1975. december 4.
(Sri Vrndavana Dhama)
A ma reggeli sétán Aksayananda Swami elmondta Srila Prabhupadanak, hogy az emberek időnként érdeklődnek egy helyi babajival kapcsolatos véleményéről, aki nagy templomot épít a Vrndavana-Mathura útvonalon. Az épületet szemügyre is vehettük a távolban, a mezőkön túl. Egyelőre csupán befejezetlen építmény, ám a jelentések szerint az alsó szinten számos múrtinak ad majd otthont, a felső szinten pedig a babaji személyes lakrésze lesz. Az illető arról vált ismertté, milyen sok cigarettát szív el nap mint nap, így ráragadt a "Pagal Baba" név. Pagal őrültet jelent. Aksayananda azt mondta, az emberek kérdéseire oly módon válaszol, hogy elmagyarázza, a mi Guru Maharajunk nem helyesli a cigarettázást.
Kivétel nélkül azt szokták mondani, hogy "De Pagal Baba dohányzik."
Aksayananda ekkor azt feleli, "Ó, de ez azért van, mert ő pagal!" Az emberek pedig egyet értenek. Prabhupada is egyet értett. Azt mondta, a négy szabályozó elvünk oly sok csalót leplez majd le.
Mindez élénk vitához vezetett arról, hogy olykor milyen zavaros a nagy személyiségek lábnyomainak követése, és az imitálásuk közti különbség. Aksayananda Maharaja megemlítette, hogy sok ember azért eszik húst, mert mint állítják, az Úr Ramacandra is így tett.
Prabhupada gyorsan visszavágott, "Az Úr Ramacandra megehet téged és az egész univerzumot is! Te képes vagy ezt megtenni?" Mindnyájan nevettünk. Prabhupadatól néhány szó is elég ahhoz, hogy leleplezze a gazembereket.
Amint a kora reggeli napfényben sétáltunk, egyértelműen meghatározta az Úr Rama és a közönséges élőlények közti különbséget. Végső gondolatként pedig rámutatott, hogy az Úr Ramacandra nem ajánlott fel húst egyetlen templomban sem. Így aztán hogyan állíthatja bárki is, hogy mivel az Úr evett húst, ezért ő is ehet? Elmagyarázta, hogy Krsna a Khandava tüzet is megette, mégsem mondja, hogy ajánljunk Neki tüzet. Azt mondja, hogy ajánljunk egy kis gyümölcsöt, virágot, némi vizet.
Prabhupada szakértő módon fedi fel a gátlástalan személyek hibás logikájának buktatóit, akik oly módon próbálják tisztázni kéjvágyukat, hogy félremagyarázzák a sásztrát és mások tetteit, akikkel nem tudnak felérni. Nem a rövid és könnyű utat választja a legyőzésükhöz. Ahelyett, hogy mindössze annyit mondana, az Úr Ramacandra sosem evett húst, inkább elmagyarázza a nehezebben érthető, ám végső soron sokkal relevánsabb szempontot, miszerint milyen hatalmas a különbség az Úr inkarnációi és a közönséges emberek között. Ezért nem szabad Őket imitálni, hanem inkább követni az utasításaikat.
------ O ------
Igen érdekes volt a lecke, melyben Prabhupada a második verssel folytatta Prahlada iskolatársainak adott utasításaiból. Miután elmondta a szanszkritot, Harikesa felolvasta a még nem publikált fordítást. "Az emberi életforma lehetőséget nyújt, hogy hazatérjünk, vissza Istenhez. Ezért minden élőlénynek, különösen az emberi létformában, az Úr Visnu lótuszlábának odaadó szolgálatát kell végeznie. Ez az odaadó szolgálat természetes, mert az Úr Visnu, az Istenség Legfelsőbb Személyisége a legdrágább a lélek számára, Ő a lélek Ura és minden élőlény jóakarója."
Prabhupada elmagyarázta, hogy a védikus irodalom a lelki fejlődés három stádiumát említi: sambandha - megismerni az Úrral való kapcsolatunkat, abhideya - eszerint cselekedni, és prayojana - elérni a végső célt, vagyis kiépíteni a kapcsolatunkat. Sambandha-jnana azt jelenti, hogy elsőként megértjük az Istennel való kapcsolatunkat. Anélkül, hogy ismernénk a Vele való kapcsolatunkat, nem cselekedhetünk még az anyagi szinten sem. Számos idevágó példát is hozott, hogy megmutassa, a kapcsolatra vonatkozó hozzáállás miként motiválja a személyt a tettekre. Hasonlóképpen, ha nem ismerjük az Istennel való kapcsolatunkat, ugyan miért akarnánk szolgálni Őt?
Srila Prabhupada hangsúlyozta továbbá a megfelelő gurukula oktatás szükségességét is. A gurukula építése épp most zajlik itt Vrndavanaban, és Prabhupada nagy reményeket fűz hozzá. Azt mondta, minden gyermeket képezni kéne a bhagavata-dharma alapjait illetően.
"Meg kéne ezt tanítani a gyerekeknek. Különben amikor majd oly sokféle ostoba szolgálattal lesz lefoglalva, igen nehéz lesz elvonni őt ettől a hamis kötelezettségtől, és ismét megalapozni Krsna szolgálatában. Szóval amikor még gyermekek vagyunk, és nem vagyunk beszennyeződve, a bhagavata-dharmában kéne legyünk felnevelve. Ez Prahlada Maharaja témája. Szolgálunk. A madarak is szolgálnak. Vannak kis fiókáik, gyermekeik. Felcsipegetik az ételt, és komolyan megdolgoznak azért, hogy elhozzák a szájukban. És a kis fiókák azt mondogatják, 'Anyám, anyám, nekem add, nekem add', és megeszik az ételt. Ott a szolgálat. Ne higgyétek, hogy bárki is szolgálat nélkül marad. Mindenki szolgál. Az ember is éjjel-nappal keményen dolgozik. Miért? Azért, hogy a szolgálatát adja a családjának, a gyerekeinek és a feleségének. Zajlik a szolgálat, ám ő nem tudja, hova ajánlja a szolgálatát. Ezért Krsna azt mondja, 'Szolgálj Engem. Boldog leszel.' Ez a filozófia a bhagavata-dharma. Nagyon köszönöm."
------ O ------
Amikor Prabhupada visszatért a szobájába, reggeli előtt néhány percre leült, s a világ szerencsétlen állapotáról beszélt. Hansaduta és én ott ültünk előtte. Prabhupada, hátát az ülőhelyén lévő puha párnáknak vetve pihent. Éles kritikával illette a társadalom vezetőit, a politikusokat, a pedagógusokat, amiért félrevezetik az embereket és felettébb pokoli helyzetet teremtenek mindenki számára.
Elmagyarázta, hogy az egész világ mind kaotikusabbá és démonikusabbá válik, mely szenvedést hoz az emberekre. Megfelelő szót keresett a jelenség summázására. "Létrehoztak egy pan... Mi az?"
Nem tudtuk, milyen szóra gondolhat.
"Pandemónium! Keressétek csak ki a szótárból."
Prabhupada szóhasználata kissé fura volt számomra, ám amikor felolvastam a szótárból a szó definícióját, láttam, hogy Prabhupada a tökéletes szót használta üzenete átadására. Ez állt benne, "Pandemónium: pan-daimón; az összes démon lakhelye; mindenféle törvénytelenség, erőszak és csetepaté helye; teljes zavarodottság."
Mindannyian nevettünk, és Hansaduta meg én elismerően néztünk egymásra. Prabhupadanak meglepő angol nyelvismerete volt. Nap mint nap, különleges lényének egyre újabb és újabb aspektusait fedi fel, mi pedig végtelenül hálásak vagyunk, amiért Krsna ilyen csodálatos lelki tanítómestert küldött nekünk.
------ O ------
Ebéd után Srila Prabhupada felment, hogy megszokott napirendje szerint lepihenjen. Ma velem ágyaztatta meg kint, a szobája előtti teraszon az egyszerű, fakeretes ágyat, melyen sűrű cikcakkban széles pamut szíjak tartották a vékony matracot és a lepedőt. Békésen aludt a napsütésben, míg szelíden, védelmezőn magasodtak felette a Krisna-Balarama Mandir kupolái.
Én a tetőn található kis szobában maradtam. Kissé fáradtan leültem annak a szélére, amit pót faágynak gondoltam a szoba egyik sarkában. A Vendégház egyik szivacs matracos ágyaként nem tűnt úgy, mintha Srila Prabhupada valaha is használta volna. A következő dolog, amire emlékszem, hogy Srila Prabhupada ébresztett. Miután felébredt délutáni csendespihenőjéből, az ajtón belépve azt találta, hogy ott alszom az ágyon. Finoman megrázott, én pedig nagy zavarban, bocsánatkérőn ugrottam fel.
Prabhupadat nem zavarta a dolog, de kedvesen megjegyezte, "Nem gond, ha fáradt vagy, pihenhetsz a padlón egy matracon. De azt, ami a lelki tanítómesteré, sosem szabad használni."
Miután leült az asztalánál, megkérdezte, "És, mi a neved?" Az elmúlt néhány nap alatt bizonyára sokszor hallotta már, szóval valószínűleg így próbálta elérni, hogy feloldódjak kissé. Valóban oldotta a zavaromat - azt a benyomást keltette, hogy egy személyesebb szinten szeretne megismerni engem.
"Arry Saury, Srila Prabhupada", mondtam félreérthetetlen ír kiejtéssel.
"Hari Souri", javította ki Prabhupada az ő elegáns bengáli akcentusával. Szívélyes mosollyal kért vizet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése