013 - 1975. december 5.

1975. december 5.

(Sri Vrndavana Dhama)

Nehéz megmondani, mikor kezdődik, s mikor ér véget Prabhupada egy-egy napja, mivel sosem úgy fejezi be a tevékenységeit, ahogyan mi tesszük. Minden nap csupán néhány órát pihen, s még azt is darabokban teszi.

Srila Prabhupada rendkívül szabályozott napi rutint követ. Míg Vrndavanaban vagyunk, programja a következő:

- 06:00 - fürdés, fogmosás, ayurvédikus gyógyszer beszedése

- 06:30 - 07:30 - reggeli séta

- 07:30 - 08:30 - múrtik üdvözlése, guru-puja, majd Srimad-Bhagavatam lecke a hetedik énekből

- 09:00 - 09:30 - gyümölcsökből és chiraból álló reggeli

- 09:45 - 11:15 - egy órás pihenő a tetőn, majd találkozók (általában előre egyeztetett)

- 11:15 - 13:15 - olajos masszázs

- 01:15 - 01:45 - fürdés

- 13:45 - 14:30 - ebéd

- 14:30 - 15:00 - a szobában ül vagy japázik

- 15:00 - 16:00 - pihenő

- 16:00 - 17:00 - találkozó bizonyos emberekkel vagy bhaktákkal, vagy japa

- 17:00 - 18:30 - nyilvános darsana

- 18:30 - 19:30 - nyilvános találkozók vagy találkozó idősebb bhaktákkal, GBC feladatok ellátása vagy csak társalgás

- 19:30 - forró tej ivás, masszázs és pihenő

- 00:00 - 01:00 - felkelés, fordítás

- 05:00 - kisebb pihenő vagy japa

Srila Prabhupada megszokott rutinja valahogy úgy zajlik, ahogy ma is.

Az egész éjszakás fordítás után mangala-aratikor megállt, hátát felhúzott lábakkal a párnáknak vetette. Egy rövid időre elaludt. Hat órakor bement a fürdőszobába, hogy megmosakodjon, fogat mosson és felfrissítse magát. Visszajött és pár percre leült, míg tilakot festett. Amikor befejezte, bevette a pirosas, Yogendra-rasa nevű ayurvédikus piruláját. Miután egy nagy, pirított kardamom maggal összetörtem, majd mézzel elkevertem a kis ovális mozsárban, kevés vizet adott hozzá. Közvetlenül a mozsárból itta ki a keveréket, a mozsártörővel kikaparva a maradékot, amit ujjai elegáns mozdulatával tett a nyelvére.

Ekkor Prabhupada készülődni kezdett, hogy elinduljon a reggeli sétára. Felkelt íróasztala mögül, s türelmesen állt, míg elsőként az uttariyat (tradicionálisan minden szannyászi által viselt sáfrányszínű felső ruhadarab) segítettem fel rá, majd nehéz sáfrányszínű kabátját és gyapjú sapkáját. Végül japa zsákját a nyakába akasztottam. Mindeközben Hansadutaval, Aksayananda Swamival és Gopala Krsnaval beszélgetett.

Amint az ajtó felé sétált, elévágtam, hogy botját közvetlenül a kezébe adjam. Aztán úgy helyeztem cipőit, hogy papucsaiból kilépve egy könnyed mozdulattal átléphessen a cipőkbe, miközben én kinyitottam az ajtót. Egyfajta művészet mindent úgy intézni, hogy közben ne zavarjuk meg vagy tartsuk fel Prabhupada kifelé vezető útját.

Megjelenésekor a kint várakozó bhakták lelkesen kiáltották, "Jaya Srila Prabhupada!", hódolatukat, valamint egy virágfüzért ajánlva. Mosolyogva, szerényen viszonozta köszöntésüket egy "Jaya! Hare Krsna!"-val. A néhány kiváltságos, akik az e napi sétára vele tartottak, szorosan köré gyűltek, miközben a templom mellett elhaladt, kifelé a bejárati kapun át a Chattikara Road-ra.

Nyugatra, a Vrndavana falu határain túli vidéki táj felé tartva pontosan fél órán át gyalogolt, míg el nem ért egy "Moda Ház" nevű magányos házat, majd vissza. Prabhupada járása meglepően gyors és erőteljes, és a végére igencsak küszködtünk, hogy le ne maradjunk.

Pontosan hét harminckor az oldal ajtón át belépett a templomba, és türelmesen várt, míg a pujarik erőlködve visszafordították a három oltár mindegyikén a roppant méretű fa ajtókat. Megszólaltak a kagylókürtök, szólítva a hűséges híveket, hírül adva a múrtik közelgő megjelenését. A függönyök kinyíltak, s a Govindam imák morajlottak fel a hangszórón. Srila Prabhupada, nyomában minden bhaktával először az ő Guru Maharajanak, Srila Bhaktisiddhanta Sarasvatinak ajánlotta a hódolatát, majd az Uraknak, Sri Sri Gaura-Nitainak, aztán a két holdhoz hasonlatos testvérnek, Sri Sri Krsna-Balaramanak, és végül Sri Sri Radha-Syamasundara ragyogó alakjának.

Miután vett egy kis caranamrtát, Prabhupada átvágott a fekete-fehér kockás márványpadlón és lépteit faragott márvány vyasasanaja felé vette. Amint ott ült, oldalán a dísz oroszlánokkal, a bhakták guru-pujat ajánlottak. A "sri guru carana padma..." imákat énekelve minden bhakta odalépett, hogy egy virágot ajánljon lótuszlábának és leboruljon előtte. Mindenki nagyra becsülte ezt a lehetőséget, hogy személyesen dicsőíthette Srila Prabhupadat. Ez az alázatos meghódolás napi rendszerességű cselekedete, a szolgálata iránti teljes elkötelezettségünk megerősítése, egyben emlékeztető a csapongó elménknek, hogy nélküle semmik vagyunk.

Amint a kirtana véget ért, Harikesa előlépett, hogy Prabhupada szája elé tartsa a mikrofont. Prabhupada hangja harsant fel a hangszórókon: "Jaya om visnupada paramahamsa parivrajakacarya astottara-sata sri srimad bhaktisiddhanta sarasvati gosvami maharaja prabhupada ki jaya!"

A bhakták fejüket a földre hajtották, hódolatukat a tanítványi láncolatnak, a Panca-tattvának, a szent dhamoknak, a Vaisnaváknak és mind az összegyűlt bhaktáknak ajánlva.

Aztán Harikesa odaadta Prabhupadanak a karatalját. Leültünk, és hallgattuk, majd feleltünk Prabhupada édes, dallamos hangjára, amint Sri Sri Radha-Madhavát dicsőítette:

"Jaya radha madhavuhhh, kunjavi hari,

gopi janaballabhaa girivaradhari;

jasodanandana brajajana ranjana,

jamuna tiiraaa banacaari."

Koncentrálva lehunyta szemeit, s arcán látható volt meditációjának intenzitása, amint elméje a szeretete és imádata Vrndavana erdeiben és a Yamuna folyó partján lévő tárgyaira fókuszált. Új jelentést és frissességet vitt ebbe a dalba, noha minden nap elénekli a lecke előtt. Réz karataljai csengtek, fokozva a tempót, és a bhakták hangja öblösen visszhangzott. Amint a szívet betöltő crescendoba torkollt az egész, a karatalok három végső fémes csengést adtak, "dung, dung, dung", és mindenki fejét a padlóra hajtva térdelt, miközben Prabhupada ismét elmondta a prema-dhvani imákat.

Harikesa ismét felugrott és elvette Prabhupada karatalját, majd gyorsan kis mikrofont akasztott a nyakába, melynek másik végét egy kétirányú kapcsolón át a nagy, tekercses Uher kazettás magnóba dugta, melyet a reggeli séta óta cipelt magával. Odaadta Srila Prabhupadanak a Bhagavatamot, egy indiai szankszkrit példányt, mely a különféle acaryak kommentárjait tartalmazza, s melyet Prabhupada az éjszakai fordításai során használ, s mely a megfelelő oldalnál volt kinyitva. Gondosan rácsúsztatta Prabhupadara az olvasó szemüvegét.

Aztán Harikesa leült vezetni a bhaktákat a szanszkrit vers közös ismétlésében, hangosan szavalva a fordítást, mielőtt Srila Prabhupada elkezdte volna a leckét. "Prahlada Maharaja így folytatta: Kedves barátaim, akik démonok családjában születtetek! Az a boldogság, melyet akkor érzünk, amikor az érzéktárgyak kapcsolatba kerülnek a testünkkel, bármelyik létformában elérhető, múltbeli gyümölcsöző tetteinknek megfelelően. Az ilyen boldogság magától jön, anélkül hogy törekednénk rá, éppúgy, mint a szenvedés."

Harikesa is viselt egy mikrofont, mely úgyszintén csatlakoztatva volt a kétirányú kapcsolón keresztül ugyanahhoz a kis dobozhoz, amelyikhez Prabhupadaé. Felvette a saját hangját, majd a kapcsolót átállította, hogy Srila Prabhupadat vegye.

Prabhupada felolvasta a verset: "sukham aindriyakam daitya deha-yogena dehinam / sarvatra labhyate daivad yatha duhkham ayatnatau." (SB 7.6.3)

Időnként szemeit lehunyva, teljes koncentrációban beszélt, máskor kinyitotta őket, felmérve közönségét, így magyarázta a Srimad-Bhagavatam ősi filozófiáját modern kontextusban. Bőségesen idézett más szanszkrit verseket is, minden ponton más írásokra hivatkozva, mint például a Bhagavad-gita, a Puranak vagy az Upanisadok. Magyarázatai mindig tiszták és erőteljesek. Srila Prabhupada elképesztő szakértelemmel bír, hogy hogyan adja át a legmélyebb, legbonyolultabb filozófiai tartalmat is oly módon, hogy mindenki könnyedén meg tudja érteni és alkalmazni. Az élet leglényegét, jelentését és célját megragadva képes megfelelőképpen feltárni ezt mind az átlagemberek, mind az értelmiségiek előtt.

Analógiákkal és színes gyakorlati példákkal tűzdelve leckéjét, elmondott egy történetet annak illusztrálására, hogy az anyagi élvezetek érzékelése ugyanaz minden élőlény számára, legyen az kutya, disznó vagy emberi lény. "Volt egy Laksahira nevű prostituált, kinek egy lakhnyi gyémánt volt az ára. Nem számított, hogy kis gyémánt vagy nagy gyémánt; ennyi volt az ár. Volt egy leprás férfi, akiről a felesége, egy igen hűséges feleség gondoskodott. A férfi igen mogorva volt. A feleség megkérdezte a férjét, 'Miért vagy ilyen mogorva? Olyan sokat szolgállak. Leprás vagy, mozdulni se tudsz, ám én egy kosárba teszlek és viszlek. Mégis boldogtalan vagy?'

A férfi elismerte, 'Igen'.

'Ó, de hát miért?'

'Szeretnék elmenni a prostituálthoz, Laksahirahoz.'

Látjátok? Leprás, szegény ember, mégis egy prostituálthoz vágyakozik, aki százezer darab gyémántot kér. Nos, akárhogy is, a felesége igen hűséges feleség volt. Elégedetté akarta tenni a férjét. Valahogy sikerült elrendeznie a dolgot. Amikor a leprás megérkezett a prostituált házába, a prostituált igen ízletes fogásokat adott neki, ám mindent két tálban; egyet egy arany edényben, egyet pedig vasban.

Míg evett, megkérdezte a prostituáltat, 'Miért adtál mindent két tálban?'

'Mert kíváncsi vagyok, vajon a különböző edényekből különböző ízt tapasztalsz-e.'

Erre azt mondta, 'Nem, nem érzek semmi különbséget az ízben. Az arany edényben ugyanolyan a leves íze, mint a vas edényben, ugyanaz az íz.'

'Akkor miért jöttél ide?'"

Prabhupada ugyanilyen módon elmagyarázta az aggodalmat is. "Legyen egy ember akár milliomos, mégis ugyanúgy fél a tífusztól, mint a szegény ember. A boldogság és a boldogtalanság is ugyanaz a különféle tálakban. Ez a tudás."

Ezekből az egyszerű történetekből mély következtetéseket vont le. "Mindez ostobaság. Így működik az egész világ. Egyszerűen csak szeretnék különböző edényekből megtapasztalni ugyanazt a dolgot. Ez minden. Nem vetik meg. 'Nem uram, már eleget kaptam.' Ezt hívják vairagya-vidyanak - nincs több ízlelés. 'Mind ugyanaz, akár ebből, akár abból az edényből fogyasztom el.' Ezért mondják, hogy sukham aindriyakam, az érzéki élvezet íze akár kutyaként, emberi lényként vagy félistenként, akár európaiként, amerikaiként vagy indiaiként is ugyanaz. Ez nagyon fontos. Nem fogsz jobb ízhez jutni. A jobb íz csakis a Krsna-tudat. Nem számít, milyen edényben vagyok az adott pillanatban. Ahaituky apratihata. Bármiféle tétovázás, ellenőrzés vagy gátló körülmény nélkül megízlelheted a Krisna-tudatot."

Fél óra múltán befejezte a leckét. A bhakták így kiáltottak: "Jaya Srila Prabhupada! Srila Prabhupada ki jaya!"

Harikesa ismét akcióba lendült, fürgén leszedve Srila Prabhupada szemüvegét, nyakáról a mikrofont, valamint a Bhagavatamot, majd kezébe adta a botját - mindezt miközben lelépett a vyasasanaról, hogy kimenjen az ajtón.

Az útra kivezető lépcsők tetején vártam őt a cipőivel. Srila Prabhupada, lábait beléjük csúsztatva a Vendégház felé sétált a templom melletti 90 méteren. A bhakták követték, táncoltak és énekeltek, "Jaya Prabhu-pada, jaya Prabhu-pada, jaya Prabhu-pada, jaya Prabhu-pada!"

Srila Prabhupada a nyílt verandán át a kis titkár szobába ment, majd a jobb oldali ajtón keresztül a kis nappalijába. Prabhupada ebben a szobában ad darshanat és itt is dolgozik. Az ajtó melletti sarokba támasztotta a botját, majd kinti cipőiből átbújt a papucsaiba. (Prabhupada sosem sétál mezítláb, még bent sem.) Segítettem neki levenni a kabátját és a sapkáját.

Prabhupada néhány percig ott ült, a keleties rácsokkal ellátott három magas, keskeny ablakon át kitekintve a kis tulasi kertre, s a benne magányosan álló fára. Szobáját végigpásztázva tekintete elismerően esett a nagy polcokra, melyeken saját Srimad-Bhagavatam és Caitanya-caritamrta fordításainak másolatai voltak kiállítva. Kérte, hogy virágfüzéreit a gyönyörű, eredeti olajfestményekre vagy a múrti fotókra tegyük, és a bhakták így díszítették a falakat. A füzérek addig lógtak ott, míg meg nem száradtak, majd levették őket. Panaszkodott, hogy korábban a szobáját takarító bhakták szükségtelenül, még frissen levették a füzéreket.

Amint felszolgálták a reggelijét, a másik ajtón át kiment a prasadam szobájába. Leült két alacsony, chonki nevű faasztal egyike mögötti székre. Chonkiján állt egy ezüst vizespohár, egy csomag fogpiszkáló és egy kis kézi csengettyű amivel a szolgáját hívhatja ha bármi egyébre szüksége lenne. Ülőhelyéről a kis hátsó verandán át kitekinthet a zárt kertjére. Míg evett, az első Hare Krsna Szakácskönyv borítóján látható kép eredetijéről, a festményről, Krsna mosolygott le rá, miközben barátai társaságában elfogyasztotta a prasadamot.

Kisori dasi és más hölgyek készítették Prabhupada reggelijét. Különféle darabolt gyümölcsökből állt: mag nélküli szőlő, guava, banán, narancs, gránátalma és miegymás, ami épp frissen elérhető volt a piacon. Emellett kapott egy kis tálkányi sült chirat (rizspehely hüvelyessel keverve), egy másik tálkában pirított kesudió és egy kis darab sandesa tejes édesség. Egy dolog életbevágóan fontos Prabhupada reggelijéhez: citromlébe áztatott gyömbér. Enélkül nem lát neki a reggelinek, mivel ez serkenti az emésztését.

Srila Prabhupada keveset és igen lassan evett, az odaadás tetteként: prasada-seva, szolgálat, nem pedig a nyelv kényeztetése. Amikor befejezte, míg ott ült és a fogait tisztogatta, én kipucoltam a tányérját és letöröltem az asztalt. Meglepett, amikor megláttam, hogy fogai megmozdulnak, amikor beteszi a fogpiszkálót, de Prabhupada csak nevetett rajta.

Amikor befejezte, tenyerét kinyújtotta felém, hogy beleöntsek egy kis Bhaskar Lavan-t, egy ayurvédikus emésztést segítő port. Fejét hátrahajtva dobta a szájába a port. Majd ugyanebben a pózban a pohárból némi vizet öntött bele, anélkül, hogy a pohár az ajkaihoz ért volna. Miután a fürdőben megmosta a száját és kezeit, visszatért a darsana szobába.

Prabhupada reggeli után olykor a darsana szobájában ül le, és pár percig a szolgáival beszélget, általában a világ jelen helyzetét kommentálva. Ezek a percek különlegesen édesek - ott lenni Prabhupadaval, amint ott ül, fesztelenül, kényelmesen, és sütkérezni bensőséges társasága melegségében.

A mai reggel különösképpen emlékezetes volt. A nap ragyogóan sütött át a magas, keskeny ablakokon, vakító fényes foltokat vetve a tiszta fehér szőnyegekre a padlón. Ő kényelmesen ült középen, lábait keresztbe téve jobb bokája a bal térdén pihent. Ujjait lazán összekulcsolta, és szemeit rövid időre lehunyta, élvezve, amint a nap melege aranyló formáján táncol. A lehetőséget felismerve, Hansaduta, Harikesa és én leültünk a két oldalán, csak boldogan, hogy eme csendes percben vele lehetünk. A világ lakosainak sajnálatos állapotáról kezdett beszélni. Elmagyarázta, hogy az emberek a Legfelsőbb Úrról szóló tudás hiánya miatt szenvednek. Azon hamis benyomás hatására, miszerint azt gondolják, hogy függetlenek, mindenféle bűnös cselekedetet követnek el, nem tudván és nem is törődvén az eredménnyel, ostobán azt gondolva, szabadon tehetnek bármit, amit csak akarnak. Ám amikor a bűnös élet túlontúl nagy mértéket ölt, pestis vagy háború formájában el kell szenvedniük a következményeket. Azt hiszik, hogy politika és találkozók révén elkerülhetik az ilyesmiket, ám ez nem lehetséges. Próbálkozásaik reménytelenek ezek megelőzésére, ezért az élet háromféle szenvedése által kapják meg büntetésüket. A természet épp a megfelelő percben gyűjti össze a démonokat, és foglalja le őket háborúban.

Eme pont illusztrálására szórakoztató, ám meglepő példát adott arra, hogy működik maya. "Fiatal koromban volt egy tanárunk. Mindig, amikor valamiféle neveletlenség ütötte fel a fiúk közt a fejét, a tanár megállította őket, és kiállította őket az osztály elé. Egymással szembe kellett állniuk, mindegyiknek megfogni a másik füleit, és az utasítására meg kellett húzniuk. Így az egyik húzza a másik fülét, és az a másiknak fáj, ezért az még jobban húzza az övét, s így mindegyik húz és sír. De nem engedhetik el, mert a tanár így utasítja őket: 'Nem hagyhatjátok abba. Húzzátok csak!' Így maya is előállít egy Churchillt és egy Hitlert. 'Na most, gazember, húzzad!' És egyikük sem hagyhatja abba. És az ostoba emberek dicsőítik őket."

Már csak eme jelenet gondolata is annyira szórakoztatta, hogy még azelőtt, hogy befejezte volna, szívből nevetni kezdett. Vállai és hasa remegtek, ragyogó fogai pedig úgy világítottak, mint gyöngyök a napon. Amikor Prabhupada mosolyog, az egész szoba, még mintha az univerzum is kivilágosodna. Vaikuntha mosoly ez, mely transzcendentális ragyogását mindenhova kiterjeszti. Prabhupada hangulata oly nyitott és kedvező volt, hogy olybá tűnt, mintha egy pillanatra mi magunk is csatlakoztunk volna Krsna és tehénpásztor fiú barátainak piknikéhez, viccelődve, nevetgélve Goloka erdeiben. Vele együtt nevettünk, elismerően pillantva egymásra, csodálkozva, vajon ki lehet valójában ez a különleges személy, Srila Prabhupada. Messze túl van a mi felfogó képességünkön, mégis olyan hihetetlenül szerencsésnek érezzük magunkat, hogy megoszthatjuk vele ezeket a bensőséges pillanatokat.

Elbűvölő pillanat volt, és olybá tűnt számomra, Srila Prabhupadanak bizonyosan számos barátja van a lelki világban, akikkel örökké élvezi a boldog, gondtalan napokat. Mégis, oly kivételesen kegyes, hogy ehelyett itt van velünk. Bár a legemelkedettebb személy, úgy tűnik, nincs más, amit jobban szeretne, mint hogy a tanítványaival van, az ilyen ostobákkal és kezdőkkel, mint amilyenek mi vagyunk. Azt a benyomást kelti, mintha nem lenne más, akivel szívesebben lenne, és nem lenne más, amit szívesebben csinálna, mint hogy mindent, amije csak van, megoszt velünk, noha nekünk nincs semmink, amit viszonzásképp neki adhatnánk, ami érdekes lehetne számára. Elég egyenlőtlen kapcsolat, Prabhupadat azonban nem zavarja. Nem akar semmit a maga számára, csakis azt nézi, mit adhat ő nekünk. Ennek eredményeképp többet kaptunk, mint amit bármelyikünk valaha is remélhetett volna.

A velünk való beszélgetés után Prabhupada úgy fél órára lepihent fent a napon a matracán.

A délelőtt 10:00-tól 11:15-ig tartó időszakot különleges vendégek számára tartotta fenn, valamint az idősebb bhaktákkal való, templom menedzsmentet érintő megbeszélésekre. Időnként leveleit is ezen idő alatt válaszolja meg. Ma igen sokféle emberrel és projekttel foglalkozott. Tárgyalt egy Mathura-környéki gosalát illető ajánlatról, a jövőbeni gurukula épületben nyitandó postáról, valamint a Vendégházban létrehozandó bankfiókról. Ezen elrendezések jobb lehetőségeket biztosítanak a bhaktáknak és a vendégeknek, ami azt eredményezi majd, hogy a templom nagyobb jelentőséggel bír majd a helyi közösségi tevékenységek során. Ha több ember jön, több prédikálás lehet, s ennek következményeképp a Krisna-tudat tovább növekedhet, és még több lelket lehet megmenteni az anyagi lét karmai közül.

A mai postában Prabhupada igen sokféle témával szembesült a könyvei világszintű előállításának és osztásának szervezésétől kezdve a lelkes követők erőfeszítésein át a maya miatt küszködő tanítvány személyes problémáinak megoldásáig, és az új érdeklődők, egy koppenhágai egyetemi tanár és egy csüggedt ausztrál fiatalember bátorításáig. Mindenki megkapta a közeli, személyes útmutatását és figyelmét.

Ramesvara, a Book Trust amerikai csoportjának feje egy friss könyvosztás-béli rekordról számolt be. Egy egy napos versenyben a Los Angelesi, Chicagoi és Atlantai templomok 5406 keményfedeles könyvet osztottak ki, úgy, hogy volt néhány bhakta, aki több mint 200-at osztott ki egymaga. Ramesvara riportja drámai volt. "Embereink bármit megtennének, hogy elégedetté tegyenek téged, és mindnyájan egész életüket e könyvek osztásának szentelték. Egyetlen vágyunk, hogy kedvesen áldj meg minket, hogy minél nagyobb és nagyobb vágyunk legyen eme könyvek osztására szerte az egész világon, mígnem minden otthonban egész könyvtár lesz a te könyveidből. A Te Isteni Kegyelmed áldásával sohasem fogunk leállni a könyvek osztásával. Úgy gondoljuk, ez a három világban elérhető legmagasabb élvezet."

Prabhupada válasza ugyanilyen lelkes volt. "A könyv eladással kapcsolatos riportod felettébb bátorító. Mindannyian nagyon, nagyon kedvesek lettetek az én Guru Maharajomnak. Ezt a mozgalmat a könyv eladással indítottam el. Sosem koldultam pénzt, hanem könyveket írtam és árultam. A Guru Maharajom nagyon szerette az írásaimat, és távollétemben meg szokta mutatni másoknak. 'Nézzétek, milyen szépen írt, mennyire nagyra becsüli ezt.' Bátorított engem és az Istentestvéreimet, és ők is szerették az írásaimat. Miután megírtam azt a verset Guru Maharajom Vyasa-pujajára, 'Költőnek' szoktak hívni.

Akárhogy is, könyveket írtam, és egyedül publikáltam a BTG magazinokat, de valahogy nem öltött formát az egész, ezért elhatároztam, hogy elmegyek az USA-ba, és most ti, kedves fiúk és lányok oly sokat segítetek nekem. Mindez Krsna kegye. Nagyon köszönöm."

Yasodananda Maharaja és Acyutananda Swami Dél-Indiában utaznak épp, és Prabhupada úgy tervezi, hogy néhány hét múlva Nellore-ban találkozik velük. Madrasban, egy nagy csarnokban programokat szerveznek a számára, ahol csapatuk kellemes fogadtatásban részesült. Ők is kedvező riportot írtak a könyvosztásukról. Pandalokat tartanak, 'life member'-öket (élettag) toborozva, és a Svarupa Damodara, Prabhupada egyik tanítványa által írt, A Krsna-tudat tudományos alapja című könyvet osztva.

Bár embereik csupán néhány kis könyvet ad el naponta, 150 rúpiát gyűjtve, Prabhupada ezt jó kezdetnek tartja, és nagy reményei vannak. "Óriási tere van Indiában a könyveladásnak", írta. "Ha továbbra is törekedtek, hamarosan versenybe szállhattok Amerikával. Gopala Krsna épp a Srimad-Bhagavatam első ének első kötetének 15000 példányban való Hindi nyelvű nyomtatását intézi. Ugyanígy a Bhagavad-gita Úgy Ahogy Van-ét. Tehát nagy tere van ennek itt, Indiában 600 millió ember él. Minden otthonban legalább egy BBT kiadványnak kéne lenni, szóval nagy terep."

Aja dasa, a Boston templom vezetője helyi egyetemeken kezdett leckéket tartani, valamint prasadamot és magazinokat is oszt. A bhakták kérvényezték, hogy tanfolyamokat tarthassanak a főiskolákon a Krsna-tudatról, és egy nagy egyetemi városban, Amherstben új központot nyitottak.

Prabhupada hihetetlenül boldog volt ennek hallatán, mivel egyik legnagyobb vágya az volt, hogy könyveit komolyan tanulmányozzák az iskolákban és egyetemeken, szerte a világon. Azt válaszolta, "Nagyon örülök, hogy próbáltok komolyan prédikálni az iskolákban és az egyetemeken. Prahlada Maharaja, aki igen nagy bhakta és autoritás a mi vonalunkban, azt mondta, hogy a Krsna-tudatot kora gyermekkortól kell tanítani. A modern oktatás hibája, hogy a gyerekeket oly sok értelmetlen dologra tanítják. Még a tudás legelső pontját sem kapják meg, miszerint 'Én egy tiszta szellemi lélek vagyok, Isten része.' Még ezt az egyszerű dolgot sem tanulták meg, ezért ha csak ezt az egyet meg tudod tanítani nekik, már az is nagy siker lesz, mert ez az alapja a lelki megértésben való fejlődésnek. Ha olvasni és írni akarunk, elengedhetetlen, hogy először megtanuljuk az egész ABC-t."

Egy angol brachmacari egy nehézségekkel teli időszak múltán a szolgálatával és asramával kapcsolatban kért útmutatást, Prabhupada pedig bátorította a folytatásra. "Leveledből úgy látom, kissé össze vagy zavarodva. Ez annak a jele, hogy nem tiszta a tudat, brahma-bhutah prasannatma, na socati na kanksati. A tiszta tudatszint mentes vágyakozástól és a siránkozástól. Míg anyagi szinten, az élet testi felfogásánál időzünk, oly sok dolog után sóvárgunk, mely az anyagi fensőbbséghez szükséges. Ezért eme ködös tudat kitisztítására Caitanya Mahaprabhu azt javasolja, egyszerűen csak őszintén énekeljük és figyelemmel hallgassuk Isten szent nevét. Úgyhogy énekelj, táncolj, egyél prasadamot és légy boldog. A házasság nem javasolt. Készen állsz arra, hogy dolgozz, a templomon kívül élj egy lakásban és feleségedet karperecekkel, szárikkal és nemi élettel lásd el? Jobb, ha az éneklés és hallás eme folyamatára fókuszálsz, tanítasz másokat és prasadamot adsz nekik."

Prabhupada az élet minden ösvényén járó emberek figyelmét vonzotta, és a nem bhaktáknak szóló válaszai is hasonlóképp a lényegre tértek. Amikor Mark Phillips, egy ifjú ausztrál férj levelében aggodalma tétovázó segélykiáltásának adott hangot, Prabhupada az univerzális gyógymódot javasolta számára. "Igen, mi örökké szolgai kapcsolatban állunk az Úrral, ezért természetes, hogy amikor elfelejtjük a legfelsőbb úrhoz, Krsnához fűződő szolgai kapcsolatunkat, szenvedünk... Ezért Krsna azt tanácsolja mindenkinek a Bhagavad-gitában, hogy egyszerűen csak hódoljon meg Neki, Ő pedig majd gondoskodik rólunk. Ausztráliában vannak templomaink; keresd ki a Vissza Istenhez magazinból a hozzád legközelebbi templomot. Kérlek, látogasd meg a templomot, és használd ki a tiszta, lelki atmoszférát. Ez azon nyomban kioltja majd szívedből az anyagi szenvedés lángoló tüzét. Mindemellett alázatosan kérlek, hogy énekeld, 'Hare Krsna, Hare Krsna, Krsna Krsna, Hare Hare / Hare Rama, Hare Rama, Rama Rama, Hare Hare'. Ez a mantra elhozza számodra az élet teljes tökéletességét; kérlek, próbáld ki."

Dr. Yogi Raj Dev Swarup a Koppenhágai Egyetemen tanít jógát, és nemrég az Indiai Kormánytól engedélyt kapott, hogy jóga központot nyithasson Új-Delhiben. Levelében kifejezte Prabhupada munkája iránti elismerését, és kérdezte, hogyan segíthetne neki a missziójában.

Prabhupada azt felelte, "Nagyon köszönöm kedves elismerő szavaidat. Mivel egy elismert egyetemen tanítasz, arra kérlek, tanulmányozd néhány könyvemet, különös tekintettel a Bhagavad-gita Úgy, Ahogy Van-t. A Gitában ez áll: 'manah samyamya mac-citto, yukta asita mat parah'. 'Szívében Rajtam meditáljon, s Engem tegyen élete végső céljának.' (BG 6.13-14) A nyugati embereket mind jobban érdeklik a jóga gyakorlatok, ám sajnálatos módon, mivel nem áll rendelkezésükre autorizált forrás, az jogosulatlan tanárok és a kitalált jógagyakorlati módszerek félrevezetik őket. Valójában, az astanga-jóga rendszer, melyet évezredekkel ezelőtt gyakoroltak, nem praktikus erre a korra; ezért az Úr Caitanya Mahaprabhu Isten szent nevének éneklését vezette be, a 'Hare Krsna, Hare Krsna, Krsna Krsna, Hare Hare / Hare Rama, Hare Rama, Rama Rama, Hare Hare' mantrát.

Minden templomunkban ezt csináljuk, és több mint negyven nagy kötetnyi hiteles könyvünk van: Srimad-Bhagavatam, Bhagavad-gita, stb. Az intelligens emberek szerte a világon elfogadják ezt a Mozgalmat, így ha komolyan gondolod a missziónkhoz való csatlakozást, akkor miért ne tanulmányoznád eme könyveket, értenéd meg és tanítanád a filozófiát."

------ O -------

A tennivalók mennyiségétől függetlenül Prabhupada mindig ragaszkodik a napirendjéhez. Délelőtt 11:30-kor jön a masszázs, melyet fürdő, ebéd, majd egy óra pihenő követ. Még soha nem találkoztam olyannal, aki ily keveset aludt volna, mint Srila Prabhupada, összesen mindössze három vagy négy órát, mégsem adta soha semmi jelét a kimerültségnek.

Amikor délután 4 óra körül felébredt, Kisori dasi friss virágfüzért akasztott a nyakába, némi frissen őrölt szantál pépet kent homlokára és halántékára, majd friss gyümölcslevet ajánlott neki. Ekkor leült az asztalához, és fogadta a látogatókat.

Délután 5-kor ajtaja kinyílt és darsanat tartott. Kíváncsi és tisztelettudó emberek állandó áradata töltötte be a szobáját, egyszerre úgy 50-60, kik ültek és figyeltek, vagy épp kérdéseket intéztek hozzá. Olykor-olykor kifejezetten egy bizonyos látogatóval beszélgetett, nem zavartatva magát a másik figyelő ötven által, máskor pedig általános dolgokról beszélt mindenkihez.

Engem az ajtóhoz küldtek, hogy perát, egy Vrndavanai tejes édesség különlegességet osszak. Prabhupada nagyon ragaszkodott hozzá, hogy a látogatók kapjanak valamilyen Krsna-prasadamot, valamely kézzel fogható felajánlást a lelki fejlődésükhöz. Egy filozófiai beszélgetést könnyen elfelejthetnek, ám a prasadam mindig tisztít. A prasadam-osztás továbbá a védikus etikettel is összhangban van, miszerint a vendéget - bárki is legyen - mindig ülőhellyel és frissítővel kell kínálni. Így, mint mindig, Srila Prabhupada tökéletes házigazda volt.

Délután 6:30-kor a templomi kagylókürt és a harangok az esti arati szertartást jelezték. A darshana véget ért, és Srila Prabhupada a bhaktákat és a vendégeket a templomba küldte, hogy énekeljenek, és megnézzék a múrtikat. Kicsit pihenve, az este további részének nagyját filozófia, valamint a gyakorlati menedzsment kérdések megbeszélésével töltötte, tanácsot adva a vezetőknek, olykor pedig csendesen japázva üldögélve.

Egy helyi bhakta, Sri Visvambhara Dayal, ismertebb nevén Bhagatji, este 9-kor érkezett, hogy elkészítse Srila Prabhupada forró tejét, és egy kisebb megbeszélést tartsanak a templomvezetésről, a gurukuláról és más ügyekről.

Srila Prabhupada minden este, közvetlenül lefekvés előtt megiszik egy pohár forró tejet, olykor olyan fogásokkal kiegészítve, mint kachori, paratha vagy pirított chira. Egyértelmű utasításokat adott a szakácsoknak, hogyan készítsék el mindezen preparációkat. A tej pontosan a megfelelő hőmérsékletű legyen - elég forró ahhoz, hogy könnyen emészthető legyen, ám nem annyira, hogy égessen.

Egy korábbi este folyamán megmutatta, hogyan kell a tejet ivásra megfelelő hőmérsékletre melegíteni. Egy másik tálkát kérve, ezüst poharából úgy 15 centi magasságból a tálkába öntötte, majd vissza, mindezt néhányszor megismételve, hogy lehűtse a tejet. Amikor immár megfelelő volt, megitta.

Az esti masszázs több mint fél órán át tartott. Az utóbbi időben az idő egész éjszaka, egészen napfelkeltéig elég hideg volt, így Prabhupada vérkeringése és ízületei nagyobb odafigyelést igényelnek. Jómagam olyan 11 óra körül feküdtem le aludni.

Amint mi, tanítványok lefeküdtünk, Prabhupada olyan 11:30-12:00 körül kelt fel, hogy ellássa a nap legfontosabb feladatát, a Srimad-Bhagavatam fordítását, és transzcendentális magyarázatának írását. Harikesa éber alvó, ezért gyakran felébred, amikor Prabhupada átsétál a szolgák szobáján át a darsana szobába. Miközben Srila Prabhupada elhalad, ő hálózsákjában megfordulva a hódolatát ajánlja.

Asztalánál ülve Prabhupada úgy egy órán át teljes figyelmét a szent névre függesztve japázott. Imádkozott Krsnához, adja meg a képességet, hogy megfelelőképp tudja szolgálni Őt, és oly módon tudja átadni a Srimad-Bhagavatam örök szavait, mely alkalmas arra, hogy az egész világ megértse. Tudatában van annak, hogy az elkövetkező tíz ezer évre az ő munkája fogja megszabni a törvény és a rend alapját.

Japa-malaját félretéve felvette szemüvegét, és felkapcsolta az íróasztalon álló lámpát. A könyvjelzőnél felcsapta a Bhagavatamokat - a zöld Varanasi kiadást az acaryak szanszkrit kommentárjaival, valamint a piros bengálit, Srila Bhaktisiddhanta Sarasvati Thakura kommentárjaival - előrehajolt, és feszülten tanulmányozta őket. A mikrofon a szája közelében volt, bekapcsolta a felvevőt és megkezdte a diktálást: "Srimad-Bhagavatam, hetedik ének, hetedik fejezet, 25. vers, magyarázat folytatása..."

Eredeti: https://old.prabhupadavani.org/main/Hari_Sauri_diary/PDF/HSD013.pdf

012 - 1975. december 4.

1975. december 4.

(Sri Vrndavana Dhama)

A ma reggeli sétán Aksayananda Swami elmondta Srila Prabhupadanak, hogy az emberek időnként érdeklődnek egy helyi babajival kapcsolatos véleményéről, aki nagy templomot épít a Vrndavana-Mathura útvonalon. Az épületet szemügyre is vehettük a távolban, a mezőkön túl. Egyelőre csupán befejezetlen építmény, ám a jelentések szerint az alsó szinten számos múrtinak ad majd otthont, a felső szinten pedig a babaji személyes lakrésze lesz. Az illető arról vált ismertté, milyen sok cigarettát szív el nap mint nap, így ráragadt a "Pagal Baba" név. Pagal őrültet jelent. Aksayananda azt mondta, az emberek kérdéseire oly módon válaszol, hogy elmagyarázza, a mi Guru Maharajunk nem helyesli a cigarettázást.

Kivétel nélkül azt szokták mondani, hogy "De Pagal Baba dohányzik."

Aksayananda ekkor azt feleli, "Ó, de ez azért van, mert ő pagal!" Az emberek pedig egyet értenek. Prabhupada is egyet értett. Azt mondta, a négy szabályozó elvünk oly sok csalót leplez majd le.

Mindez élénk vitához vezetett arról, hogy olykor milyen zavaros a nagy személyiségek lábnyomainak követése, és az imitálásuk közti különbség. Aksayananda Maharaja megemlítette, hogy sok ember azért eszik húst, mert mint állítják, az Úr Ramacandra is így tett.

Prabhupada gyorsan visszavágott, "Az Úr Ramacandra megehet téged és az egész univerzumot is! Te képes vagy ezt megtenni?" Mindnyájan nevettünk. Prabhupadatól néhány szó is elég ahhoz, hogy leleplezze a gazembereket.

Amint a kora reggeli napfényben sétáltunk, egyértelműen meghatározta az Úr Rama és a közönséges élőlények közti különbséget. Végső gondolatként pedig rámutatott, hogy az Úr Ramacandra nem ajánlott fel húst egyetlen templomban sem. Így aztán hogyan állíthatja bárki is, hogy mivel az Úr evett húst, ezért ő is ehet? Elmagyarázta, hogy Krsna a Khandava tüzet is megette, mégsem mondja, hogy ajánljunk Neki tüzet. Azt mondja, hogy ajánljunk egy kis gyümölcsöt, virágot, némi vizet.

Prabhupada szakértő módon fedi fel a gátlástalan személyek hibás logikájának buktatóit, akik oly módon próbálják tisztázni kéjvágyukat, hogy félremagyarázzák a sásztrát és mások tetteit, akikkel nem tudnak felérni. Nem a rövid és könnyű utat választja a legyőzésükhöz. Ahelyett, hogy mindössze annyit mondana, az Úr Ramacandra sosem evett húst, inkább elmagyarázza a nehezebben érthető, ám végső soron sokkal relevánsabb szempontot, miszerint milyen hatalmas a különbség az Úr inkarnációi és a közönséges emberek között. Ezért nem szabad Őket imitálni, hanem inkább követni az utasításaikat.

------ O ------

Igen érdekes volt a lecke, melyben Prabhupada a második verssel folytatta Prahlada iskolatársainak adott utasításaiból. Miután elmondta a szanszkritot, Harikesa felolvasta a még nem publikált fordítást. "Az emberi életforma lehetőséget nyújt, hogy hazatérjünk, vissza Istenhez. Ezért minden élőlénynek, különösen az emberi létformában, az Úr Visnu lótuszlábának odaadó szolgálatát kell végeznie. Ez az odaadó szolgálat természetes, mert az Úr Visnu, az Istenség Legfelsőbb Személyisége a legdrágább a lélek számára, Ő a lélek Ura és minden élőlény jóakarója."

Prabhupada elmagyarázta, hogy a védikus irodalom a lelki fejlődés három stádiumát említi: sambandha - megismerni az Úrral való kapcsolatunkat, abhideya - eszerint cselekedni, és prayojana - elérni a végső célt, vagyis kiépíteni a kapcsolatunkat. Sambandha-jnana azt jelenti, hogy elsőként megértjük az Istennel való kapcsolatunkat. Anélkül, hogy ismernénk a Vele való kapcsolatunkat, nem cselekedhetünk még az anyagi szinten sem. Számos idevágó példát is hozott, hogy megmutassa, a kapcsolatra vonatkozó hozzáállás miként motiválja a személyt a tettekre. Hasonlóképpen, ha nem ismerjük az Istennel való kapcsolatunkat, ugyan miért akarnánk szolgálni Őt?

Srila Prabhupada hangsúlyozta továbbá a megfelelő gurukula oktatás szükségességét is. A gurukula építése épp most zajlik itt Vrndavanaban, és Prabhupada nagy reményeket fűz hozzá. Azt mondta, minden gyermeket képezni kéne a bhagavata-dharma alapjait illetően.

"Meg kéne ezt tanítani a gyerekeknek. Különben amikor majd oly sokféle ostoba szolgálattal lesz lefoglalva, igen nehéz lesz elvonni őt ettől a hamis kötelezettségtől, és ismét megalapozni Krsna szolgálatában. Szóval amikor még gyermekek vagyunk, és nem vagyunk beszennyeződve, a bhagavata-dharmában kéne legyünk felnevelve. Ez Prahlada Maharaja témája. Szolgálunk. A madarak is szolgálnak. Vannak kis fiókáik, gyermekeik. Felcsipegetik az ételt, és komolyan megdolgoznak azért, hogy elhozzák a szájukban. És a kis fiókák azt mondogatják, 'Anyám, anyám, nekem add, nekem add', és megeszik az ételt. Ott a szolgálat. Ne higgyétek, hogy bárki is szolgálat nélkül marad. Mindenki szolgál. Az ember is éjjel-nappal keményen dolgozik. Miért? Azért, hogy a szolgálatát adja a családjának, a gyerekeinek és a feleségének. Zajlik a szolgálat, ám ő nem tudja, hova ajánlja a szolgálatát. Ezért Krsna azt mondja, 'Szolgálj Engem. Boldog leszel.' Ez a filozófia a bhagavata-dharma. Nagyon köszönöm."

------ O ------

Amikor Prabhupada visszatért a szobájába, reggeli előtt néhány percre leült, s a világ szerencsétlen állapotáról beszélt. Hansaduta és én ott ültünk előtte. Prabhupada, hátát az ülőhelyén lévő puha párnáknak vetve pihent. Éles kritikával illette a társadalom vezetőit, a politikusokat, a pedagógusokat, amiért félrevezetik az embereket és felettébb pokoli helyzetet teremtenek mindenki számára.

Elmagyarázta, hogy az egész világ mind kaotikusabbá és démonikusabbá válik, mely szenvedést hoz az emberekre. Megfelelő szót keresett a jelenség summázására. "Létrehoztak egy pan... Mi az?"

Nem tudtuk, milyen szóra gondolhat.

"Pandemónium! Keressétek csak ki a szótárból."

Prabhupada szóhasználata kissé fura volt számomra, ám amikor felolvastam a szótárból a szó definícióját, láttam, hogy Prabhupada a tökéletes szót használta üzenete átadására. Ez állt benne, "Pandemónium: pan-daimón; az összes démon lakhelye; mindenféle törvénytelenség, erőszak és csetepaté helye; teljes zavarodottság."

Mindannyian nevettünk, és Hansaduta meg én elismerően néztünk egymásra. Prabhupadanak meglepő angol nyelvismerete volt. Nap mint nap, különleges lényének egyre újabb és újabb aspektusait fedi fel, mi pedig végtelenül hálásak vagyunk, amiért Krsna ilyen csodálatos lelki tanítómestert küldött nekünk.

------ O ------

Ebéd után Srila Prabhupada felment, hogy megszokott napirendje szerint lepihenjen. Ma velem ágyaztatta meg kint, a szobája előtti teraszon az egyszerű, fakeretes ágyat, melyen sűrű cikcakkban széles pamut szíjak tartották a vékony matracot és a lepedőt. Békésen aludt a napsütésben, míg szelíden, védelmezőn magasodtak felette a Krisna-Balarama Mandir kupolái.

Én a tetőn található kis szobában maradtam. Kissé fáradtan leültem annak a szélére, amit pót faágynak gondoltam a szoba egyik sarkában. A Vendégház egyik szivacs matracos ágyaként nem tűnt úgy, mintha Srila Prabhupada valaha is használta volna. A következő dolog, amire emlékszem, hogy Srila Prabhupada ébresztett. Miután felébredt délutáni csendespihenőjéből, az ajtón belépve azt találta, hogy ott alszom az ágyon. Finoman megrázott, én pedig nagy zavarban, bocsánatkérőn ugrottam fel.

Prabhupadat nem zavarta a dolog, de kedvesen megjegyezte, "Nem gond, ha fáradt vagy, pihenhetsz a padlón egy matracon. De azt, ami a lelki tanítómesteré, sosem szabad használni."

Miután leült az asztalánál, megkérdezte, "És, mi a neved?" Az elmúlt néhány nap alatt bizonyára sokszor hallotta már, szóval valószínűleg így próbálta elérni, hogy feloldódjak kissé. Valóban oldotta a zavaromat - azt a benyomást keltette, hogy egy személyesebb szinten szeretne megismerni engem.

"Arry Saury, Srila Prabhupada", mondtam félreérthetetlen ír kiejtéssel.

"Hari Souri", javította ki Prabhupada az ő elegáns bengáli akcentusával. Szívélyes mosollyal kért vizet.

Eredeti: https://old.prabhupadavani.org/main/Hari_Sauri_diary/PDF/HSD012.pdf

011 - 1975. december 3.

1975. december 3.

(Sri Vrndavana Dhama)

Ma reggel az első dolog az volt, hogy Prabhupada panaszkodott, amiért valaki horkolt éjszaka, s ez zavarta őt. Prabhupada a nappalijában fordít, mely épp a szolgák szobája mellett található, ahol mindhárman alszunk. Mivel Harikesara korábban sosem volt panasz, arra a következtetésre jutottunk, hogy a tettes Hansaduta vagy én lehettem, így mi most a Vendégház egyik szobáján osztozunk.

Ma új tilaka tükröt adtam Srila Prabhupadanak. A korábbi egy átalakított púderes tükör volt, amit Japánban kapott, s kívül elefántcsont díszítés volt rajta, belül pedig egy tükör. A púdert kiszedték belőle, és egy Radhat és Krsnát ábrázoló képpel helyettesítették.

Szeptemberben megkértem egy helyi kézművest, hogy készítsen egy púdertartót Vyasa-puja ajándék gyanánt Srila Prabhupada számára, ám csupán két hónapos késéssel, tegnap este kaptam kézhez. Tömör ezüstből készült, az alján pávatoll alakú, a fedőn pedig arany dombornyomással, mely Krsnát és Balaramat ábrázolja Vrndavana erdejében. Bár ez lényegesen nehezebb, mint a korábbi, mégis olybá tűnt, Prabhupada nagyon is szereti. Meglepetéssel és örömmel fogadtam, hogy a régit felajánlotta nekem.

------ O ------

Srila Prabhupada legutóbbi, augusztus-szeptemberi látogatása alkalmával, a Janmastamival kezdődő, Radhastamit is érintő 3 héten át lelkiismeretesen ellenőrizte a templom menedzsment minden aspektusát, s eme útja alkalmával is ezt folytatja. Személyesen vizsgálja a templomot, a vendégházat és az éttermet. Megbizonyosodott róla, hogy megfelelő sztenderdekkel zajlik a múrti imádat, így például átvizsgálta a bhoga ajánlás minőségét és az Urak füzéreihez beszerzett virágokat. Tisztában volt a bhakták templomi programokon való részvételével, és szóvá tette, amikor tisztaság- és pontosságbéli sztenderdjeink hiányosak voltak. Még azt is figyelemmel kísérte, hogy a felbérelt munkások milyen figyelemmel végzik a munkájukat. Az új gurukula épületet és a nagy és fontos templomépület életének egyéb területeit érintő tervek mind számot tartottak gondos figyelmére.

A mostani látogatás sem különbözik az előzőtől. Az itteni legtöbb tanítványa még zöldfülű újonc, akiknek csupán csekély, avagy semmi tapasztalata nincs az indiai ügyek menedzselésével kapcsolatban. Így Prabhupada mindent személyesen ellenőriz - javít, tanácsol, és olykor szid.

Ma reggel Visala dasa kapott ízelítőt Prabhupada szemrehányásaiból. Visala a harmincas évei közepén jár, szónokias bhakta a kezdeti amerikai időkből. Rokonszenves személy, aki ég a vágytól, hogy elégedetté tegyen másokat, ám egy olyan furcsán alázatos módon, mely már súrolja a fárasztó viselkedés határait. Prabhupada általában humorosan és elismeréssel szokta fogadni Visala erőltetett dicséreteit, ezen a reggelen azonban úgy döntött, nincs idő a dicshimnuszokra.

Miközben Prabhupada kifelé sétált a bejárati kapun, indulófélben a reggeli sétájára, Visala a Védikus brahmanákat utánozva a Srimad-Bhagavatam versét énekelte Prabhupada dicsőítésére:
- Úgy hisszük, a gondviselés akaratából találkoztunk veled...

Megfogva a spirál alakban elkeskenyedő sétáló pálcáját, melyet maga Visala adott neki ez évi Vyasa-puja ajándékként, Prabhupada ezüst csúcsával néhány, a templom felé vezető úton elterülő tócsa felé bökött, és csípősen félbeszakította:
- Vajon a gondviselés kegye, hogy nem látod, hogy ez nincs megfelelően letakarítva?

A váratlan félbeszakítás hatására Visala döbbenten, bocsánatkérőn dadogta:
- Én... Én... Sajnálom. Gondoskodom róla, Isteni Kegyelmed. Az én hibám.

Prabhupada faarccal folytatta:
- Miért van itt víz? Ez a víz az oka a cipők okozta piszoknak; koszos lesz. Te nem látod?
- Vak vagyok. Sajnálom. Gondoskodom, hogy el legyen takarítva.
- Akkor használd a szemed. Mi haszna annak, ha csak imádkozol? Csinálj valami hasznosat!

Otthagyva a tátott szájú Visalat, erőteljes léptekkel haladt tovább az úton, derült tanítványai pedig a nyomában.

Harikesa prabhu némi iróniát észlelt Srila Prabhupada észrevételeiben. "Az emberek folyton emiatt vitáznak velünk" - mondta. - "'Mi haszna annak, ha csak imádkoztok? Csináljatok valami hasznosat. Az emberek gyakran kritizálják ily módon a bhaktákat."

Prabhupada azt felelte, hogy a Krsna-tudat a jóga praktikus oldala. Azt mondta, ez nem csupán az "orrok összeérintése" (Mj: szeretet kifejezése egyes kultúrákban). A Krsna-tudat nem puszta szentimentalizmus, és kifogás arra, hogy ne csináljunk semmit, s nem arról van szó, hogy a bhakták nem képesek valós eredmények elérésére.

Elmagyarázta, hogy az igazi probléma az, hogy az emberek nem képesek megfelelően követni Krsna utasításait. Ha valaki ténylegesen meghódol Krsnának, akkor Ő mindent sikeressé tesz.

- A ténylegesség itt azt jelenti, hogy a dolgok Krsnáért történnek. A ti egyedüli dolgotok, hogy meghódoljatok Krsnának. Ti nem tudtok semmit megcsinálni. Amint azt gondoljátok, "én meg tudom csinálni", gazemberek vagytok. Azon nyomban gazemberek vagytok.
- Szóval csak egy teljesen meghódolt lélek tud mindent tökéletesen csinálni? - kérdezte Harikesa.
- Ő sem tud csinálni semmit. - felelte Prabhupada. - Mindent Krsna hajt végre. De a bhaktának Krsna-tudatban kell használnia az intelligenciáját. Mert még ha intelligens is, akkor sem tud csinálni semmit.
- Csak meghódolni - tette hozzá Harikesa.
- Igen. Meg tud hódolni, és Krsna megcsinál mindent. Nagyon őszintén kell tevékenykedned Krsna irányítása alatt, ahogy Arjuna is tette, és akkor sikeres lesz a háborúd.
Harikesa további tisztázásra várt:
- Tehát a tökéletlen tettek a meghódolás hiányának jele?
- Igen - mondta Prabhupada. - Te csak tevékenykedj őszintén és jámboran, és legyen hited, hogy Krsna minden veszélytől megóv. Raksisyati iti visvasa-palanam. "Őszintén meghódoltam Krsnának. Most pedig Krsna ad meg nekem minden védelmet." Ez a hit, ez az odaadó élet kezdete - a hit.
- Akkor ez a hit sraddha vagy nistha? - kérdezte Harikesa.
- Sraddha. A kezdet, sraddha. Aztán amikor fejlettebbé válik, akkor szilárdabb lesz. "Igen, Krsna megvéd engem."

Prabhupada fürgén sétált, alkalomadtán megállva, hogy nyomatékosítson valamely lényegesebb részt, olykor "Hare Krsnával" üdvözölve a helyi lakosokat, máskor pedig röviden beszélve a környékről. Pontosan fél óra múltán visszafordult és a templom felé vette az irányt.

A templomegyüttesbe belépve, Prabhupada észrevett egy fiatal nyugati hippi lányt, aki a Vendégházban lakott. Figyelmeztette a vezetőséget, hogy ilyen ruhában - csak mert fizető vendég - nem szabad befogadni senkit a Vendégházba. Mérlegelnünk kell, különben a helyi lakosok nem fognak jobbnak tartani minket a hippi vendégeinknél.

Aksayananda Maharaja elmagyarázta, hogy a hippi lány érkezésekor beleegyezett, hogy szárit hord, ám most visszatért régi ruhatárához.

Prabhupada azt mondta: "Igen, ez a megszokásai miatt van."

Aksayananda elmondta Prabhupadanak, hogy nemrég egy hasonlóan öltözött fiatalember érkezett, de néhány nap múltán leborotválta a fejét és bhakta lett.

Prabhupada azt mondta, hogy ez így rendben van, de eközben a templomot "hippi menedéknek" fogják tartani, és a tekintélye csökkenni fog. Ennek ellenére abban egyetértett, hogy mindenkinek esélyt kell adni arra, hogy bhakta lehessen; de ha nem változtatnak a szokásaikon, három nap múltán fel kell kérni őket a távozásra.

------ O ------

Ahogy ott ültek előtte indiai, amerikai és francia tanítványai, Prabhupada ma reggel tűzceremóniát végzett Lokanatha, Sridhara és Prthu-putra szannyász avatása során a templom udvarán. Rövid beszédet tartott az "etam sa asthaya paratma-nistham" kezdetű, Caitanya-caritamrta-béli szannyász mantráról. Azt mondta nekik, hogy bár még fiatalemberek, igen erős anyagi energiájuk teljében, ha mindössze annyit tesznek, hogy teljes hitüket Krsnába vetik, és követik a korábbi acaryákat, szilárdak tudnak maradni. Azt tanácsolta nekik, hogy a Hare Krsna mantra éneklésével tegyék ezt. Még azt is javasolta, hogy szannyászikként plusz köröket is japázzanak.

A szannyász avatást a varnasrama rendszer utolsó ünnepélyes eljárásának, a szannyászit pedig a többi szociális és lelki csoport gurujaként ábrázolva azt mondta nekik, kövessék Sri Caitanya Mahaprabhut és prédikáljanak szerte az egész világon.

"A prédikálás nem olyan bonyolult, mivel nem kell kitalálnotok semmit. Minden ott van, és ez Caitanya Mahaprabhu utasítása. Caitanya Mahaprabhu szintén igen fiatalon, mindössze huszonnégy évesen vett szannyászt. Így a gyakorlatban, saját tetteivel mutatta meg, hogyan kell szerte a világban prédikálni a Krsna-tudatot. És arra utasít mindenkit, hogy 'amara ajnaya guru hana tara' ei desa': 'Nem számít, melyik országban laksz, nem számít. Próbáld meg felszabadítani őket, legyél a gurujuk.'

És hogy hogyan válik valaki guruvá? Ez szintén igen egyszerű. Sri Caitanya Mahaprabhu azt mondja, 'yare dekha, tare kaha 'krsna'-upadesa'. Nem kell kitalálnod semmit. Csak próbáld meg elismételni a Bhagavad-gita, a krsna-upadesa utasítását. S nem csak a Bhagavad-gita létezik, ott van még oly sok másik utasítás. De különösképpen a Bhagavad-gita. Ha tehát mindössze a Bhagavad-gita üzenetét hordozod, akkor guruvá válhatsz. Ne találj ki semmit. Az csak elrontja. 'Man-mana bhava mad-bhakto mad-yaji mam namaskuru'. Te, és mindenki más is el tudja mondani ezt. Krsna azt mondja, 'Gondolj mindig Rám.' Csak ismételd el ezt. Mondd ezt másoknak: 'Kedves Uram, kérem, gondoljon Krsnára.' Nem kell hozzá valami nagy iskolázottság. Csak mint egy hírvivő, vidd az üzenetet, 'Uram, gondoljon mindig Krsnára.' És így guruvá válhattok.

Ha szigorúan követitek ezt, ha ti magatok is Krsnára gondoltok, és másoknak is azt tanítjátok, hogy 'Kedves Uram, az egyetlen kérésem, hogy gondoljon Krsnára', senki nem fog megölni benneteket. Ha nem is követi amit kérsz, akkor is nagyra fog becsülni benneteket, azt gondolván, 'Ó, ezek a szannyászik igen kedvesek. Azt javasolják, hogy gondoljak Krsnára.' És így guruvá váltok. Ilyen egyszerű."

A jelöltek multinacionális helyzetére való utalással zárta a beszédét. "Caitanya Mahaprabhu az indiaiakra bízta ezt a feladatot. Bharata-bhumite haila manusya janma yara janma sarthaka kari' kara para-upakara. Ez Caitanya Mahaprabhu küldetése, hogy minden indiai tanulja meg, mi ez a Krsna-tudat, és prédikálja, szerte az egész világon. Ez az utasítása. De ezek az indiaiak nem igazán foglalkoznak ezzel. Így hát nem számít - indiai, európai vagy amerikai. Aki elviszi Caitanya Mahaprabhu utasítását, profitál belőle. Dicsőíteni fogják. Úgyhogy ne habozzatok, mivel a lélek sem nem indiai, sem nem amerikai. 'Aham brahmasmi.' Mindegyikünk Krsna parányi része, és a helyzetünk: Brahman. 'Brahma-bhutah prasannatma.' Úgyhogy erről a szintről mentek prédikálni a Krsna-tudatot. És Sri Caitanya Mahaprabhu utasításának végrehajtásával dicsőíteni fognak benneteket, dicsőíteni fogják az országotokat és az egész világ nyerni fog ezáltal. Nagyon köszönöm."

A három férfi egyesével előjött új szannyászi ruhájában. Ragyogó arccal, lelkesen és alázatosan fogadták tridandájukat és a "Swami" címet, miközben a bhakták egész gyülekezete hangosan ujjongott: "Haribol. Jaya!" Aztán, a ceremónia befejezéséül mindenki gabonát szórt az áldozati tűzbe.

Ezek után a három új szannyászi mind bement Prabhupada szobájába, hogy megkapja az áldásait. Prabhupada az asztalánál ült, a kandalló mellett. Mindegyiküknek virágfüzért adva bátorította őket, hogy azon nyomban menjenek és prédikáljanak. Egyértelműen látszik, milyen örömöt okoz Prabhupadanak, amikor látja, hogy tanítványai teljesen elkötelezik magukat a Legfelsőbb Úr szolgálata mellett. Az ilyen meghódolt tanítványokra alapozva képes terjeszteni a Krsna-tudatot szerte a világon.

Prabhupada azonban nem felelőtlen a szannyasz avatás megítélését illetően. Nemrég két fiú, Alanatha és Sucandra érkezett Németországból, engedélyt kérve, hogy szannyászt vehessenek. Prabhupada átbeszélte kérésüket Hansaduta, Bhavananda és Sudama Maharajokkal, akik épp ekkor érkeztek New Yorkból. Prabhupada rámutatott, hogy kissé túl fiatalnak találja a fiúkat a szannyasza elfogadására. Figyelmeztette őket, hogy nagyon nehéz a lemondott rendben maradni, különösképpen a nyugati országokban.

Felidézte két vezető tanítványa esetét, akik mindketten GBC tagok voltak, és maya csapdájába estek, miután szannyászik lettek. Prabhupada elmagyarázta, "Maya igen, igen erős. A vaj bizonyosan megolvad a tűz közelében." Művészien gesztikulált, bal kezével hullámozva a levegőben, miközben jobb keze alulról tartott felé. "Még ha vaj is van itt, a tűz jönni fog. Olyan sok módon próbáltam őket távol tartani egymástól, de nem volt rá mód. Természetesen lelkek, ám maya nagyon erős."

Bhavananda és Sudama Maharajok néhány napig lesznek itt, mielőtt továbbutaznak Bengálba. Úgy tervezik, bérelnek két negyven láb hosszú csónakot, melyekkel beutazzák a Gangesz mentén az összes falut. Kirtanozni akarnak, prasadamot osztani és új bhaktákat toborozni. Prabhupada úgy határozott, hogy a két német bhakta további képzés végett tartson velük.

Nem mindenki örül egy új szannyászinak. Érkezése óta Hansaduta is megközelítette Prabhupadot szannyász avatásért. Ám ez a felesége, Himavati tudomására jutott Németországban, és azon nyomban Vrndavanaba utazott, hogy tiltakozásának adjon hangot. Nagyon felkavarta a dolog, de Srila Prabhupada megbékítette őt. Ennek ellenére továbbra is hajthatatlanul tiltakozik férje szannyász avatása ellen. Ezért Prabhupada nem támogatja az ügyet. Hansaduta bizonyos mértékig zavarban van, hogy mitévő legyen, és azt akarja, Prabhupada döntsön a sorsáról. Prabhupada azonban nem ad neki közvetlen utasítást. Hansadutara hagyja, hogy meghozza a döntést.

------ O ------

Ma délután, míg Prabhupada odafent pihent, észrevettem, hogy a szobájában lévő vizes kancsó üres. Gondoltam, leviszem feltölteni, mégis hezitálni kezdtem, mivel Srila Prabhupada úgy utasított, ne hagyjam magára. Dilemmába kerültem: "Ha Srila prabhupada felébred és én nem vagyok itt, az nem lesz jó. Másrészről, ha ébredésekor inni kér, akkor várnia kell." Nem tudtam, mitévő legyek, végül úgy határoztam, legjobb, ha várok.

Aztán persze, hogy az első dolog, amit Prabhupada ébredésekor tett, hogy leült az asztalához, és kérte, töltsem meg a poharát. Félénken elmagyaráztam, hogy a kancsóban nincs víz, ezért le kell mennem, hogy hozzak.

Megkérdezte, "Nem gondoltál rá, hogy míg alszom, feltöltsd?"

Elmagyaráztam a dilemmámat, és Srila Prabhupada kicsit biccentett a fejével. "Hm, rendben van" - ám a hangszíne jelezte, ez a második legjobb döntés volt.

Ebből az esetből megtanultam, hogy bár fontos, hogy szigorúan kövessük a lelki tanítómester utasításait, némi intelligencia is szükségeltetik a tekintetben, hogy hogyan alkalmazzuk eme utasításokat. Egy elsőosztályú szolga megérzi a lelki tanítómestere szükségleteit, ahelyett, hogy pusztán arra várna, hogy mindent megmondjanak neki. Az, aki ügyesen szolgálja a guruját, sok dolgot saját kezdeményezőkészségből megtesz, miközben szigorúan betart minden utasítást. Intelligenciánknak nem szabad sablonosnak, rugalmatlannak lennie.

Eredeti: https://old.prabhupadavani.org/main/Hari_Sauri_diary/PDF/HSD011.pdf

010 - 1975. december 2.

1975. december 2.

(Sri Vrndavana Dhama)

Egy rövid reggeli séta után csapatunk elhagyta Új-Delhit. Mathura kerületéig az Agra főúton haladtunk - ez körülbelül két órás út volt. Épp a Vrndavana lehajtó előtt Prabhupada örömmel konstatálta az Agra úton újonnan emelt táblát, mely az ISKCON Krisna-Balarama Nemzetközi Vendégházat reklámozta. Amikor kocsija a Chattikara Úton balra fordult, Gunarnava dasa, aki egy motoron az út szélén várakozott, előresietett, hogy értesítse a bhaktákat Ő Isteni Kegyelme közelgő érkezéséről.

Az utolsó pár mérföldön át egy keskeny úton haladtunk, mely mezők és út menti fák, bokrok mellett haladt, egészen addig, míg Vrndavana faluja végre látótávolságba nem került. Erős érzést hozott, mintha elértünk volna valamit, mintha hazaérkeztünk volna. Vrndavana nem közönséges falu. Még egy olyan kezdő bhakta is, mint én, érezte, hogy ez a lelki légkör mennyire különbözik bármely más helyétől.

Amikor az ISKCON templomunk tornyai láthatóvá váltak, eszembe jutottak Srila Prabhupada kommentjei Mathura-mandala elbűvölő leírásaihoz, melyet Rupa Gosvami Odaadás Nektárjához fűzött: " 'Emlékszem, ahogy az Úr ott állt a Yamuna folyó partján. Oly gyönyörű volt a kadamba fák között, ahol oly sok madár csivitelt a kertekben. És ezek a benyomások mindig a szépséggel és boldogsággal kapcsolatos transzcendentális megvalósításokat adnak nekem.' Rupa Gosvaminak eme leírásai ezen Mathura-mandalával és Vrndavanaval kapcsolatos érzésekről  még a nem bhakták számára is érezhetők voltak. Mathura nyolcvannégy négyzetmérföldes kerületében a különféle helyek olyan gyönyörűen sorakoznak a Yamuna folyó mellett, hogy bárki, aki elmegy oda, soha nem akar majd visszatérni ebbe az anyagi világba. Rupa Gosvami eme kijelentései Mathura és Vrndavana tényszerű, megvalósított leírásai. Mindeme tulajdonságok bizonyítják Mathura és Vrndavana transzcendentális helyzetét. Másként nem lenne lehetséges, hogy ezeken a helyeken így megidézze transzcendentális érzéseinket. Az ilyen transzcendentális érzések kétségkívül azon nyomban felébrednek, amint valaki megérkezik Mathurába vagy Vrndavanaba."

Srila Prabhupada kegyéből, mi, a tanítványai megérthetjük ezeknek a szavaknak az igazságát. Vrndavana egy kivételes odaadó érzést ébreszt és táplál. Zarándokok sereglenek ide az ország minden szegletéből, hogy megfürödjenek a Yamuna szent vizében, vagy egyszerűen csak egy napot vagy egy éjszakát ezen a szent területen töltsenek. Különösképpen az év kedvező időszakaiban, zarándokok tíz ezres tömegei lepik el Vrndavana kilenc mérföld hosszú parikrama útját, miközben körüljárják az egész területet. Néhányan újra és újra bejárják az egész távot, de nem sétálva, hanem folyamatosan dandavatot ajánlva.

És aztán az idelátogató zarándokokon túl ott vannak Vrndavana lakói: öreg férfiak és özvegyek, akik eljöttek, hogy leéljék utolsó idejüket, felszabadulást keresve az ismétlődő születés és halál alól, ahelyett, hogy ideiglenes gyógymódot keresnének testi kórjaikra. Ők tudják, hogy Vrndavanban meghalni azt jelenti, hogy soha többé nem kell visszatérniük ebbe az anyagi világba.

A nagyobb Vrndavana területen szó szerint templomok ezrei találhatók. Nagyság és fényűzés tekintetében igen változóak a nagy, egyedien tornyosuló dómokkal és megmunkált faragásokkal készült épületektől egészen az egyszerű otthonokig, melyekben szerényen imádják a tradicionális családi múrtikat. A leghíresebb a Hat Gosvamié, Sri Caitanya Mahaprabhu bensőséges követőié.

Egy modern Vrndavana emelkedett és ragyogott itt, hála Srila Rupa és Sanatana Gosvami kezdeti, úgy négyszáz évvel ezelőtti erőfeszítéseinek. Életüket Sri Krisna kedvteléseinek egykor elrejtett helyszínei helyreállításának szentelték. Kegyükből most zarándokok ezrei látogatnak ide nap mint nap, templomi aratikon és fesztiválokon vesznek részt, hogy megünnepeljék az Úr kedvteléseit.

A Gosvamik lábnyomait követve, Srila Prabhupada különleges közreműködése, hogy a dhama dicsőségét nem csupán Indián belül terjeszti, hanem kiterjesztette az egész világra.

Azáltal, hogy a Krisna-Balarama Templomot és Vendégházat adta nekünk, Prabhupada első kézből ad nekünk tapasztalatot a szent dhama transzcendentális természetéről. Máig legmegmunkáltabb és legdrágább projektjeként - minden vaisnava számára az egész világon a legfontosabb helyen - Prabhupada különleges figyelemmel kíséri a fejlesztését. Különösképpen, mivel tanítványai egyike sem vezetett még ilyen hatalmas projektet, így nagy gondossággal ügyel, személyesen irányítva és ellenőrizve a menedzsment fejlesztéseit, hogy megbizonyosodhasson annak sikeréről. Nagyon is tisztában van a számos buktatóval, melyeket el kell kerülni itt Indiában. Számottevő időt töltött ezzel két hónappal ezelőtt, és most azt tervezi, hogy a következő két hét folyamán még tovább erősíti az általa megkívánt magas sztenderdeket.

Amikor a kocsik megálltak a főkapuk előtt, Prabhupada kitörő üdvözlés kíséretében lépett elő. Amint előre sétált a templom bejárat felé, én is nem sokkal mögötte jöttem. Teljesen új, hihetetlen tapasztalat volt számomra Prabhupadaval egyszerre érkezni a templomba, ahelyett, hogy én is fogadom és üdvözlöm őt.

Közeli barátaim, Bhagavat Asraya és Gunarnava prabuk mindketten furcsa pillantásokat küldtek felém, telve meglepődéssel, talán még csodálkozással is. Pár napja egy egynapos útra mentem el Vrndavanaból Delhibe, és most Srila Prabhupada kíséretének tagjaként térek vissza! De ez csupán egy pillanatnyi kommunikáció volt. Srila Prabhupada ismét magára vonta teljes figyelmünket, és siettünk, hogy felzárkózzunk, miközben a vidám, éneklő tanítványok tömegével együtt belép a templomba.

Prabhupada darsanat vett a múrtiktól, és teljes hódolatot ajánlott a három oltár mindegyike előtt, melyeken Sri Sri Gaura-Nitai, Sri Sri Krsna-Balarama és Sri Sri Radha-Syamasundara foglaltak helyet. Miután megízlelte caranamrtat, a vizet, melyben a múrtik megfürödtek, visszasétált a fekete-fehér kockás márvány padlón a vyasasanhoz, az ülőhelyhez, melyet számára tartottak fenn a templomban, és elfogadta a guru-pujat, majd leckét tartott a Srimad Bhagavatamból.

Srila Prabhupada a hetedik ének hatodik fejezetének első verséről beszélt, mely Prahlada Maharaja, iskolatársainak adott utasításairól szólt. A Bhagavatam ezen része még nem lett publikálva, mivel Srila Prabhupada még mindig fordítja. Ezért még új, és nagyon izgalmas ezt hallani.

Miután a bhakták elismételték a szanszkritot, Harikesa hangosan felolvasta a fordítást. Megismételvén a verset, Prabhupada úgy írta le Prahlada Maharajat, mint előd gurunkat, és a bhagavata-dharma tudamányának 12 nagy autoritásának, avagy mahajannak egyikét. Elmagyarázta, hogy bár Prahlada Maharaja egy nagy démon fiaként született meg, élete bizonyította, hogy még a bűnös családba való születés sem zár ki senkit a Krsna-tudatból - ez a pont nagyon is releváns számunkra.

Megjegyezte, hogy Prahlada, noha még csak öt éves volt, ebédidőben oktatta barátait a bhagavata-dharmára. Kaumara azt jelenti, "ifjúkorban", a prajno pedig azt jelenti, "elég intelligens". Amikor valaki kellőképpen intelligens, akkor követi a bhagavata-dharmát, és ezt Krsna úgy írja le a Bhagavad-gitában, mint a Neki való meghódolást. Prabhupada azt mondta, hogy Sri Krsna minden négy milliárd évben egyszer jön el erre a helyre, Sri Vrndavana-dhamaba, csak azért, hogy ezt megtanítsa nekünk. Ezért Vrndavana nagyon értékes.

Úgy összegezte a Krsna-tudatos mozgalom célját, hogy ez tanítás arról, hogy Krsna a Legfelsőbb, és hogy nincs senki, aki felsőbbrendű lenne Nála. "Ezt prédikáljuk. Mindenkit megkérünk ebben a templomban, 'Itt van Krsna. Gondolj mindig Krsnaára. Énekeld a Hare Krsnát. És akkor azt kell majd gondolnod, hogy Hare Krsna.' Pusztán a Hare Krsna mantra éneklésével Krsna bhaktájává fogsz válni."

Saját tapasztalatából rámutatott, milyen csodálatos ennek az odaadásnak az eredménye. "Nem vezetünk semmilyen üzletet, mégis legalább 25 laks [2.500.000] rúpiát költünk minden hónapban. Krsna ellát mindennel. Ha Krsna-tudatos maradsz, és teljesen Krsnán függsz, akkor nem fogsz hiányt szenvedni. Én negyven rúpiával kezdtem ezt a dolgot. Most negyven crore [400.000.000] rúpiánk van és naponta tíz ezer ember eszik prasadamot. Ez a Krsna-tudat!"

Mindenki felujjongott, "Jaya!"

Prabhupada elmosolyodott, és folytatta. "Amint Krsna-tudatossá váltok, egyszerűen Rajta fogtok függni, és őszintén dolgozni, és akkor Krsna mindennel ellát. Bombayben például: ott a föld, ami egy crore rúpiát ér, és amikor megvettem ezt a földet, akkor talán úgy 3-4 laks rúpiám lehetett. De biztos voltam benne, hogy 'Képes leszek kifizetni, mert Krsna megadja nekem az árát.' Nem volt pénz. Úgyhogy itt a gyakorlati tapasztalat, hogy ha Krsnán függsz, akkor nem szenvedsz hiányt."

Végül Prabhupada nyomatékosan emlékeztette ifjú hallgatóságát, hogy most lássunk hozzá a feladathoz, hogy Krsna-tudatossá váljunk, amíg még van rá lehetőségünk. "Artha-dam. Nem tudjátok, mikor fogtok meghalni. Bármely percben meghalhattok. Ezért még a következő halálotok előtt valósítsátok meg Krsnát. Artha-dam azt jelenti, hogy még ha csak néhány évig élsz is, ha élsz a Hare Krsna éneklésének lehetőségével, még akkor is hasznot hajt számodra. A Hare Krsna éneklése olyan fontos, hogy mindig gondolhatsz arra, "Jön a halál. A halál ott van már az ajtónál. Hadd fejezzem be a japámat. Hadd fejezzem be a japámat." Mindig így kell gondolkodnod, hogy "A halál már közeleg, hadd japázzak." Ezt hívják bhagavata-dharmának, és a Krsna-tudatos mozgalom bhagavata-dharmát jelent. Úgyhogy nagyon szépen olvassátok el Prahlada Maharaja utasításait, és alkalmazzátok az életekre. És az életetek sikeres lesz. Nagyon köszönöm."

A bhakták ujjongása közepette Prabhupada kiment a templomból, és Hansaduta és Harikesa társaságában eltűnt a lakrészében. Én kint maradtam. Boldognak éreztem magam, mégis sajnálkoztam. Megengedték, hogy Prabhupada kíséretével utazzam vissza Vrndavanaba, de csupán azért, hogy összeszedjem a holmimat, mielőtt Kalkuttába utazom. Azon elmélkedtem, hogy Srila Prabhupada kegyéből még egy csepp is olyan édes és kielégítő, mégis, utána heves vágy ébred a továbbiakért.

Mások is Srila Prabhupada kegyére vágyakoztak. Prthu-putra, akit Harikesa jelölt ki helyettesemként, odajött hozzám, kifejezve vágyát, hogy átvegye Prabhupada masszírozását. Ostobán ottfelejtettem Srila Prabhupada gamchaját a kuruksetrai motel fürdőjében, ezért el kellett mennem a Loi Bazárba, hogy vegyek egy másikat. Elhívtam Prthu-putrát, és miközben szűk utcák során döcögtünk a riksán, elmagyaráztam neki, mit tanultam Prabhupada masszírozásáról, továbbá elmeséltem a tapasztalataimat Új-Delhiben és Kuruksetrán. Amíg a ruha üzletben voltunk, magamnak is vettem egy új dhotit.

Prthu-putra olyan izgatott volt, amilyen én magam voltam a lehetőség hallatán, hogy személyesen szolgálhatom Ő Isteni Kegyelmét. Afelett érzett sajnálatom, hogy elveszítem ezt a lehetőséget, keveredett a mélységes hálával, hogy egyáltalán lehetőségem nyílt rá, és beletörődtem, hozzon bármit is az új beosztásom.

Ám amikor visszatértünk a Mandirba, valami váratlan és csodálatos dolog történt. Harikesa egy bocsánatkéréssel várt minket Srila Prabhupada lakrészének verandáján. "Bocsáss meg, Prthu. Felejtsd el! Prabhupada nem akar semmilyen változást!"

Az én szívem nagyot dobbant, Prthu-putráé pedig darabokra tört. Harikesa rám nézett, és egyszerre beletörődő és mentegetőző volt. "Srila Prabhupada épp most szólt, hogy nem akarja, hogy öt percenként váltogassuk a szolgáját. Azt mondta, jól csinálod a dolgod, úgyhogy folytasd te, legalább addig, míg itt van Vrndavanaban, és azt mondta, osszam fel úgy a feladatokat, hogy egész napra való teendő jusson neked."

Alig tudtam elhinni a jó szerencsémet. Mindeddig csupán a masszírozását végeztem, ám most teljes felelősséget kaptam Srila Prabhupada személyes szolgájaként, legalább míg itt van Vrndavanaban. Nemcsak hogy nem vették el tőlem a szolgálatot, de még növelték is.

Harikesa kissé szégyenlősnek látszott, mivel nem tetszett neki az ötlet, hogy valaki más javára felhagyjon a szolgai teendőkkel. Elismerte, hogy néhány kötelességének elvesztése egyfajta, a jövőjét illető bizonytalanság érzetet hagyott benne, valamint azzal kapcsolatban is, mik lehetnek Prabhupada szándékai, mihez kezdjen.

Harikesa mindazonáltal szeretettel fogadott, és én személyes holmimmal azonnal behurcolkodtam a kis szolgai szobába. A szoba csupasz volt, csupán egy üveges szekrény állt benne, és egy magányos vonalrajz a falon Jagannatha Misraról és Sacideviről a kisbaba Nimaial az ölében. Az alján ez az aláírás szerepelt: Devahuti dasi 11/74. Nagy privilégiumnak éreztem, hogy Prabhupada személyes lakrészének szent környezetében lakhatok.

Srila Prabhupada bizonyosan nagyon kedves, hisz nekem úgy tűnik, sok más bhakta van, aki sokkal képesítettebb  nálam, mégis, még néhány hétre megtart engem.

Ezért ezt a reggelt Harikesaval töltöttem, miközben ő beavatott új szolgálatom részleteibe. Először a hálószobában végigmentünk Prabhupada bőröndjének a tartalmán. Srila Prabhupadanak nagyon kevés személyes tulajdona volt: összes holmija mindössze a felét tölti meg a nagy piros bőröndnek. 3-4 szett ruhája van - kurta, lungi és kaupina; néhány pulóver, néhány pár zogni, gamcha, télikabát, chaddar és néhány rövidáru.

Egy másik bőröndben van néhány elektromos szerkezet, melyeket a diktafonja működtetéséhez használ, valamint a nagy, tekercses kazettás felvevő, melyekkel a reggeli sétáit és a leckéit rögzíti. Van két hosszú kábeles elektromos csengője, ezek egyike, amint Prabhupada új helyre érkezik, azonnal beüzemelésre kerül az asztala és a szolga szobája közt. A másik tartalék. A szolga szintén ezt a bőröndöt használja saját ruházata és egyéb tulajdonai számára. Harikesa megmutatta, hogyan kell megfelelően pakolni a bőröndbe, mind Indián belül, mind a külföldi utazásokhoz. Ez már maga kész művészet.

Feltárta Prabhupada hálószobai szekrényeinek tartalmát, melyek ágyneműjét, szőnyegeit, fürdéshez használt lotáit és a törölközőket tartalmazták. Nem szükségszerűen a szolgája kezeli ezeket, de ő kell kiadja a rájuk vonatkozó utasításokat a takarító csapatnak, akik jönnek minden reggel, míg Prabhupada sétálni meg.

Megmutatta a két nagy réz vödröt is, amit Prabhupada fürdéshez használt (melyeket minden nap polírozni kellett), és a gyékény szőnyeget, valamint a masszázshoz használt olajokat. Miután megmutatta, mely tiszta ruhákat kell kitenni Prabhupada számára, hogy a fürdés után átöltözhessen, végül magamra hagyott.

Srila Prabhupada szolgájának mindig elérhetőnek kell lennie. Ha Prabhupada bármiért csenget, a szolga válaszol, nem a titkár. A két masszázson túl a szolgának kell ügyelni rá, hogy Prabhupada ruhái ki legyenek mosva, a szobái ki legyenek takarítva, a prasadam időre készen legyen, és neki kell elrendeznie minden kis dolgot, mely szükséges, hogy Prabhupada napja simán menjen. Igazi művészet, hogy Srila Prabhupadat semmilyen módon ne zavarja meg, és zavartalanul végezhesse a Krsna-tudat prédikálásának küldetését. Prabhupada titkára, általában egy GBC tag, gondoskodik a kapcsolattartásról, ő foglalkozik az Ő Isteni Kegyelmével való találkozások kérelmeivel, az utazások megszervezésével, az utak ütemtervével és hasonlókkal. Harikesa írja le Prabhupada fordításait és éjszakai kijelentéseit, és elküldi őket a Bhaktivedanta Book Trust (BBT) számára Los Angelesbe editálásra és publikálásra. Továbbá ő főz Prabhupadanak, bár itt Vrndavanaban ehhez kap segítséget más bhaktáktól is.

------ O ------

Délelőtt 11:15-kor gamchaba öltöztem és bementem a darsana szobába, ahol Prabhupada az asztalánál ült és néhány bhaktával beszélt. Úgy döntött, felmegy a tetőre, és a napon üldögél.

Prabhupada gond nélkül felmászott a fedett hátsó lépcsőkön, és kilépett a ragyogó napfényre. Egy gyors, vizsgálódó pillantást vetett az oldalfalra, majd továbbsétált, át a 10x20 láb méretű szobán, a nyitott hátsó részhez.

Prabhupada átöltözött gamchaba, és leült a gyékényszőnyegre. Miközben elkezdtem masszírozni, Hansaduta megérkezett a levelekkel. Prabhupada olykor délelőtt válaszolja meg a leveleit, de leggyakrabban a masszázs közben. Hansaduta egyesével felolvasta a leveleket, pontosan úgy írva le Srila Prabhupada válaszait, ahogy diktálta őket.

Igen tanulságos és szórakoztató hallani a különféle ISKCON riportokat a világ minden tájáról, mind a problémákról, mind az elért sikerekről, és hallani Prabhupada válaszait. Igen szabatos a válaszadásban, mindig a levél kézhez kapásától számított 1-2 napon belül válaszolva. Úgy válaszolja meg a levelet, mintha a címzett ott állna előtte. Válaszait minden olyan arckifejezés kíséri, melyek fémjelezik a beszélgetéseit: szemöldökének elismerő felemelése és szemeinek elkerekedése, fejének enyhe biccentése, ragyogó mosolya, szemrehányó arckifejezése. Minden levélnek teljes figyelmet szentel, és válaszai kifejezőek és személyesek, és mindig a tárgyra fókuszálnak.

Ma az Új-Delhiben kézhez kapott levelekkel foglalkozott.

Kirtirajanak bátorító levelet írt, biztatva őt a lengyelországi prédikálásra. Emlékeztette az Úr Caitanya jóslatára, miszerint a Krsna-tudat a világ minden városában és falujában el fog terjedni. Aztán kifejezte háláját, hogy oly sok amerikai és európai fiú és lány segít ennek valóra váltásában. "Ez nem olyan színlelt dolog, mint a kommunizmus, a szocializmus és oly sok más "izmus", ami most zajlik a világban, hanem ez tisztán lelki, melyet Maga Krsna hitelesített, Aki 5000 évvel ezelőtt Kuruksetra csatamezején elbeszélte ezt a tudományt. A csatamező még mindig ott van, és bizonyosan örülsz majd annak hallatán, hogy tegnap ott jártunk, épp azon a helyen, ahol Krsna beszélt Arjunához, és egy káprázatos Krsna-Arjuna templomot fogunk ott építeni. Az emberek el fognak jönni szerte az egész világból, hogy lássák, és megértsék az Úr Krsna fennhatóságát, és fennkölt üzenetét." Azzal zárta, hogy kérte Kirtirajat, küldjön rendszeres riportokat, hogyan halad a missziójával.

Pusta Krsna Swami riportot küldött egy javasolt új Mercedes vétele kapcsán. Mellékelt továbbá egy kritikus újságcikket is egy keresztény szekta magazinjából, saját válaszával, mely kijavítja téves értelmezéseiket.

Prabhupada elégedett volt a prédikálásával, és azt mondta neki: "Nem fogadják el az újraszületés tényét, és állítják, hogy 'Éberek', ez nonszensz. A te leveled jó volt. Az egész világ sötétségben van, és mi világosítjuk fel, a Bhagavata-dharma prédikálásával. Köszönöm, hogy segítesz ebben."

Érkezett Németországból egy levél, melyben arra kérték Prabhupadat, hogy fogadjon el tizenegy új jelöltet első avatásra, mire ő a szokásos formátum szerint válaszolt Cakravarti dasnak. "Kérlek, fogadd áldásaimat. Az alábbi listán szereplő fiúkat és lányokat elfogadtam megfelelően felavatott tanítványaimként. Te vagy az elnök a Schloss Retterschofban, a te kötelességed annak ellenőrzése, hogy a Krsna-tudat sztenderdjei mindig fent legyenek tartva. Különösképpen a napi 16 kör japázása és a négy szabályozó elv betartása: nincs hús, hal, tojás fogyasztás, nincs kábító és mámorító szer, nincs szerencsejáték, sem tiltott nemi élet. A diákoknak mind részt kell venni a reggeli és esti aratin és a leckéken. Ha követjük ezt az egyszerű programot a rendszeres sankirtannal, könyvosztással és prédikálással, akkor nem lesz leesés. Épp úgy, ahogy ha valaki tisztán és rendszeres étkezéssel megfelelően tápláltan tartja magát, akkor nem kap el betegséget, ám ha valamit elhanyagol, akkor a fertőzés teret kap, legyengül, és áldozatul esik a betegségnek. Hasonlóan, a Krsna-tudat a gyógyszer az anyagi betegségre, és a Hare Krsna mantra őszinte éneklése ennek a gyógyszernek az alapvető eleme."

Az új tanítványok elfogadásakor Srila Prabhupada mindegyiküknek ad egy lelki nevet és egy új japa láncot. Srila Prabhupada a lelki nevek kiválasztásának feladatát a titkárára bízta. A titkár kiválasztja a neveket azon könyvekből, melyek Radha és Krsna különféle neveit tartalmazzák, és ezeket elküldik Prabhupada válaszával. Prabhupada továbbá szannyászijait és néhány GBC-t bízott meg azzal a felelősséggel, hogy eljapázzák az első kör maha-mantrát mindegyik tanítvány új japa láncán. Olykor ő maga japázik a láncokon, mielőtt elküldené őket az új tanítványnak a levéllel.

Végül Tusta Krsna Swami levelére válaszolt Új-Zélandba. Tusta Krsna Maharaja egy olyan csapat bhaktához tartozik, akik néhány évvel ezelőtt kiváltak az ISKCON-ból. Nem értettek egyet bizonyos könyvosztási módszerekkel, és az ISKCON-béli vezetőségi struktúrával. Eme csapat vezetője egy volt ISKCON szannyászi, név szerint Siddha-svarupananda Gosvami. Bár a csoport tagjainak megvannak a saját ötleteik a Krsna-tudat terjesztésére, Tusta Krsna Maharaja rendszeresen ír Srila Prabhupadanak.

Tusta Krsna korábban javasolt néhány személyt avatásra, ám mielőtt elfogadta volna őket, Prabhupada tudni akarta, Tusta Krsna Maharaja maga követi-e még. Tusta Krsna levele pozitív megerősítést tartalmazott, és Prabhupada ezt írta vissza: "Minden diáknak acaryavá kell válnia. Az acarya szó azt jelenti, hogy az, aki ismeri a szentírások utasításait, és a gyakorlatban is követi őket, valamint ezeket tanítja a tanítványainak is. Nagy remények közepette adtam neked szannyászt, hogy távollétemben te prédikálod majd ezt a vallást az egész világon, és így Krsna az Úr legőszintébb szolgájaként fog majd ismerni. Ezért örülök, hogy nem tértél el az általam tanított elvektől, és meghatalmazottként folytasd a Krsna-tudat prédikálását. Ez boldoggá fog tenni engem, mint ahogy a Gurv-astakában is áll: 'yasya prasadat bhagavata prasadah.' Pusztán a lelki tanítómestered elégedetté tétele által - aki az Úr hiteles képviselője - kétségkívül azon nyomban elégedetté teszed Krsnát."

Prabhupada célzott továbbá Tusta Krsna független mentalitására, óvatosan bátorítva őt, hogy tartsa őt közel magához. "Képezd magad igen szigorúan, és akkor hiteles guru leszel, és ugyanezen elven te is fogadhatsz el tanítványokat. De ami az etikettet illeti, az a szokás, hogy a lelki tanítómestered életében a jövendőbeli tanítványokat őhozzá hozod, és távollétében, vagy eltávozása után korlátok nélkül fogadhatsz el tanítványokat. Ez a tanítványi láncolat törvénye. Látni akarom, amint tanítványaim hiteles lelki tanítómesterekké válnak, és széles körben terjesztik a Krsna-tudatot; ez engem és Krsnát is nagyon boldoggá teszi."

Levelét úgy zárta: "Remélem, levelem jó egészségben talált", és a zárszó: "Örök jóakaród, A.C. Bhaktivedanta Swami."

A diktálás után Hansaduta minden nap legépeli a leveleket, és később, az este folyamán Prabhupada asztalára helyezi őket. Mindegyik hozzá van tűzve egy felcímzett borítékhoz, egy másodpéldányhoz és amilyen csatolmányok még vannak, valamint a levélhez, melyre válaszul szolgál. Éjszaka Prabhupada elolvassa és aláírja őket. Másnap pedig postára adják.

A masszázs vége felé Aksayananda Swami jött fel a tetőre. Kérte Prabhupadat, engedje meg, hogy Prthu-putra az élet lemondott rendjébe lépjen, csatlakozva a már eleve szervezés alatt álló ceremóniához, melyet két Bombay-templombéli brahmacarinak, Lokanathanak és Sridharanak rendeznek, akik holnap fogadnak el szannyászt.

Prabhupada megkérdezte, "Miért akar szannyászi lenni?" Aksayananda nagyon egyszerűen válaszolt, "Hogy fokozhassa a prédikálását."

Úgy tűnt, Prabhupada ezt a választ igen elcsépeltnek találta, ezért Aksayananda Maharaja biztosította őt, hogy Prthu-putra már külön él a feleségétől, és lelkesen prédikál a Vrndavana sankirtana csapattal.

Prabhupada még mindig némiképp szkeptikusnak tűnt, és további igazolást akart arra nézve, hogy méltó a szannyászra. Javasolta, hogy Prthu-putra képzés gyanánt utazzon Amerikába egy évre a Radha-Damodara csapattal, Tamal Krsna Gosvami vezetésével. Aksayananda Maharaja azonban nem tágított. Azt mondta, hogy Prthu-putra oly sok éven át Indiában élt és nem gondolt távozásra. Amiatt, hogy Aksayananda Maharaja kezeskedett a megbízhatóságáról, Prabhupada végül beleegyezett.

Mivel az egyetlen fürdő a hálószobájából nyílt, Prabhupadanak le kellett menni fürdeni. Fürdőszobája márvány padlóján egy kis fa sámlin ülve összekeverte a forró és a hideg vizet a rész vödrökben, és elkezdte lemosni az olajat. Eközben én gondosan kiterítettem egy szett tiszta ruhát az ágyára: kurta, dhoti és kaupina. Leszedtem a négy arany gombot a piszkos kurtáról, és beszúrtam őket a tisztára. Miután gondoskodtam a piszkos ruháiról és a masszázs során használt kellékekről, bementem a nappaliba.

Prabhupada asztalán volt egy igen kicsi ezüst lota, tele vízzel, valamint egy hozzá illő kanál és kupak. A kanállal kis vizet mertem a kupakba, majd mellé helyeztem egy kis labdányi gopi-candana tilak agyagot és egy hordozható tükröt.

Miután felöltözött, átvágott a nappali fekete, polírozott padlóján, melyet vékony, fehér pamut matracok fedtek. Ezek szolgáltak vendégei számára ülőhely gyanánt. Az asztalnál ülve tilakot festett, majd elmondta a Gayatri mantrát.

Nyomban ezután Harikesa jött be a szobába, egy egész thali-nyi prasadamot hozva. Prabhupada leült, hogy békésen, egymagában elfogyassza az ebédjét, lassan, sietség nélkül, alkalmanként ki-kipillantva a hátsó verandán át a hátsó udvarra.

Ebéd után Prabhupada visszatért a tetőszobába. Az ajtón átsétálva odafordult hozzám és megkaptam tőle új szolgálatom során az első közvetlen utasítást. "Most az az egyetlen dolgod, hogy 24 órán át velem maradj. Itt maradhatsz" - mondta, az ajtó előtt gyékényszőnyegre mutatva - "és ne menj el." Aztán bement és lepihent.

Én boldogan leültem, nagyon elégedett voltam amiatt, hogy megkaptam tőle az első személyes utasítást. És micsoda utasítás! Hogy folyamatosan vele legyek: ugyan ki remélhet ennél többet?

Nagyjából egy órával később ébred fel, és egy ideig az asztalánál ült, a Srimad-Bhagavatamot olvasva, miközben én egy kis pávatoll legyezővel hűsítettem őt. Teljesen elégedett voltam amiatt, hogy eme cseléd szolgálatot végezhetem, és felötlött bennem, milyen egyszerű és fenséges lehet a lelki élet. Alig néhány rövid héttel ezelőtt még milyen elfoglalt voltam templom kommanderként itt Vrndavanaban, viharosan rohangálva körös-körül reggeltől estig (és gyakran még az éjszaka közepén is). Mindig aktívan és energikusan, nem szerettem leülni még néhány percre sem. Azóta, hogy csatlakoztam a Mozgalomhoz, mindig az volt az érzésem, hogy nem végzem helyesen az odaadó szolgálatomat, ha nem vagyok folyamatosan fizikailag aktív és nem állítok elő valamiféle kézzelfogható eredményt. De most itt voltam, a teljes ellentét, itt állva és csendesen legyezve Srila Prabhupadat, egy kis vizet öntve a csészéjébe, vagy türelmesen őrizve az ajtaját. Látszólag olyan kevés volt ez, de mivel közvetlenül elégedetté tette a lelki tanítómestert, képes voltam éppen olyan értékesnek felfogni, mint bármely fontosabb vállalkozást az odaadó életben.

Hihetetlen öröm ezekben a csendes percekben együtt lenni Prabhupadaval. Viselkedését tekintve gyengéd és jóindulatú, és teljesen fix és szilárd a Krsna iránti odaadásában. Hatalmas erő van benne, mégis mentes a szenvedélytől. Jelenléte egyértelműen domináns, anélkül, hogy zsarnoki lenne, elméje szilárd, érzékeit megerőltetés nélkül kontrollálja. Intelligenciája tökéletesen tiszta, és minden helyzetben tudja, hogyan viselkedjen és másoknak hogyan kell viselkedniük. Jelenléte így a lelki életet valósággá változtatja.

Látván őt a mai nap folyamán, belém hasított a felismerés, hogy ő egy élő, lélegző Bhagavatam; bármiféle leírás is szerepel könyveiben a Krsna-tudatról, az ő maga. A könyveinek olvasása folyamatos megvalósítást hoz, ám amit talán életeken át tartó tanulmányozással érthetünk meg, arra másodpercről-másodpercre, percről-percre, napról-napra fény derül Prabhupada személyes társaságában.

Ezért magamban elhatároztam, hogy míg részem van ebben a páratlan lehetőségben, hogy közelről megfigyelhetem őt, olyan sokat tanulok tőle, amennyit csak tudok. Egyszerűen azáltal, hogy figyelem Srila Prabhupadat napi tevékenységei folyamán - hogyan bánik a bhaktákkal, hogyan reagál különféle helyzetekre, hogyan prédikál, hogyan szervezi a világméretű ügyeit örökké növekvő közösségében, hogyan pihen, hogyan nyomja előre folyamatosan az Úr Caitanya mozgalmát, hogyan képes rá, hogy lényének abszolúte minden egyes darabkája teljes mértékben Krsna-tudatos - határozottan kivitelezhetőnek tűnik annak megértése, hogyan kell a szentírásokat teljes mértékben beilleszteni az életünkbe. A tanulással és a prédikálással biztos fejlődést lehet elérni, ám számomra legalábbis, bár teljes hitem van a Krsna-tudatban, sok ötlet és elv még csupán elméletben érzékelhető, nincs teljesen megvalósítva. De Srila Prabhupada megfigyelésével láthatom, hogy ezek természetes, a lényével teljesen egységet alkotó részek.

Eredeti: https://old.prabhupadavani.org/main/Hari_Sauri_diary/PDF/HSD010.pdf

009 - 1975. december 1.

1975. december 1.

(Kuruksetra)

A hajnal első sugarára Srila Prabhupada és kísérete két kocsival indult Kuruksetra híres tirthaja felé, arra a helyre, ahol úgy öt ezer évvel ezelőtt az Úr Sri Krsna elbeszélte Arjunának a Bhagavad-gitát. Prabhupada az első kocsiban utazott Harikesa, Gopala Krsna és Hansaduta prabhukkal. Caitya-guru, Ambarisa és én maradtunk hátra. Új-Delhit elhagyva három órán át észak felé hajtottunk, mire elértük a célunkat.

Kuruksetra még ma is ugyanolyan népszerű zarándokhely, mint volt, akár évezredekkel az Úr Krsna megjelenése előtt. Kis város, de sok templom található itt. Minden évben, különösképpen nap- és holdfogyatkozások alkalmával, zarándokok milliói gyűlnek össze, hogy megfürödjenek a nagy tavakban és hogy meglátogassák a Pándavák és a Kuruk közt lezajlott híres csata helyszínét.

Gulzarilal Nanda egy közeli vendégházban fogadta Srila Prabhupadat. Együtt megreggeliztek, majd Nandaji a Brahma-sarovaraként ismert területet járta be vele.

Ez a hely a fő zarándok központ. Egy felettébb nagy tóbál áll, mely nagyjából fél mérföld széles és kétharmad mérföld hosszú. Nandaji Manava Dharma néven alapítványt hozott létre, melynek célja a terület fejlesztése, és mindeddig másfél crore rúpiát (nagyjából másfél millió dollár) költöttek e célra. A pénz egésze állami forrásból származott.

A tó maga lenyűgöző volt, kivételes tisztaságú vízzel. A partján körös-körül - szabályos közönként - ghatok szolgáltak fürdőhelyként, a nők számára szeparált melléképületekkel. Nandaji úgy tervezte, hogy az egész parton lépcsők vezessenek le egészen a vízig. A kiterjedt vízfelületen túl, a túloldalon épületek és templomok sora volt látható, egyikük a Gaudiya Matha-é.

Nandaji a meder egyik végéhez vezette Prabhupadot, ahol néhány területre mutatott, melyek fejlesztésekre vártak, ahogy néhány másik földterület is a tó mentén. Egyértelmű volt, hogy azt akarja, Srila Prabhupada vásároljon meg egy darab földet, bár Prabhupada jobb szerette volna, ha Nandaji adományoz valamit az ISKCON számára. Olybá tűnt, Prabhupadat nem nyűgözi le a javaslat. Érdeklődött az alacsony domborzat felől és az esős évszak során való esetleges áradás lehetőségéről. Mindent egybevetve, Prabhupada kételkedni látszott, mégis, némi érdeklődést fejezett ki.

Nandaji férfiak népes csoportját gyűjtötte össze, akik mind őt dicsőítették, és ugyanúgy tartották őt lelki vezetőnek, mint államférfinak. A tómeder végében Nandaji egy igen nagy szobrára lettünk figyelmesek. És miközben folytattuk utunkat, titkárai folyamatosan őt dicsérték. A környék fejlesztésére irányuló törekvései valóban lenyűgözőek voltak.

A Brahma-sarovara fejlesztésén túl bemutatta Prabhupadanak az új öntözőrendszert is. Ez egy kis szivattyú állomásból állt, zsilipekkel lezárt kis csatornarendszerrel, mely a Brahma-sarovara mentén futott. Úgy tervezték, hogy az egész körzetet ellássa vízzel. Aztán elvitte Prabhupadat egy kis gosalába, majd végül, a nemrég alapított Ayurvédikus gyógyszertárba. Délre értünk vissza a Vendégházba.

Míg a napos hátsókertben Prabhupadat masszíroztam, Nandaji egy széken ült, és a terület bővítésével kapcsolatos jövőbeli terveiről beszélt. Kifejezte továbbá az indiai emberek, különösképpen a fiatalok erkölcsi és lelki életének erősítésével kapcsolatos terveit is. Úgy érzi, a materializmus és az ateizmus hatására megkopott az értékrendjük. A beszélgetés - a pozitív változás elérésének alapjaként - a Bhagavad-gita filozófiájára fókuszált. Bár eleinte Nandaji beszélt, végül ő lett a hallgató fél; ő kezdeményezte eme párbeszédet, ám fokozatosan visszavonult, ahogy Srila Prabhupada átvette a szót.

Prabhupada rámutatott, hogy a Bhagavad-gitát kellőképpen kell megérteni és magunkba szívni, mielőtt átadhatnánk másoknak. Ezért, pontosan úgy kell elfogadni, ahogy Krsna beszélte el, először a napistennek, Vivasvannak, majd később Arjunának itt, Kuruksetrán.

A napisten említésére Nandaji némi kételyének adott hangot, hogy hogyan lehetne ezt megérteni. Számára ez afféle szimbolizmusnak tűnt. De Srila Prabhupada elmagyarázta, hogy Vivasvan valóban létezik, és hogy a Gitában minden tényszerű, semmi nem szimbólum.

Nandaji hátradőlt, miközben Prabhupada a más bolygókon, mint például a napon és a holdon való élet védikus leírását magyarázta. Idézte a Gítából az Úr Krsna kijelentését, miszerint az élőlények mind nityák, örökkévalók, mind pedig sarva-gaták, azaz mindent áthatók. Mint mondta, ez azt jelenti, hogy nem hat rájuk semmiféle anyagi kötőerő, ezért mindenütt megtalálhatók az univerzumban. Sri Krsna kimondottan rámutat arra, hogy az atmát nem égetheti tűz, így aztán Krsna kijelentése, miszerint a Bhagavad-gita tudományát elmondta a napistennek, szó szerint értendő, úgy, ahogy le van írva, nem pedig szimbolikus értelemben.

Nandaji buzdítására, Prabhupada leírta a nap, a hold és egyéb bolygók helyzetét is a Srimad-Bhagavatam alapján.

Nandaji szemlátomást sohasem vette fontolóra, hogy a Gitát szó szerint kéne érteni. Mindazonáltal figyelmesen hallgatott, miközben Srila Prabhupada ügyesen irányította a beszélgetést. Prabhupada nem nyitott vitát, noha a téma akár abba is torkollhatott volna. Egy barátságos, kétszemélyes beszélgetés szintjén tartotta a dolgokat. Megengedte, hogy beszélgetőpartnere felfedje álláspontját, majd fokozatosan közelebb vonta őt a Krsna-tudatos nézőponthoz. Bátorította Nandajit, hogy tanulmányozza a Gitát, és még azt is javasolta, hogy mivel immár visszavonult a politikától, fontolóra kéne vegye, hogy a szannyász rendbe lépjen és teljes időben Krsna üzenetét prédikálja.

Nandaji szemmel láthatóan visszahőkölt ennek hallatán. Már az élet lemondott rendjébe lépés puszta gondolatának hatására is szó szerint fészkelődni kezdett a székében. Prabhupada diplomatikusan nem erőltette tovább a dolgot.

Pár perc múltán aztán Nandaji udvariasan távozott, hogy Prabhupada fürödhessen és elfogyaszthassa az ebédjét.

Lenyűgöző látni és hallani Prabhupadat, különösképpen, amikor a közönséges ember szemében előkelő személyekkel van dolga. Olyan tökéletes meggyőződéssel és megvalósításokkal beszél, s oly sokat idéz a védákból, hogy igen nehéz vitázni azzal, amit állít.

Mégis, India nagyvilági emberei számára, a védikus élethez és a Gíta tanításaihoz való meggyőződéses ragaszkodásuk ellenére is, úgy tűnik komoly nehézséget jelent a védák szó szerinti elfogadása. Csupán azokat a részeket fogadják el, melyek illeszkednek az ő személyes, korlátolt álláspontjukhoz, és vagy átértelmezik, vagy figyelmen kívül hagyják, ami nem vág egybe azzal, ami szerintük logikus.

Srila Prabhupada azonban sosem fedi el spekulációval Sri Krsna vagy bármely más védikus autoritás kijelentéseit. Úgy fogadja el a Bhagavad-gitát, ahogy van. Így hát mindig igen hatékony abban, hogy javítson az emberek életén. Olyan egyéniséggel, tudással és meggyőződéssel rendelkezik, hogy a Nandaji-féle emberek természetszerűleg tisztelettel viszonyulnak hozzá. Bár az, hogy ténylegesen megfogadják-e a tanácsát, már egy másik kérdés.

Közvetlenül ebéd után Nandaji a Kuruksetra Egyetemre vitte Prabhupadat terepszemlére. Prabhupada megbizonyosodott afelől, hogy könyveiből ott hagyunk néhányat további tanulmányozásra. Aztán Prabhupada visszatért a Vendégházba és elköszönt vendéglátójától. Elhárította a telekvétellel kapcsolatos azonnali döntést, ám biztosította Nandajit, hogy a közeljövőben kapcsolatba lép vele.

Srila Prabhupada pihent egy órát, majd felkészült az Új-Delhibe való visszatérésünkre. Némi diskurzust követően azonban Prabhupada mégis inkább úgy döntött, hogy meglátogatja Kuruksetra egy kevésbé fejlett területét, Jyotisart. Ez a terület nem volt Nandaji Manava Dharma Alapítványa figyelmének központjában, noha úgy hírlik, ez volt a Bhagavad-gita elbeszélésének tényleges helye.

Keresztülhajtottunk a városon, elhaladva reggeli körutunk helye mellett. További 7 mérföld múltán lefordultunk egy szűk, poros csapáson néhány épület nem túl elbűvölő csoportja felé. Egy egyszerű, kanyargó partú tavacska mellett néhány kicsiny szentélyt pillantottunk meg. Az egyik Sarasvati múrtijának adott otthont, egy másikban Krsna állt, jobb kezében kagylókürttel, a balban pedig cakrával.

Ám a fő látványosság kint, a szabadtéren volt, egy nagy banyan fa kitárt karjai alatt. Azt mondják, ez a fa itt áll az öt ezer évvel ezelőtti csata ideje óta. Itt, egy fém-üveg ház védelmében akadtunk rá Sri Krsna és Arjuna szekéren ülő, fél-életnagyságú, fehér márványból készült múrtijára. Arjuna keresztbe tett lábakkal ül a szekér hátulján, kezei összetéve. Krsna pedig, Aki kékre van festve, elöl ül, félig Arjuna felé fordulva. Bal kezében tartja a négy ló kantárát, jobb kezét pedig felemeli, s hüvelyk- és mutatóujja kört - a klasszikus mudrát - formázva, mely a lelki tudás cseréjét jelzi.

Prabhupada kisétált, és alaposan átvizsgálta a területet. Tíz perc múltán megkérdezte, mit gondolunk erről a helyről. A korábbi vendég szerep alól felszabadultan, mindenki a lelkesedésének adott hangot. Egyhangúlag azt a következtetést vontuk le, hogy úgy tűnik, mintha ez lett volna a fő zarándokhely. Mindnyájan éreztük a terület lelki rezgését. Időtlen bölcsesség mélységes érzete, és nyugalom látszott áthatni a légkört.

Harikesa röviden úgy fogalmazta meg, "A másik hely olyan, mint a mennyei bolygók, de ez a hely Vaikuntha!"

Prabhupada elmosolyodott, és azt mondta, hogy Krsna és Arjuna templomát itt kéne felépítenünk. Azt javasolta, hogy egy másik templom is épülhetne a Brahma-sarovaranál Krsna, Balarama és Subhadra részére, mert oda mentek megfürdeni a napfogyatkozás alatt.

Caitya-gurut választotta ki, hogy a földdel kapcsolatban tárgyaljon Nandajival. Prabhupada arra is megkérte, hogy próbáljon adomány gyanánt földet szerezni Jyotisarnál.

Visszaúton Prabhupada nyíltan kifejezte véleményét a kuruksetrai fejlesztésekkel kapcsolatban. "Manava-dharmának [vallásos tettek az emberiség számára] hívják; én azonban pasu-dharmának [állati élet] hívom. Másfél crore rúpiát elköltöttek, és egy hatalmas szobrot emeltek, amire a madarak üríthetnek. Múrtit azonban egyetlen egyet sem avattak be."

------ O ------

Este kilenc volt már, amikor megérkeztünk a Todar Mal Lane 9. szám alá. A szobájában ülve Prabhupada a napi posta felől érdeklődött. Prabhupada postáját kizárólag a titkára szokta kezelni. Ám mivel Hansaduta elment Nathu-hoz, hogy ételt szerezzen, Srila Prabhupada engem küldött a templomba, hogy elhozzam a leveleit. Amikor átnyújtottam a leveleket, legnagyobb meglepetésemre engem kért, hogy nyissam ki őket, és olvassam fel neki, mi áll bennük. Olyan privilégium volt ez, melyet buzgón, ám idegesen fogadtam el. Egyesével felnyitottam a borítékokat és felolvastam az üzeneteket. Prabhupada szintén kinyitott párat, és szemügyre vette őket.

Pusta Krsna Swami küldött egyet Dél-Afrikából, abbéli terveit írva le, hogy Németországban szeretne Mercédeszt vásárolni, és elvezetni vele idáig, hogy Prabhupada használhassa Indiában. Egy másik Kirtiraja dastól jött, Los Angelesből. Ő Európába költözik, hogy Lengyelországban kezdjen prédikálni. A harmadikat Gopiparanadhana das írta, ez Srila Bhaktivinoda Thakura munkájának, a Sri Caitanya-siskamrta első fejezetének fordítását tartalmazta. És voltak ott még további levelek is.

Harikesa épp akkor jött be, amikor Prabhupada befejezte az olvasást. Ledöbbent, amikor meglátta, hogy én olvasom Prabhupada leveleit, és szidni kezdett, semmibe véve a tényt, hogy Srila Prabhupada is jelen van. "Ez kizárólag a titkár dolga", mondta dühösen. "Neked nem feladatod, hogy akár csak hozzáérj a levelekhez!"

Srila Prabhupada egy szót sem szólt. Egyszerűen csak állt, majd csendesen besétált a hálószobájába, hogy lepihenjen. Harikesa eközben tovább nyomatékosította mondandója lényegét. "Ha még mindig Brahmananda lenne a titkár, ezt nem úsznád meg szárazon!" Ám amikor elmagyaráztam, hogy Srila Prabhupada személyesen kért meg, hogy felolvassam neki, lecsendesedett. Harikesa elismerte, hogy ilyen körülmények közt nem volt más választásom, mint megtenni.

Bizonyos értelemben Harikesanak igaza volt. Prabhupada levelei személyes jellegűek, nem szabad szeszélyesen kezelni őket. Harikesa szemszögéből én csupán ideiglenes kisegítő vagyok, ezért ügyelnem kell arra, hogy ne sértsem Srila Prabhupada állandó szolgáinak kizárólagos [szolgálati] területének határait. Máskülönben Prabhupada maga kerülne kellemetlen helyzetbe napi teendői során.

Azt azonban mindketten értettük, hogy mindamellett, hogy Prabhupada ismeri feljebbvaló embereinek kiemelkedő helyzetét, összességében mégsem tesz különbségeket. Ha nincs a közelben a megfelelő ember, akkor azt használja, aki a keze ügyében van. Számára mi mindannyian a tanítványai vagyunk Krsna szolgálatában, és bárkit lefoglal, aki hajlandóságot mutat és elérhető, a szükségnek és a bhakta kapacitásának megfelelően.

Tettemet a Srila Prabhupada közvetlen kérésére adott ártatlan válaszként fogadva el, Harikesa megenyhült. Aztán csatlakoztam Srila Prabhupadahoz, hogy megmasszírozzam.

A lágy sötétségben, pár percnyi csend múltán, lábai és lábfejei gondos masszírozása közben Prabhupada lágyan megkérdezte tőlem, hogy tetszik az ötlet, hogy Jyotisarban templom legyen.

"Igen, az nagyon jó lenne", mondtam.

Elmosolyodott, és azt felelte, "Igen, Krsna ott mondta el az Ő Bhagavad-gitáját." Aztán lehunyta a szemeit és elaludt.

Eredeti: https://old.prabhupadavani.org/main/Hari_Sauri_diary/PDF/HSD009.pdf

008 - 1975. november 30.

1975. november 30.

(ISKCON, 19, Todar Mal Lane, Bengali Piac, Új Delhi.)

Miközben Srila Prabhupadat masszíroztam, Hansaduta prabhu jött, hogy csatlakozzon hozzá. Miután egy ideje ott ült, a Srimad-Bhagavatam ötödik énekéből olvasva, kifejezte elismerését Srila Prabhupada felé az újonnan megjelent kötettel kapcsolatban. Prabhupada kicsit beszélgetett vele, a napfényben ücsörgés örömeit magasztalva. Azt mondta, a régi korok rajarsijei mind a kedvező napos időjárás alapján alapították fővárosaikat Indiában. Még tél folyamán is melegek és naposak a nappalok, a nyári esték pedig kellemesek és enyhék.

Hansaduta egy esetleges központ kabuli megnyitásának lehetőségéről kérdezte Srila Prabhupadat. Elmagyarázta, hogy az ottani lakosok érdeklődést tanúsítottak a közösségünkkel kapcsolatban. És nagyszámú fiatal nyugati utazik át ezen a területen, akik közül sokan igen befogadóak a lelki élettel kapcsolatos tanulásra.

Srila Prabhupada kijelentette, az a vágya, hogy a világ minden nagyvárosában legyen központ. Bátorította Hansadutát, hogy menjen, és próbáljon valamit megalapítani.

Gopala Krsna csatlakozott hozzánk a tetőn, hogy véglegesítse a holnapi, Kuruksetrára való utazással kapcsolatos intézkedéseket. Amikor kérdezte, ki csatlakozik az úton Ő Isteni Kegyelméhez, Srila Prabhupada fejének egy felfelé biccentésével azonnal jelzett engem. "Ő mehet."

Gopala Krsna enyhe meglepetést tanúsított, mivel én csupán ideiglenes beugró voltam. "Hari-Sauri, Srila Prabhupada?"

Erre Prabhupada azt felelte, "Nos, szükségem van a masszázsra."

Prabhupada kegyéből így - igen nagy megelégedésemre - szolgájaként való megbízatásom meg lett hosszabbítva, és megkaptam az első lehetőséget, hogy Ő Isteni Kegyelmével utazzam.

------ O ------

Sajnálatos módon ma ismét elszúrtam a fürdőjéhez való forró vizet. Eszembe jutott, hogy a merülőforralót beletegyem a vizes vödörbe, ám ostobán elfelejtettem bekapcsolni. Ez alkalommal Srila Prabhupada bosszús lett és megszidott amiatt, hogy meg kellett várnia, míg a víz felmelegszik. Nem tudtam mit mondani. Csak lógattam a fejem, és rettenetesen éreztem magam. Három napon belül már a második alkalom volt, és nem volt mentségem.

Most már értem, hogy bár Prabhupada nagyon toleráns a tapasztalatlanságból fakadó hibákkal kapcsolatban, ám elvárja, hogy tanuljunk a hibáinkból. A puszta figyelmetlenséget egyáltalán nem tűri el. Azt akarja, hogy tiszta intelligenciával cselekedjünk, a Krsna-tudat egyik tünetének betudva ezt.

------ O ------

Miután megebédelt, Prabhupada kis ideig fesztelenül üldögélt a nappalijában, majd átsétált a szolgák szobáján át a hálószobájába, hogy visszavonuljon a délutáni csendespihenőjére. Hansaduta, Harikesa és én épp a szolgák szobájában ebédeltünk. Amikor bejött, a hódolatunkat ajánlottuk. Jómagam a padlón ültem, s kanállal ettem egy tálból. Ahogy visszaemelkedtem a térdeimre, letettem a kanalat, s kezemet a térdemen pihentettem.

Prabhupada azonnal rám nézett, és mondta, "Ó, eszel, aztán meg...?" Kezét testének különböző pontjaira helyezte, mintha azt illusztrálná, ahogy egy gyermek a koszos kezével összepiszkítja a ruháját.

Ösztönösen azt mondtam volna, "Srila Prabhupada, az én kezem nem piszkos. Kanállal eszem." De aztán átgondoltam, és moderáltam magam. Prabhupada nyilván észrevette ezt. Ráébredtem, Prabhupada egyszerűen jobban értette, mit jelent a tisztaság. Nevetett. Ahogy elsétált mellettünk a hálószobájába, megrázta a fejét, és azt mondta, "Mindannyian felnevelt mlecchák vagytok."

Aztán este ismét... Anélkül, hogy először megmostam volna a kezeimet, felvettem egy vizes kancsót, miután megfogtam Srila Prabhupada tányérját. Azonnal észrevette, és kijavított. Nevetett, és azt mondta, ne zavartassam magam. Mint mondta, a guru feladata, hogy hibát találjon a tanítványban, és kijavítsa őket. Prabhupada feddésében részesülni egyszerre volt kínos és örömteli. Az ő tisztasággal kapcsolatos sztenderdje annyival magasabb a miénknél. Éles megfigyelőképessége és objektív kritikája által a legmagasabb szintekre képez minket. Olyanná formál, hogy alkalmasak legyünk Krsna szolgálatára. Nagyon szerencsésnek érzem magam, amiért Prabhupada ilyen türelmesen képez engem. Bár olykor mleccháknak hív minket, általánosságában véve nagyon büszke a nyugati tanítványaira. Folyamatosan rámutat a vendégei előtt, mennyire megváltoztunk.

Ezen esetek által ráébredtem, hogy ha a tanítványai tanításáról van szó, Srila Prabhupada végtelen türelemmel rendelkezik. Bár az elmúlt tíz év során bizonyára több százszor kiadta már ezeket az utasításokat, még mindig türelmesen tanítja ugyanazokat a dolgokat, újra meg újra, bármelyik új tanítványának, aki alázatos szolgáló hangulatban van, és mohón vágyik a tanulásra.

------ O ------

Srila Prabhupada ütemterve végre le lett fixálva. Eszerint december 1-én utazik Kuruksetrára, majd másnap Vrndavanaba. Gopala Krsna ma tájékoztatott, hogy amint Srila Prabhupada Vrndavanaba ér, azon nyomban Kalkuttába kell utaznom, hogy ott segédkezzek a menedzsmentben. Továbbá Harikesa is világosan a tudomásomra hozta, hogy már intézkedett, hogy Vrndávanaban valaki más folytatja a masszírozást.

Így rövid, átmeneti ittlétem szomorúan a végéhez közeledik. Mégis, túláradó hálát érzek, hogy az elmúlt néhány nap során lehetőségem nyílt Ő Isteni Kegyelme személyes szolgálatára. Olyasmi ez, amire soha nem számítottam, sem nem érdemeltem ki; valóban Srila Prabhupada és Krsna indokolatlan kegye.

Eredeti: https://old.prabhupadavani.org/main/Hari_Sauri_diary/PDF/HSD008.pdf