1975. november 29.
(ISKCON, 19, Todar Mal Lane, Bengali Piac, Új Delhi.)
Ezen a reggeli sétán Prabhupada a következő útvonalon haladt: a Tansen Marg mentén, túl a Mandi Házon, a Feroz Shah közelében egészen a Curzonig, majd balra, majdnem az India Kapuig, aztán megfordultunk a Tilak Marg mentén, és visszatértünk.
Séta közben igen élénk eszmecsere folyt, melyben a tudomány-kontra-vallás párbeszéd dominált. Prabhupada a térség számos kala-kendráját kommentálta. Kala "művészetet" vagy "kultúrát" jelent, bengáli nyelven pedig mindezeken túl még "csalást" is. Prabhupada rámutatott, hogy bár bemutatóiknak kulturálisnak kéne lennie, az emberi élet felemelésének és finomításának céljával, ez valójában egyáltalán nem kultúra. Mint mondta, az igazi kultúra azt jelenti, hogy megértjük, minden a lélekből származik.
Az emberek a kiváltó ok megértése nélkül figyelnek oda a test tevékenységeire, például a nyelv által előállított vibrációra. Amikor a test halott, nincs több éneklés - annak ellenére, hogy a nyelv és a fül ugyanaz. Nem tudják, ki az éneklő, halló személy. A materialista tudósok állítják, mindez csupán kémiai reakció, ám ilyen kémiai anyag előállítására már nem képesek.
Amikor Ambarisa prabhu azt mondta, hogy a tudósok egyszerűen csak blöffölnek, egyetértett. Humorosan emelte ki mondandója lényegét, kijelentve, hogy a tudósokat "arcba kéne rúgni". Hiszen "jövendőbeli csekkeket" ajánlanak a nyilvánosságnak, azáltal, hogy megígérik, a jövőben be fogják bizonyítani állításaikat, ám egy intelligens embert ily módon nem kéne tudni becsapni.
Harikesa azt javasolta, a tudósokkal a saját módszerükkel kéne elbánni. "Jövendőbeli csekkekkel kéne megkapniuk a fizetésüket."
"Nem, azt nem fogják elfogadni. Azt nem fogják elfogadni", mosolygott Prabhupada.
"A jövőben majd kifizetünk!", viccelődött Harikesa.
Majd Tejiyas hozzátette: "Amikor megtaláltátok ezeket a kémiai anyagokat!"
Prabhupada megállt, és a jelenlévőket egy vicces paródiával szórakoztatta, az alárendelt tudósról és főnökéről. "Most éhezel. A jövőben majd fizetek neked!", mondta a főnököt imitálva. Aztán a tudós oldalát mutatta be, "De hát mit egyek?" "Most éhezel. A jövőben majd megkapod a fizetésed!"
Mindenki nevetett, miközben tovább sétált, folytatva a modern ember azon ostobaságának feltárását, ahogy elfogadja ezeket a hamis ígéreteket.
A tudósok védelmében Harikesa idézett néhányat az tudomány előrehaladásából. Oroszországban például azt állították, sikerült egy második fejet átültetni egy kutyára.
Prabhupadanak gyors válasza volt a számára. Rámutatott, hogy Ravananak tíz feje volt, mégsem tudta menteni magát Ramatól. "Ravana azt gondolta, 'Ki lehetne nálam intelligensebb?' Mégis, az Úr Ramacandra bebizonyította, 'Igen, én intelligensebb vagyok nálad.'"
Egy punjabi bhakta, Caitya-guru azt az észrevételt tette, hogy Indiában az emberek kezdik idejétmúltnak tekinteni saját filozófiájukat, és mind nagyobb érdeklődést mutatnak az orosz könyvek és a szovjet filozófia iránt.
Prabhupada megkérdezte, mi a marxista filozófia alapja.
Egy bhakta azt felelte, "Az anyag a legfelsőbbrendű dolog."
"Ha az anyag a legfelsőbbrendű", szállt vitába Prabhupada, "ugyan miért nem kombinálják az anyagot és érik el, hogy magától megmozduljon? Mi az a Legfelsőbb, ami mozgatja ezt az anyagot? Ha ezt nem tudják, minden filozófia és minden kommunizmus dacára is csak gazemberek. Miért van az, hogy amikor Sztálin és Lenin meghaltak, egyszerűen csak megmaradtak anyagnak? De az miért nem mozdult? Hol van az az anyag?"
Harikesa próbált vitázni, hogy a marxizmus valójában társadalmi filozófia. Elmagyarázta, hogy a marxizmus lényege az, hogy felszámolja a világ igazságtalan körülményeit, ami miatt néhány ember nagyon gazdag, míg másokat a nyomor sújtja, mint például Indiában. Hogy a kommunisták a gazdagok pénzének elvételével próbálják meg megszüntetni a szegénységet.
"Már megint ugyanez, 'Megpróbáljuk megszüntetni'", gúnyolódott Prabhupada. "Ismét csak a jövendőbeli csekk!"
Abmarisa, egy multimilliomos, hozzátette a saját idevágó megfigyelését. "Oroszországban mindenki szegény."
"De legalább mindenki egyenlő", válaszolta Harikesa.
Prabhupada ismét leállította. "Nos, amikor szegény leszel, az természetszerűleg egyenlő. Nincs gazdag ember. Ha mindenki ostoba, akkor mindenki egyenlő, ez minden."
Prabhupada felidézte, hogy a moszkvai taxisofőrök olyan szegények voltak, hogy borravalóért könyörögtek. A legtöbb ember olyan szegény, hogy nem engedheti meg magának a taxit. Sétálnak az utcán.
"Igen", vitatkozott Harikesa. "De miért kell, hogy valaki gazdag legyen, én pedig szegény? Honnan van hozzá a joga, hogy legyen pénze?"
"Ez van mindenütt", felelte Prabhupada. Fejével Ambarisa felé intve folytatta, "Ő egy gazdag családba született, én pedig egy szegény családba. Akkor, miért történik ez?"
"Igen, ez igazságtalan", mondta Harikesa. "Úgy értem, el kéne vennem a pénzét."
"Nem, nem, nem igazságtalan. Ez a természet elrendezése, uccavacair. Miért van, hogy valakiből állat lesz? Miért lesz valaki ember? Ugyanolyan élőlények?
"Véletlen!", jelentette ki Harikesa.
Prabhupada leállította. "Véletlen! Ki csinálja ezt a véletlent? Csinálhatok belőled véletlenül kutyát? Nem, ez nem lehetséges. Nincs ilyen véletlen. A karma-phala [múltbéli cselekedetek gyümölcse] miatt van. Épp úgy, mint ahogy ha elkapsz valamilyen betegséget, szenvedsz a betegségtől. Ez történik a gazemberekkel. Aki intelligens, azt nem fertőzi meg. Az mindig óvatos. Ezért nincs ott a fertőződés veszélye. Valójában nem mondhatod, hogy 'véletlen'. Ez a te tudatlanságod. Te teremted meg a 'véletlent'. Amiatt, hogy nem tudod, mi fog történni valami után, a tudatlanság miatt lesz 'véletlen'. De ha teljesen tudatos vagy, fel sem merül a véletlen. Egy intelligens diák nem gondolja, hogy 'Véletlenül talán átmegyek a vizsgán.' Inkább megfelelően felkészül. Elmegy a vizsgára és megfelelő választ ad. Ez nem véletlen. És ha azt gondolja, 'Jól van, a véletlennek köszönhetően átmegyek majd a vizsgán', akkor az vajon intelligens? Ezek a gazemberek így gondolkodnak. Fel sem merül a véletlen. A tudatlanság miatt követnek el ilyen fertőző dolgokat, aztán szenvednek. És mivel nem tudják megmagyarázni, azt mondják, véletlen. Nem véletlen. Van oka."
Hansaduta azt mondta, Marx azt a filozófiát állította fel, hogy a kapitalista rendszerek úgyis maguktól összeomlanak, és a kommunizmus lesz a természetes következménye.
De még ha esetleg igaz is volt, Prabhupada még akkor sem tartotta ezt Marx érdemének. Azt mondta, ha nincs tőke, akkor természetesen kialakul a kommunizmus. Ezt Vyasadeva is megjövendölte. "Ez nem egy kommunista ötlet. Ez a Kali-yuga jövője. Még a Bhagavatam is említést tesz róla. acchinna-dara-dravina yasyanti giri-kananam. Ínség, adók és éhezés fogja őket sújtani. Természetesen csalódottak lesznek, acchinna. Ezt már elmondták."
Megjegyezte, hogy a kommunista országokban az embereknek órákon át kell sorba állniuk, pusztán azért, hogy beszerezhessék a legalapvetőbb árucikkeket. Mindez az istentelenség miatt van.
Miután eljutottunk az Indiai Közlekedési Irodákig, balra fordultunk a Sikhandra Road-on. Átkeltünk a Collage Roadon, s a Barbar Roadra lejutva fokozatosan visszataláltunk a Todar Mal Lane-re. Amint a koszos ösvényeken haladtunk, Prabhupada olykor-olykor felhívta figyelmünket India fővárosának romló állapotára. Elmondta, hogy az emberek éheznek, mégis természetrajzi múzeumokat és hasonlókat építenek, hogy halott kövek és csontok tömegét mutassák be. Folyton csak ez a csalás és blöffölés.... - mondta -, s mindez a szegény ember vérére megy. "Olyan sok az épület, mégis, nincs közülük egy sem, ahol a lelki kultúráról beszélnének, noha ez az élet igazi alapja."
Amikor visszaértünk a templomba, Prabhupada egy vészjósló megjegyzéssel vetett véget a beszélgetésnek. "A civilizáció az egész világon nagyon hamar össze fog omlani. Össze fog omlani. Akár ezt az 'izmust', akár azt az 'izmust' veszitek elő, ez a civilizáció össze fog omlani. Az emberek megőrülnek amiatt, hogy oly sokféle módon zaklatják őket. Amikor valakit nagyon sok probléma gyötör, öngyilkos lesz. Hát ez közeleg."
"Vagy háborúzni kezd", mondta Harikesa.
"Igen", értett egyet Prabhupada. "Amikor az állam nem tud alkalmazkodni, háborút indít."
------ O ------
Ambarisa különleges céllal jött ide Delhibe. Tervei szerint új fejlesztéseket finanszíroz Kuruksetrán, és már adományozott is 150.000$-t a projektre. Prabhupada szeretne ott egy Varnasrama Egyetemet építeni, valamint egy templomot Krsnanak és Arjunanak. E célból kapcsolatban állt Gulzarilal Nandaval, a volt home miniszterrel [ezt sajnos nem tudom, mit jelent :( ], egyben India kétszer is megválasztott miniszterelnökével. Gulzarilal Nanda most egy különleges alapítvánnyal volt megbízva, melyet azért hoztak létre, hogy a kuruksetrai területet fejlesszék a zarándokok számára.
Nandaji délben érkezett meg a templomba, és feljött a tetőre. Amíg Prabhupada a masszázsa során gamsájában ült egy gyékényszőnyegen, Nandaji letelepedett egy székre. A Kuruksetra projektről beszéltek.
Először az a munka került szóba, amit Nandaji vitt véghez, hogy helyreállítsa és fejlessze a Kuruksetra területet, és hogy milyen igényei lennének Prabhupadanak jövendőbeli főiskolájához. Aztán fokozatosan általánosabb témákra eveztek. Végül megbeszélték, hogy december 1-én ismét találkoznak, Kuruksetrán. Prabhupada megvizsgálja a földet, és folytatják az egyeztetéseket a terület fejlesztésével kapcsolatos terveit illetően.
------ O ------
Később, este 9 óra körül Prabhupada megevett egy kis prasadamot, és kérte, vigyem le a tányérját a templomba, azzal a kosár gyümölccsel, amit az est folyamán kapott. A gyümölcsöket a múrtiknak kellett adni, Srila Prabhupada tányérját pedig elmosni és megtisztítani. Egyik kezemmel a tányért fogtam meg, másikkal a gyümölcsöt, és már indultam az ajtó felé, ám Prabhupada nyomban megállított. Rámutatott, hogy a tányér, amiről evett, piszkos. Felvételével, mivel hozzáértem, beszennyeztem magam, majd megérintettem a gyümölcsöt, amit a múrtiknak kellett felajánlani. Mondta, mossam meg a kezeimet, és külön-külön vigyem el őket. Mindannyian mosolyogtunk a gondosságán, és az én ostobaságomon.
Az én szempontomból, tanítványként, mind a gurut, mind Istent azonos szinten kell imádni. Az elmémben a leghangsúlyosabb gondolat az volt, hogy minden lehetőség némi szolgálat végzésére az én javamat szolgálja. Más szóval, úgy gondoltam, már azáltal is tisztulok, hogy megérintem a tányért, amiről Srila Prabhupada személyesen evett.
Ő azonban Krsna alázatos szolgájaként tekintett magára; ezért úgy látta, hogy a tányér beszennyeződött. Amiatt, hogy ilyen magas sztenderdű tisztaságot igényelt, s hogy a gyümölcsöt a múrtinak kellett ajánlani, Srila Prabhupada nem tudta elfogadni a kettő vegyítését.
Prabhupada jelenlétében kezd igen egyértelmű lenni, a mozgalomban eltöltött négy évem során milyen keveset tanultam. Srila Prabhupada mellett az odaadó szolgálat egy egészen új perspektívája tárul fel előttem. Srila Prabhupada asszisztensenként az embernek meg kell tanulnia az ő szemszögéből látni a dolgokat, és ez elsőbbséget élvez a sajátjához képest.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése