1975. novemberének végén, miután Dél- és Kelet-Afrikai valamint Mauriciuszi körútja végére ért, Srila Prabhupada visszatért Delhibe. Bombayen keresztül érkezett, egyetlen személyes szolga, Harikesa dasa, valamint Ambarisa dasa, Henry Ford, a Ford Motorvállalat alapítójának dédunokája társaságában. Csatlakozott hozzá Hamsaduta dasa, az Észak-Európai GBC tag is, aki Németországból repült ide, hogy decemberben személyes titkára legyen.
Prabhupada úgy tervezte, 1-2 napot a Bengali Market ISKCON központban tölt, s eközben megszervezhetik a Kuruksetrára való utazását, majd pedig hogy némi időt Vrndavanai templomunkban töltsön.
------ O ------
Elhelyezkedését tekintve az Új-Delhii ISKCON központ igen szerencsés volt. A Bengali Market egy kis kereskedelmi terület, éppen délkeletre a Connaught Circustól, Új-Delhi szívében. A könnyen bejárható közelségében állt néhány igen rangos hely, mely India legfőbb városában található. A közelben a Mandi House körforgalommal, a környék közlekedése legnagyobb részének elosztójával, mely a hét fontos főútvonalat kötötte össze.
Számos rangos épület volt található ezen a területen. Itt volt a Nemzeti Szociális Tudományok Kutatóközpontja, a Nemzeti Természetrajzi Múzeum, a Nepáli Nagykövetség, a Japán Kulturális és Információs központ, a Szovjet Kulturális Ház, számos bhavan vagy közösségi csarnok és kala-kendra avagy auditórium, melyek különféle kulturális programok befogadására szolgáltak. Széles, fasorral szegélyezett utak futottak itt, s a félreeső kertekben hatalmas házak húzódtak. A leggazdagabbak otthonai mindössze néhány percre voltak innen.
Kicsit távolabb a Curzon Street [most Kasturba Gandhi Marg] húzódott. A híres India Kapu felé nyújtózott, ahol virágok és buja parkok alkottak vad, zöld területet. Nem sok bizonyíték utalt a Nyugaton oly elterjedt, nyomorsújtotta Indiára. Ez volt a főváros látványossága.
Az ISKCON Új-Delhi által bérelt épület azonban nem illeszkedett a környezetébe. A Todar Mal Lane 19-ben volt található, egy rövidebb, kevésbé forgalmas lakóutcában, melyet egyik végén a vasúti sín kereszteződése zárt le. A 19-es egy kissé düledező épület volt, az amúgy gondosan elrendezett, lépcsőzetes városias utcácska napszámosa. Mondjuk ki, nem volt valami bizalomgerjesztő hely, mintha az építők utólagos ötlete lett volna, hogy kitöltsék az űrt, amit nem akartak csak úgy otthagyni. Az előkertnek nevezett kicsi, sivár porkupacban néhány növény harcolt hősiesen az életéért. Ha a "templom" szó valami igen grandiózust takar, akkor nem valami alkalmas az efféle elnevezés erre az aprócska házra. Bármely bhakta számára, aki a Krisna-Tudat Nemzetközi Szervezetének otthonát India fővárosában látogatta meg, ez a hely csalódást tartogatott.
Mindazonáltal ugyanolyan szent hangulat övezte, mint a világ bármely ISKCON központját. A csekély számú bhakta keményen dolgozott, fontos embereket látogattak és prédikáltak nekik, örökös tagokat kerestek, és biztos alapot teremtettek a Közösség jövőbeli növekedéséhez. Kizárólag odaadó szolgálat folyt, és Sri Sri Radha Partha-sarati, a múrtik voltak a legfontosabb lakók. E tekintetben tipikus ISKCON templom volt, ezért a lelki élet mennyországának számított egy olyan városban, mely rohamosan távolodott tradicionális lelki gyökereitől.
A templomunkkal szemben, az út végén a sarkon volt található Nathu Édességboltja és Vendéglője - fehér köves, némiképp düledező, kissé piszkos is, ám igen szolgálatkész. Ezzel szemben állt a Bengáli Édességbolt, mely rasagullát, gulabjamunt és minden elképzelhető egyéb tradicionális édességet árult. Úgy 45 méterrel odébb (50 yard) kis körforgalomban egyszerű boltocskák és árusok színes kavalkádja söprögette területének határait. Ez összekapcsolódott a Tansen Marggal, mely pedig rövid úton a Mandi Házba vezetett.
Srila Prabhupada nem igazán a mi templomunkban lakott. Kellő kényelem híján ő, Harikesa és Hamsaduta kivettek egy kis, négy szobás második emeleti apartmant a 9-es szám alatt.
------ O ------
November 25-én egy napra Vrndavanaból Delhibe kellett jönnöm, némely váratlan személyes ügy miatt. A Krisna-Balaram templom és a vendégház komplexum lakója voltam augusztus óta, templom kommanderként szolgálva. Másokkal együtt félúton jártunk már a főbb templomtakarítással, hogy felkészüljünk Srila Prabhupada látogatására. Ám a helyi GBC, Gopala Krsna dasa nyomására Delhiben maradtam, hogy segítsek kitakarítani Srila Prabhupada lakrészét, és őrizzem az ajtaját arra a néhány napra, míg ott tartózkodik.
Az ISKCON Delhinek emberhiánya volt. Csupán egy maroknyi bhakta volt: a templom prezident, Tejiyas dasa és a felesége, Madira, mindketten amerikaiak; Omkara dasa, a francia pujari és a felesége Nirmala, valamint fiatal lányuk és fiuk; egy angol brahmacari, Tribuvanatha dasa; és egy indiai bhakta. Gopala Krsna ezért elhatározta, hogy további segítségre van szükség. Bár alig vártam, hogy visszatérhessek segíteni a Srila Prabhupada vrndavanai érkezésére való előkészületekben, több mint boldog voltam, hogy megragadhattam a hirtelen jött, váratlan lehetőséget, valamely szolgálatot ajánlani Ő Isteni Kegyelmének.
------ O ------
Délután 4 óra. Mohón jelentkeztem be Srila Prabhupada apartmanjában a délutáni darshanara. Ott ültem az ajtóban és figyelmesen hallgattam, amint Prabhupada a vendéglátó szerepét játszotta egy egy kis csapat bhakta és vendég számára. Annak köszönhetően, hogy oly kevesen voltak jelen, ez ritka alkalom volt számomra, hogy Srila Prabhupada társaságát egy sokkal bensőségesebb formában kapjan meg, mint a nagyobb ISKCON központokban való látogatásai során. A nagyszoba egy kicsi, alacsony asztalkája mögött ülve Srila Prabhupada este 7 óra magasságáig - igen élénken - különféle témákról beszélt. A távozó vendégeknek a Bengáli Édességboltból származó, frissen készült édességeket nyújtottam át.
Másnap reggel, november 26-án én takarítottam ki Prabhupada apartmanját, miközben ő a szokásos sétájára ment. Ezt követően a reggel folyamán - Gopala Krsna kérésének megfelelően - kötelességtudóan az ajtó előtt ültem, a lépcsőházban őrködve.
Eközben Srila Prabhupada és Harikesa arról beszélgettek, hogyan lehetne megszervezni Prabhupada rendszeres masszázsait. Úgy alakult, hogy senki nem volt elérhető, bár Srila Prabhuada afrikai útját követően legalább négy volt szolgája tartózkodott épp Indiában. Amikor visszatért Indiába, Bombayben szannyászt adott Navayogendrának és Nanda Kumaranak, és elküldte őket Brahmananda Swamival, hogy segítsenek kijavítani néhány komolyabb gondot Kelet-Afrikában. A másik kettő, Upendra és Nitai dasa szintén nem volt elérhető: Upendra, bár Delhiben volt, épp úton volt tengerentúlra, Nitainak pedig meg kellet újítania a vízumját Bombayben.
Minderről én semmit nem tudtam. Én csak örültem, hogy Delhiben lehetek, egyszerre Srila Prabhupadaval. Nem tudhattam, mit tartogat számomra az Isteni Gondviselés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése