115 - Kṛṣṇa megmentett; Prabhupāda azt mondta, meghaltam volna

Śrīla Prabhupāda Uvāca 115

Kṛṣṇa megmentett; Prabhupāda azt mondta, meghaltam volna

1975. február 5.

ISKCON Honolulu

Úgy érzem, mintha engem mindig az "illúzió buborékja" venne körül. A buborék mindig olyan mértékben van jelen, amennyire nem vagyok Kṛṣṇa-tudatos. Śrīla Prabhupāda szolgájaként azonban óvott a "védelem buborékja". Ez egy olyan csodálatos előny volt, ami automatikusan együtt járt a tiszta bhakta közelségével. Śrīla Prabhupāda szolgájaként jó ellátást kaptam. Nem kellett aggódnom az étkezések miatt, vagy avégett, hogy hol hajtom álomra a fejem. Az útlevelem, a vízumom és a repülőjegyeim mind mintha maguktól nyilvánultak volna meg. Ötször utaztam körbe a világot, de soha nem aggódtam repülőgépes baleset miatt. Végső soron az Univerzum Urának legtisztább bhaktája mellett ültem.

Irigylésre méltó helyzet volt, mégis, sajnálatos módon önként váltam meg tőle. Immár Hawaiin éltem, egyike a templomon kívül élő grhasthaknak, azon küzdve, hogy "feltüzelt" bhakta legyek. Śrīla Prabhupāda megértő volt. Tudtam, mivel Vrindavanban Śrīla Prabhupāda egyszer beszélt a grhasta ashramról, s azt mondta, "Ez nagy dilemma. Nem tudjuk megfizetni, hogy a templomban lakjanak, de kint sem tudnak dolgozni."

Egyik nap, amikor pár bhakta baráttal a zöldségesnél vásároltunk, eme "védelem buborék" elvesztése miatt nagy árat kellett fizetnem. Autóbalesetet szenvedtünk. Hamsavatar és két istentestvér hölgy, egyikük kisgyermekkel, vezettek hazafelé az üzletből. Én ültem az anyósülésen, amikor egy kocsi áthajtott a piroson és becsapódott a mi kocsink vezető ülésének ajtajába. Négy autó ment egymásnak, s a másik három kocsi mindegyikében mindenki kirepült a szélvédőn. Az én ajtóm lerepült és Hamsavatar és én is kizuhantunk a kocsiból. A farokcsontomra érkeztem. A két mataji és a gyermek a kocsiban maradt, ami tovább pörgött, és majdnem átment rajtam. Bevittek egy közeli kórház sürgősségi osztályára. A hátsóm igen nagy fájdalmak forrása volt a rákövetkező hónapokban.

Mivel azt az éjszakát a kórházban töltöttem, aznap este nem tudtam megmasszírozni Śrīla Prabhupādat. Másnap Paramahāmsa Mahārāja talált rám, és azt mondta:

- Śrīla Prabhupāda tudni akarta, hol voltál tegnap éjjel.

Elmondtam neki szomorú történetemet. Visszament Śrīla Prabhupādahoz és elmagyarázta neki a helyzetemet. Az én együtt érző lelki tanítómesterem így szólt:

- Ó! Hívd ide őt.

Nagy fájdalmak közepette elvergődtem Śrīla Prabhupāda szobájába, és lassan a hódolatomat ajánlottam. Megfeszült arccal ültem fel ragyogó mesterem előtt.

- Mi történt? - kérdezte gyengéden. - Hallottam, autóbaleseted volt.

Elmeséltem neki a baleset részleteit, ő pedig figyelmesen hallgatott.

- Accha! - mondta. - Kṛṣṇa kegye nélkül most halott lennél.

- Igen, nagyon ijesztő volt - feleltem erőltetett mosollyal.

A következő néhány nap során abban a jószerencsében volt részem, hogy számos alkalommal Śrīla Prabhupāda szobájában lehettem. Minden alkalommal, amikor más bhaktákkal voltam ott, Śrīla Prabhupāda rám terelte a beszélgetést. Felettébb drámai hangon így szólt:

- Śrutakīrti nagyon komoly autóbalesetet szenvedett. Kṛṣṇa kegye nélkül akár meg is halhatott volna.

Amikor már vagy harmadszor hallgattam végig, végre átjutott a lényeg azon a kemény koponyámon. Ha nem lett volna Śrīla Prabhupāda és Kṛṣṇa kegye, meghaltam volna. Fiatal és gondatlan voltam, a halál lehetősége pedig a legkevésbé sem foglalkoztatott. Hisz ha foglalkoztatott volna, sosem hagytam volna el Gurudevám lótuszlábait. Végre felismertem és megértettem, hogy Śrīla Prabhupāda az abszolút igazságot mondja el. A legcsodálatosabb tapasztalat volt, ahogy az én könyörületes Gurum újra megerősítette, hogyan mentett meg Kṛṣṇa. Imádkozom, hogy növekedjék az Ő Isteni Kegyelme minden egyes szavába és tettébe vetett hitem és megértésem.

Śrīla Prabhupāda eme Hawaiin tett látogatása során a Śrīmad-Bhāgavatam ötödik énekét fordította. Így mondta el benne az autóbalesetem történetét:

SB 5:14:1

MAGYARÁZAT

"Amikor az élőlény a létért folytatott küzdelme során eltéved az anyagi világ erdejében, az első dolog, amit tennie kell, hogy felkeres egy hiteles gurut, aki mindig az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Viṣṇu lótuszlábát szolgálja. Ha egy kicsit is vágyik arra, hogy megszabaduljon a létért folytatott küzdelemtől, végül találnia kell egy hiteles lelki tanítómestert, és lótuszlábánál el kell fogadnia utasításait. Ha így tesz, kikerülhet a küzdelemből.

Mivel az anyagi világot a vers egy erdőhöz hasonlítja, felmerülhet az az érv, hogy a Kali-yugában a modern civilizáció színhelyei leginkább a nagyvárosok. Egy nagy város azonban éppen olyan, mint egy nagy erdő. A városi élet igazság szerint több veszélyt rejt, mint az erdei élet. Ha valaki egy ismeretlen városba téved, ahol nem várja barát, és nincs szállása, nehezebb megélnie, mint egy erdőben. Földünkön számtalan nagyváros van, és bárhová néz az ember, azt látja, hogy mindenütt napi huszonnégy órában folyik a létért vívott harc. Az emberek hetven-nyolcvan mérföldes óránkénti sebességgel száguldoznak autóikon, örökké jönnek és mennek — ezek a létért folytatott hatalmas küzdelem díszletei. Kora hajnalban kell kelniük, aztán gyilkos iramban kell vezetniük az autóikat. Bármikor baleset érheti őket, és örökké nagyon kell vigyázniuk. Az élőlény az autójában ülve örökké aggódik, és küszködése a legkevésbé sem jár szerencsével." Copyright BBT 1975

Drága Śrīla Prabhupādam, gyorsan elszálltak az évek. Sok veszélyes helyzettel találtam szembe magam utam során. Mégis azon siránkozom, hogy nem sikerült teljesen felfognom: "Kṛṣṇa kegye nélkül meghaltam volna." Kérlek, add meg az intelligenciát, hogy megértsem, milyen sürgős meghódolnom neked. Amikor eljön a halál pillanata, azt akarom, hogy elmém a te lótuszlábadra rögzüljön. Nem akarok az anyagi energia hullámain hánykolódni. Túlontúl fájdalmas.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/115