2016. május 6., péntek

002 - Előszó

Előszó

1965-ben egy öregember Indiából az Egyesült államokba jött, hogy beteljesítse lelki tanítómesterének tett ígéretét, a Krisna-tudat prédikálását a nyugati világban. Szinte hihetetlen, de pusztán néhány rövid év leforgása alatt ő és követői egy világméretű vallásos mozgalmat alapítottak, közel 5000 avatott tanítvánnyal és több tízezer követővel és támogatóval. Mindezeken túl sokmillió könyv és egyéb spirituális irodalom lett kiosztva a Föld minden sarkában. A sikerrel azonban viták is jártak, mivel egy jólszervezett szektaellenes mozgalom a Hare Krisna befolyásának korlátozását tűzte ki célul. Az agymosás vádja ürüggyel szolgált a média és az átlagemberek számára, hogy gátat szabjanak az olyan "fenyegető szekták" növekedésének, mint a Hare Krisna. Így, különösebb megfontolások nélkül elfogadva az "elmekontrollról" szóló hamis vádakat, sokan sosem értették meg az olyan vallási csoportok szociális és kultúrális jelentőségét, mint például a Krisna-tudatú Hívők Nemzetközi Szervezete (ISKCON), ismertebb nevén a Hare Krisna. Mindezeken túl a legtöbb ember nem értette meg az ISKCON vonzerejét, lelki tradíciójának gazdagságát és hitelességét, az "egyszerű élet, magasszintű gondolkodás" életmódját, és ami talán a legfontosabb, alapítójának, A.C. Bhaktivedanta Swami Sríla Prabhupadanak karizmáját és lelki potenciáját sem.

Immár majdnem tizenöt év telt el Sríla Prabhupada 1977 novemberi eltávozása óta. Annak ellenére, hogy oly sok minden történt ezidő alatt Prabhupada tanítványaival és mozgalmával, emléke, és általa nyújtott inspiráció örökké fennmarad. Legtöbben természetesen nyomban arra az örökségre gondolnak, melyet Prabhupada fordításai és a védikus irodalomhoz fűzött magyarázatai jelentenek, vagy a bhakta közösségekre, melyek jelen vannak szerte a világban. Ám van örökségének egy másik része is, mely az egyénekben él, és tanítványai közös emlékeiben. Hari-sauri Transzcendentális naplójának eme első kötetében az olvasó megértheti azt az embert, aki világszerte oly sok ember szívét és elméjét érintette meg.

Egyesek talán a jószerencsére fogják mindezt, mások Krisna elrendezésére, de akárhogy is, Hari-sauri abban az irigylésre méltó helyzetben volt, hogy Prabhupada személyes szolgálatát végezhette több, mint tizenhat hónapon át, 1975 novemberétől egészen 1977 márciusáig. Hari-sauri naplója által személyes, részletes megértést kaphatunk Prabhupadaról, mint emberről, s mint lelki vezetőről egyaránt. Hari-sauri ablakot nyit számunkra Prabhupada tetteire, gondolataira és aggodalmaira. Ebben a kötetben 1975 novemberétől 1976 áprilisáig együtt járhatjuk Indiát Prabhupaddal, s végül a vele való személyes kapcsolat érzésével csukhatjuk be a könyvet, nagyrabecsülve a Krisna és oly sok tanítványa iránti szeretetét. Tanúi lehetünk Prabhupada bánatának, látva fiatal tanítványai számos személyes és lelki jellegű problémáját; véget nem érő örömének és boldogságának, amit az 1975-ös és 1976-os robbanásszerű könyvosztási sikerek okoztak; és megérthetjük tévelygő tanítványai - beleértve a szerzőt is - szidásainak okát.

Mindezeken túl még többet tudhatunk meg erről a figyelemre méltó emberről és arról az adottságáról, ahogy képes volt inspirálni követőit. Csatlakozhatunk Prabhupadahoz és tanítványaihoz a reggeli sétákon. Ezen alkalmak során bepillantást nyerhetünk Prabhupada intellektuális és spirituális oldalába. Tanítványaival vitázik, gyakran párbajra kelve az evolúcióelmélet és azok a "gazember tudósok" logikájával és elméleteivel. Láthatjuk Prabhupada viták terén való jártasságát, valamint Krisna eme szolgálata terén tanúsított - az ellenállás mértékétől független - elkötelezettségét. Az is nyilvánvaló, hogy az efféle, tanítványaival történő viták, segítettek nekik, hogy fejlesszék önnön filozófiai megértésüket és prédikáló képességeiket.

Nem lehet túlbecsülni ennek, és az ezt követő köteteknek az értékét. Prabhupada tanítványai számára az itt fellelhető értékek a szikra, mely fényt derít ama vég nélküli történetekre és érzésekre, melyek tovább mélyítik kapcsolatukat lelki tanítómesterükkel. Azon bhakták számára pedig, akiknek nem volt személyes kapcsolatuk, társulásuk Sríla Prabhupadaval, ez a könyv különösképpen fontos célt szolgál: alapját képezi Prabhupada egy sokkal bensőségesebb módon való megismerésének. Lehetővé teszi az új és leendő tanítványok számára, hogy kapcsolódjanak Prabhupada, valamint Caitanya Mahaprabhu missziójának tisztaságához és inspirációjához. Azáltal, hogy láthatjuk Prabhupada példáját a guruja iránti teljes meghódolásról, azt is megtanulhatjuk, hogyan kell megközelíteni és szolgálni egy lelki tanítómestert. Egy átlagos olvasó számára - akinek nincs közvetlen kapcsolata Prabhupada mozgalmával - szintén inspiráció forrása lehet ez a könyv. Csak csoda lehet az, hogy egyetlen ember szerte az egész világon oly sok mindenkit tud arra buzdítani, hogy Isten-tudatosak legyenek. Itt megtudhatjuk, mindez hogyan és miért történt.

Valláskutatók és diákjaik számára az itt bemutatott anyag meglehetősen fontos történelmi feljegyzést jelent. Bárki, aki kifejezetten Prabhupada mozgalmát akarja megérteni, vagy akár általában véve a vallásos mozgalmak fejlesztését végző karizmatikus vezetés központi jellegét, az át fogja tanulmányozni ezt a könyvet. A napló formátum, mint a Prabhupada életének rögzítésére és bemutatására használt eszköz, segít abban, hogy a bemutatott anyag részletgazdag és pontos tükre legyen a lezajlott eseményeknek. Hari-sauri ahelyett, hogy részrehajló vagy eméleti érdekeket szolgáló történeti rekonstrukciókban merülne el, tiszta és lényegretörő módon mutatja be az olvasó számára az eseményeket. Mint ilyen, nagy érdeklődésre tarthat számot a vallástörténészek, és -szociológusok számára is, akik Prabhupada és a szélesebb értelemben vett Hare Krisna mozgalom szociális és kulturális jelentőségének megértését tűzték ki célul.

1976-ban abban a szerencsében volt részem, hogy utolsó ottani tartózkodása során találkozhattam Sríla Prabhupaddal az ISKCON Los Angelesi közösségében. Akkoriban kezdtem kutatásomat, és csupán halvány fogalmam volt Prabhupada emberként és lelki vezetőként való jelentőségéről. Az évek során mind nyilvánvalóbbá vált számomra, hogy Prabhupada volt, és még most is ő a Hare Krisna mozgalom élete. Bár fizikailag már nincs jelen, példája és tanításai továbbra is inspirálják azokat, akiket megérintette ő és a mozgalma. Hare Krisna.

Professor E. Burke Rochford, Jr.
Middlebury College, Vermont.
A Hare Krisna Amerikában szerzője (Rutgers University Press)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése