1975. december 11.
(Sri Vrndavana Dhama)
Prabhupada mindig hajnalban kezdi a reggeli sétáját, amikor a nyugodt, friss reggeli levegő és a csendes atmoszféra egészségesek mind a test, mind az elme számára. Ilyenkor csupán néhány ember van odakint; csak egy-egy ökör vagy bölény ballag tova lassan, erőlködve a jól megrakott szekerekkel. A kocsisok holdkóros kíváncsisággal kandikálnak kifelé vastag takaróik alól a "Nyugati" vaisnavák felé, akik azon küszködnek, hogy tartsák a lépést mesterükkel, erőlködve, hogy minden egyes szavát hallják, amint megvilágosít és szórakoztat bennünket a világról a sásztrák szemein keresztül alkotott képével.
Srila Prabhupada mindig szigorúan ragaszkodik a védikus irodalom hiteles kijelentéseihez. Mégis, igen szakértő módon ítéli meg a mi konkrét helyünket, időnket és körülményeinket, és oly módon adja át a védikus következtetéseket, mely könnyen érthető és alkalmazható számunkra. Annak dacára, hogy sikere nyilvánvaló a Krsna-tudat elterjesztésével kapcsolatban, s mindezt anélkül, hogy bármit vesztett volna igazi erejéből, vannak, akik kritizálják a sadhana alapjaival kapcsolatos adaptációját. Ezek az emberek, egyéb gondolataikkal időnként megzavarják a kezdő tanítványainak elméjét.
India-szerte számos babaji és guru tartja magát szaktekintélynek a lelki élettel kapcsolatban, mégis, hibát keresnek Prabhupada őszinte törekvéseiben, hogy megmentse az elesett feltételekhez kötött lelkeket.
Itt, Vrndavanaban, Srila Prabhupada különösképpen védelmezi sebezhető ifjú tanítványait, és mindig figyel rá, hogy ne fertőzzenek meg minket olyan eszmék, melyek megmérgezik lelki életünket. Szigorúan megtiltja nekünk, hogy a templomon kívül lakjunk, és a múltban erős ellenérzéseit fejezte ki néhány bhakta azon hajlamát illetően, hogy a Radha-kundahoz menjenek, hogy ott egy bizonyos babajival éljenek. Nagyon éberen ügyel arra, hogy lelki gyermekeit nem csapják be az irigy vagy ambiciózus spiritualiszták. Tudja, hogy az ilyen emberek könnyedén aláaknázhatják hitünket, rombolást idézve elő lelki fejlődésünkben. Folyamatosan bizonygatja a templomvezetőknek, hogy e tekintetben résen kell lenniük.
A lelki életünk ezen akadályai nem mindig jönnek a Gaudiya-sampradayan kívülről. Prabhupada nagyon is tisztában van azzal, hogy néhány istentestvére finoman szólva sem lelkesedik elért eredményeiért. A lelki elöljáróink iránti tisztelet, melyet tőle sajátítottunk el, gyanútlan barátkozásba torkollhat az ő matha-juk tagjaival. Ez azonban sebezhetővé tenne minket a finom szintű tisztátalanságok ellen, kisiklatva a Srila Prabhupadon való függésünket. Ez is olyasmi, amivel folyamatosan küzd.
Ezen a reggelen Aksayananda Swami keresett sásztrikus megerősítést a japára vonatkozó sztenderdjeinket illetően, melyeket némelyek hibásnak tartottak. "Persze mi elfogadjuk", mondta. "Ha te azt mondod nekünk, hogy japázzunk 16 kört, ezt mi teljes hittel fogadjuk el. Te vagy az acarya. De mi a helyzet akkor, ha meg akarunk győzni másokat? Van bármilyen sásztrikus vagy védikus vers, melyre hivatkozhatunk, hogy alátámasszuk, legalább ennyi kört kéne japázniuk? Vagy hogy mennyi nevet kéne mondaniuk?"
"Nem", felelte Prabhupada. "A sásztrában ez nincs így kimondva... Az szerepel benne, hogy sankhya-purvaka... Ragaszkodnod kell valamilyen számhoz... amire képes vagy... De én a 16 kört írtam elő, mert többet nem tudtok."
Aksayananda Swami egyet értett vele, "Ennyire vagyunk képesek."
Prabhupada mosolygott, majd némi iróniával tette hozzá, "Igen. Még ez is nehéz."
Aksayananda Swami nevetett, "Igen."
Prabhupada folytatta, "Egyébként Haridasa Thakura 3 lakhsnyit japázott. De ez nem lehetséges. Ne imitáljátok, de amit lefixáltatok, azt meg kell csinálnotok. Ennek így kell lenni."
"Igen", mondta Aksayananda Swami. "Hallottam, hogy kezdetben arra kérted az első tanítványaidat, hogy 64 kört japázzanak."
Prabhuada azt mondta, "Igen."
"De nem ment nekik", mondta Aksayananda. Majd hozzátette, "Aztán arra kérted, japázzanak 32-t.", s mi nevetni kezdtünk.
Prabhupada vigyorgott. "Hm. Sankhya-purvaka-nama-gana-natibhih. Sankhya-purva, a szám rögzítése meg kell legyen. És ezt hajthatatlanul követni kell."
"Ha tehát komolyak és őszinték vagyunk, az azt jelenti, hogy a tizenhat folyamatos japázássá fog növekedni", mondta Aksayananda Swami.
"Most is megcsinálhatjátok", mondta Prabhupada. "Nem arról van szó, hogy mivel én csak 16 kört mondtam... Növelhetitek. De ezt a 16-ot be kell fejezni."
"Igen", értett egyet Aksayananda Maharaja. "Úgy értem, ennek az a szerepe, hogy a folyamatos éneklés szintjére emeljen bennünket. Legalább ezt a számot meg kell csinálnunk. Ám ha szerencsések vagyunk, végül eljuthatunk oda, hogy folyamatosan, éjjel-nappal a Szent Nevet énekeljük."
"Igen", hagyta jóvá Prabhupada.
Ahogy tovább sétáltunk, itt-ott elkezdtek megjelenni az emberek, először csak néhány, majd egyre nőtt a számuk, ahogy mentek végezni reggeli teendőiket, készülődni egy újabb fáradságos napi robothoz. Néhány biciklis hajtott el mellettünk, az önmeghajtással csendesen suhanva, s az utolsó pillanatban kanyarodtak el, hogy elkerüljék a szemmel láthatólag bizonyos összeütközést. "Veszélyesebbek, mint a kocsik", kommentálta Prabhupada.
Srila Prabhupada ekkor egy, a kedvenc témájáról, a materialista tudományról szóló beszélgetésbe kezdett. Megkérdezte, vajon a tudósok megerősítik-e, hogy van élet a Nap bolygón. Így egy hosszú, élénk beszélgetés bontakozott ki a tudományos spekulációk hibáiról, és az istentelen tudósok képtelenségéről, hogy megoldják az élet igazi problémáit: a születést, a halált, a betegséget és az öregkort.
A számára a félutat jelölő magányos házig, a "Moda Házig" sétált, majd ugyanazon eleven tempóval fordult vissza.
Amint a templomi épületegyüttes területére lépett, a harang megszólalt. Átsétált a piros járdán, be a templomépületbe, hogy üdvözölje az Urakat, Krsnát és Balaramot, és Srimad-Bhagavatam leckét tartson. Épp azelőtt, hogy a templomajtón belépett volna, összegzést adott a modern társadalomról. "Hiranyakasipu civilizáció. Mi pedig bemutatjuk a Prahlada civilizációt. Ez küzdelem, de végül Prahlada fog győzedelmeskedni, Hiranyakasiput pedig megölik. Jaya! Hare Krsna!"
Prabhupada különösen élénknek tűnik Prahlada történetének fordításától. Számos beszélgetése Prahlada tanításaira utal vissza. A leckéi erős vádak azzal kapcsolatban, hogy a modern világban minden rossz. A kisgyermek Prahlada harca és győzelme a túlerővel szemben, pusztán a teljes Krsnán való függése által, találó párhuzam Prabhupada saját küzdelméhez, a rendkívül materialista emberekkel benépesített világ ellen.
A mai vers a 7. ének 6. fejezetének 9. verse volt. "Ki az, aki annak ellenére, hogy képtelen féken tartani az érzékeit, s emiatt túlságosan ragaszkodik a családi élethez, magától meg tudna szabadulni? A ragaszkodó családos embert a családja [a felesége, a gyermekei és a többi rokona] iránti szeretet kötelei hihetetlenül erősen gúzsba kötik."
Miután felolvasta a szanszkritot, Prabhupada felidézte a reggeli beszélgetést, és elmagyarázta a tudósok és a bhakták életszemlélete közti különbséget. A materialisták a gyilkolásból merítenek élvezetet, nem tudván, hogy ez csupán növeli problémáikat; a bhakták azonban megoldanak minden problémát, és a lemondás művelése által érik el a boldogságot.
Ennek illusztrálására idézett egy esetet a nyugati világban való prédilásának kezdeti napjaiból. "Itt vannak a példák... Ti, fiatal fiúk és lányok, oly sok ostobaságot adtatok fel. Ezt úgy hívják, vairagya, lemondás. A húsevés általánosan elterjedt az európaiak és az amerikaiak körében, ám ha valaki dollármilliókat ajánlana nektek azért cserébe, hogy húst vegyetek magatokhoz, szerintem visszautasítanátok. Ezt úgy hívják, vairagya. És valóban láttam ilyet. A mi Gargamunink elment az apjához. Azt tanácsoltam neki, 'Az édesapádnak nagy üzlete van; csak fogadd el a Krsna-tudatért.' Az apja nagyon boldog volt, de hússal kínálta."
"Amikor Gargamuni azt mondta, 'Apám, én nem ehetek húst', az apja dühös lett. Elüldözte őt. Hiranyakasipu apa. Így aztán Gargamuni visszajött. A fiatalember nem fogadta el az apa tulajdonát. Ez a vairagya. És az egész Krsna-tudatos mozgalom vairagya-vidyat jelent, a lemondás oktatását."
Srila Rupa és Sanatana Gosvamik közelmúltban megtörtént példájára hivatkozott, akik tanult, intelligens emberek voltak, s akik, miután anyagi szempontból nagy dolgokat értek el, a lemondás művészetét gyakorolták, hogy elérjék az élet célját. "Önszántunkból elfogadni a szegénységet, ez az indiai civilizáció, ez a védikus civilizáció - nem hogy növeljük, hanem inkább csökkentjük az anyagi gazdagságot. Minél jobban csökkented, annál civilizáltabb vagy. De a nyugati országokban ha csökkented, ha arra tanítasz másokat, hogy csökkentsék ezeket az értelmetlen tetteket, azt mondják, 'Ó, ez primitív.' Primitív. Ez a mostani tendencia. De a primitív civilizáció valójában nem primitív, ez egy nagyon is józan civilizáció, melyben ahelyett, hogy folyamatosan növelnénk a nemkívánatos szükségleteinket, épp hogy csökkentjük őket. Ez a Srimad-Bhagavatam."
Végül Prabhupada szépen összegezte a lelki mozgalmának lényegét, és a lehetőséget, melyet a Krsna-Balaram Mandir és a Vendégház építésével ajánl számunkra. "Szeretnénk egy szép templomot építeni, de egy hatalmas felhőkarcoló épület építése nem érdekel bennünket. Nagyon alázatosan kell élnünk. Vrndavana azt jelenti, hogy mindenki Krsna kényelmével foglalkozik. Ez Vrndavana. Nem a személyes kényelem számít. Egész Vrndavanat, Yasoda Anyával, Nanda Maharajjal, a fiatal gopikkal és tehénpásztor fiúkkal kezdve az érdekli, ez Vrndavana. Krsna van a középpontban. Így hát minél inkább az köt le bennünket, hogy Krsna számára kényelmes helyet teremtsünk, ez a mi életcélunk. Ekkor érjük el a felszabadulást."
Prabhupada szavai nem valamiféle idealizmus gyakorlatiatlan kifejezései. A legnagyobb hatásuk van, mivel ő maga a Brijbasi, a szent dhama lakójának tökéletes megtestesítője. Éveken át teljes nélkülözésben élt, a prédikálás volt az egyetlen igénye. Hatalmas templomot épített, vendégházat, asramot, és még most is prédikál. És erejét a sajátja helyett továbbra is Krsna kényelmére fordítja, anélkül, hogy bármiféle ragaszkodása lenne ahhoz, hogy kényelmesen visszavonulva csak leüljön tágas lakosztályában.
------ O ------
Harikesa cikke kezd formát ölteni, és ma este hangosan felolvasta, felélénkítve vele Srila Prabhupadot, s élénk beszélgetést gerjesztve vele. Prabhupada úgy gondolta, meg kell mutatni, hogy mindennek van egyetlen végső oka - az élet. A tudósok a kémiai vegyületekben keresik az életet, de nem találják. Az élet azonban ott van, és a vegyületek így vagy úgy, bizonyos módon reagálnak, méghozzá céllal. Szóval, milyen céllal? Mint mondta, ennek megértése kéne legyen a tudás célja. A hold is Srila Prabhupada kedvenc témái közé tartozik. A tudósok szerint nincs élet a holdon, és azt is állítják, felettébb kétséges, hogy a naprendszerünk bármely bolygóján lenne élet.
Prabhupada ezzel vitába szállt, mondván, mindenütt van élet: a holdon, a napon, és minden más bolygón. Azt mondta, még ezen a bolygón is mindenhol életet látunk: vízben, levegőben, és a szárazföldön. Ez a sásztra kijelentése. Az élőlények nem anyagiak, hanem lelkiek, és az anyag mindenféle körülményei közt léteznek.
Prabhupada a Bhagavatam harmadik éneke alapján részletezte az anyagi fejlődés folyamatát. Elmagyarázta, hogyan jönnek egymás után az egyes elemek, egyik a másikból, szisztematikus láncolatát alkotva az oknak és az okozatnak.
Harikesa figyelmesen hallgatta, azzal a céllal, hogy az információkat beleötvözze munkájába.
"Először is ott a hang", magyarázta Prabhupada, "aztán a hangból jön az éter. Majd az éterből a levegő. Aztán ahol súrlódás van a levegőben, megjelenik a tűz - elektromosság. Amikor megjelenik a túlzott hőség, megjelenik a víz. Épp úgy, ahogy láthatjuk, közvetlenül a nyári hőség után jön az esős évszak. A vízből származik a föld. Amikor megvizsgáljuk a vízcseppet, miután megszáradt, marad utána egy kis üledék."
"Minden elemnek vannak saját tulajdonságai és jellemzői. Ily módon, az idő hatására egyik elem után létrejön a másik. Minden élőlény teste ezekből az elemekből áll. Miért ne lehetne hát tűz test? A tudósok nem tudják észlelni. Az ő hiányosságuk, ám ők mindent az ő saját tökéletlen sztenderdjeik alapján ítélnek meg, s ezt hirdetik tudásként."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése