1975. december 7.
(Sri Vrndavana Dhama)
Srila Prabhupada egyik legnagyobb vágya egy elsőosztályú gurukula rendszer kidolgozása. Személyesen is részt vett a dallasi iskola, az ISKCON első gurukulájának kifejlesztésében, most pedig itt teszi ugyanezt.
Dallasban, a diákszállók ügyében nemrégiben gondok adódtak a helyi texasi törvénykezéssel. Jagadisa das, a területért felelős GBC tag arra kényszerült, hogy másik létesítmény után nézzen, mely igazodik az állami normákhoz. Korábbi levelében Jagadisa az iskola egy másik városban található új helyszínéről küldött némi információt. Prabhupada helyeselte az ötletet, ám ma újabb levél érkezett, a helyi lakosok ellenséges reakciói miatt visszavonva a korábbi javaslatot. Jagadisa azt javasolta, hogy az iskola maradjon Dallasban, a meglévő helyszínen építve új diákszállót. Prabhupada bátorította őt a Dallasban maradásra, mondván, ő kezdettől fogva kellően tágasnak találta az ottani létesítményeket. Izgatottan várja, hogy az iskola helyzete megszilárduljon, mivel nem akarja hogy a gyerekek tanulmányai félbe szakadjanak.
Itt Vrndavanaban, Bhagatji, aki a mi asramanktól néhány házra lakik, szerzett földet a gurukulánk számára, és adományozott egy lakh rúpiát az iskola építésére. Bhagatji továbbá jelentkezett a templom igazgatásában való segítség gyanánt is. Erőfeszítései elégedetté tették Prabhupadot, aki majd' minden nap találkozik vele.
Radhastamikor, legutóbbi Vrndavana-i látogatása során Srila Prabhupada lerakta a gurukula alapkövét. A templom melletti földterületen már el is kezdődött az építkezés. Most buzgón követi a fejlesztéseket, és rendszeresen egyezteti a terveket.
Prabhupada egyik kedvenc idézete, "a gyermek az ember apja", ami azt jelenti, hogy a világ sorsa az ifjúság kezében van. Ezért létfontosságú a jó képzés és oktatás a békés népesség és a bajoktól mentes világ eléréséhez. Gyakran kifejezi meggyőződését és boldogságát, hogy a mozgalom, melyet a világ újra-spiritualizálásáért hozott létre, folytatódni fog, mert "az országotok fiatalemberei felkarolták".
Erre vonatkozóan kifejezetten fontosak számunkra az ifjú Prahlada Maharaja utasításai. A ma reggeli Srimad-Bhagavatam versben (7.6.5) pontosan erről volt szó, vagyis hogy az ifjúkort teljes mértékben ki kell aknázni a lelki fejlődésre. A fordítás ez volt: "Ezért az anyagi létezés során [bhavam asritah] annak, aki teljes mértékben képes arra, hogy különbséget tegyen jó és rossz között, arra kell törekednie, hogy amíg teste ellenálló és erős, és nem vett még rajta erőt a sorvadás, elérje az élet legmagasztosabb célját." Srila Prabhupada így kommentálta, "Senki nem akar megöregedni, különösképp ebben a téli időszakban nem. Ez nagyon nehéz az öregember számára. Ezért aztán el kell fogadni a jara-t és a vyadhi-t. Senki nem menekülhet a betegségek elől. Amikor beteg vagyok, hatalmas küzdelem meggyógyítani magam: el kell menni az orvoshoz, jó gyógyszert kell szedni és így tovább. De nem akadályozhatjuk meg a betegséget. Ugyanígy az öregkort sem akadályozhatjuk meg, és nem akadályozhatjuk meg a születést és a halált sem. Ezért mondják, hogy kusalah. Kusalah azt jelenti, hogy ha tényleges haszonra vágysz, mert az efféle erőlködés nem hoz számodra semmi hasznot, tato yateta, akkor erre kell törekedned. Hogy mi ez? Ksemaya, a legvégső hasznod. S hogy meddig? ,ariram. Purusam yavan na vipadyeta puskalam. Mindaddig, míg szívós és erős vagy, meg kell próbálnod megszabadulni a születés, halál, öregkor és a betegség kötelékéből. Nem pedig halogatni ezt a dolgot, mondván, 'Majd amikor megöregszünk, énekeljük a Hare Krsnát és Krsna-tudatosak leszünk.' Nem ez a jelentése. Most azonnal.
Prahlada Maharaja azt mondta, hogy már az élet igen korai kezdetétől, még kaumaraként - kisgyermekként, fiúként - ettől a kortól el kell kezdeni a bhagavata életet, avagy a Krsna-tudatot. Ezt úgy hívják, brahmacari. Brahmacaryat kell tanítani az élet igen korai szakaszától fogva. És amikor még fiatal vagy, akkor még nagyobb energiával és intelligenciával tudsz dolgozni. Ebben az időben az agy nagyon jól működik. A fiatalembereknek még minden eszköz a rendelkezésükre áll. Erős a gépezet. Mert ez egy gépezet. Az öreg gépezet nem képes úgy dolgozni. Úgyhogy nagy szerencse Európa és Amerika fiatal fiúinak és leányainak, hogy ilyen fiatalon gyakorolhatják a Krsna-tudatot. Ez nagyon nagy szerencse."
Van Srila Prabhupadanak egy olyan tulajdonsága, mely igen vonzó mindenki számára. Képes tökéletesen viszonyulni a fiatal tanítványokhoz, noha anyagi értelemben véve 2 vagy 3 generáció van köztünk. S eme hatalmas kulturális háttér és lelki megértésbéli különbség ellenére nincsenek köztünk korlátok. Együttérző, és szemmel láthatólag tökéletes empátiával van irányunkban. Az, hogy hogyan képes ilyen csodálatos módon viszonyulni hozzánk, a lecke után nem sokkal kiderült.
A nappalijában beszélgettünk vele az öregedésről, és Prabhupada egyszer csak felállt az asztalától. Szemei fényesen ragyogtak, és egyszerűen és meggyőzően ezt mondta: "Én nem vagyok öregember! Én sosem öregszem meg!" Mindannyian nevettünk. Prabhupada önmegvalósított lélek. Ő nem azonosítja magát a testével, és ránk sem anyagi lényként tekint. Úgy viselkedik velünk szemben, ahogy egyik lélek kapcsolódik a másikhoz. Mindannyian azért vagyunk, hogy a Legfelsőbbet szolgáljuk. Ebben az értelemben, nem kell győzködnie, hogy felettünk áll, mégis mindig fenntartja a formális guru-tanítvány kapcsolatot. Prabhupada alázatos szolgálata az, hogy visszavigyen minket Krsnához, a mi alázatos szolgálatunk Krsna felé pedig az, hogy szolgáljuk Srila Prabhupadot.
------ O ------
Prabhupada nagy inspirációt merít Prahlada Maharaja életéből, és prédikálás közben gyakran hivatkozik az ő kivételes viselkedésére. Egy nemrégiben érkezett levelében Yogescandra dasa Prabhupada áldásait kérte egy 8 férfiből álló csapatra, akik a Mayapuri templom javára akartak adományokat gyűjteni. "Az áldásom mindig veletek van", felelte Prabhupada. "Az apa mindig arra vágyik, hogy a fia még sikeresebb legyen, mint ő maga. Ez a lelki felfogás. Ha valakinek jól megy a sora, akkor a materialista emberek irigyek lesznek, és meg akarják akadályozni a fejlődését. Valójában ez történt Prahlada Maharajjal is. Még csupán öt éves volt, a Krsna-tudatot prédikálta az osztálytársainak, és az apja, Hiranyakasipu olyan irigy lett rá, hogy oly sokféleképp megpróbálta megölni az öt éves fiát. A Krsna-tudat azonban épp ennek az ellenkezője. Ha valakinek jól mennek a dolgai, akkor a bhakták megpróbálnak mindent megadni neki, hogy tovább haladjon, és még tovább és tovább fejlődjön."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése