1975. december 9.
(Sri Vrndavana Dhama)
Gondok vannak a Vendégház csatornarendszerével. Az emésztőgödrök nem elegendőek, ám nincs hely nagyobbakat építeni, s a helyi önkormányzat sem biztosít szennyvíz elvezetést erre a területre. A túlfolyás szennyezi a hátsó utat, és már panaszkodtak a helyi lakosok. Prabhupada sokat tárgyalt erről Saurabhal, Gunarnavaval és a többi menedzserrel, mely erre próbál megoldást találni.
Ma reggel, szokásos sétája helyett lesétált az oldalsó úton, majd a Vrndavana parikrama út mentén. Egy nagyjából két hektáros nyílt területen lyukadt ki, melyről azt mondják, ez az igazi Raman Reti terület, ahol Krsna és Balarama a tehénpásztor barátaikkal játszottak. Átment a puha homokon, és körülnézett a kopár területen. Vrndavana számos pávái közül néhány itt parádézott erre-arra, és egy csapat zöld papagáj, mint valami zajos kamaszok bandája, a feje felett rikácsolt és civakodott. Egy varjú hangosan károgott egy magas fa tetejéről, és különféle madarak repkedtek a környező lombkoronában.
Prabhupada azon gondolkodik, hogy megvegye a földet, s csatornahálózatnak használja a Vendégházhoz. Azt is javasolta, hogy csináljunk belőle parkot. Amint körbesétált, azt mondta, "gyarmatosítanunk" kéne ezt a területet, hasonlóan a Los Angelesi közösségünkhöz. Nem maradt valami hosszan, és egy rövid séta múltán visszatért a templomba.
------ O ------
Ma reggel hosszabb volt a lecke a megszokottnál. Prabhupada szembeállította Srila Rupa Gosvaminak, a jelenlegi Vrndavana falu alapítójának valódi lemondását néhány modern imitátoréval. Az efféle szélhámos visszavonultak csak azért jönnek capatit koldulni, hogy eladják őket a piacon azért, hogy bidit, egy olcsó cigarettafajtát vegyenek rajta. Prabhupada elmagyarázta, hogy az odaadó szolgálat szabályainak és korlátozásainak követése, a vidhi-bhakti létfontosságú. Először ott van a vidhi-bhakti, majd pedig a raga-bhakti, a spontán szolgálat, majd végül a prema-bhakti, a tökéletes istenszeretet. A kezdeti stádiumban még nem ébredt fel a Krsna iránti természetes szeretetünk, ezért óvatosnak kell lennünk, nehogy szeszélyesen cselekedjünk. Emlékeztetett bennünket, bár születésünk alapján hátrányban lehetünk, mégsem vagyunk képesítetlenek.
Elmagyarázta, hogy a fejlődés a megfelelő útmutatáson múlik. Aztán elmagyarázta saját, a Hat Gosvami képviselőjeként betöltött lényegbevágó szerepét. "Tehát a kezdeti állapotban nem arról van szó, hogy pusztán amiatt, hogy Vrndavanaba jöttünk, máris fejlettek lettünk. Nem. Követni kell a vidhi-bhaktit - a szabályozó alapelveket - a sásztra, valamint a lelki tanítómester utasításai alapján. Aki kíváncsi megérteni a Brahmant, kell, hogy erre lehetőséget kapjon. Épp úgy, mint amikor van egy kicsi tűz. Legyezni kell. Legyezni, legyezni, legyezni, és aztán nagy tűz lesz belőle. A mi folyamatunk is ilyen. Bárkit befogadunk... Caitanya Mahaprabhu nyilvános nyilatkozatot tett - krsna-bhajanete nahi jati-kuladi-vicara - bárki számára, aki arra vágyik, hogy Krsna-tudatossá váljék, nyitva áll a kapu. Bárki jöhet."
Prabhupada tovább folytatta, mondván, hogy bár egy bhakta természeténél fogva bárki számára lelkesen ajánlja a tisztulás eme folyamatát, nem szabad csalódottá válnunk, ha csak néhányan látnak hozzá. S nem szabad önelégültnek sem lennünk most, hogy elértük azt, amit sokan magának a Krsna-tudat céljának tartanak - a szent dhamaban való letelepedést. "Caitanya Mahaprabhu sosem ült le csupán Vrndavanaban. Egész Indiát keresztülutazta, és oly sok gondot vállalt. A prédikálás tehát nagyon is fontos, ebben nektek is részt kéne vennetek. Ez segíteni fog nektek. Mindnyájatoknak tisztának kéne lenni a tevékenységeitekben, és próbálni olyan messzire prédikálni a Krsna-tudatot, amennyire csak lehet. Ha tiszták maradtok, akkor a prédikálásotok sikeres lesz, és ebből bátorítást meríthettek. Ez minden Vaisnava utasítása. Nagyon köszönöm."
------ O ------
Visszatérve Prabhupada szobájába, a reggeli után Hansaduta néhány kifejezetten extatikus, Amerikából érkezett levelet olvasott fel a könyvosztásról. Prabhupada lelkes válasza egyértelmű bizonyítéka volt annak, amit a leckén is elmondott, hogy ő csak legyez, legyez, legyez, hogy visszahozza a lelki tudat tüzét a feltételekhez kötött lelkek szívébe. Az egész világ számára vendégséget hirdetett a Krisna-tudat bemutatására. A levelek is azt mutatták, tanítványai is milyen komolyan vették ezt a feladatot.
Egy BBT beszámolóban Ramesvara értesítette Srila Prabhupadat, hogy ebben a hónapban 350.000 Bhagavad-gitát nyomtattak, s még 500.000 kemény kötéses kötet van tervbe véve. A Srimad-Bhagavatam hatodik énekének második kötete már a nyomdában van, és már dolgoznak a harmadik részen. A Vissza Istenhez magazin is rekord darabszámmal jelent meg.
Ramesvara lelkesen így zárta a levelét, "Egyetlen vágyunk, hogy életünkkel meghódoljunk, így segítve a Te Isteni Kegyelmed csodálatos könyvei millióinak publikálását és osztását. Itt, Los Angelesben most, December hónapban több, mint 200.000 BTG magazin lett kiosztva, több, mint az egész Radha-Damodara csapaté. Persze a Radha-Damodara több nagy könyvet árul, mint bárki más. A bhakták most elevenebbek az USA-ban, mint amilyennek valaha láttam őket, hogy oszthassák a könyveidet. Ez lesz a valaha volt legjobb hónap. Már most egy millió BTG sem elég erre a hónapra."
Nincs semmi, ami annyira elégedetté tenné Srila Prabhupadat, mint amikor azt hallja, hogyan nyomtatják és árulják a könyveit. Ezt írta vissza, "Tartsátok meg ezt a felvillanyozott állapototokat. Épp most beszéltem Hansaduttaval arról, milyen szerencsés Amerika, hogy ott van a Krsna-tudat; és ha egész Amerikát be lehet tölteni Krsna-tudattal, az az egész világ számára jó lesz."
Ekkor Hansaduta prabhu Uttamasloka dasa extatikus beszámolóját olvasta fel, a chicagoi templom vezetőjéét, noha ez nem közvetlenül Srila Prabhupadanak volt címezve. Leírta a bhakták törekvéseit a nemrégiben történt rekord-döntés kapcsán, a Hálaadás-napi könyvosztó versenyt. A három templom által eladott 5000 könyvből a chicagoi templom, amelyiket kilenc Radha-Damodara utazó sankirtan csapat-béli brahmacari segített, több, mint 2000-et adott el. A levelet Ramesvara prabhunak írták, az lett továbbküldve. Hansaduta hangosan olvasta, miközben Prabhupada hallgatta, a szemei időnként nagyra kerekedtek az ámulattól és az elismeréstől annak hallatán, milyen hihetetlen erőfeszítést és kockázatot vállalnak tanítványai, hogy a sötétség eme világában a könyveit osszák:
"Komolyan vettük a versenyt - nem voltunk olyan felfuvalkodottak és túl magabiztosak a győzelmet illetően - mivel tudtuk, bármi megtörténhet az Úr Caitanya kegyéből. Aztán az első csapat elindult - 16 férfi és nő - ők úgy reggel 6:30 körül mentek osztani. Később, egy kis csapat ment ki olyan 10:00 körül még több könyvvel és prasadammal, majd még később a nap folyamán további bhakták jöttek ki. Összesen 25 bhakta volt a repülőtéren a nap folyamán. Sripati és én szinte repkedtünk, hogy segédkezzünk, ahogyan tudunk, ahogyan te tetted. 17 állandó könyvosztó volt ott, valamint Tripurari Swami és néhány hétvégi állandó osztó, és még néhány újonnan jött személy."
"Az első másfél órában a legtöbb osztó 15-25 könyvet adott el, így mire mi kijutottunk (délelőtt 11 körül) már 300-400 könyv körül jártak! A reggelek mindig jók. Minden olyan csendes; nincs túl sok bejelentés, és nincsenek feloszlatások, viták. Aztán délután 1-kor mindnyájan összegyűltünk ebédelni, és előzetes összegzést csináltunk: túl voltunk a 750 könyvön - közel jártunk, hogy már a nap felénél megdöntsük a világrekordot. Délután 1 órára Manusuta dasa már túl volt a 100-on!!!!!! Praghosa dasa a 80-on!!!! és Tripurari Swami a 70-en!!!!! A szőrszálaink kezdtek az égnek állni, amint a lehetséges eredményekről spekuláltunk, és 1:30-ra mindenki visszatért könyvet osztani."
"Alapjában véve két terminálon osztottunk... van egy 25 láb (kb 7,5 méter) széles folyosó, amin az 'ujjakból' kijőve keresztüláramlanak az emberek... Minden utas átmegy rajta a csomagfelvevő részleg, valamint a járatuk felé tartva... Másnap reggel megtudtuk a lapokból, hogy aznap 220.000 ember járt a repülőtéren!!!!"
"Úgy délután 4:00 körül... a légitársaság egy démon dolgozója odament egy bhaktához, és arcon ütötte; az emberek ledöbbentek. Aztán odament egy másik bhaktához, és őt is arcbavágta! Az emberek és a karmik kezdtek gyülekezni. Tripurari Swami futva jött megnézni, mi történik; a démon őt és arcbavágta!!! Minden bhakta azon nyomban a démonra ugrott, és elkezdte püfölni, ahogy csak bírta!!!!!!! Hatalmas tömeg volt körös-körül, és a bhakták rendőrökért kiáltottak, hogy állítsák meg ezt az embert. Az arca és a padló is véres volt. Praghosa ütése nyomán vér serkent, és vércseppek voltak Praghosa ruháin, és izzadságcseppek az arcán: nagyon boldog volt!!"
Prabhupada szemei tágra kerekedtek a küzdelem leírása hallatán. "Accha!" mondta meglepetten, fejét csodálkozva ingatva, micsoda kockázatot vállaltak emberei érte és Krsnáért. Hansaduta nevetett és a fejét lenyűgözve ingatta, miközben olvasott.
"A tömeg fele a mi pártunkra állt, míg a másik fele ellenünk volt. Megérkezett a rendőrség, és a démon azt mondta, hogy adtunk neki egy könyvet, majd visszavettük, és ekkor kezdődött a vita. A rendőrség letartóztatta a bhaktákat! Tipikus, hogy minden alkalommal ez történik - minket támadnak, és minket tartóztatnak le! Mindenesetre Krsna kegyéből valahogy 20 perc leforgása alatt szabadon engedték a bhaktákat, akik máris visszatértek osztani."
"Este 6:00 körül előzetes számolásokat végeztem... Beültem a telefonfülkébe és összeadtam az eredményeket. Miközben számoltam, szemöldököm egyre magasabbra és magasabbra emelkedett! Szemeim majd kiestek a helyükről!! Tátva maradt a szám! Nem jutottam szóhoz! Ténylegesen könnyek potyogtak a szemeimből! Túlléptük az 1400 könyvet! Képtelen voltam elhinni; ledöbbentem, és újra megszámoltam, csak hogy biztos legyek a dolgomban, és de még mennyire, hogy így volt. Extatikusan kiáltozni kezdtem, 'Hari Bol, Hari Bol, Hari Hol!' Minden karmi zavartan nézett rám a telefonfülkébe..."
"Amikor visszamentem, újabb incidens történt. Néhány nyomozó (zsaru) megpróbálta előállítani az egyik nőt, hogy letartóztassa, ő pedig próbálta elérni az egyik férfit, hogy az segítsen neki. Az egyik férfi megpróbált közbelépni, éés végül őt tartóztatták le és vitték le a lépcsőn. Egy másik anya lement, hogy megkeresse a lányt, akit megpróbáltak letartóztatni, és amikor a rendőrök meglátták őt, azt mondták, 'Hol a másik lány?' 'Nem tudom', felelte. 'OK, akkor téged veszünk őrizetbe helyette!' 'Hé, engedjenek el! Nem csináltam semmit!' Két kisebb dulakodás tört ki a két bhakta és a rendőrség között. Egy másik bhakta jött, hogy leállítsa... és a rendőrség nekitámadott, és hárman kegyetlenül megverték a padlón, a sok nézelődő előtt! Az egyik rendőr pisztolya kiesett a dulakodás közben, és könyvek voltak szétszóródva mindenfelé. A bhaktákat ekkor bevitték a belvárosi börtönbe (a két férfi bhaktát). Persze ez legalább 100 könyvvel csökkentette az eredményünket."
Prabhupada feszült figyelemmel hallgatta az egész leírást, a csodálkozástól alkalmanként felvonva a szemöldökét, a fejét rázva és elismerően mosolyogva. Sugárzott az egyértelmű büszkeségtől, amit tanítványainak eltökéltsége keltett benne, hogy minden akadály dacára árulni akarják a könyveit. Minden részletre kiterjedően végighallgatta az egész beszámolót.
"Amíg végighallgattuk ezt az incidenst és elfogyasztottuk a prasadamot, a démon, aki talált három könyvet, széttépte őket és közénk hajította. Ez nem volt különösebb hatással a bhaktákra, akik kissé fáradtan, ám rettenthetetlen eltökéltséggel tértek vissza könyvet osztani. Eközben hatalmas hóvihar kezdődött, és a közlekedésben egyre nagyobb zavar állt be mind az utakon, mind pedig a levegőben. Este 10:30-kor megkaptam Sripati riportját: túl vagyunk az 1700 könyvön, meglehet akár a 2000 is!!!! Ez elképesztő!! Ugyan ki tudná elképzelni, milyen kegyes az Úr Caitanya Mahaprabhu? Négy kivételével minden ember visszaindult este 11:30-kor. Manusuta 191; Praghosa 153; Tripurari Swami 135 és Ranganatha 120... Az első csapat hajnali 2:00-re ért vissza, a négy másik pedig 1:30-2:00 körül indultak el. Mindenki küszködött, hogy felkeljen mangala aratira (a négy későn érkező még aludni se ment), és egy extatikus kirtan után én szaladtam körbe, hogy megkapjam a végső számokat... Csütörtökön reggelitől kezdve böjtöltünk, és japáztunk és aludtunk a déli aratiig, amikor is nagy arati kirtant, majd egy szép lakomát tartottunk!!!!"
"Köszönjük, hogy inspirálsz bennünket a Lelki Tanítómester kegyéért való versengésre. Ha te nem lennél, nem is tudnánk, mihez kezdjünk. Minden dicsőséget Srila Prabhupadanak!"
"Szolgád, Uttamasloka dasa."
Egy további oldal tartalmazta minden osztó végeredményét. Két ember több mint 400-at csinált, közülük is, Manusuta új egyéni rekordot állított fel a 210 könyvvel, Praghosa is alig maradt le mögötte 200-al. További hét, Tripurari Swami, Ranganatha, Romapada, Buddhimanta és Preraka prabhuk, valamint a két hölgyet, Sadbhusa és Jagaddhatri dasikat, átlépte a száz könyves célt. A teljes összesítés 2042 kemény fedeles könyv volt.
A lista aljára Uttamasloka megjegyzést fűzött Ramesvara számára: "Alázatos javaslatom és kérésem, hogy olvasd fel ezt a levelet teljes tartalmával Új Dvaraka Dhama összegyűlt bhaktáinak. Bár elég rendszertelen, és tele van hibákkal, mégis nagy transzcendentális elégedettséget ad és mindenkinek örömet szerez majd."
A levél tetejére Ramesvara hatalmas, tisztán olvasható nagybetűkkel ezt írta:
"MINDEN IDŐK LEGEXTATIKUSABB SKP HÍRLEVELE! HANGOSAN FEL KELL OLVASNI MINDEN ÖSSZEGYŰLT BHAKTÁNAK!"
Amikor Hansaduta befejezte, Srila Prabhupada arcán hatalmas mosoly áradt szét, egyértelműen elégedett volt, és nyilvánvaló volt, hogy élvezi eme transzcendentális extázist. Nem Ramesvarának, hanem Uttamaslokának címezve diktálta a válaszát. "Kérlek, fogadd az áldásaimat. Nagy elégedettséggel olvastam a sankirtana hírleveledet. Európa és Amerika nagy veszélyben van, ez a Hare Krsna mozgalom védi őket. A sankirtana bhakták nagyon, nagyon kedvesek Krsna számára. Amiatt, hogy a könyvosztás terepmunkáját végzik, Krisna azonnal igazi szolgaként ismeri el őket. Épp úgy, mint háború idején, amikor egy farmer fiú, vagy egy közönséges hivatalnok kimegy a frontra az országáért harcolni, és azonnal nemzeti hős lesz az őszinte törekvései miatt. Így Krsna is nyomban felismeri a Krsna-tudat prédikátorát, aki minden kockázatot vállal, hogy közvetítse az üzenetét."
