1975. december 8.
(Sri Vrndavana Dhama)
Prabhupada mindig törődött a jólétünkkel - nem csak filozofikus értelemben, hanem számos gyakorlati szempontból is. Ma reggel például nagyon hideg volt; valóban beköszöntött a tél. Sétája közben megjegyezte ezt, majd pedig megkérdezte, kapnak-e a bhakták ghít a capatijukra. Aksayananda Swami azt felelte, csak a vendégek kapnak, mivel drága és nem szükséges a bhakták számára.
Prabhupada azonban nem értett egyet. Azt mondta, ebben az évszakban szükséges. A hideg időjárás miatt a bhakták kell, hogy kapjanak egy kis extra ghít és gabonát. Javasolta a channa és urad dhalok keverését, mivel mindkettő ízletes és jótékony hatású - nem túl kevés, nem túl sok. "A szükségtelen vairagyara", mint mondta, "nincs szükség. Nem értünk egyet ezzel. Yuktahara-viharasya. Egyél, amire szükséged van az egészséged megőrzésére - de ne egyél túl sokat. De amire valóban szükséged van, azt meg kell tenni."
Srila Prabhupada nagyon elégedett Harikesa cikkével, a "Kísérleti tudás"-sal. Tegnap este felolvastatta vele. Ma reggel, séta közben pedig kérte, ismételje el néhány pontját, hogy a többi bhakta is hallhassa.
Maga is hozzáfűzte néhány igen mulatságos megfigyelését. Felidézve Dél-Afrikai utazását, elmondta, hogy ott igen sok gyárban csirkéket ölnek le. "Úgyhogy javasoltam, analizálják a tojást. Találják ki, milyen vegyületek vannak benne, és hozzanak létre egy tojást. Ez volt a javaslatom." Harikesa felé intve mondta, "Úgyhogy ő megcsinálja!" Mindannyian nevettünk, miközben Srila Prabhupada folytatta, "Ő majd elmagyarázza, hogyan kell létrehozni egy tojást a..."
"A vegyületekből", javasolta Aksayananda Swami.
Aztán Jnana dasa hozzátette, "És csirkét teremteni."
Aztán Harikesa elmagyarázta, "Kalcium-foszfát és egy kis kénkő, hogy sárga legyen. Színezd, majd fedd be műanyaggal, aztán tedd be egy inkubátorba, és hadd nőjön a csirke."
"Aztán megeszed!" fejezte be Prabhupada.
Aksayananda Maharaja úgy vélte, ez remek cikk lenne.
Prabhupada megállt, és komolyan így szólt, "Az egyetlen bánatom, hogy ezek a gazemberek tudósok és nagy emberek lehetnek. Egyszerűen szólva, nem tudnak ilyet létrehozni. Ez nagyon egyszerű. Tégy össze néhány vegyületet, és ha ismered a vegyületeket, miért nem csinálod meg te magad? És az inkubátorba teszed, és nem kell megölnöd annyi csirkét."
"Ez valójában remek kihívás", értett egyet Harikesa. "Ez a nagy, nagy tudós, a hatalmas, nagyra nőtt agyával..."
De Prabhupada közbevágott, "'Nagy, nagy majom, nagy, nagy pocak. Ceylon ugrás - melankólia!' [megj. eredetileg rímelt is. :) ] Nem ismeritek ezt? Baro baro bandolel, baro baro pet, la"ka dingate, matakare het!"
Mindnyájan nevettünk, miközben Prabhupada folytatta, "Ezt a fordítást a President's College egyik nagy professzora, Rowe professzor készítette. Szóval ezek a professzorok meg kell tanuljanak bengáli nyelven, és ő ezt fordította, 'Nagy, nagy majom, nagy, nagy pocak. Ceylon ugrás - melankólia!'"
Prabhupada elképesztően humoros volt, és az analógiái tökéletesen passzoltak. A tudósok folyton nagyokat mondanak, azt állítva, hogy az élet az anyagból származik, és csupán a vegyi anyagok egyfajta kombinációja. S bár az élet ott van mindenütt, minden pillanatban, ők mégsem tudják sem megmondani, mi ez a kombináció, sem pedig reprodukálni. Hasonlóan, Hanumán társai is, bár nagyon hősködtek és dicsekedtek, amikor arról volt szó, hogy átugorják az óceánt Indiáról Lankára, "melankólikusak" lettek. Csak Hanumán tudta megtenni, az Úr Rama kegyéből.
Ennek ellenére, a gyakran humoros kritikák, és a modern materialista tudósok olykor általános elítélése ellenére Prabhupada figyelmeztetett bennünket, hogy a tudományos alapokon zajló prédikálásra vonatkozó bármely próbálkozást ügyesen, szakértő módon kell csinálni. Amikor Alanatha, egy európai bhakta elmesélte neki a terveit, hogy Svédországban olyan magazint szeretne publikálni, mely kihívja a materialista tudósokat, Prabhupada figyelmeztette őt. "Ne írj semmilyen ostobaságot. Nagyon alaposnak kell lenned, különben nevetség tárgyává válsz. Annak, aki kihív másokat, nagyon magabiztosnak kell lennie. Minden szempontból meg kell tudnia védenie magát az ellenfelétől. Ilyenkor rendben van a kihívás. Mi magabiztosak vagyunk a tekintetben, hogy a lelket semmiféle anyagi kombináció eredményeképp nem lehet létrehozni. Így kihívhatjuk őket. És képesek vagyunk megvédeni magunkat mindenféle szempontból."
A leckén Prabhupada ugyanezt a témát folytatta. Azt mondta, a modern civilizáció azt jelenti, hogy növelik a gyilkolást. A tudományos fejlődés hatására a modern ember nagyon szakértő lett a kevésbé szerencsések, csirkék, tehenek, kisbabák, s még saját lelkük leölésében is. Az állam is ezt reklámozza, "Egy, két, három - bas!" Azt tanácsolják az embereknek, hogy családjukat fogamzásgátlással vagy abortusszal maximum 3 főre korlátozzák. De azok, akik nem tudják kontrollálni az érzékeiket, visszaélnek saját és mások életével is. Prabhupada elmagyarázta, hogy az ilyen emberek nem is tudják elképzelni az életüket érzékkielégítés nélkül, s csak a már-már korlátlan evésre, alvásra és nemi életre vágynak.
Felidézte, hogy az ISKCON kezdeti időszakában, még New Yorkban, szomszédai tiltakoztak a reggeli éneklés ellen. "Kezdetben volt ez, a Második Sugárút 26-ban, amikor reggel 7 órakor a reggeli imáink zajlottak, nem is olyan korán. És sok másik bérlő félmeztelenül panaszkodott a főbérlőnek, 'Mr. Judah, mi folyik itt? Mégis mi történik? Fejezzék be! Fejezzék be! Fejezzék be!' Úgyhogy Mr. Judah azt szokta felelni, 'Nem, nem, nem fogják abbahagyni. Én nem kérhetem ezt. Menjetek a rendőrséghez.'"
"Úgyhogy időnként a rendőrség jött ki, hogy abbahagyassa velünk, de mi nem hagytuk abba."
Ennek hallatán nevetés futott át az összegyűlt bhaktákon.
Srila Prabhupada folytatta, "Szóval ajitatmanah. Az emberi élet arra szolgál, hogy legyőzzük az érzékeket. 'Nem, jobb az érzékek áldozatának lenni.' Ez a modern civilizáció."
Figyelmeztetett a családos élethez való túlzott ragaszkodásra, melyet a Védák egy sötét kúthoz hasonlítanak. Elmondta, hogy a Védikus civilizációban elő volt írva, hogy 50 éve korban fel kell hagyni vele. Másként az ember atma-ghatam lesz, a lélek gyilkosa.
Egyre több családos ember és gyermekes anya van most az asramankban, és úgy tűnik, sokan letelepedni jöttek ide. Vrndavanaban élni és itt nevelni a gyermekeket igazán vonzó bármely bhakta számára, ám Prabhupada figyelmeztetett bennünket, legyünk nagyon óvatosak, hogyan tevékenykedünk a szent dhamaban. "Azokat, akik nem veszik figyelembe ezeket a szabályokat és korlátozásokat, ajitatmanahnak hívják, olyannak, akit rabul ejtettek az érzékei. Ők azzal foglalkoznak, hogy annyit aludjanak, amennyit csak lehet. A napjaik mindenféle haszon, nisphalam nélkül, eredménytelenül telnek. Aki nem komoly az emberi élete értékét illetően, idejét alvásra vesztegetheti. De nem. Ha az elődjeinket, a Gosvamikat követjük, akik mind miniszterek voltak, és eljöttek Vrndavanaba, hogy itt gyakoroljanak - hogy mit? Nidrahara viharakadi vijitau, hogy legyőzzék az alvást, evést és a párzást. És ha Vrndavanaba érkezve ebben merülünk el, akkor mi haszna Vrndavanaba jönni? Akkor a pokolba kell menni és ott élni."
------ O ------
Prabhupada nagyon szeretné megkezdeni a go-raksat, vagyis a tehénvédelmet. Ma reggel mondta Aksayananda Swaminak, készítsenek egy istállót az üres földterületen, és nyomban vegyenek néhány tehenet. Úgy látja, ez a program létfontosságú részét képezi a prédikáló tevékenységünknek, arra bátorít bennünket, hogy világszinten is valósítsuk meg.
Aztán, miközben a ma reggeli leveleket hallgatta, Rupanuga október havi GBC beszámolójában ismét felmerült a tehénvédelem kérdése. (Minden GBC tagnak részletes havi beszámolót kell küldenie, melyet Ő Isteni Kegyelme gondos figyelemmel hallgat végig.) Rupanuga megemlítette, hogy a pennsylvaniai farmon a tehenek egyenként naponta 48 font (21,8 kg) tejet adnak, és még valamilyen díjat is nyertek.
A beszámolótól elégedetten Prabhupada bátorító választ írt. "A teheneink boldogok, így elegendő tejet adnak. A Védikus civilizáció minden teremtménynek védelmet nyújt, különösképpen a teheneknek, mivel tejük formájában olyan értékes szolgálatot végeznek az emberi társadalomnak, mely nélkül senki nem lehetne egészséges és erős. A ti országotokban a kutyát megvédik, a tehenet pedig megölik. A kutya az utcára vizel és ürít, mégis őt tartják az ember legjobb barátjának. A tehén pedig teljesen tiszta - az ürüléke, a vizelete és a teje is - mégis őket viszik el a vágóhídra, és ölik le étel gyanánt. Miféle civilizáció ez? Ezért kell prédikálnunk ez a sok ostobaság ellen."
Prabhupada kért tőle beszámolót az újonnan szerzett 11 emeletes New Yorki épületről is. Fontosnak tartja, hogy megfelelően menedzseljék ezt a hatalmas épületet, mivel a nemrégiben érkezett beszámolók nehézségekre utaltak.
BBT és zónai riportok is érkeztek Hridayananda Goswamitól, Dél-Amerika GBC-jétől, telve odaadó lelkesedéssel. Ő felügyeli Prabhupada könyveinek spanyol és portugál nyelven való nyomtatását. Mellékelt kettőt az újonnan publikált példányokból is: a Könnyű utazás más bolygókra címűt (portugál nyelven, 50.000 példány), valamint a Felemelkedés a Krsna-tuadtra címűt (spanyol, 125.000). A Bhagavad-gita Tal Como Es épp most került a nyomdába. Összeállítottak egy fordítókból álló csapatot azzal a céllal, hogy havonta legalább egy kemény kötéses könyvet kiadhassanak.
Hridayananda Maharaja emberhiány, valamint kölcsönök miatt segítséget kért a Los Angeles-i angol nyelvű BBT-től. Továbbá benyújtott egy javaslatot, miszerint Prabhupada könyveit mind normál kiadással, mind pedig "szuper olcsó" verzióban jelentessék meg. Ez lehetővé tenné számukra, hogy bőségesen oszthassák a könyveket még a legszegényebb Dél-Amerikai országokban is.
További javaslata volt minden GBC tag számára, hogy évente legalább 3 hónapot a sajátjukon kívüli zónában töltsenek. Úgy vélte, ez az elrendezés enyhítene Prabhupada menedzseri feladatainak terhén. Továbbá lehetővé tenné minden ember számára, hogy objektíven analizálja zónáját, és más GBC tagokkal konzultálva bármilyen problémát megoldhassanak.
Prabhupada nagy elégedettséggel hallgatta a beszámolót, és gondosan megvizsgálta az új könyveket, valamint a mexikói Sri Sri Radha-Madana-gopala fotóját. Aztán ezt a választ diktálta. "Igen, nyomtassátok ki minden könyvemet; ha el tudjátok adni, miért ne nyomtatnátok? Nyomtassatok annyit, amennyit csak lehet, és ha kell, raktározzátok el őket. De rendszeresen fizetnetek kell a BBT kölcsönöket; ezt nem szabad elhanyagolni."
"A deluxe és a hétköznapi kiadással kapcsolatos ötleted rendben van. Mindenkinek kapnia kell könyvet, ez a lényeg. Úgyhogy csak csináljátok."
"A GBC-k évi 2-3 hónapos zónacseréjével kapcsolatos ötleted is jó. Vesd fel a mayapuri találkozón és legyen róla szavazás."
------ O ------
Prabhupada társaságában minden pillanat tanulságos. Még a legegyszerűbb, mindennapi tevékenységei is pontosak és helyesek. A legapróbb részletet is észreveszi.
Délelőtt, amikor beléptem a szobájába, Prabhupada szóvá tette, hogy új pamut dhoti van rajtam, amit néhány napja vettem. Helyeselte a vastagságát és megkérdezte az árát. Elmondtam neki, hogy csak 40 rúpia volt. Azt is megkérdezte, hogyan vettem, én pedig elmagyaráztam, hogy volt egy kis megtakarított pénzem. Azt mondta, szerinte jó vásár volt, és kérte, hívjam be Aksayananda Swamit. Amikor bejött, Prabhupada beszélt neki az új dhotimról, és kérte őt, fizesse ki nekem az elköltött pénzt. Azt mondta, a kis megtakarításaimat vészhelyzetre kell tartogatnom, és a templomnak kell állni a kiadásaimat.
------ O ------
Az elmúlt néhány nap alatt Prabhupada sok kicsi, ám lényeges utasítást adott nekem számos különféle téma kapcsán. Egy bhakta például, aki elvesztette eredeti japa láncát, adott nekem egy újat, hogy Prabhupada a rajta való japázásával megszentelje. Prabhupada egyet értett, ám megjegyezte, hogy ez valójában nem igazán szükséges, mert az avatást a bhakta japázása szentesíti, nem a japa lánc.
Egy séta közben Aksayananda Swami beszélt Prabhupadanak egy nyugdíjba vonult úrról, aki az asramaban szeretne élni. A férfi nagyon tisztelettudó, és még hódolatot is ajánl a szannyásziknak. Prabhupada azt felelte, "Ha egy szannyászinak nem ajánlanak tiszteletet, büntetésből a nap folyamán böjtölni kell. Ez a sásztrikus utasítás." Bhagavat Asraya megkérdezte, mi a büntetés, ha valaki nem böjtöl. Prabhupada egyszerűen csak ennyit mondott: "Akkor a pokolba kell menned!"
Egy asztrológus írt Londonból, s kérdezte Prabhupada pontos születési dátumát. Prabhupada lekötelezte őt. "A születésemmel kapcsolatos kérdésedre. 1896. szeptember 1-én, kedden születtem, délután 4 óra körül. A rasi-m Mithuna."
Prabhupada mindig türelmetlenül várja az új központok nyitását Indiában, valamint azok épülését, melyek már megvannak. Írta Mahamsa Swaminak, hogy Hyderabadban legalább 1 crore rúpiát tervez elkölteni. Engedélyezte Gaura Govinda Swaminak, hogy Orisszában központot nyisson. A Vrndavani bhakták épp egy templomra vonatkozó ajánlatot ellenőriznek Kanpurban.
Srila Prabhupada mindig rugalmas. Gargamuni Swami Indiába érkezik majd 5 Mercedes furgonnal és 20 emberrel, hogy utazó sankirtanaba és rendeléses könyvosztásba kezdjen könyvtárak számára. Bár Prabhupada arra kérte, hogy újra vezesse a kalkuttai templomot, amikor meghallotta a könyv árusítással kapcsolatos új tervét, azt írta, "Igen! A jelenlegi elfoglaltságod sokkal fontosabb. A kalkuttai templom vezetése nem olyan fontos. Elégedett vagyok, hogy árulod a könyveimet; ez magasabb rendű elfoglaltság, úgyhogy kérlek, növeljétek tovább és tovább."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése