csak fej van, de nincs láb, ki fog gyalogolni? Ez a megértés. Nem egyenlőek. Mindenkinek meg kell legyen a maga kötelessége az egész szolgálatában. Ez a megegyezés; ez az igazi megértés. A test legfontosabb része a fej, de ez nem azt jelenti, hogy a láb nem fontos. A láb fontos a maga munkájában, a fej pedig fontos az ő munkájában. Tehát mindkettőre szükségünk van, a fejre és a farokra is. Nem pedig csak láb vagy csak fej. De amikor összehasonlító tanulmányt készítünk, megérthetjük, hogy a fej fontosabb, mint a láb. Ha levágod a lábad, még élhetsz, de ha levágod a fejed, meghalsz. A végkövetkeztetés tehát: a fej fontosabb a lábnál. Összehasonlító tanulmány. Amúgy a fejre is szükség van és a lábra is."
"Gyűjtesz némi virágot, szép virágokat, és hozzáteszel egy kis zöld lombot, és ettől még szebb lesz. Csak maga a virág nem annyira gyönyörű. És amikor körülveszi egy kis zöld levél, akkor még szebb lesz. Ilyen értelemben kell értenünk. De összehasonlítva a virág fontosabb, mint a lomb. De mindkettőre szükség van."
"Harikesa hozzátette, "És a levél is szép lesz a virág miatt."
"Igen, ez Isten teremtése", értett egyet Prabhupada. "Mint ahogy ezek a fák: halálra vannak ítélve. Mégis, a fákból gyönyörű kerteket lehet készíteni, melyek igen élvezetesek. Ez Isten elrendezése."
------ O ------
Egy közönséges ember számára, a családi ügyektől mentes élet szinte elképzelhetetlen. Így Prahlada Maharaja utasításait a világi ügyektől való elkülönülés kifejlesztésére felettébb nehéz értékelni, hacsak az embernek nincs igen erős megértése, és igazi vágya arra, hogy megkeresse az élet igazi értelmét.
A lecke közben asanaján ülve, a Gosvamik tökéletes képviselőjeként Srila Prabhupada elmagyarázta, milyen fájdalommentes tud lenni ez a folyamat azáltal, hogy egyszerűen a ránk jellemző hajlamokat olyan irányba tereljük, hogy az köteléket alkosson vissza hazafelé, Krisnához. "Ez a bhakti folyamata. Nem arról van szó, hogy egy ettől független ragaszkodást kell hoznunk. Hanem meg kell tisztítanunk. Ez le van írva a Narada Pancaratraban is: sarvopadhi-vinirmuktam tat-paratvena nirmalam, hrsikena hrsikesa sevanam bhaktir uttamam. Ott a tudat, ott a ragaszkodás, de oly sok megjelöléssel van befedve... Mint ahogy vannak vágyaink a gyereknevelésre; ragaszkodás, ez ragaszkodás."
"Szóval mit csinál Yasoda Anya? Ragaszkodik Krsnához, és ez Vrndavana. Ugyanez a dolog megfordítva: a vrndavani élet teljes Krsna iránti ragaszkodást jelent. Yasoda Anya ragaszkodik Krsnához, Nanda Maharaja ragaszkodik Krsnához, a tehénpásztor fiúk ragaszkodnak Krsnához, a tehenek és a borjak ragaszkodnak Krsnához, Radharani ragaszkodik Krsnához, a fák ragaszkodnak Krsnához, a virágok ragaszkodnak Krsnához, a víz ragaszkodik Krsnához. Ez Vrndavana. Vrndavana azt jelenti, hogy Krsna a ragaszkodás központja. Ez Vrndavana."
"Így ha létre tudod hozni, hogy Krsna legyen a ragaszkodásod középpontjában, akkor az Vrndavana. És akkor bárhol meg tudod teremteni Vrndavanat. Bármilyen családban, bármilyen közösségben, bármelyik országban - csak tedd Krsnát a ragaszkodás középpontjába, és akkor az Vrndavana. Erre van szükség. Ez a Krsna-tudatos mozgalom."
------ O ------
Közvetlenül a lecke után, miközben Prabhupada a darsana szobájában várta a reggelijét, Harikesa tett fel néhány kérdést az Úr Brahmaról. Elmagyarázta, hogy olvasta a Srimad-Bhagavatamban, hogy minden élőlény, miután elhagyta a lelki világot, először Brahma szintjére esik. Azon töprengett, vajon ez azt jelenti-e, hogy minden jivaból Úr Brahma lesz-e, aki a saját univerzumáért felel, vagy, ahogyan néhány bhakta értelmezte, a Brahmaloka bolygóra esik?
Prabhupada megerősítette, hogy minden élőlény az Úr Brahmavá válik.
Némi kétkedéssel próbáltam felfogni ezt a felfoghatatlan tényt. "De ez azt jelenti, hogy minden egyes élőlénynek megvan a saját univerzuma?"
Prabhupada elég élesen felelt, "Ó, a Srimad-Bhagavatam téved? Nem gondolod, hogy Krisna számára lehetséges mindenkinek saját univerzumot adni? Krisna számára bármi lehetséges!"
Felidéztük azt a kijelentést, miszerint az univerzum végén az Úr Brahma tiszta bhaktaként, a lelki vonalunk fejeként visszamegy Istenhez. Prabhupada megerősítette, hogy ez nem minden Brahmaval történik meg. Az élőlények ebben a helyzetben elkezdenek belegabalyodni az anyagi életbe, aztán ahogy anyagi vágyaik növekednek, egyre lejjebb esnek.
------ O ------
Prabhupada ma reggeli masszázsa közben a tetőn, kísérletképpen megkérdeztem, vajon maradhatnék-e továbbra is a szolgája. Elmondtam, hogy nagy ragaszkodás ébredt bennem a személyes szolgálatára, és hogy nincs semmi olyan konkrét kötelességem, melyhez vissza kéne térnem. Bár Gopala Krsna azt akarta, menjek vissza Kalkuttába, segíteni az ottani templomvezetést, nyíltan beismertem, hogy semmilyen tapasztalatom nincs az indiai vezetésben, és így nem is érzem magam valami képesítettnek.
Prabhupada egy percre elgondolkodott, majd megkérdezte, milyen iskolázottsággal rendelkezem, különösképpen arra nézve, tudok-e bármilyen idegen nyelven beszélni. Bevallottam, hogy nincs érzékem a nyelvtanuláshoz. Sőt, valójában ebben voltam a legrosszabb az iskolában.
Meghallgatta, amiket mondtam, aztán elküldött, hogy hívjam Harikesat. "Szóval", kérdezte Harikesat, "velem akar maradni. Mit gondolsz?"
"Nos, nagyon szépen végzi a dolgát. Szerintem jó lenne számodra, ha lenne egy állandó szolgád."
"Mi a helyzet Nitaial?" (Nitai Bombayben van, épp megújítja a vízumát, és a tervek szerint ott csatlakozik Prabhupadahoz.)
Harikesa kereken kijelentette. "Nos, Nitai Amerikában csatlakozott hozzánk. De amikor ideértünk, el akart menni, maradni, fejleszteni a gurukulát. Nincs rá garancia, hogy pár hónapon belül nem akar ismét elmenni. De Hari-sauri maradhat az állandó szolgádként, és téged többé nem fog zavarni az állandó váltás."
Srila Prabhupada biccentett egyet. "Rendben."
Extázisban vagyok! Nem hiszem el, micsoda szerencsém van! 3-4 héttel ezelőtt a templom padlóját pucoltam, most pedig én vagyok Ő Isteni Kegyelme állandó személyes szolgája. Ez kizárólag az ő kegye, mivel nekem abszolúte semmi képesítésem sincs. A korábbi szolgáitól eltérően nem tudok főzni, gépelni, vagy bármi egyéb hasznosat csinálni. Mégis, megtart engem, csak hogy tisztítson. Bár nincs semmi különleges képességem a szolgák feladataival kapcsolatban, próbáltam kihozni magamból a legjobbat, bármilyen szolgai feladatot is adott nekem Prabhupada. Úgy tűnik, e szolgáló hangulat miatt Srila Prabhupada hajlandó megtartani.
A nők és férfiak egyenjogúságának aktív tagadása Prabhupada részéről eleve elfogadhatatlan, de az indoklás! Mert csak a nő tud szülni, tehát nem lehetnek egyenjogúak, oly mértékben logikátlan, sőt butuska, hogy az ISKCON tagoknak szükség lenne egy figyelmeztető jelzésre, hogy itt a hitére veszélyes dolgokat olvashat.
VálaszTörlésDe az is lehet, hogy Prabhupada nem tudta értelmezni az emberi jog fogalmát, ami születésüktől fogva egyenlően megilletnek mindenkit.
Ezek az élethez vagy a szabadsághoz való jog, a vélemény és kifejezés szabadsága, a törvény előtti egyenlőség, valamint gazdasági, szociális és kulturális jogokat jelenti, mint a kulturális életben való szabad részvétel joga, élelemhez, neveléshez való jog. - Ezek tehát nőket nem illetnek? Prahupada szerint legalábbis.
Prabhupada legalább a nők munkához való jogát elismeri - ez is valami.