118 - Kṛṣṇa és Arjuna a szekéren; Mindenünkkel meg kell hódolnunk!

Śrīla Prabhupāda Uvāca 118

Kṛṣṇa és Arjuna a szekéren; Mindenünkkel meg kell hódolnunk!

1975. február 25.

ISKCON Miami

Śrīla Prabhupāda a Mexico Cityben, és a venezuelai Caracasban eltöltött két csodálatos hét után érkezett meg Miamiba. Egy a templom közelében található villában szállt meg. A ház amúgy egy család lakhelye volt. A falakat a Śrīla Prabhupāda könyveiben található képekből készült poszterek díszítették. Amikor Śrīla Prabhupāda és én bementünk a házba, mindjárt megakadt a szeme egy bizonyos poszteren. Kṛṣṇa a szekéren ült, és Arjuna mögötte állt, bal kezével a fejét támasztva. Olybá tűnt, Arjunát igen nagy aggodalom gyötri. (Bhagavad Gītā, úgy, ahogy van, 5. kép)

Śrīla Prabhupāda nevetni kezdett.

- Igen, ez a kép - mondta. - Nagyon szeretem ezt a képet. Ez a kép igen tanulságos.

Nem tudván a kép és saját életem közti párhuzamról, naivan érdeklődtem:

- Mi az, Śrīla Prabhupāda?

Tökéletesen ismert engem, s így felelt:

- Nos, Kṛṣṇa azt mondja Arjunának, 'Mindent fel kell adnod.' Azt mondja Arjunának, 'Mondj le a családodról. Meg kell ölnöd őket. Meg kell ölnöd a családtagjaidat.' Hát ez a lényeg. Készen kell állnunk arra, hogy bármiről lemondjunk Kṛṣṇáért, és azt tegyük, amire Kṛṣṇa vágyik. Fel kell készülnöd arra, hogy elhagyd a feleséged, a gyerekeid, mindent. Arra is készen kell állnunk, hogy megöljük a rokonainkat, ha Kṛṣṇa úgy kívánja, nem is beszélve arról, hogy le kell tudnunk róluk mondani. Ha Kṛṣṇa úgy akarja, megölöd a rokonaidat. Ilyen egy bhakta. Egy bhakta készen áll arra, hogy ha kell, akár meg is ölje a rokonait Kṛṣṇa kedvéért. Ezen a ponton Arjuna már készen áll. El kell fogadnia. És akkor minden rendben van. Bhaktaként készen kell állnunk arra, hogy lemondjunk minden családi kapcsolatról.

Ezen a ponton mélyen megrendített saját belső háborgásom, mivel friss házasnak tartottam magam, egy csodálatos fiúgyermekkel. Épp csak belekóstoltam a családos életbe, s egyértelműen nem álltam készen arra, hogy lemondjak róluk, még kevésbé, hogy megöljem őket. Az ilyen fokú meghódolás túlontúl szélsőségesnek tűnt a szememben. Így hát megadtam magam a ténynek, hogy ezt én még képtelen vagyok megérteni. Saját tudatlanságom terhe alatt a földet bámultam, és csendesen így feleltem:

- Igen, Śrīla Prabhupāda.

Miután elmagyarázta a képet, Śrīla Prabhupāda folytatta útját befelé a villába. Elkezdtem kipakolni a bőröndjét, miközben továbbra is értékes utasításán töprengtem. Vágyakoztam a családos kötödés kényelme után. Kínzott a tudat, hogy magára hagytam újszülött fiamat és ifjú feleségemet.

Ő Isteni Kegyelme tökéletesen objektíven magyarázta el Arjuna dilemmáját. Śrīla Prabhupāda nagyon ügyes volt. Nem mondta, hogy hagyjam el a családomat. Gyengéden győzködött, hogy magam jussak erre a következtetésre. Hangjában nem volt jele annak, hogy ez az én kellemetlen helyzetemről szól, mégis nyilvánvaló volt számomra, hogy erről van szó. Ragaszkodtam a családomhoz, és eltökéltem, hogy velük maradok. Śrīla Prabhupāda filozofikusan készített fel arra a fontos döntésre, melyet meg kellett hoznom a közeljövőben.

Betoboroztak Śrīla Prabhupāda seregébe. Az Uncle Sam (Sam bácsi) feliratú tábla helyett, Prabhupāda mutatott rám, mondván, "Kṛṣṇa téged akar!" Háborúban álltunk mayaval. Śrīla Prabhupāda - parancsnokunk és vezetőnk - felszólított minket, hogy végrehajtsuk a sürgősségi intézkedéseket. Mint önkéntes harcosoktól, ez igen nagy személyes áldozatokat követelt. Választhattunk, hogy a tűzvonalban végzünk prédikáló munkát, vagy inkább a háttérben zajló, támogató munkákban veszünk részt. Esetemben ez Śrīla Prabhupāda személyes szolgálatát jelentette, sokan mások számára pedig a szankirtan hosszú óráit.

Némiképp belefáradva a mayaval való csatározásba, ráébredtem, hogy ez a harc sosem fog véget érni. Így vagy úgy, de rá kellett jönnöm, egy lépés a Kṛṣṇának való meghódolás felé nem elég. A csodaszer, hogy az azonnali, teljes Kṛṣṇa-tudat által minden feszültség enyhülni fog, többé már nem tűnt lehetségesnek számomra. Képes voltam rá, hogy meghozzam azt a csodálatos döntést, hogy Śrīla Prabhupāda lótuszlábainál veszek menedéket, ám ez nem jelentette azt, hogy elmém hagyta volna, hogy intelligenciám rabja legyen. Intelligenciám naponta csatározott lázongó elmémmel. Korábban ez a harc okozta, hogy testem alulmaradt a betegségekkel szemben.

Megnyugtatott a tudat, hogy családomról gondoskodnak a Hawaii Templomban. Nem arról volt szó, hogy elhagytam volna őket. Egyszerűen csak egy utazásra, egy kimagasló szolgálatra hívtak. Hawaiiról való távozásunk után két hétig kizárólag Śrīla Prabhupādával voltam. Abban a kényelmes tudatban voltam, hogy amikor Ő Isteni Kegyelme elhagyja az Egyesült Államokat, ismét visszatérek szerető családom ölelő karjaiba. Hisz az egyezség, amit Paramahāmsa Swamival, Prabhupāda titkárával kötöttünk, arról szólt, hogy indiai körútja során Nanda Kumar lesz Śrīla Prabhupāda szolgája. Nagyon ragaszkodtam ehhez a megegyezéshez.

Csakhogy olybá tűnt, Śrīla Prabhupāda, egészen más szinteken adott utasításaival, további transzcendentális szerető szolgálatra készített fel engem. Megadta a lehetőséget, hogy meghódoljak Kṛṣṇának, és személyes szolgájaként vele maradjak. Úgy tűnt, azt mondja nekem, fel kell hagynom a családom iránti ragaszkodásommal, és folytatni a neki végzett szolgálatomat. Míg Miamiban tartózkodott, nem beszélt erről, s aggodalmaim miatt, én is gondosan kerültem ezt a témát.

Mindig 100%-os Kṛṣṇa-tudatban lenni - Śrīla Prabhupāda tovább tanított minket arról, hogyan hódoljunk meg Kṛṣṇának és üzenjünk hadat mayanak. Én azonban nem voltam Kṛṣṇa-tudatos. Volt ugyan valami futólagos képem erről, de nem láttam át teljes valójában. Számomra nehéz volt, hogy mindig fűtsön a Kṛṣṇa-tudat tüze. Nehéz volt az első sorban lenni. Fáradt voltam, és szükségem volt egy kis pihenésre, némi érzékkielégítésre. Kellett egy kis gyorsjavítás. Kellett valami a fájdalomra, ami érzékeim megtagadásából fakadt. Tombolt a független élvezetekhez való ragaszkodásom. Bár nagyra értékeltem, hogy Śrīla Prabhupādával lehetek, érzékeim folyamatosan háborogtak. Mindig azt kutattam, mi módon békíthetném meg őket. Nem számított, merre járunk épp, én mindig türelmetlenül vártam, hogy induljunk a következő templomba. S mivel képtelen voltam nyugton maradni, folyton azt ígérgettem magamnak, hogy közel már az elégedettség. S mindig készen álltam, hogy továbbinduljunk.

Így vagy úgy, ingatag természetem ellenére, Śrīla Prabhupāda elégedettnek tűnt a szolgálatommal. Ez fontos tény. Śrīla Prabhupāda bármivel elégedett volt, amit Kṛṣṇa nyújtott számára. Szerencsére ő nem mondott le rólam. Oly sok hibám ellenére sosem kérte, hogy hagyjak fel a személyes szolgálatával, s csináljak inkább valami mást. Zavart elmém ellenére is megengedte, hogy lótuszlábainál maradjak, és bensőséges szolgálatot ajánljak. Vigaszt találtam Ő Isteni Kegyelme puha lótuszlábainak masszírozásában, és megnyugodtam tőle.

Szerető mesterem, te olyan együtt érző vagy. Mindig a létező legédesebb módon bátorítottál, hogy a te gondoskodó kezeid alatt maradjak, s végezzem odaadó szolgálatomat. Olyan szerencsétlen voltam, hogy képtelen voltam meghódolni vágyaidnak. Nem telik el nap anélkül, hogy ne siránkoznék ostoba viselkedésem miatt. Imádkozom, hogy egy nap ismét lehetőséget kaphassak majd lótuszlábaid masszírozására, s ha ez megtörténik, remélem, emlékszem majd, milyen könnyedén adtam fel ezt a kívánatos szolgálatot, s ennek tudatában soha többé nem eresztem el azokat a puha, aranyló lótuszlábakat.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/118