008 - 1975. november 30.

1975. november 30.

(ISKCON, 19, Todar Mal Lane, Bengali Piac, Új Delhi.)

Miközben Srila Prabhupadat masszíroztam, Hansaduta prabhu jött, hogy csatlakozzon hozzá. Miután egy ideje ott ült, a Srimad-Bhagavatam ötödik énekéből olvasva, kifejezte elismerését Srila Prabhupada felé az újonnan megjelent kötettel kapcsolatban. Prabhupada kicsit beszélgetett vele, a napfényben ücsörgés örömeit magasztalva. Azt mondta, a régi korok rajarsijei mind a kedvező napos időjárás alapján alapították fővárosaikat Indiában. Még tél folyamán is melegek és naposak a nappalok, a nyári esték pedig kellemesek és enyhék.

Hansaduta egy esetleges központ kabuli megnyitásának lehetőségéről kérdezte Srila Prabhupadat. Elmagyarázta, hogy az ottani lakosok érdeklődést tanúsítottak a közösségünkkel kapcsolatban. És nagyszámú fiatal nyugati utazik át ezen a területen, akik közül sokan igen befogadóak a lelki élettel kapcsolatos tanulásra.

Srila Prabhupada kijelentette, az a vágya, hogy a világ minden nagyvárosában legyen központ. Bátorította Hansadutát, hogy menjen, és próbáljon valamit megalapítani.

Gopala Krsna csatlakozott hozzánk a tetőn, hogy véglegesítse a holnapi, Kuruksetrára való utazással kapcsolatos intézkedéseket. Amikor kérdezte, ki csatlakozik az úton Ő Isteni Kegyelméhez, Srila Prabhupada fejének egy felfelé biccentésével azonnal jelzett engem. "Ő mehet."

Gopala Krsna enyhe meglepetést tanúsított, mivel én csupán ideiglenes beugró voltam. "Hari-Sauri, Srila Prabhupada?"

Erre Prabhupada azt felelte, "Nos, szükségem van a masszázsra."

Prabhupada kegyéből így - igen nagy megelégedésemre - szolgájaként való megbízatásom meg lett hosszabbítva, és megkaptam az első lehetőséget, hogy Ő Isteni Kegyelmével utazzam.

------ O ------

Sajnálatos módon ma ismét elszúrtam a fürdőjéhez való forró vizet. Eszembe jutott, hogy a merülőforralót beletegyem a vizes vödörbe, ám ostobán elfelejtettem bekapcsolni. Ez alkalommal Srila Prabhupada bosszús lett és megszidott amiatt, hogy meg kellett várnia, míg a víz felmelegszik. Nem tudtam mit mondani. Csak lógattam a fejem, és rettenetesen éreztem magam. Három napon belül már a második alkalom volt, és nem volt mentségem.

Most már értem, hogy bár Prabhupada nagyon toleráns a tapasztalatlanságból fakadó hibákkal kapcsolatban, ám elvárja, hogy tanuljunk a hibáinkból. A puszta figyelmetlenséget egyáltalán nem tűri el. Azt akarja, hogy tiszta intelligenciával cselekedjünk, a Krsna-tudat egyik tünetének betudva ezt.

------ O ------

Miután megebédelt, Prabhupada kis ideig fesztelenül üldögélt a nappalijában, majd átsétált a szolgák szobáján át a hálószobájába, hogy visszavonuljon a délutáni csendespihenőjére. Hansaduta, Harikesa és én épp a szolgák szobájában ebédeltünk. Amikor bejött, a hódolatunkat ajánlottuk. Jómagam a padlón ültem, s kanállal ettem egy tálból. Ahogy visszaemelkedtem a térdeimre, letettem a kanalat, s kezemet a térdemen pihentettem.

Prabhupada azonnal rám nézett, és mondta, "Ó, eszel, aztán meg...?" Kezét testének különböző pontjaira helyezte, mintha azt illusztrálná, ahogy egy gyermek a koszos kezével összepiszkítja a ruháját.

Ösztönösen azt mondtam volna, "Srila Prabhupada, az én kezem nem piszkos. Kanállal eszem." De aztán átgondoltam, és moderáltam magam. Prabhupada nyilván észrevette ezt. Ráébredtem, Prabhupada egyszerűen jobban értette, mit jelent a tisztaság. Nevetett. Ahogy elsétált mellettünk a hálószobájába, megrázta a fejét, és azt mondta, "Mindannyian felnevelt mlecchák vagytok."

Aztán este ismét... Anélkül, hogy először megmostam volna a kezeimet, felvettem egy vizes kancsót, miután megfogtam Srila Prabhupada tányérját. Azonnal észrevette, és kijavított. Nevetett, és azt mondta, ne zavartassam magam. Mint mondta, a guru feladata, hogy hibát találjon a tanítványban, és kijavítsa őket. Prabhupada feddésében részesülni egyszerre volt kínos és örömteli. Az ő tisztasággal kapcsolatos sztenderdje annyival magasabb a miénknél. Éles megfigyelőképessége és objektív kritikája által a legmagasabb szintekre képez minket. Olyanná formál, hogy alkalmasak legyünk Krsna szolgálatára. Nagyon szerencsésnek érzem magam, amiért Prabhupada ilyen türelmesen képez engem. Bár olykor mleccháknak hív minket, általánosságában véve nagyon büszke a nyugati tanítványaira. Folyamatosan rámutat a vendégei előtt, mennyire megváltoztunk.

Ezen esetek által ráébredtem, hogy ha a tanítványai tanításáról van szó, Srila Prabhupada végtelen türelemmel rendelkezik. Bár az elmúlt tíz év során bizonyára több százszor kiadta már ezeket az utasításokat, még mindig türelmesen tanítja ugyanazokat a dolgokat, újra meg újra, bármelyik új tanítványának, aki alázatos szolgáló hangulatban van, és mohón vágyik a tanulásra.

------ O ------

Srila Prabhupada ütemterve végre le lett fixálva. Eszerint december 1-én utazik Kuruksetrára, majd másnap Vrndavanaba. Gopala Krsna ma tájékoztatott, hogy amint Srila Prabhupada Vrndavanaba ér, azon nyomban Kalkuttába kell utaznom, hogy ott segédkezzek a menedzsmentben. Továbbá Harikesa is világosan a tudomásomra hozta, hogy már intézkedett, hogy Vrndávanaban valaki más folytatja a masszírozást.

Így rövid, átmeneti ittlétem szomorúan a végéhez közeledik. Mégis, túláradó hálát érzek, hogy az elmúlt néhány nap során lehetőségem nyílt Ő Isteni Kegyelme személyes szolgálatára. Olyasmi ez, amire soha nem számítottam, sem nem érdemeltem ki; valóban Srila Prabhupada és Krsna indokolatlan kegye.

Eredeti: https://old.prabhupadavani.org/main/Hari_Sauri_diary/PDF/HSD008.pdf