"Ezt úgy hívják, dhira bratta - eltökéltsége. Ezek a fiúk és lányok mahatmak - mahatmanas tu mam partha, daivim prakrtim asritah, bhajanty ananya manaso, jnatva bhutadim avyayam - 'Óh, Prtha fia, a nagy lelkek, akik nincsenek illúzióban, az Isteni természet védelme alatt állnak. Teljesen elmerülnek az odaadó szolgálatban, mert az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként, eredetinek és kimeríthetetlennek ismernek Engem.' (BG 9.13) Ez a vers passzol ide. Ha ezek a fiúk az anyagi természet irányítása alatt állnának, nem vállalnának ennyi kockázatot. Ők mahatmak, igazi mahatmak, nem a hosszú szakállú, sáfrányruhás mahatmak. Ők tántoríthatatlanok az eltökéltségükben, dhira brattak. Minden dicsőség az Amerikai bhaktáknak!"
"Remélem, levelem téged és mindnyájatokat sankirtana bhaktákat jó egészségben talál,
Örök jóakarótok, A.C. Bhaktivedanta Swami."
A könyvosztás egész Európa-szerte is lelkesen folyik; és az ottani bhakták is vállalnak kockázatot. Tegnap Alanatha elmesélte Srila Prabhupadanak, hogy Nyugat-Európában néhány helyen pusztán azért letartóztatják a bhaktákat, mert árulják a könyveit. Tudni akarta, tegyenek-e valamiféle titkos elrendezéseket az árulásra. Srila Prabhupada azt felelte, "Miért titokban? Szerezzenek bírósági végzést."
Alanatha azt mondta, ez nem lehetséges. Prabhupada azonban azt mondta, hogy ha letartóztatás van, ezt lehetőségként kell felhasználni, hogy ügyünket a bíróság elé tárjuk. "Ez egy nagyon fontos könyv. A kormánynak meg kell engednie, hogy áruljuk. Mutassátok be a bíróságon a professzorok véleményét, hogyan küldik az állandó rendeléseiket. Miért tartaná vissza az állam a tudás terjesztését? Talán sötétségben akarják tartani az embereiket? Így kell prédikálnotok."
A viszontagságok sosem csüggesztik el Prabhupadat. Szilárd meggyőződése van a küldetését illetően, és készen áll harcolni azért, hogy megalapozza a Krsna-tudatot ebben az istentagadó világban.
Prahlada Maharaja utasításai napi megerősítéssel szolgálnak, hogy a Krsna-tudat az élet elsődleges szükséglete. Ezért Srila Prabhupada szabadon akarja osztani a Krsna-tudatot annyi embernek, a világ annyi helyén, amennyire ez csak lehetséges, és a transzcendentális irodalom terjesztése ennek a leghatékonyabb módja. Krsna felhatalmazta Srila Prabhupadat, hogy írjon könyveket. Ő pedig, viszonzásképp, most abba fekteti az energiáját, hogy tanítványait inspirálja azok osztására.
------ O ------
Ma délután beszéltem Harikesa és Hansaduta prabhukkal a szolgálatomról. Prabhupada néhány napon belül továbbutazik Delhibe és Bombaybe, és Gopala Krsna folyamatosan emlékeztet, hogy azt akarja, menjek Kalkuttába. Bevallottam nekik, hogy hihetetlen mértékű ragaszkodást érzek Prabhupada szolgálata iránt, és nem vagyok valami lelkes Kalkuttába menni.
Harikesa véleménye megváltozott a csapathoz való csatlakozásomat illetően, olyannyira, hogy közvetlenül megmondta Gopala Krsnának, lépjen vissza a tervétől. Azt mondta neki, hogy Prabhupada személyes kísérete transzcendentális a zónákhoz és a GBC szempontokhoz képest. Harikesa azt javasolta nekem, "Meg kéne kérdezned Prabhupadat, mellette maradhatsz-e."
Mondtam neki, hogy habozok Srila Prabhupadat személyes kérésekkel zaklatni, ám ő sürgette, hogy tegyem meg. Mint mondta, "Végső soron ez közvetlenül Srila Prabhupadaval kapcsolatos, úgyhogy rá is kihat. Nincs veszítenivalód. Legrosszabb esetben nemet mond."
Elfogadtam a szavait és a jó tanácsát, és holnap személyesen megkérdezem erről Srila Prabhupadat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése