1975. december 5.
(Sri Vrndavana Dhama)
Nehéz megmondani, mikor kezdődik, s mikor ér véget Prabhupada egy-egy napja, mivel sosem úgy fejezi be a tevékenységeit, ahogyan mi tesszük. Minden nap csupán néhány órát pihen, s még azt is darabokban teszi.
Srila Prabhupada rendkívül szabályozott napi rutint követ. Míg Vrndavanaban vagyunk, programja a következő:
- 06:00 - fürdés, fogmosás, ayurvédikus gyógyszer beszedése
- 06:30 - 07:30 - reggeli séta
- 07:30 - 08:30 - múrtik üdvözlése, guru-puja, majd Srimad-Bhagavatam lecke a hetedik énekből
- 09:00 - 09:30 - gyümölcsökből és chiraból álló reggeli
- 09:45 - 11:15 - egy órás pihenő a tetőn, majd találkozók (általában előre egyeztetett)
- 11:15 - 13:15 - olajos masszázs
- 01:15 - 01:45 - fürdés
- 13:45 - 14:30 - ebéd
- 14:30 - 15:00 - a szobában ül vagy japázik
- 15:00 - 16:00 - pihenő
- 16:00 - 17:00 - találkozó bizonyos emberekkel vagy bhaktákkal, vagy japa
- 17:00 - 18:30 - nyilvános darsana
- 18:30 - 19:30 - nyilvános találkozók vagy találkozó idősebb bhaktákkal, GBC feladatok ellátása vagy csak társalgás
- 19:30 - forró tej ivás, masszázs és pihenő
- 00:00 - 01:00 - felkelés, fordítás
- 05:00 - kisebb pihenő vagy japa
Srila Prabhupada megszokott rutinja valahogy úgy zajlik, ahogy ma is.
Az egész éjszakás fordítás után mangala-aratikor megállt, hátát felhúzott lábakkal a párnáknak vetette. Egy rövid időre elaludt. Hat órakor bement a fürdőszobába, hogy megmosakodjon, fogat mosson és felfrissítse magát. Visszajött és pár percre leült, míg tilakot festett. Amikor befejezte, bevette a pirosas, Yogendra-rasa nevű ayurvédikus piruláját. Miután egy nagy, pirított kardamom maggal összetörtem, majd mézzel elkevertem a kis ovális mozsárban, kevés vizet adott hozzá. Közvetlenül a mozsárból itta ki a keveréket, a mozsártörővel kikaparva a maradékot, amit ujjai elegáns mozdulatával tett a nyelvére.
Ekkor Prabhupada készülődni kezdett, hogy elinduljon a reggeli sétára. Felkelt íróasztala mögül, s türelmesen állt, míg elsőként az uttariyat (tradicionálisan minden szannyászi által viselt sáfrányszínű felső ruhadarab) segítettem fel rá, majd nehéz sáfrányszínű kabátját és gyapjú sapkáját. Végül japa zsákját a nyakába akasztottam. Mindeközben Hansadutaval, Aksayananda Swamival és Gopala Krsnaval beszélgetett.
Amint az ajtó felé sétált, elévágtam, hogy botját közvetlenül a kezébe adjam. Aztán úgy helyeztem cipőit, hogy papucsaiból kilépve egy könnyed mozdulattal átléphessen a cipőkbe, miközben én kinyitottam az ajtót. Egyfajta művészet mindent úgy intézni, hogy közben ne zavarjuk meg vagy tartsuk fel Prabhupada kifelé vezető útját.
Megjelenésekor a kint várakozó bhakták lelkesen kiáltották, "Jaya Srila Prabhupada!", hódolatukat, valamint egy virágfüzért ajánlva. Mosolyogva, szerényen viszonozta köszöntésüket egy "Jaya! Hare Krsna!"-val. A néhány kiváltságos, akik az e napi sétára vele tartottak, szorosan köré gyűltek, miközben a templom mellett elhaladt, kifelé a bejárati kapun át a Chattikara Road-ra.
Nyugatra, a Vrndavana falu határain túli vidéki táj felé tartva pontosan fél órán át gyalogolt, míg el nem ért egy "Moda Ház" nevű magányos házat, majd vissza. Prabhupada járása meglepően gyors és erőteljes, és a végére igencsak küszködtünk, hogy le ne maradjunk.
Pontosan hét harminckor az oldal ajtón át belépett a templomba, és türelmesen várt, míg a pujarik erőlködve visszafordították a három oltár mindegyikén a roppant méretű fa ajtókat. Megszólaltak a kagylókürtök, szólítva a hűséges híveket, hírül adva a múrtik közelgő megjelenését. A függönyök kinyíltak, s a Govindam imák morajlottak fel a hangszórón. Srila Prabhupada, nyomában minden bhaktával először az ő Guru Maharajanak, Srila Bhaktisiddhanta Sarasvatinak ajánlotta a hódolatát, majd az Uraknak, Sri Sri Gaura-Nitainak, aztán a két holdhoz hasonlatos testvérnek, Sri Sri Krsna-Balaramanak, és végül Sri Sri Radha-Syamasundara ragyogó alakjának.
Miután vett egy kis caranamrtát, Prabhupada átvágott a fekete-fehér kockás márványpadlón és lépteit faragott márvány vyasasanaja felé vette. Amint ott ült, oldalán a dísz oroszlánokkal, a bhakták guru-pujat ajánlottak. A "sri guru carana padma..." imákat énekelve minden bhakta odalépett, hogy egy virágot ajánljon lótuszlábának és leboruljon előtte. Mindenki nagyra becsülte ezt a lehetőséget, hogy személyesen dicsőíthette Srila Prabhupadat. Ez az alázatos meghódolás napi rendszerességű cselekedete, a szolgálata iránti teljes elkötelezettségünk megerősítése, egyben emlékeztető a csapongó elménknek, hogy nélküle semmik vagyunk.
Amint a kirtana véget ért, Harikesa előlépett, hogy Prabhupada szája elé tartsa a mikrofont. Prabhupada hangja harsant fel a hangszórókon: "Jaya om visnupada paramahamsa parivrajakacarya astottara-sata sri srimad bhaktisiddhanta sarasvati gosvami maharaja prabhupada ki jaya!"
A bhakták fejüket a földre hajtották, hódolatukat a tanítványi láncolatnak, a Panca-tattvának, a szent dhamoknak, a Vaisnaváknak és mind az összegyűlt bhaktáknak ajánlva.
Aztán Harikesa odaadta Prabhupadanak a karatalját. Leültünk, és hallgattuk, majd feleltünk Prabhupada édes, dallamos hangjára, amint Sri Sri Radha-Madhavát dicsőítette:
"Jaya radha madhavuhhh, kunjavi hari,
gopi janaballabhaa girivaradhari;
jasodanandana brajajana ranjana,
jamuna tiiraaa banacaari."
Koncentrálva lehunyta szemeit, s arcán látható volt meditációjának intenzitása, amint elméje a szeretete és imádata Vrndavana erdeiben és a Yamuna folyó partján lévő tárgyaira fókuszált. Új jelentést és frissességet vitt ebbe a dalba, noha minden nap elénekli a lecke előtt. Réz karataljai csengtek, fokozva a tempót, és a bhakták hangja öblösen visszhangzott. Amint a szívet betöltő crescendoba torkollt az egész, a karatalok három végső fémes csengést adtak, "dung, dung, dung", és mindenki fejét a padlóra hajtva térdelt, miközben Prabhupada ismét elmondta a prema-dhvani imákat.
Harikesa ismét felugrott és elvette Prabhupada karatalját, majd gyorsan kis mikrofont akasztott a nyakába, melynek másik végét egy kétirányú kapcsolón át a nagy, tekercses Uher kazettás magnóba dugta, melyet a reggeli séta óta cipelt magával. Odaadta Srila Prabhupadanak a Bhagavatamot, egy indiai szankszkrit példányt, mely a különféle acaryak kommentárjait tartalmazza, s melyet Prabhupada az éjszakai fordításai során használ, s mely a megfelelő oldalnál volt kinyitva. Gondosan rácsúsztatta Prabhupadara az olvasó szemüvegét.
Aztán Harikesa leült vezetni a bhaktákat a szanszkrit vers közös ismétlésében, hangosan szavalva a fordítást, mielőtt Srila Prabhupada elkezdte volna a leckét. "Prahlada Maharaja így folytatta: Kedves barátaim, akik démonok családjában születtetek! Az a boldogság, melyet akkor érzünk, amikor az érzéktárgyak kapcsolatba kerülnek a testünkkel, bármelyik létformában elérhető, múltbeli gyümölcsöző tetteinknek megfelelően. Az ilyen boldogság magától jön, anélkül hogy törekednénk rá, éppúgy, mint a szenvedés."
Harikesa is viselt egy mikrofont, mely úgyszintén csatlakoztatva volt a kétirányú kapcsolón keresztül ugyanahhoz a kis dobozhoz, amelyikhez Prabhupadaé. Felvette a saját hangját, majd a kapcsolót átállította, hogy Srila Prabhupadat vegye.
Prabhupada felolvasta a verset: "sukham aindriyakam daitya deha-yogena dehinam / sarvatra labhyate daivad yatha duhkham ayatnatau." (SB 7.6.3)
Időnként szemeit lehunyva, teljes koncentrációban beszélt, máskor kinyitotta őket, felmérve közönségét, így magyarázta a Srimad-Bhagavatam ősi filozófiáját modern kontextusban. Bőségesen idézett más szanszkrit verseket is, minden ponton más írásokra hivatkozva, mint például a Bhagavad-gita, a Puranak vagy az Upanisadok. Magyarázatai mindig tiszták és erőteljesek. Srila Prabhupada elképesztő szakértelemmel bír, hogy hogyan adja át a legmélyebb, legbonyolultabb filozófiai tartalmat is oly módon, hogy mindenki könnyedén meg tudja érteni és alkalmazni. Az élet leglényegét, jelentését és célját megragadva képes megfelelőképpen feltárni ezt mind az átlagemberek, mind az értelmiségiek előtt.
Analógiákkal és színes gyakorlati példákkal tűzdelve leckéjét, elmondott egy történetet annak illusztrálására, hogy az anyagi élvezetek érzékelése ugyanaz minden élőlény számára, legyen az kutya, disznó vagy emberi lény. "Volt egy Laksahira nevű prostituált, kinek egy lakhnyi gyémánt volt az ára. Nem számított, hogy kis gyémánt vagy nagy gyémánt; ennyi volt az ár. Volt egy leprás férfi, akiről a felesége, egy igen hűséges feleség gondoskodott. A férfi igen mogorva volt. A feleség megkérdezte a férjét, 'Miért vagy ilyen mogorva? Olyan sokat szolgállak. Leprás vagy, mozdulni se tudsz, ám én egy kosárba teszlek és viszlek. Mégis boldogtalan vagy?'
A férfi elismerte, 'Igen'.
'Ó, de hát miért?'
'Szeretnék elmenni a prostituálthoz, Laksahirahoz.'
Látjátok? Leprás, szegény ember, mégis egy prostituálthoz vágyakozik, aki százezer darab gyémántot kér. Nos, akárhogy is, a felesége igen hűséges feleség volt. Elégedetté akarta tenni a férjét. Valahogy sikerült elrendeznie a dolgot. Amikor a leprás megérkezett a prostituált házába, a prostituált igen ízletes fogásokat adott neki, ám mindent két tálban; egyet egy arany edényben, egyet pedig vasban.
Míg evett, megkérdezte a prostituáltat, 'Miért adtál mindent két tálban?'
'Mert kíváncsi vagyok, vajon a különböző edényekből különböző ízt tapasztalsz-e.'
Erre azt mondta, 'Nem, nem érzek semmi különbséget az ízben. Az arany edényben ugyanolyan a leves íze, mint a vas edényben, ugyanaz az íz.'
'Akkor miért jöttél ide?'"
Prabhupada ugyanilyen módon elmagyarázta az aggodalmat is. "Legyen egy ember akár milliomos, mégis ugyanúgy fél a tífusztól, mint a szegény ember. A boldogság és a boldogtalanság is ugyanaz a különféle tálakban. Ez a tudás."
Ezekből az egyszerű történetekből mély következtetéseket vont le. "Mindez ostobaság. Így működik az egész világ. Egyszerűen csak szeretnék különböző edényekből megtapasztalni ugyanazt a dolgot. Ez minden. Nem vetik meg. 'Nem uram, már eleget kaptam.' Ezt hívják vairagya-vidyanak - nincs több ízlelés. 'Mind ugyanaz, akár ebből, akár abból az edényből fogyasztom el.' Ezért mondják, hogy sukham aindriyakam, az érzéki élvezet íze akár kutyaként, emberi lényként vagy félistenként, akár európaiként, amerikaiként vagy indiaiként is ugyanaz. Ez nagyon fontos. Nem fogsz jobb ízhez jutni. A jobb íz csakis a Krsna-tudat. Nem számít, milyen edényben vagyok az adott pillanatban. Ahaituky apratihata. Bármiféle tétovázás, ellenőrzés vagy gátló körülmény nélkül megízlelheted a Krisna-tudatot."
Fél óra múltán befejezte a leckét. A bhakták így kiáltottak: "Jaya Srila Prabhupada! Srila Prabhupada ki jaya!"
Harikesa ismét akcióba lendült, fürgén leszedve Srila Prabhupada szemüvegét, nyakáról a mikrofont, valamint a Bhagavatamot, majd kezébe adta a botját - mindezt miközben lelépett a vyasasanaról, hogy kimenjen az ajtón.
Az útra kivezető lépcsők tetején vártam őt a cipőivel. Srila Prabhupada, lábait beléjük csúsztatva a Vendégház felé sétált a templom melletti 90 méteren. A bhakták követték, táncoltak és énekeltek, "Jaya Prabhu-pada, jaya Prabhu-pada, jaya Prabhu-pada, jaya Prabhu-pada!"
Srila Prabhupada a nyílt verandán át a kis titkár szobába ment, majd a jobb oldali ajtón keresztül a kis nappalijába. Prabhupada ebben a szobában ad darshanat és itt is dolgozik. Az ajtó melletti sarokba támasztotta a botját, majd kinti cipőiből átbújt a papucsaiba. (Prabhupada sosem sétál mezítláb, még bent sem.) Segítettem neki levenni a kabátját és a sapkáját.
Prabhupada néhány percig ott ült, a keleties rácsokkal ellátott három magas, keskeny ablakon át kitekintve a kis tulasi kertre, s a benne magányosan álló fára. Szobáját végigpásztázva tekintete elismerően esett a nagy polcokra, melyeken saját Srimad-Bhagavatam és Caitanya-caritamrta fordításainak másolatai voltak kiállítva. Kérte, hogy virágfüzéreit a gyönyörű, eredeti olajfestményekre vagy a múrti fotókra tegyük, és a bhakták így díszítették a falakat. A füzérek addig lógtak ott, míg meg nem száradtak, majd levették őket. Panaszkodott, hogy korábban a szobáját takarító bhakták szükségtelenül, még frissen levették a füzéreket.
Amint felszolgálták a reggelijét, a másik ajtón át kiment a prasadam szobájába. Leült két alacsony, chonki nevű faasztal egyike mögötti székre. Chonkiján állt egy ezüst vizespohár, egy csomag fogpiszkáló és egy kis kézi csengettyű amivel a szolgáját hívhatja ha bármi egyébre szüksége lenne. Ülőhelyéről a kis hátsó verandán át kitekinthet a zárt kertjére. Míg evett, az első Hare Krsna Szakácskönyv borítóján látható kép eredetijéről, a festményről, Krsna mosolygott le rá, miközben barátai társaságában elfogyasztotta a prasadamot.
Kisori dasi és más hölgyek készítették Prabhupada reggelijét. Különféle darabolt gyümölcsökből állt: mag nélküli szőlő, guava, banán, narancs, gránátalma és miegymás, ami épp frissen elérhető volt a piacon. Emellett kapott egy kis tálkányi sült chirat (rizspehely hüvelyessel keverve), egy másik tálkában pirított kesudió és egy kis darab sandesa tejes édesség. Egy dolog életbevágóan fontos Prabhupada reggelijéhez: citromlébe áztatott gyömbér. Enélkül nem lát neki a reggelinek, mivel ez serkenti az emésztését.
Srila Prabhupada keveset és igen lassan evett, az odaadás tetteként: prasada-seva, szolgálat, nem pedig a nyelv kényeztetése. Amikor befejezte, míg ott ült és a fogait tisztogatta, én kipucoltam a tányérját és letöröltem az asztalt. Meglepett, amikor megláttam, hogy fogai megmozdulnak, amikor beteszi a fogpiszkálót, de Prabhupada csak nevetett rajta.
Amikor befejezte, tenyerét kinyújtotta felém, hogy beleöntsek egy kis Bhaskar Lavan-t, egy ayurvédikus emésztést segítő port. Fejét hátrahajtva dobta a szájába a port. Majd ugyanebben a pózban a pohárból némi vizet öntött bele, anélkül, hogy a pohár az ajkaihoz ért volna. Miután a fürdőben megmosta a száját és kezeit, visszatért a darsana szobába.
Prabhupada reggeli után olykor a darsana szobájában ül le, és pár percig a szolgáival beszélget, általában a világ jelen helyzetét kommentálva. Ezek a percek különlegesen édesek - ott lenni Prabhupadaval, amint ott ül, fesztelenül, kényelmesen, és sütkérezni bensőséges társasága melegségében.
A mai reggel különösképpen emlékezetes volt. A nap ragyogóan sütött át a magas, keskeny ablakokon, vakító fényes foltokat vetve a tiszta fehér szőnyegekre a padlón. Ő kényelmesen ült középen, lábait keresztbe téve jobb bokája a bal térdén pihent. Ujjait lazán összekulcsolta, és szemeit rövid időre lehunyta, élvezve, amint a nap melege aranyló formáján táncol. A lehetőséget felismerve, Hansaduta, Harikesa és én leültünk a két oldalán, csak boldogan, hogy eme csendes percben vele lehetünk. A világ lakosainak sajnálatos állapotáról kezdett beszélni. Elmagyarázta, hogy az emberek a Legfelsőbb Úrról szóló tudás hiánya miatt szenvednek. Azon hamis benyomás hatására, miszerint azt gondolják, hogy függetlenek, mindenféle bűnös cselekedetet követnek el, nem tudván és nem is törődvén az eredménnyel, ostobán azt gondolva, szabadon tehetnek bármit, amit csak akarnak. Ám amikor a bűnös élet túlontúl nagy mértéket ölt, pestis vagy háború formájában el kell szenvedniük a következményeket. Azt hiszik, hogy politika és találkozók révén elkerülhetik az ilyesmiket, ám ez nem lehetséges. Próbálkozásaik reménytelenek ezek megelőzésére, ezért az élet háromféle szenvedése által kapják meg büntetésüket. A természet épp a megfelelő percben gyűjti össze a démonokat, és foglalja le őket háborúban.
Eme pont illusztrálására szórakoztató, ám meglepő példát adott arra, hogy működik maya. "Fiatal koromban volt egy tanárunk. Mindig, amikor valamiféle neveletlenség ütötte fel a fiúk közt a fejét, a tanár megállította őket, és kiállította őket az osztály elé. Egymással szembe kellett állniuk, mindegyiknek megfogni a másik füleit, és az utasítására meg kellett húzniuk. Így az egyik húzza a másik fülét, és az a másiknak fáj, ezért az még jobban húzza az övét, s így mindegyik húz és sír. De nem engedhetik el, mert a tanár így utasítja őket: 'Nem hagyhatjátok abba. Húzzátok csak!' Így maya is előállít egy Churchillt és egy Hitlert. 'Na most, gazember, húzzad!' És egyikük sem hagyhatja abba. És az ostoba emberek dicsőítik őket."
Már csak eme jelenet gondolata is annyira szórakoztatta, hogy még azelőtt, hogy befejezte volna, szívből nevetni kezdett. Vállai és hasa remegtek, ragyogó fogai pedig úgy világítottak, mint gyöngyök a napon. Amikor Prabhupada mosolyog, az egész szoba, még mintha az univerzum is kivilágosodna. Vaikuntha mosoly ez, mely transzcendentális ragyogását mindenhova kiterjeszti. Prabhupada hangulata oly nyitott és kedvező volt, hogy olybá tűnt, mintha egy pillanatra mi magunk is csatlakoztunk volna Krsna és tehénpásztor fiú barátainak piknikéhez, viccelődve, nevetgélve Goloka erdeiben. Vele együtt nevettünk, elismerően pillantva egymásra, csodálkozva, vajon ki lehet valójában ez a különleges személy, Srila Prabhupada. Messze túl van a mi felfogó képességünkön, mégis olyan hihetetlenül szerencsésnek érezzük magunkat, hogy megoszthatjuk vele ezeket a bensőséges pillanatokat.
Elbűvölő pillanat volt, és olybá tűnt számomra, Srila Prabhupadanak bizonyosan számos barátja van a lelki világban, akikkel örökké élvezi a boldog, gondtalan napokat. Mégis, oly kivételesen kegyes, hogy ehelyett itt van velünk. Bár a legemelkedettebb személy, úgy tűnik, nincs más, amit jobban szeretne, mint hogy a tanítványaival van, az ilyen ostobákkal és kezdőkkel, mint amilyenek mi vagyunk. Azt a benyomást kelti, mintha nem lenne más, akivel szívesebben lenne, és nem lenne más, amit szívesebben csinálna, mint hogy mindent, amije csak van, megoszt velünk, noha nekünk nincs semmink, amit viszonzásképp neki adhatnánk, ami érdekes lehetne számára. Elég egyenlőtlen kapcsolat, Prabhupadat azonban nem zavarja. Nem akar semmit a maga számára, csakis azt nézi, mit adhat ő nekünk. Ennek eredményeképp többet kaptunk, mint amit bármelyikünk valaha is remélhetett volna.
A velünk való beszélgetés után Prabhupada úgy fél órára lepihent fent a napon a matracán.
A délelőtt 10:00-tól 11:15-ig tartó időszakot különleges vendégek számára tartotta fenn, valamint az idősebb bhaktákkal való, templom menedzsmentet érintő megbeszélésekre. Időnként leveleit is ezen idő alatt válaszolja meg. Ma igen sokféle emberrel és projekttel foglalkozott. Tárgyalt egy Mathura-környéki gosalát illető ajánlatról, a jövőbeni gurukula épületben nyitandó postáról, valamint a Vendégházban létrehozandó bankfiókról. Ezen elrendezések jobb lehetőségeket biztosítanak a bhaktáknak és a vendégeknek, ami azt eredményezi majd, hogy a templom nagyobb jelentőséggel bír majd a helyi közösségi tevékenységek során. Ha több ember jön, több prédikálás lehet, s ennek következményeképp a Krisna-tudat tovább növekedhet, és még több lelket lehet megmenteni az anyagi lét karmai közül.
A mai postában Prabhupada igen sokféle témával szembesült a könyvei világszintű előállításának és osztásának szervezésétől kezdve a lelkes követők erőfeszítésein át a maya miatt küszködő tanítvány személyes problémáinak megoldásáig, és az új érdeklődők, egy koppenhágai egyetemi tanár és egy csüggedt ausztrál fiatalember bátorításáig. Mindenki megkapta a közeli, személyes útmutatását és figyelmét.
Ramesvara, a Book Trust amerikai csoportjának feje egy friss könyvosztás-béli rekordról számolt be. Egy egy napos versenyben a Los Angelesi, Chicagoi és Atlantai templomok 5406 keményfedeles könyvet osztottak ki, úgy, hogy volt néhány bhakta, aki több mint 200-at osztott ki egymaga. Ramesvara riportja drámai volt. "Embereink bármit megtennének, hogy elégedetté tegyenek téged, és mindnyájan egész életüket e könyvek osztásának szentelték. Egyetlen vágyunk, hogy kedvesen áldj meg minket, hogy minél nagyobb és nagyobb vágyunk legyen eme könyvek osztására szerte az egész világon, mígnem minden otthonban egész könyvtár lesz a te könyveidből. A Te Isteni Kegyelmed áldásával sohasem fogunk leállni a könyvek osztásával. Úgy gondoljuk, ez a három világban elérhető legmagasabb élvezet."
Prabhupada válasza ugyanilyen lelkes volt. "A könyv eladással kapcsolatos riportod felettébb bátorító. Mindannyian nagyon, nagyon kedvesek lettetek az én Guru Maharajomnak. Ezt a mozgalmat a könyv eladással indítottam el. Sosem koldultam pénzt, hanem könyveket írtam és árultam. A Guru Maharajom nagyon szerette az írásaimat, és távollétemben meg szokta mutatni másoknak. 'Nézzétek, milyen szépen írt, mennyire nagyra becsüli ezt.' Bátorított engem és az Istentestvéreimet, és ők is szerették az írásaimat. Miután megírtam azt a verset Guru Maharajom Vyasa-pujajára, 'Költőnek' szoktak hívni.
Akárhogy is, könyveket írtam, és egyedül publikáltam a BTG magazinokat, de valahogy nem öltött formát az egész, ezért elhatároztam, hogy elmegyek az USA-ba, és most ti, kedves fiúk és lányok oly sokat segítetek nekem. Mindez Krsna kegye. Nagyon köszönöm."
Yasodananda Maharaja és Acyutananda Swami Dél-Indiában utaznak épp, és Prabhupada úgy tervezi, hogy néhány hét múlva Nellore-ban találkozik velük. Madrasban, egy nagy csarnokban programokat szerveznek a számára, ahol csapatuk kellemes fogadtatásban részesült. Ők is kedvező riportot írtak a könyvosztásukról. Pandalokat tartanak, 'life member'-öket (élettag) toborozva, és a Svarupa Damodara, Prabhupada egyik tanítványa által írt, A Krsna-tudat tudományos alapja című könyvet osztva.
Bár embereik csupán néhány kis könyvet ad el naponta, 150 rúpiát gyűjtve, Prabhupada ezt jó kezdetnek tartja, és nagy reményei vannak. "Óriási tere van Indiában a könyveladásnak", írta. "Ha továbbra is törekedtek, hamarosan versenybe szállhattok Amerikával. Gopala Krsna épp a Srimad-Bhagavatam első ének első kötetének 15000 példányban való Hindi nyelvű nyomtatását intézi. Ugyanígy a Bhagavad-gita Úgy Ahogy Van-ét. Tehát nagy tere van ennek itt, Indiában 600 millió ember él. Minden otthonban legalább egy BBT kiadványnak kéne lenni, szóval nagy terep."
Aja dasa, a Boston templom vezetője helyi egyetemeken kezdett leckéket tartani, valamint prasadamot és magazinokat is oszt. A bhakták kérvényezték, hogy tanfolyamokat tarthassanak a főiskolákon a Krsna-tudatról, és egy nagy egyetemi városban, Amherstben új központot nyitottak.
Prabhupada hihetetlenül boldog volt ennek hallatán, mivel egyik legnagyobb vágya az volt, hogy könyveit komolyan tanulmányozzák az iskolákban és egyetemeken, szerte a világon. Azt válaszolta, "Nagyon örülök, hogy próbáltok komolyan prédikálni az iskolákban és az egyetemeken. Prahlada Maharaja, aki igen nagy bhakta és autoritás a mi vonalunkban, azt mondta, hogy a Krsna-tudatot kora gyermekkortól kell tanítani. A modern oktatás hibája, hogy a gyerekeket oly sok értelmetlen dologra tanítják. Még a tudás legelső pontját sem kapják meg, miszerint 'Én egy tiszta szellemi lélek vagyok, Isten része.' Még ezt az egyszerű dolgot sem tanulták meg, ezért ha csak ezt az egyet meg tudod tanítani nekik, már az is nagy siker lesz, mert ez az alapja a lelki megértésben való fejlődésnek. Ha olvasni és írni akarunk, elengedhetetlen, hogy először megtanuljuk az egész ABC-t."
Egy angol brachmacari egy nehézségekkel teli időszak múltán a szolgálatával és asramával kapcsolatban kért útmutatást, Prabhupada pedig bátorította a folytatásra. "Leveledből úgy látom, kissé össze vagy zavarodva. Ez annak a jele, hogy nem tiszta a tudat, brahma-bhutah prasannatma, na socati na kanksati. A tiszta tudatszint mentes vágyakozástól és a siránkozástól. Míg anyagi szinten, az élet testi felfogásánál időzünk, oly sok dolog után sóvárgunk, mely az anyagi fensőbbséghez szükséges. Ezért eme ködös tudat kitisztítására Caitanya Mahaprabhu azt javasolja, egyszerűen csak őszintén énekeljük és figyelemmel hallgassuk Isten szent nevét. Úgyhogy énekelj, táncolj, egyél prasadamot és légy boldog. A házasság nem javasolt. Készen állsz arra, hogy dolgozz, a templomon kívül élj egy lakásban és feleségedet karperecekkel, szárikkal és nemi élettel lásd el? Jobb, ha az éneklés és hallás eme folyamatára fókuszálsz, tanítasz másokat és prasadamot adsz nekik."
Prabhupada az élet minden ösvényén járó emberek figyelmét vonzotta, és a nem bhaktáknak szóló válaszai is hasonlóképp a lényegre tértek. Amikor Mark Phillips, egy ifjú ausztrál férj levelében aggodalma tétovázó segélykiáltásának adott hangot, Prabhupada az univerzális gyógymódot javasolta számára. "Igen, mi örökké szolgai kapcsolatban állunk az Úrral, ezért természetes, hogy amikor elfelejtjük a legfelsőbb úrhoz, Krsnához fűződő szolgai kapcsolatunkat, szenvedünk... Ezért Krsna azt tanácsolja mindenkinek a Bhagavad-gitában, hogy egyszerűen csak hódoljon meg Neki, Ő pedig majd gondoskodik rólunk. Ausztráliában vannak templomaink; keresd ki a Vissza Istenhez magazinból a hozzád legközelebbi templomot. Kérlek, látogasd meg a templomot, és használd ki a tiszta, lelki atmoszférát. Ez azon nyomban kioltja majd szívedből az anyagi szenvedés lángoló tüzét. Mindemellett alázatosan kérlek, hogy énekeld, 'Hare Krsna, Hare Krsna, Krsna Krsna, Hare Hare / Hare Rama, Hare Rama, Rama Rama, Hare Hare'. Ez a mantra elhozza számodra az élet teljes tökéletességét; kérlek, próbáld ki."
Dr. Yogi Raj Dev Swarup a Koppenhágai Egyetemen tanít jógát, és nemrég az Indiai Kormánytól engedélyt kapott, hogy jóga központot nyithasson Új-Delhiben. Levelében kifejezte Prabhupada munkája iránti elismerését, és kérdezte, hogyan segíthetne neki a missziójában.
Prabhupada azt felelte, "Nagyon köszönöm kedves elismerő szavaidat. Mivel egy elismert egyetemen tanítasz, arra kérlek, tanulmányozd néhány könyvemet, különös tekintettel a Bhagavad-gita Úgy, Ahogy Van-t. A Gitában ez áll: 'manah samyamya mac-citto, yukta asita mat parah'. 'Szívében Rajtam meditáljon, s Engem tegyen élete végső céljának.' (BG 6.13-14) A nyugati embereket mind jobban érdeklik a jóga gyakorlatok, ám sajnálatos módon, mivel nem áll rendelkezésükre autorizált forrás, az jogosulatlan tanárok és a kitalált jógagyakorlati módszerek félrevezetik őket. Valójában, az astanga-jóga rendszer, melyet évezredekkel ezelőtt gyakoroltak, nem praktikus erre a korra; ezért az Úr Caitanya Mahaprabhu Isten szent nevének éneklését vezette be, a 'Hare Krsna, Hare Krsna, Krsna Krsna, Hare Hare / Hare Rama, Hare Rama, Rama Rama, Hare Hare' mantrát.
Minden templomunkban ezt csináljuk, és több mint negyven nagy kötetnyi hiteles könyvünk van: Srimad-Bhagavatam, Bhagavad-gita, stb. Az intelligens emberek szerte a világon elfogadják ezt a Mozgalmat, így ha komolyan gondolod a missziónkhoz való csatlakozást, akkor miért ne tanulmányoznád eme könyveket, értenéd meg és tanítanád a filozófiát."
------ O -------
A tennivalók mennyiségétől függetlenül Prabhupada mindig ragaszkodik a napirendjéhez. Délelőtt 11:30-kor jön a masszázs, melyet fürdő, ebéd, majd egy óra pihenő követ. Még soha nem találkoztam olyannal, aki ily keveset aludt volna, mint Srila Prabhupada, összesen mindössze három vagy négy órát, mégsem adta soha semmi jelét a kimerültségnek.
Amikor délután 4 óra körül felébredt, Kisori dasi friss virágfüzért akasztott a nyakába, némi frissen őrölt szantál pépet kent homlokára és halántékára, majd friss gyümölcslevet ajánlott neki. Ekkor leült az asztalához, és fogadta a látogatókat.
Délután 5-kor ajtaja kinyílt és darsanat tartott. Kíváncsi és tisztelettudó emberek állandó áradata töltötte be a szobáját, egyszerre úgy 50-60, kik ültek és figyeltek, vagy épp kérdéseket intéztek hozzá. Olykor-olykor kifejezetten egy bizonyos látogatóval beszélgetett, nem zavartatva magát a másik figyelő ötven által, máskor pedig általános dolgokról beszélt mindenkihez.
Engem az ajtóhoz küldtek, hogy perát, egy Vrndavanai tejes édesség különlegességet osszak. Prabhupada nagyon ragaszkodott hozzá, hogy a látogatók kapjanak valamilyen Krsna-prasadamot, valamely kézzel fogható felajánlást a lelki fejlődésükhöz. Egy filozófiai beszélgetést könnyen elfelejthetnek, ám a prasadam mindig tisztít. A prasadam-osztás továbbá a védikus etikettel is összhangban van, miszerint a vendéget - bárki is legyen - mindig ülőhellyel és frissítővel kell kínálni. Így, mint mindig, Srila Prabhupada tökéletes házigazda volt.
Délután 6:30-kor a templomi kagylókürt és a harangok az esti arati szertartást jelezték. A darshana véget ért, és Srila Prabhupada a bhaktákat és a vendégeket a templomba küldte, hogy énekeljenek, és megnézzék a múrtikat. Kicsit pihenve, az este további részének nagyját filozófia, valamint a gyakorlati menedzsment kérdések megbeszélésével töltötte, tanácsot adva a vezetőknek, olykor pedig csendesen japázva üldögélve.
Egy helyi bhakta, Sri Visvambhara Dayal, ismertebb nevén Bhagatji, este 9-kor érkezett, hogy elkészítse Srila Prabhupada forró tejét, és egy kisebb megbeszélést tartsanak a templomvezetésről, a gurukuláról és más ügyekről.
Srila Prabhupada minden este, közvetlenül lefekvés előtt megiszik egy pohár forró tejet, olykor olyan fogásokkal kiegészítve, mint kachori, paratha vagy pirított chira. Egyértelmű utasításokat adott a szakácsoknak, hogyan készítsék el mindezen preparációkat. A tej pontosan a megfelelő hőmérsékletű legyen - elég forró ahhoz, hogy könnyen emészthető legyen, ám nem annyira, hogy égessen.
Egy korábbi este folyamán megmutatta, hogyan kell a tejet ivásra megfelelő hőmérsékletre melegíteni. Egy másik tálkát kérve, ezüst poharából úgy 15 centi magasságból a tálkába öntötte, majd vissza, mindezt néhányszor megismételve, hogy lehűtse a tejet. Amikor immár megfelelő volt, megitta.
Az esti masszázs több mint fél órán át tartott. Az utóbbi időben az idő egész éjszaka, egészen napfelkeltéig elég hideg volt, így Prabhupada vérkeringése és ízületei nagyobb odafigyelést igényelnek. Jómagam olyan 11 óra körül feküdtem le aludni.
Amint mi, tanítványok lefeküdtünk, Prabhupada olyan 11:30-12:00 körül kelt fel, hogy ellássa a nap legfontosabb feladatát, a Srimad-Bhagavatam fordítását, és transzcendentális magyarázatának írását. Harikesa éber alvó, ezért gyakran felébred, amikor Prabhupada átsétál a szolgák szobáján át a darsana szobába. Miközben Srila Prabhupada elhalad, ő hálózsákjában megfordulva a hódolatát ajánlja.
Asztalánál ülve Prabhupada úgy egy órán át teljes figyelmét a szent névre függesztve japázott. Imádkozott Krsnához, adja meg a képességet, hogy megfelelőképp tudja szolgálni Őt, és oly módon tudja átadni a Srimad-Bhagavatam örök szavait, mely alkalmas arra, hogy az egész világ megértse. Tudatában van annak, hogy az elkövetkező tíz ezer évre az ő munkája fogja megszabni a törvény és a rend alapját.
Japa-malaját félretéve felvette szemüvegét, és felkapcsolta az íróasztalon álló lámpát. A könyvjelzőnél felcsapta a Bhagavatamokat - a zöld Varanasi kiadást az acaryak szanszkrit kommentárjaival, valamint a piros bengálit, Srila Bhaktisiddhanta Sarasvati Thakura kommentárjaival - előrehajolt, és feszülten tanulmányozta őket. A mikrofon a szája közelében volt, bekapcsolta a felvevőt és megkezdte a diktálást: "Srimad-Bhagavatam, hetedik ének, hetedik fejezet, 25. vers, magyarázat folytatása..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése