1975. november 27.
(ISKCON, 19, Todar Mal Lane, Bengali Piac, Új Delhi.)
Prabhupada hálószobája, mely hasonló méretű volt, mint az övék, ebből nyílt. Nem tartott sokáig kicserélni az ágyneműt a kis, egyszermélyes ágyon, és felmosni a hálóból nyíló aprócska, szűkös fürdőt. A szolgák szobáján keresztül visszatérve, s egy szűkös átjárón áthaladva jutottam el az igen kicsi konyhába. Kipucoltam a csiszolatlan kőpultokat és a fehér kerámia csempés falat, majd felsöpörtem a keskeny hátsó verandát, ahol Harikesa - a jelek szerint - a főzés oroszlánrészét végezte, egy hordozható tűzhelyen. Végül felmostam a padlót, mely mindenütt a szokásos sárga mozaik kő és márványzuzalék volt, melyet többnyire semmi nem takart, leszámítva a nappaliban található vékony pamutszőnyeget, avagy dhurit. Sikerült végeznem, mielőtt Ő Isteni Kegyelme visszatért a napi sétájáról.
------ O ------
Délelőtt 11 órakor bejelentkeztem az első napi masszázs szolgálatomra. Épp akkor mentem be, amikor Srila Prabhupada az áldását adta Upendrának, hogy prédikáló küldetése sikerrel járjon Fijin. Upendra, miután megkapta Prabhupada virágfüzérét, távozott a repülőtérre. Amikor rámnézett, Prabhupada jobbra-balra ingatni kezdte a fejét, és jelezte, hogy itt az ideje a masszázsnak.
Prabhupada felment a tetőre, és gamsába öltözött. Én már viseltem az enyémet. Amint leült a gyékényszőnyegre, minden Upendra által adott utasítás átviharzott az elmémen. Most egyedül voltam. Nem volt próba, nem volt gyakorló óra, semmi komment Srila Prabhupadatól - semmi. Mély vízbe lettem hajítva. Komolyan kellett koncentrálnom, hogy képes legyek uralkodni az idegességemen, és emlékezzek, mit kell csinálni. Még sosem masszíroztam senkit, nem is beszélve arról, hogy akár megérintettem volna Ő Isteni Kegyelmét. Így aztán elmében imádkoztam Krsnához, kérve, hogy adja meg a szükséges intelligenciát, hogy szépen meg tudjam csinálni, Srila Prabhupada örömére.
Hogy megbizonyosodjak a helyes szolgáló hangulatról, először a tiszteletteljes hódolatomat ajánlottam Srila Prabhupadanak, mielőtt megérintettem volna. Prabhupada keresztbe tett lábakkal ült, miközben én az idegességemmel harcoltam, és ott térdeltem egyenesen előtte. Megfogtam a szantálfa olajat, néhány cseppet a tenyerembe öntöttem, és masszírozni kezdtem Prabhupada fejét. A szantálfának hűsítő tulajdonsága van, ezért jó hatással van az agyra.
Mindössze egy perc múltán a hüvelykujjaim és az ujj ízületeim váratlanul, és igen komolyan fájni kezdtek. Minden ujjpercem annyira fájt, hogy azt hittem, kezeim felmondják a szolgálatot. Olyan érzés volt, melyre nem számítottam. Elmémet elárasztották a tiltakozás jelei, melyekkel próbáltam felvenni a harcot, és túllépni rajtuk. Krsnához imádkoztam az eltökéltségért, hogy ne valljak csődöt már az első próbálkozásom során. Arra fókuszálva, hogy Srila Prabhupadat próbálom elégedetté tenni, képes voltam megszakítás nélkül tovább mozgatni a kezeimet. A fájdalom - szerencsére - hamarosan alábbhagyott, a kezeim ellazultak, és minden különösebb nehézség nélkül folytattam Prabhupada sima, frissen borotvált fejének nyomkodását és dörzsölését.
Nem ismervén semmiféle konkrét technikát, csupán próbáltam végiggondolni, milyen lehet masszázst kapni. Hogy milyen érzés lenne a hüvelyk és a többi ujj minden egyes nyomása, és eszerint mozgattam őket.
Nagyon ügyeltem arra, hogy ne rángassam, karcoljam vagy szúrjam meg őt, egyszersmind egy erőteljes és egyenletes masszázsban legyen része, alaposan beledolgozva bőrébe az olajat. Nem csak arról volt szó, hogy beledörzsöljek némi olajat. A trükk - mint rájöttem - az volt, hogy nyomást alkalmazzak, ujjaimat előre-hátra mozgatva, miközben fejét folyamatosan egyenesen tartom. Rendkívül ügyeltem, amikor a halántékát, a homlokát és a szemei környékét masszíroztam, mivel az olaj miatt a hüvelykujjak könnyedén megcsúszhattak.
Tizenöt perc múltán átmentem Srila Prabhupada hátához és mustár olajra váltottam, melyet a test többi részéhez használnak. A mustár olaj vitalizálja és tonizálja a bőrt, melegséget adva a testnek. Újabb tizenöt percet töltöttem azzal, hogy nyomtam, gyömöszöltem a nyakán, vállain és hátán található izmokat. Hüvelykujjaim körkörös és fel-le mozdulataival erősen megdolgoztam a háta alsó részét és gerincét.
Ezt követően a jobb oldalára mentem, keresztbe tett lábakkal leültem, és a mellkasát és a gyomrát kezdtem masszírozni. Ezek a mozdulatok mind körkörösek voltak, kezem lapjával végezve őket, végig a szíve felé irányítva a masszírozó mozdulatokat.
Intenzíven arra koncentrálva, amit a kezeim csinálnak, elkerülte a figyelmemet, hogy túlságosan közel ülök Ő Isteni Kegyelméhez, oldalról az arcába lehelve. Kínos volt, amikor Prabhupada hirtelen elhajolt, félig elfordítva a fejét, egy oldalpillantást küldve felém. Figyelmeztetett, én pedig elmében feljegyeztem, hogy a jövőben másfelé nézzek.
Tíz perc múltán a jobb karját kezdtem masszírozni. Karját kinyújtotta, kézfejét pedig tenyérrel lefelé az én jobb térdemen pihentette, míg én a bicepszét, alkarját, csuklóját és kezének ízületeit masszíroztam. Arra lettem figyelmes, hogy kezei milyen elegánsak, tenyerei különösen puhák és bársonyosak. Hihetetlenül aggódtam, amikor odaértünk, hogy az ízületeit kellett pattogtatni, oly módon, hogy minden ujjat meghúzok, mivel kifejezetten erősen kellett húznom őket. Az elmozdulás szörnyűséges gondolatai futottak keresztül az elmémen, de Prabhupadat ez szemmel láthatóan egyáltalán nem zavarta. A jobb oldalával töltött húsz perc után áttértem a bal oldalára és megismételtem az eljárást.
Aztán vele szemben helyezkedtem el. Kinyújtotta a lábait, és mindegyiket tizenöt percen át masszíroztam, először a bal lábát, majd a jobbat. Prabhupada figyelmeztetett, hogy ne érjek a térdéhez, mert nemrégiben történt mauriciuszi autó balesete miatt még mindig sérült. Forró ghiből és neem levelekből készült borogatással kezelt.
Óvatosan megmasszíroztam a combjait, a vádlijait és a bokáit, a lábfejeivel zárva, melyeknél külön erőfeszítést tettem, hogy a lehető legjobban masszírozzam. Hüvelykujjaimat fel-le dörzsöltem a talpán, megnyomkodva mindegyik lábfejen az ízületeket, azzal zártam, hogy mindegyik lábujjat egyenként meghúzkodtam, enyhén megszorítva a végükön található húsos részeket. Ettől a hüvelyk- és mutatóujjam egymásnak csapódott, mivel lecsusszantak a lábujjai ujjbegyeinek végén. Most már van némi gyakorlati megértésem a "lótusz láb" kifejezés jelentéséről, mivel Prabhupada lábai meglepően puhák és törékenyek, épp úgy, mint egy virág szirmai.
Másfél óra múltán vonakodva fejeztem be a szolgálatomat, ismét a hódolatomat ajánlva. Srila Prabhupada felállt, fogott egy kis mustár olajat a tenyerébe, és felvitte a teste különböző kapuihoz - füleire, orrlyukaira, nemi szervére és végbélnyílására. Lement egy szinttel lejjebb, megfürdeni és elfogyasztani az ebédjét.
A masszázs folyamán egyetlen szót sem szólt, csak csendben ült, csukott szemekkel, testét ellazította, s aranylón ragyogott a lány téli napfényben. Később, megkönnyebbülve és lelkesen hallottam, hogy Prabhupada megjegyezte, jó masszázst végeztem.
------ O ------
Délután egy autó-riksával elmentem a Chandni-chowki virágárusokhoz Ó-Delhibe, és megvettem a legnagyobb füzért, amit csak találtam, épp úgy, ahogy előző nap is tettem. Több, mint egy órámba került, hogy megforduljak a veszélyes, zajos, piszkos delhii közlekedésben, de megérte. Arra vártam, hogy odaadhassam Prabhupadanak a délután 4:30-as darshanja kezdetekor.
Örömmel fogadta el, és ez alkalmat adott számomra, hogy ott maradjak a darshanon, és még több időt tölthessek vele. Mostanra híre ment az érkezésének, így számos jóakaró, és Élet Tag támogató (Life Member) jött el, hogy találkozhasson vele.
Prabhupada számos lehetséges angol-hindi fordítóval is találkozott. Nagyon vágyott rá, hogy könyvei indiai nyelveken is megjelenjenek, ám az ISKCON-ban ekkor még nem voltak a bhakták közt képzett fordítók. Ezért, Gopala Krsna nyilvánosan meghirdette, hogy képesített hindi fordítókat keresnek. Srila Prabhupada személyesen beszélt minden jelentkezővel, gondosan ellenőrizve mind filozófiai megértésüket, mind pedig tudományos képzettségüket. Meg akart bizonyosodni arról, hogy a fordító képes arra, hogy precízen ugyanazt az üzenetet adja át, mint az eredeti szöveg, és hogy az imperszonalizmus árnyalatnyi foltja sem árnyalja be a könyvei fordítását. Sajnálatos módon azonban India bővelkedik a sastra hamis interpretációiban, melyeket elsősorban azon Mayavada elképzelés szennyez, hogy Isten személytelen. Így aztán nem könnyű feladat találni valakit, aki mentes az efféle tisztátalan behatásoktól.
A darshana 7 óra körül ért véget. Miután a vendégek elmentek, Ő Isteni Kegyelme leült a titkárával és a helyi ISKCON vezetőkkel. Megbeszélte velük a prédikáló tevékenységeiket, és tanácsot és javaslatokat adott.
Harikesa arra kért, én is a vendégekkel együtt távozzam. Rá akart világítani, hogy bár az elkövetkező egy-két nap során én masszírozom Srila Prabhupadat, ne tekintsem magam Prabhupada személyes csapata tagjának. Ez kissé értelmetlennek tűnt számomra, lévén 9 órakor úgyis vissza kellett térnem az esti masszázsra, mégsem voltam csalódott. Az elmúlt két nap során már így is több személyes társulást kaptam Srila Prabhupadatól, mint bármikor, az elmúlt közel négy év során, amit bhaktaként töltöttem. Nem voltak hát kifogásaim. Egyszerűen csak mohó voltam minden apró csepp nektárra, amit kaphattam.
Amikor visszatértem, hoztam Srila Prabhupada számára pár vastag, lyuk-biztos, térdig érő ausztrál zoknit. Elég hidegek voltak a reggelek, és nekem volt belőle két új pár, melyeket nem hordtam. Prabhupada érdeklődve vette szemügyre az asztala mögül. "Gyapjú?" kérdezte.
Megnéztem a címkét. "Nem, Srila Prabhupada."
"Ó." - A reakciója enyhébb csalódást tükrözött, és minden további nélkül folytatta a munkáját. Gondolván, hogy Prabhupada nem kéri a zoknikat, Harikesa prabhu azt mondta, tartsam meg őket.
------ O ------
Az esti masszázs, mely a reggelinél könnyebbnek tűnt, valójában nehezebb volt. Csendes volt a ház, nem égtek a fények, Srila Prabhupada is félálomban volt, így egyetlen társaságom a masszázs során, nyugtalan, csapongó elmém volt. Ha nem fájtak volna a lábaim, melyek az egy helyben állástól alakultak ki, könnyen megadtam volna magam a végső kimerültségnek. Mégis, képes voltam sikeresen folytatni, egyenletesen, gyengéden nyomkodva és gyömöszölve Prabhupadat a vékony dhotin keresztül, fel és le, fel és le. Húsz perc múltán, a bágyadt "hm" volt a jel, hogy első, masszőrként töltött napom véget ért.
Visszatértem a templomba lepihenni, elégedetten az Ő Isteni Kegyelmének személyes szolgálatára irányuló első próbálkozásaimmal, és teljesen felélénkülve a vele való bensőséges kapcsolattól.
Eredeti: https://old.prabhupadavani.org/main/Hari_Sauri_diary/PDF/HSD005.pdf
Eredeti: https://old.prabhupadavani.org/main/Hari_Sauri_diary/PDF/HSD005.pdf
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése