007 - 1975. november 29.

1975. november 29.

(ISKCON, 19, Todar Mal Lane, Bengali Piac, Új Delhi.)

Ezen a reggeli sétán Prabhupada a következő útvonalon haladt: a Tansen Marg mentén, túl a Mandi Házon, a Feroz Shah közelében egészen a Curzonig, majd balra, majdnem az India Kapuig, aztán megfordultunk a Tilak Marg mentén, és visszatértünk.

Séta közben igen élénk eszmecsere folyt, melyben a tudomány-kontra-vallás párbeszéd dominált. Prabhupada a térség számos kala-kendráját kommentálta. Kala "művészetet" vagy "kultúrát" jelent, bengáli nyelven pedig mindezeken túl még "csalást" is. Prabhupada rámutatott, hogy bár bemutatóiknak kulturálisnak kéne lennie, az emberi élet felemelésének és finomításának céljával, ez valójában egyáltalán nem kultúra. Mint mondta, az igazi kultúra azt jelenti, hogy megértjük, minden a lélekből származik.

Az emberek a kiváltó ok megértése nélkül figyelnek oda a test tevékenységeire, például a nyelv által előállított vibrációra. Amikor a test halott, nincs több éneklés - annak ellenére, hogy a nyelv és a fül ugyanaz. Nem tudják, ki az éneklő, halló személy. A materialista tudósok állítják, mindez csupán kémiai reakció, ám ilyen kémiai anyag előállítására már nem képesek.

Amikor Ambarisa prabhu azt mondta, hogy a tudósok egyszerűen csak blöffölnek, egyetértett. Humorosan emelte ki mondandója lényegét, kijelentve, hogy a tudósokat "arcba kéne rúgni". Hiszen "jövendőbeli csekkeket" ajánlanak a nyilvánosságnak, azáltal, hogy megígérik, a jövőben be fogják bizonyítani állításaikat, ám egy intelligens embert ily módon nem kéne tudni becsapni.

Harikesa azt javasolta, a tudósokkal a saját módszerükkel kéne elbánni. "Jövendőbeli csekkekkel kéne megkapniuk a fizetésüket."

"Nem, azt nem fogják elfogadni. Azt nem fogják elfogadni", mosolygott Prabhupada.

"A jövőben majd kifizetünk!", viccelődött Harikesa.

Majd Tejiyas hozzátette: "Amikor megtaláltátok ezeket a kémiai anyagokat!"

Prabhupada megállt, és a jelenlévőket egy vicces paródiával szórakoztatta, az alárendelt tudósról és főnökéről. "Most éhezel. A jövőben majd fizetek neked!", mondta a főnököt imitálva. Aztán a tudós oldalát mutatta be, "De hát mit egyek?" "Most éhezel. A jövőben majd megkapod a fizetésed!"

Mindenki nevetett, miközben tovább sétált, folytatva a modern ember azon ostobaságának feltárását, ahogy elfogadja ezeket a hamis ígéreteket.

A tudósok védelmében Harikesa idézett néhányat az tudomány előrehaladásából. Oroszországban például azt állították, sikerült egy második fejet átültetni egy kutyára.

Prabhupadanak gyors válasza volt a számára. Rámutatott, hogy Ravananak tíz feje volt, mégsem tudta menteni magát Ramatól. "Ravana azt gondolta, 'Ki lehetne nálam intelligensebb?' Mégis, az Úr Ramacandra bebizonyította, 'Igen, én intelligensebb vagyok nálad.'"

Egy punjabi bhakta, Caitya-guru azt az észrevételt tette, hogy Indiában az emberek kezdik idejétmúltnak tekinteni saját filozófiájukat, és mind nagyobb érdeklődést mutatnak az orosz könyvek és a szovjet filozófia iránt.

Prabhupada megkérdezte, mi a marxista filozófia alapja.

Egy bhakta azt felelte, "Az anyag a legfelsőbbrendű dolog."

"Ha az anyag a legfelsőbbrendű", szállt vitába Prabhupada, "ugyan miért nem kombinálják az anyagot és érik el, hogy magától megmozduljon? Mi az a Legfelsőbb, ami mozgatja ezt az anyagot? Ha ezt nem tudják, minden filozófia és minden kommunizmus dacára is csak gazemberek. Miért van az, hogy amikor Sztálin és Lenin meghaltak, egyszerűen csak megmaradtak anyagnak? De az miért nem mozdult? Hol van az az anyag?"

Harikesa próbált vitázni, hogy a marxizmus valójában társadalmi filozófia. Elmagyarázta, hogy a marxizmus lényege az, hogy felszámolja a világ igazságtalan körülményeit, ami miatt néhány ember nagyon gazdag, míg másokat a nyomor sújtja, mint például Indiában. Hogy a kommunisták a gazdagok pénzének elvételével próbálják meg megszüntetni a szegénységet.

"Már megint ugyanez, 'Megpróbáljuk megszüntetni'", gúnyolódott Prabhupada. "Ismét csak a jövendőbeli csekk!"

Abmarisa, egy multimilliomos, hozzátette a saját idevágó megfigyelését. "Oroszországban mindenki szegény."

"De legalább mindenki egyenlő", válaszolta Harikesa.

Prabhupada ismét leállította. "Nos, amikor szegény leszel, az természetszerűleg egyenlő. Nincs gazdag ember. Ha mindenki ostoba, akkor mindenki egyenlő, ez minden."

Prabhupada felidézte, hogy a moszkvai taxisofőrök olyan szegények voltak, hogy borravalóért könyörögtek. A legtöbb ember olyan szegény, hogy nem engedheti meg magának a taxit. Sétálnak az utcán.

"Igen", vitatkozott Harikesa. "De miért kell, hogy valaki gazdag legyen, én pedig szegény? Honnan van hozzá a joga, hogy legyen pénze?"

"Ez van mindenütt", felelte Prabhupada. Fejével Ambarisa felé intve folytatta, "Ő egy gazdag családba született, én pedig egy szegény családba. Akkor, miért történik ez?"

"Igen, ez igazságtalan", mondta Harikesa. "Úgy értem, el kéne vennem a pénzét."

"Nem, nem, nem igazságtalan. Ez a természet elrendezése, uccavacair. Miért van, hogy valakiből állat lesz? Miért lesz valaki ember? Ugyanolyan élőlények?

"Véletlen!", jelentette ki Harikesa.

Prabhupada leállította. "Véletlen! Ki csinálja ezt a véletlent? Csinálhatok belőled véletlenül kutyát? Nem, ez nem lehetséges. Nincs ilyen véletlen. A karma-phala [múltbéli cselekedetek gyümölcse] miatt van. Épp úgy, mint ahogy ha elkapsz valamilyen betegséget, szenvedsz a betegségtől. Ez történik a gazemberekkel. Aki intelligens, azt nem fertőzi meg. Az mindig óvatos. Ezért nincs ott a fertőződés veszélye. Valójában nem mondhatod, hogy 'véletlen'. Ez a te tudatlanságod. Te teremted meg a 'véletlent'. Amiatt, hogy nem tudod, mi fog történni valami után, a tudatlanság miatt lesz 'véletlen'. De ha teljesen tudatos vagy, fel sem merül a véletlen. Egy intelligens diák nem gondolja, hogy 'Véletlenül talán átmegyek a vizsgán.' Inkább megfelelően felkészül. Elmegy a vizsgára és megfelelő választ ad. Ez nem véletlen. És ha azt gondolja, 'Jól van, a véletlennek köszönhetően átmegyek majd a vizsgán', akkor az vajon intelligens? Ezek a gazemberek így gondolkodnak. Fel sem merül a véletlen. A tudatlanság miatt követnek el ilyen fertőző dolgokat, aztán szenvednek. És mivel nem tudják megmagyarázni, azt mondják, véletlen. Nem véletlen. Van oka."

Hansaduta azt mondta, Marx azt a filozófiát állította fel, hogy a kapitalista rendszerek úgyis maguktól összeomlanak, és a kommunizmus lesz a természetes következménye.

De még ha esetleg igaz is volt, Prabhupada még akkor sem tartotta ezt Marx érdemének. Azt mondta, ha nincs tőke, akkor természetesen kialakul a kommunizmus. Ezt Vyasadeva is megjövendölte. "Ez nem egy kommunista ötlet. Ez a Kali-yuga jövője. Még a Bhagavatam is említést tesz róla. acchinna-dara-dravina yasyanti giri-kananam. Ínség, adók és éhezés fogja őket sújtani. Természetesen csalódottak lesznek, acchinna. Ezt már elmondták."

Megjegyezte, hogy a kommunista országokban az embereknek órákon át kell sorba állniuk, pusztán azért, hogy beszerezhessék a legalapvetőbb árucikkeket. Mindez az istentelenség miatt van.

Miután eljutottunk az Indiai Közlekedési Irodákig, balra fordultunk a Sikhandra Road-on. Átkeltünk a Collage Roadon, s a Barbar Roadra lejutva fokozatosan visszataláltunk a Todar Mal Lane-re. Amint a koszos ösvényeken haladtunk, Prabhupada olykor-olykor felhívta figyelmünket India fővárosának romló állapotára. Elmondta, hogy az emberek éheznek, mégis természetrajzi múzeumokat és hasonlókat építenek, hogy halott kövek és csontok tömegét mutassák be. Folyton csak ez a csalás és blöffölés.... - mondta -, s mindez a szegény ember vérére megy. "Olyan sok az épület, mégis, nincs közülük egy sem, ahol a lelki kultúráról beszélnének, noha ez az élet igazi alapja."

Amikor visszaértünk a templomba, Prabhupada egy vészjósló megjegyzéssel vetett véget a beszélgetésnek. "A civilizáció az egész világon nagyon hamar össze fog omlani. Össze fog omlani. Akár ezt az 'izmust', akár azt az 'izmust' veszitek elő, ez a civilizáció össze fog omlani. Az emberek megőrülnek amiatt, hogy oly sokféle módon zaklatják őket. Amikor valakit nagyon sok probléma gyötör, öngyilkos lesz. Hát ez közeleg."

"Vagy háborúzni kezd", mondta Harikesa.

"Igen", értett egyet Prabhupada. "Amikor az állam nem tud alkalmazkodni, háborút indít."

------ O ------

Ambarisa különleges céllal jött ide Delhibe. Tervei szerint új fejlesztéseket finanszíroz Kuruksetrán, és már adományozott is 150.000$-t a projektre. Prabhupada szeretne ott egy Varnasrama Egyetemet építeni, valamint egy templomot Krsnanak és Arjunanak. E célból kapcsolatban állt Gulzarilal Nandaval, a volt home miniszterrel [ezt sajnos nem tudom, mit jelent :( ], egyben India kétszer is megválasztott miniszterelnökével. Gulzarilal Nanda most egy különleges alapítvánnyal volt megbízva, melyet azért hoztak létre, hogy a kuruksetrai területet fejlesszék a zarándokok számára.

Nandaji délben érkezett meg a templomba, és feljött a tetőre. Amíg Prabhupada a masszázsa során gamsájában ült egy gyékényszőnyegen, Nandaji letelepedett egy székre. A Kuruksetra projektről beszéltek.

Először az a munka került szóba, amit Nandaji vitt véghez, hogy helyreállítsa és fejlessze a Kuruksetra területet, és hogy milyen igényei lennének Prabhupadanak jövendőbeli főiskolájához. Aztán fokozatosan általánosabb témákra eveztek. Végül megbeszélték, hogy december 1-én ismét találkoznak, Kuruksetrán. Prabhupada megvizsgálja a földet, és folytatják az egyeztetéseket a terület fejlesztésével kapcsolatos terveit illetően.

------ O ------

Később, este 9 óra körül Prabhupada megevett egy kis prasadamot, és kérte, vigyem le a tányérját a templomba, azzal a kosár gyümölccsel, amit az est folyamán kapott. A gyümölcsöket a múrtiknak kellett adni, Srila Prabhupada tányérját pedig elmosni és megtisztítani. Egyik kezemmel a tányért fogtam meg, másikkal a gyümölcsöt, és már indultam az ajtó felé, ám Prabhupada nyomban megállított. Rámutatott, hogy a tányér, amiről evett, piszkos. Felvételével, mivel hozzáértem, beszennyeztem magam, majd megérintettem a gyümölcsöt, amit a múrtiknak kellett felajánlani. Mondta, mossam meg a kezeimet, és külön-külön vigyem el őket. Mindannyian mosolyogtunk a gondosságán, és az én ostobaságomon.

Az én szempontomból, tanítványként, mind a gurut, mind Istent azonos szinten kell imádni. Az elmémben a leghangsúlyosabb gondolat az volt, hogy minden lehetőség némi szolgálat végzésére az én javamat szolgálja. Más szóval, úgy gondoltam, már azáltal is tisztulok, hogy megérintem a tányért, amiről Srila Prabhupada személyesen evett.

Ő azonban Krsna alázatos szolgájaként tekintett magára; ezért úgy látta, hogy a tányér beszennyeződött. Amiatt, hogy ilyen magas sztenderdű tisztaságot igényelt, s hogy a gyümölcsöt a múrtinak kellett ajánlani, Srila Prabhupada nem tudta elfogadni a kettő vegyítését.

Prabhupada jelenlétében kezd igen egyértelmű lenni, a mozgalomban eltöltött négy évem során milyen keveset tanultam. Srila Prabhupada mellett az odaadó szolgálat egy egészen új perspektívája tárul fel előttem. Srila Prabhupada asszisztensenként az embernek meg kell tanulnia az ő szemszögéből látni a dolgokat, és ez elsőbbséget élvez a sajátjához képest.

Eredeti: https://old.prabhupadavani.org/main/Hari_Sauri_diary/PDF/HSD007.pdf

006 - 1975. november 28.

1975. november 28.
(ISKCON, 19, Todar Mal Lane, Bengali Piac, Új Delhi.)

Ma reggel 6 órakor Harikesa zihálva rohant be a kis brahmacari asramba, azt kiáltva: "Hol vannak a zoknik? Prabhupada kéri őket!" Leesett az álla, amikor meglátta, hogy az egyik pár már rajtam van. Azokat természetesen nem adhattam neki. A másik pár szerencsére még használatlan volt. Hálásan vitte őket Prabhupadanak. Tökéletesen passzoltak, a sétájához hordta őket.

------ O ------

Srila Prabhupada részt vett Mr. Susil Ansal által szervezett reggeli programon a Jorbagh Colonyban. Susil Ansal a Tiger Lock Company tulajdonosának, Mr. S. K. Saigalnak a sógora volt. Jorbagh meglehetősen jómódú környék a Lodi Gardens mellett, egyike Új Delhi történelmi látványosságainak. A programot egy helyi közösségi teremben tartották - egy nagy, ronda betonépületben, mely jellegtelen volt, és a legkevésbé sem hívogató, üres belső terekkel, melyek egy iskolai csarnokra emlékeztettek.

Kicsiny, ám igen érdeklődő közönség gyűlt össze, hogy meghallgassa Srila Prabhupada remek leckéjét a Srimad-Bhagavatam Ötödik Énekéből, Rsabhadeva királynak a száz fiához intézett utasításairól. Most is, mint mindig, akár egy, akár tíz ezer emberhez beszélt, Prabhupada beszéde igen határozott és nyomatékos volt. Teljes mértékben elkötelezte magát ama hatalmas feladatnak, hogy keresztülhasítja az illúzió fellegeit, melyek szorosan tartják az élőlényeket az anyagi létben.

Srila Prabhupada elmagyarázta, hogy az egyetlen igazi problémánk ez a test. "Nunam pramattah kurute vikarma yad indriya-pritaya aprnoti. Mostanra megőrülünk az érzékkielégítésért. Mattah őrültet jelent, és amikor hozzátesszük a pra előtagot, azt jelenti, hogy eléggé őrült. Nem csupán őrült, de meglehetősen őrült, és tiltott tevékenységekkel foglaljuk el magunkat... ezt hivják vikarmának."

Elmagyarázta, hogy az őrületből való szabadulásunkhoz szükséges tudás azon múlik, milyen autoritást fogadunk el. Az emberek elfogadhatják a materialista tudósok ateista nézőpontját, mely puszta spekuláción alapul. Vagy elfogadják a sásztrikus tudást, mely praktikus, hiteles, és minden nagy gondolkodó és szent elfogadta.

A tudósok álláspontját elfogadó személyek kihívására Prabhupada azt a példát idézte a sásztrából, mely leírja, hogy a Hold távolabb van a Földtől, mint a Nap. A Bhagavatam szerint ugyanis ez úgy 1.600.000 mérfölddel magasabban van a Napnál.

Mint mondta, a tudósok szerint a Nap 93.000.000 mérföldre van a Földtől, s ha ezt elfogadjuk, az azt jelenti, hogy a Hold majdnem 95.000.000 mérföld távolságra van. "Így hát", kérdezte, "hogy lehet, hogy űrhajósok utaztak oda pusztán 4 nap leforgása alatt? Mondhatjátok, hogy a gyakorlatban nem tapasztaltátok meg; de ugyan mit tapasztaltatok meg? Ti is másoktól hallotok. Elhiszitek, hogy valakik elmentek a Hold bolygóra. De ti nem mentetek el. Hallottátok valakitől az újságokból, ez minden. Ez az autoritásotok."

"Ha tehát ti hihettek az újságoknak, akkor én miért nem hihetek a sásztrának? Ez a tudás egy másik fajta forrása, de az egyik ember az egyik forrásnak hisz, a másik a másiknak. A mi tudásunk forrása Krsna vagy Krsna tanítványai. Ez a tudás forrása - avaroha-pantha, a magasabb hiteles tekintélyektől származó tudás."

Prabhupada tömören levonta a következtetéseket, őszintén elmondva igényes és némiképp elnyugatiasodott közönségének, mi az igazi feladatuk az életben. "El kell fogadnotok a lemondás eme folyamatát, mely által megtisztíthatjátok a léteteket. Akkor megkapjátok a haláltól mentes, örök életet. Ez a tudomány. Ez a Bhagavata irodalom, ez a Védikus irodalom, ezek megadják nektek az információt arról, hogyan ébreszthetitek fel az eredeti, örök életeteket."

"Ez az emberi élet feladata; nem pedig az, hogy őrült módjára, akár a disznók és a kutyák, keményen dolgozzatok, 'Hol van ürülék?', aztán megegyétek, és egy kis erőt merítve belőle érzéki élvezetekbe merüljetek. Ez nem élet. Az emberi életben, ha nem tisztítjuk meg a létünket, ha nem ismerjük fel Istent, ha nem értjük meg, hogy mi az Istennel való kapcsolatunk, akkor egyszerűen az időnket vesztegetjük, kutyák és macskák módjára élve. Ezt abba kell hagyni. És a mi Krsna-tudatos mozgalmunk azt a célt szolgálja, hogy véget vessen ennek a gazember civilizációnak és életet adjon nektek. Nagyon köszönöm. Hare Krsna."

Ennél világosabban nem is beszélhetett volna Prabhupada az Úr Caitanya üzenetéről, nyíltan kifejezve, hogy ő maga eme kor vitathatatlan lelki autoritása. Erőteljes leckéje mindnyájunkat újult meggyőződéssel és lelkesedéssel töltött el, hogy gyakoroljuk a Krsna-tudatot. A hallgatóság egyöntetűen kedvezően reagált, bár néhány kérdés jelzett némi lehangoló figyelmetlenséget is. Mégis, a maga utánozhatatlan stílusában, Prabhupada türelmesen megválaszolta őket, mindig tiszteletteljesen, mégis őszintén.

Az első személy ezt kérdezte: "És mit gondol a reinkarnáció tényezőjéről? Gondolja, ennek van jelentősége?"

"Én nem gondolok semmit", jelentette ki Prabhupada. "Mint azt már mondtam, mi nem gondoljuk azt, hogy 'talán vagy esetleg'."

De az ember nem tágított, "Mit gondol, létezik a reinkarnáció?"

"Igen, ezt állítja a sásztra."

"És mi erről az ön véleménye?"

"Nincs véleményem. Úgy fogadom el a sásztrát, ahogy van."

"De végül is ön írja..."

Látván, hogy sehova sem jutnak, Srila Prabhupada nem foglalkozott tovább vele. Elvágta a további beszélgetést, egy másik ember kérdése felé fordulva. Ő azt kérdezte, "Én elfogadom az önmegvalósítás célját, de általában véve az a gondom, hogy olyan nehéz más irányba terelni a lelket, és..."

"Kétségtelenül nagyon nehéz", mondta Srila Prabhupada, "de ha az élet korai szakaszától fogva képzed magad... ahogy tette azt Prahlada Maharaja... Egy gyermek volt, 5 éves. Az ebédidőben a többi démon gyerek játszott, Prahlada Maharaja pedig kérte, üljenek le, és hallgassák őt. Azt prédikálta, 'Kedves barátaim, ne pazaroljátok el az életeteket játékkal. Most van itt az ideje annak, hogy megértsétek a bhagavata-dharmát.' " A bhagavata-dharma azt jelenti, hogy megérteni Istent és az Istennel való kapcsolatunkat, és eszerint is cselekedni. Tán követtünk el hibákat életünk során, de ha gyermekeinket a brahmacari rendszerben képezzük, és folyamatosan megértik a bhagavata-dharmát, legalább az ő életük tökéletes lelsz. És a Bhagavataban ez áll Rsabhadeva utasításaként: pita na sa syaj janani na sa syat sva-jano na sa syat gurur na sa syat: Ne akarjunk guruvá, rokonná, apává vagy anyává válni. na mocayed yah samupeta-mrtyum: ha nem tudjuk a gyermeknek megtanítani, hogyan kerülje el a halált."

"Ez az oltalmazók, az állam feladata, hogy hogyan lehet elkerülni a halált. Hol van ilyen oktatás? Ez a modern oktatás hiányossága. Nincs képzés. És ez így folytatódik, nagyon kockázatos civilizáció."

A férfi azonban valami közvetlenebb választ keresett. "Swamiji, az én kérdésem inkább arra irányult, hogy olyan reménytelen helyzetben vagyunk. Embernek születtünk a velejáró gyengeségekkel, hiányosságokkal, mint például a kama, krodha, moha, lobha [kéj, düh, illúzió, mohóság]..."

"Igen, ezt én is tudom." biztosította őt Prabhupada. "De ellensúlyozhatod, ha akarod. De ha nem akarod kijavítani magad, akkor mégis hogy sikerülhetne? Ha úgy gondolod, hogy sok hibád van, javítsd ki a hibáidat. Mint ahogyan ezek az európai, amerikai fiúk. Mind futottak a tiltott nemi élet után, drogoztak és húst ettek. A mindennapjuk része volt. Hogy hagytak fel vele? Elhatározták, hogy 'Kijavítjuk a hibáinkat.' Javítasz magadon, és képes leszel rá. Készen állsz, hogy javíts magadon?"

Még mindig nem értve, hogy önmaga helyreigazítása a saját döntése, a férfi azt felelte: "Miért adta nekünk a természet, hogy..."

"A természet kutyának teremtett. De miért kéne kutyának maradnod? Válj emberi lénnyé. Ez a feladatod."

Egy újabb kérdés után Srila Prabhupada megállt. A közönség elégedett volt, és Mr. Ansal azzal zárta a programot, hogy beszédében Srila Prabhupadat dicsérte. Ő Isteni Kegyelme ekkor visszatért a templomba, idejében a masszázs elkezdéséhez.

------ O ------

Prabhupada déli masszázsa közben történt, hogy szolgájaként elkövettem az első komoly hibát. Gyenge szíve miatt Srila Prabhupadanak meleg vízben kell fürdenie, mely - a nyugati országoktól eltérően - általában nincs bevezetve csapi víz formájában az indiai házakba.

Upendra megmutatta, hogy a masszázs kezdetekor hogyan állítsak fel egy vödör vizet és a hordozható merülőforralót a varsatiban, a tetőn lévő kis szobában. Nagyjából 20 percig tart, mire a víz felmelegszik, így a szolgának észben kell tartani, hogy a masszázs közepén kapcsolja be, ahhoz, hogy a végére forró legyen a víz. Aztán le kell vinnem a fürdőszobába, ahol Srila Prabhupada tetszése szerint összekeveri egy másik vödörnyi hideg vízzel.

Ám miközben arra figyeltem, hogy jól masszírozzam, teljesen elfeledkeztem a víz felmelegítéséről, s csak a masszázs legvégén jutott az eszembe. Ezért Prabhupadanak várnia kellett. Kínosan éreztem magam ostobaságom miatt, és nagyon bántam, hogy Srila Prabhupadanak várnia kellett emiatt. Kissé bosszankodott ugyan, ám kedvesen nem tett szemrehányásokat. Úgy vélem, ez részint amiatt volt, hogy még új volt számomra ez a szolgálat, részint pedig a lelkifurdalásom okán.

------ O ------

Harikesa általában próbálta úgy időzíteni a dolgokat, hogy az ebéd éppen abban a percben készüljön el, amikor Ő Isteni Kegyelme befejezi a fürdést és az öltözködést. És bár tegnap Harikesa prabhu igen egyértelműen a tudomásomra hozta, hogy csupán a masszázs és a darshan ideje alatt van szabad bejárásom Prabhupada lakhelyére, ma túlontúl elfoglalt volt a főzéssel ahhoz, hogy a masszázs után nyomban kitessékeljen engem. Így, pár percnyi tétovázás után lehetőségem nyílt, hogy segítsek Harikesanak, felszolgálva Srila Prabhupada a prasadamját.

Prabhupada a hálószobájában egy chonkin, egy kis fa asztalkán evett, mely nagyjából egy láb magas volt. Először a thalit szolgáltam fel, egy teljes tálnyi különféle preparációt: sabjit, rizst, dalt, chutneyt és édességet, melyek mind külön kis edénykékben voltak. Öt perc múltán Prabhupada megcsengette a kis kézi csengettyűjét.

Harikesa, aki egy kis vödör forró szén előtt guggolt az erkélyen, azon nyomban egy darab lapos, kinyújtott tésztát hajított a szénre. Egy pár tong segítségével ügyesen mozgatva, mindkét oldalát megsütötte. Amint egyfajta szerves, szaunává puffadt, óvatosan kivette, és egy kis tányérra ejtette, amit aztán nekem adott. A forró capatikat aztán Srila Prabhupadahoz vittem, frissen a tűzhelyről, ahogy kellett. A friss és forró ételek fogyasztása a Marwari dhawa stílusú étkezés és Srila Prabhupada így evett meg három capatit.

Pincérként igen izgalmasnak találtam, hogy beszaladok, leborulok, aztán a forró capatit Prabhupada tányérjára ejtem. Hüvelyk és középső ujjának finom, arisztokratikus mozdulatával gyorsan átszúrta, s így az kieresztette a forró levegőt. Miután belapította, kizárólag jobb kezét használva letépett belőle egy kis darabot, gyűjtött bele egy kis sabjit, majd a falatot a szájába dobta.

Étkezés után Srila Prabhupada a fürdőbe ment, míg én elvittem a tányérját és letakarítottam a chonkit. Prabhupada ezután rövid ideig a darsana szobájában üldögélt, mielőtt visszavonult a délutáni pihenőjére. Eközben Hansaduta, Harikesa és én boldogan osztoztunk Prabhupada ebédjének maradékain.

------ O ------

A délutáni darsana folyamán Prabhupada odaállított az ajtóba, hogy minden távozó vendégnek adjak édességet. Srila Prabhupada ragaszkodott hozzá, hogy minden vendégnek kell kapnia valamilyen prasadamot. Mivel nem volt bhakta, aki tudott volna édességet készíteni, Prabhupada engedélyezte Tejiyasnak, hogy vegyen a sarki Bengáli Édességboltban. Azt mondta, azok az édességek akár múrtiknak is ajánlhatók, mivel tiszta alapanyagokból készülnek.

------ O ------

Ez a néhány új feladat lehetővé tette számomra, hogy a nap legnagyobb része folyamán Srila Prabhupada lakrészében maradjak, jóllehet, ez a jelek szerint ellene volt Harikesa szándékainak. Mégis, Harikesa adott néhány igen hasznos útmutatást, hogyan kell helyesen szolgálni Srila Prabhupadot. Ma elmagyarázta, hogy minden alkalommal hódolatot kell ajánlani, amikor valaki belép vagy távozik Srila Prabhupada jelenlétében, akár Prabhupada érkezik vagy távozik, akár ő maga.

Az elmúlt napok tapasztalata alapján kezdem megérteni, hogy minden az alázaton múlik; ez az a szükséges alap, melyre minden egyéb szolgálat épül. A sértések ellensúlyozásának egyetlen módja alázatosnak lenni, és ez a kulcs a jó szolgáló hangulathoz is. Srila Prabhupada tolerálja a tudatlanságot, amennyiben az illető lelkes szolgálni.

Óriási ez az egész tapasztalat. Hihetetlen boldogság ilyen közel lenni a Krsna-tudat alapvető esszenciájához - az Úr tiszta bhaktájának társulásához és a neki végzett szolgálathoz.

Eredeti: https://old.prabhupadavani.org/main/Hari_Sauri_diary/PDF/HSD006.pdf

005 - 1975. november 27.

1975. november 27.

(ISKCON, 19, Todar Mal Lane, Bengali Piac, Új Delhi.)

Míg Prabhupada reggeli sétára ment, kitakarítottam a lakhelyét. Ez egy kis, négy szobás lakosztály - igen alapszintű, ám épp megfelelő szállás. A lépcsőházból bevezető bejárat a nappaliba visz, mely nagyjából 20x10 láb (kb 6x3 méter) alapterületű. Leporoltam az elszórtan található bútorokat, beleértve Prabhupada ülőhelyét és a kis, alacsony asztalt, melynél ideje legnagyobb részét tölti, akár vendégfogadáskor, akár az éjszakai fordításai során. Hátramentem, és rendbe hoztam a szolgák szobáját, ahol Harikesa És Hansaduta laktak.

Prabhupada hálószobája, mely hasonló méretű volt, mint az övék, ebből nyílt. Nem tartott sokáig kicserélni az ágyneműt a kis, egyszermélyes ágyon, és felmosni a hálóból nyíló aprócska, szűkös fürdőt. A szolgák szobáján keresztül visszatérve, s egy szűkös átjárón áthaladva jutottam el az igen kicsi konyhába. Kipucoltam a csiszolatlan kőpultokat és a fehér kerámia csempés falat, majd felsöpörtem a keskeny hátsó verandát, ahol Harikesa - a jelek szerint - a főzés oroszlánrészét végezte, egy hordozható tűzhelyen. Végül felmostam a padlót, mely mindenütt a szokásos sárga mozaik kő és márványzuzalék volt, melyet többnyire semmi nem takart, leszámítva a nappaliban található vékony pamutszőnyeget, avagy dhurit. Sikerült végeznem, mielőtt Ő Isteni Kegyelme visszatért a napi sétájáról.

------ O ------

Délelőtt 11 órakor bejelentkeztem az első napi masszázs szolgálatomra. Épp akkor mentem be, amikor Srila Prabhupada az áldását adta Upendrának, hogy prédikáló küldetése sikerrel járjon Fijin. Upendra, miután megkapta Prabhupada virágfüzérét, távozott a repülőtérre. Amikor rámnézett, Prabhupada jobbra-balra ingatni kezdte a fejét, és jelezte, hogy itt az ideje a masszázsnak.

Prabhupada felment a tetőre, és gamsába öltözött. Én már viseltem az enyémet. Amint leült a gyékényszőnyegre, minden Upendra által adott utasítás átviharzott az elmémen. Most egyedül voltam. Nem volt próba, nem volt gyakorló óra, semmi komment Srila Prabhupadatól - semmi. Mély vízbe lettem hajítva. Komolyan kellett koncentrálnom, hogy képes legyek uralkodni az idegességemen, és emlékezzek, mit kell csinálni. Még sosem masszíroztam senkit, nem is beszélve arról, hogy akár megérintettem volna Ő Isteni Kegyelmét. Így aztán elmében imádkoztam Krsnához, kérve, hogy adja meg a szükséges intelligenciát, hogy szépen meg tudjam csinálni, Srila Prabhupada örömére.

Hogy megbizonyosodjak a helyes szolgáló hangulatról, először a tiszteletteljes hódolatomat ajánlottam Srila Prabhupadanak, mielőtt megérintettem volna. Prabhupada keresztbe tett lábakkal ült, miközben én az idegességemmel harcoltam, és ott térdeltem egyenesen előtte. Megfogtam a szantálfa olajat, néhány cseppet a tenyerembe öntöttem, és masszírozni kezdtem Prabhupada fejét. A szantálfának hűsítő tulajdonsága van, ezért jó hatással van az agyra.

Mindössze egy perc múltán a hüvelykujjaim és az ujj ízületeim váratlanul, és igen komolyan fájni kezdtek. Minden ujjpercem annyira fájt, hogy azt hittem, kezeim felmondják a szolgálatot. Olyan érzés volt, melyre nem számítottam. Elmémet elárasztották a tiltakozás jelei, melyekkel próbáltam felvenni a harcot, és túllépni rajtuk. Krsnához imádkoztam az eltökéltségért, hogy ne valljak csődöt már az első próbálkozásom során. Arra fókuszálva, hogy Srila Prabhupadat próbálom elégedetté tenni, képes voltam megszakítás nélkül tovább mozgatni a kezeimet. A fájdalom - szerencsére - hamarosan alábbhagyott, a kezeim ellazultak, és minden különösebb nehézség nélkül folytattam Prabhupada sima, frissen borotvált fejének nyomkodását és dörzsölését.

Nem ismervén semmiféle konkrét technikát, csupán próbáltam végiggondolni, milyen lehet masszázst kapni. Hogy milyen érzés lenne a hüvelyk és a többi ujj minden egyes nyomása, és eszerint mozgattam őket.

Nagyon ügyeltem arra, hogy ne rángassam, karcoljam vagy szúrjam meg őt, egyszersmind egy erőteljes és egyenletes masszázsban legyen része, alaposan beledolgozva bőrébe az olajat. Nem csak arról volt szó, hogy beledörzsöljek némi olajat. A trükk - mint rájöttem - az volt, hogy nyomást alkalmazzak, ujjaimat előre-hátra mozgatva, miközben fejét folyamatosan egyenesen tartom. Rendkívül ügyeltem, amikor a halántékát, a homlokát és a szemei környékét masszíroztam, mivel az olaj miatt a hüvelykujjak könnyedén megcsúszhattak.

Tizenöt perc múltán átmentem Srila Prabhupada hátához és mustár olajra váltottam, melyet a test többi részéhez használnak. A mustár olaj vitalizálja és tonizálja a bőrt, melegséget adva a testnek. Újabb tizenöt percet töltöttem azzal, hogy nyomtam, gyömöszöltem a nyakán, vállain és hátán található izmokat. Hüvelykujjaim körkörös és fel-le mozdulataival erősen megdolgoztam a háta alsó részét és gerincét.

Ezt követően a jobb oldalára mentem, keresztbe tett lábakkal leültem, és a mellkasát és a gyomrát kezdtem masszírozni. Ezek a mozdulatok mind körkörösek voltak, kezem lapjával végezve őket, végig a szíve felé irányítva a masszírozó mozdulatokat.

Intenzíven arra koncentrálva, amit a kezeim csinálnak, elkerülte a figyelmemet, hogy túlságosan közel ülök Ő Isteni Kegyelméhez, oldalról az arcába lehelve. Kínos volt, amikor Prabhupada hirtelen elhajolt, félig elfordítva a fejét, egy oldalpillantást küldve felém. Figyelmeztetett, én pedig elmében feljegyeztem, hogy a jövőben másfelé nézzek.

Tíz perc múltán a jobb karját kezdtem masszírozni. Karját kinyújtotta, kézfejét pedig tenyérrel lefelé az én jobb térdemen pihentette, míg én a bicepszét, alkarját, csuklóját és kezének ízületeit masszíroztam. Arra lettem figyelmes, hogy kezei milyen elegánsak, tenyerei különösen puhák és bársonyosak. Hihetetlenül aggódtam, amikor odaértünk, hogy az ízületeit kellett pattogtatni, oly módon, hogy minden ujjat meghúzok, mivel kifejezetten erősen kellett húznom őket. Az elmozdulás szörnyűséges gondolatai futottak keresztül az elmémen, de Prabhupadat ez szemmel láthatóan egyáltalán nem zavarta. A jobb oldalával töltött húsz perc után áttértem a bal oldalára és megismételtem az eljárást.

Aztán vele szemben helyezkedtem el. Kinyújtotta a lábait, és mindegyiket tizenöt percen át masszíroztam, először a bal lábát, majd a jobbat. Prabhupada figyelmeztetett, hogy ne érjek a térdéhez, mert nemrégiben történt mauriciuszi autó balesete miatt még mindig sérült. Forró ghiből és neem levelekből készült borogatással kezelt.

Óvatosan megmasszíroztam a combjait, a vádlijait és a bokáit, a lábfejeivel zárva, melyeknél külön erőfeszítést tettem, hogy a lehető legjobban masszírozzam. Hüvelykujjaimat fel-le dörzsöltem a talpán, megnyomkodva mindegyik lábfejen az ízületeket, azzal zártam, hogy mindegyik lábujjat egyenként meghúzkodtam, enyhén megszorítva a végükön található húsos részeket. Ettől a hüvelyk- és mutatóujjam egymásnak csapódott, mivel lecsusszantak a lábujjai ujjbegyeinek végén. Most már van némi gyakorlati megértésem a "lótusz láb" kifejezés jelentéséről, mivel Prabhupada lábai meglepően puhák és törékenyek, épp úgy, mint egy virág szirmai.

Másfél óra múltán vonakodva fejeztem be a szolgálatomat, ismét a hódolatomat ajánlva. Srila Prabhupada felállt, fogott egy kis mustár olajat a tenyerébe, és felvitte a teste különböző kapuihoz - füleire, orrlyukaira, nemi szervére és végbélnyílására. Lement egy szinttel lejjebb, megfürdeni és elfogyasztani az ebédjét.

A masszázs folyamán egyetlen szót sem szólt, csak csendben ült, csukott szemekkel, testét ellazította, s aranylón ragyogott a lány téli napfényben. Később, megkönnyebbülve és lelkesen hallottam, hogy Prabhupada megjegyezte, jó masszázst végeztem.

------ O ------

Délután egy autó-riksával elmentem a Chandni-chowki virágárusokhoz Ó-Delhibe, és megvettem a legnagyobb füzért, amit csak találtam, épp úgy, ahogy előző nap is tettem. Több, mint egy órámba került, hogy megforduljak a veszélyes, zajos, piszkos delhii közlekedésben, de megérte. Arra vártam, hogy odaadhassam Prabhupadanak a délután 4:30-as darshanja kezdetekor.

Örömmel fogadta el, és ez alkalmat adott számomra, hogy ott maradjak a darshanon, és még több időt tölthessek vele. Mostanra híre ment az érkezésének, így számos jóakaró, és Élet Tag támogató (Life Member) jött el, hogy találkozhasson vele.

Prabhupada számos lehetséges angol-hindi fordítóval is találkozott. Nagyon vágyott rá, hogy könyvei indiai nyelveken is megjelenjenek, ám az ISKCON-ban ekkor még nem voltak a bhakták közt képzett fordítók. Ezért, Gopala Krsna nyilvánosan meghirdette, hogy képesített hindi fordítókat keresnek. Srila Prabhupada személyesen beszélt minden jelentkezővel, gondosan ellenőrizve mind filozófiai megértésüket, mind pedig tudományos képzettségüket. Meg akart bizonyosodni arról, hogy a fordító képes arra, hogy precízen ugyanazt az üzenetet adja át, mint az eredeti szöveg, és hogy az imperszonalizmus árnyalatnyi foltja sem árnyalja be a könyvei fordítását. Sajnálatos módon azonban India bővelkedik a sastra hamis interpretációiban, melyeket elsősorban azon Mayavada elképzelés szennyez, hogy Isten személytelen. Így aztán nem könnyű feladat találni valakit, aki mentes az efféle tisztátalan behatásoktól.

A darshana 7 óra körül ért véget. Miután a vendégek elmentek, Ő Isteni Kegyelme leült a titkárával és a helyi ISKCON vezetőkkel. Megbeszélte velük a prédikáló tevékenységeiket, és tanácsot és javaslatokat adott.

Harikesa arra kért, én is a vendégekkel együtt távozzam. Rá akart világítani, hogy bár az elkövetkező egy-két nap során én masszírozom Srila Prabhupadat, ne tekintsem magam Prabhupada személyes csapata tagjának. Ez kissé értelmetlennek tűnt számomra, lévén 9 órakor úgyis vissza kellett térnem az esti masszázsra, mégsem voltam csalódott. Az elmúlt két nap során már így is több személyes társulást kaptam Srila Prabhupadatól, mint bármikor, az elmúlt közel négy év során, amit bhaktaként töltöttem. Nem voltak hát kifogásaim. Egyszerűen csak mohó voltam minden apró csepp nektárra, amit kaphattam.

Amikor visszatértem, hoztam Srila Prabhupada számára pár vastag, lyuk-biztos, térdig érő ausztrál zoknit. Elég hidegek voltak a reggelek, és nekem volt belőle két új pár, melyeket nem hordtam. Prabhupada érdeklődve vette szemügyre az asztala mögül. "Gyapjú?" kérdezte.

Megnéztem a címkét. "Nem, Srila Prabhupada."

"Ó." - A reakciója enyhébb csalódást tükrözött, és minden további nélkül folytatta a munkáját. Gondolván, hogy Prabhupada nem kéri a zoknikat, Harikesa prabhu azt mondta, tartsam meg őket.

------ O ------

Az esti masszázs, mely a reggelinél könnyebbnek tűnt, valójában nehezebb volt. Csendes volt a ház, nem égtek a fények, Srila Prabhupada is félálomban volt, így egyetlen társaságom a masszázs során, nyugtalan, csapongó elmém volt. Ha nem fájtak volna a lábaim, melyek az egy helyben állástól alakultak ki, könnyen megadtam volna magam a végső kimerültségnek. Mégis, képes voltam sikeresen folytatni, egyenletesen, gyengéden nyomkodva és gyömöszölve Prabhupadat a vékony dhotin keresztül, fel és le, fel és le. Húsz perc múltán, a bágyadt "hm" volt a jel, hogy első, masszőrként töltött napom véget ért.

Visszatértem a templomba lepihenni, elégedetten az Ő Isteni Kegyelmének személyes szolgálatára irányuló első próbálkozásaimmal, és teljesen felélénkülve a vele való bensőséges kapcsolattól.

Eredeti: https://old.prabhupadavani.org/main/Hari_Sauri_diary/PDF/HSD005.pdf

004 - 1975. november 26.

1975. november 26.

(ISKCON, 19, Todar Mal Lane, Bengali Piac, Új Delhi.)

Délelőtt 11:30 volt. Egyedül ücsörögtem egy aprócska templomszobában, a múrtik előtt japázva, amikor belépett Harikesa. A nyitott ajtóban megállva, vastag szemüvegén keresztül intenzíven fürkészett engem. "Tudod, hogyan kell masszírozni?" - kérdezte.

"Nem, soha életemben nem csináltam."

"Nos, akkor menj fel Prabhupada lakásában a tetőre, és figyeld meg, hogyan masszírozza Upendra Srila Prabhupadot. Upendra holnap elutazik, így valaki másnak kell Srila Prabhupadot masszírozni."

Alig mertem elhinni az imént hallottakat, ám nem késlekedtem soká. Azonnal leszaladtam az utcára a 9-es szám alá, egy kis, kétemeletes épületbe, és szaporán szedtem a meredek lépcsőfokokat, elhaladva az épület tulajdonosának, Mr. B. N. Mukherjeenek földszinti lakása mellett, túl a félemeleten majd Srila Prabhupada lakásán, egészen a legfelső emeleten át a tetőre.

Túl szépnek tűnt ahhoz, hogy igaz legyen; ilyen dolgok nem történnek csak úgy! De szó mi szó, amint kiértem a fedett lépcsőházból, ott találtam Ő Isteni Kegyelmét gamsába öltözve, amint ott ült a napsütésben egy gyékényszőnyegen. Szemei csukva voltak, Upendra pedig ott térdelt mögötte, és mustár olajjal masszírozta a hátát. A hódolatomat ajánlottam, és leültem figyelni őket.

Egy perc múltán Srila Prabhupada kinyitotta a szemeit, és érdeklődve rám nézett. Apró biccentéssel, s szemöldöke felvonásával kérdezte: "Hm? Mi az?"

Elmagyaráztam, hogy Harikesa küldött, hogy megtanuljam, hogyan kell masszírozni. "Rendben", mondta minden további nélkül, majd újra becsukta a szemeit, egészen a masszázs végéig. Amikor befejezték, Prabhupada visszatért lenti szobájába, hogy megfürödjön és megebédeljen.

Upendra mindössze két percet töltött azzal, hogy elmagyarázza nekem a masszázs finomabb technikáit - hogy mennyi időt kell az egyes testrészekre szánni, milyen sorrendben kell végighaladni rajtuk, és a kétféle olajat, amit használni szoktak. Upendra megerősítette, hogy másnap Fijire utazik egy prédikáló küldetésre. S mivel Nitai, Prabhupada másik szolgája, Bombayba utazott, hogy megújítsa a vízumát, Srila Prabhupadanak szüksége van valakire, aki délben és esténként megmasszírozza, legalább addig, amíg Delhiben tartózkodik. Harikesat teljes mértékben lekötötte, hogy leírja Srila Prabhupada kazettáinak szövegét, valamint a főzés, így ezt a feladatot már nem tudta ellátni. Ilyen körülmények között, olybá tűnt, én voltam az egyetlen elérhető személy eme személyes szolgálat végrehajtására.

Valójában aznap kora reggel Srila Prabhupada és Harikesa megvitatták, hogyan lehetne megoldani a reggeli masszázst. Ő Isteni Kegyelme észrevett engem az ajtó őrzése közben, s lévén emlékezett rám Ausztráliából, úgy gondolta, én meg tudnám csinálni. Harikesának azonban komoly fenntartásai voltak az alkalmasságomat illetően. 2 hónapja látott Vrndavanaban templom kommanderként ténykedni, amikor egy fiatal bengáli férfival keveredtünk némi erőszakos csetepatába. Csakis Srila Prabhupada személyes közbenjárása hatására döntöttek mellettem - mert Prabhupada mindezek ellenére úgy határozott, ad nekem egy esélyt.

Visszatértem a templomba, képtelenül arra, hogy felfogjam jó szerencsémet. Nyugtalan voltam, ám teljes mértékben extatikus állapotba kerültem az események nem mindennapi fordulatától. Ahogy kérték, este 9 órára visszamentem Srila Prabhupada szállására. Ez volt az első alkalom, hogy ilyen kései órán Prabhupada szobájában voltam. Álmodni sem mertem effajta privilégiumról, hogy láthatom őt mosolyogva, fesztelenül, hátradőlve, amint a szolgáival társalog. (S hogy ennek én is a részese lehettem!)

Néhány perc múltán Srila Prabhupada visszavonult a hálószobájába, és Upendra intett, hogy kövessem.

A szoba félhomályán át figyeltem, amint Upendra ott állt az ágy oldalánál, s masszírozta Srila Prabhupadot. Upendra elmagyarázta, hogy amikor elég nagy az ágy, Prabhupada megengedi a szolgájának, hogy ott üljön mellette keresztbe tett lábakkal. De ezen az ágyon ez nem lehetséges.

Srila Prabhupada el-elbóbiskolt, miközben Upendra óvatosan gyúrta, gyömöszölte a vádliját, combját és lábfejeit. Pár perc múltán az oldalára fordult, és Upendra a bal csípőjét kezdte masszírozni. Ez a rész időnként elzsibbad a rossz vérkeringés miatt.

Upendra odasúgta nekem, hogy egyszer, amikor éjszaka masszírozta, Prabhupada horkolni kezdett, így abbahagyta a masszázst, és lábujjhegyen kezdett kiosonni a szobából. Ám épp amikor elérte volna az ajtót, Prabhupada hangja hallatszott a sötétből: "Ó, máris befejezted?" És Upendrának vissza kellett mennie, folytatni a masszázst.

Nincs fix időtartam. Egyszerűen csak csinálni kell mindaddig, míg Prabhupada - felébredve - azt nem mondja a szolgának, hogy elmehet. Aztán általában a másik oldalára fordul és visszaalszik egy rövid időre, mielőtt fel nem kel, hogy nekilásson az éjszakai írásnak.

Mindössze tíz perc múltán Srila Prabhupada lágyan annyit mondott, hogy "Hm", jelezve, hogy a masszázsnak vége. Elhagytuk a szobát, és Harikesa kikísért minket a lakásból, majd éjszakára bezárta mögöttünk az ajtót.

Soha nem gondoltam volna, hogy valaha ilyen lehetőség akadhat az utamba. A sásztra szerint, akár egy perc társulás egy tiszta bhaktával elegendő, hogy megadja az élet tökéletességét, és hogy az ilyen társulást ritkán kapjuk meg. Soha, álmodni sem mertem róla, hogy épp velem esik meg ilyen nagy szerencse, akár több életen át tartó odaadó szolgálat végzése után. Mindez pusztán Sri Krsna elrendezéséből, és Srila Prabhupada indokolatlan kegyéből történhetett meg.

Izgatottan, nagy lelkesedéssel, azonnal elnyargaltam az Új Janata Könyv Raktárba (New Janata Book Depot), egy kis üzletbe a Nathu Édességbolt melletti sarkon, hogy beszerezzek egy üres, vonalas jegyzetfüzetet. Bár új elfoglaltságom csupán néhány napos feladatnak ígérkezett, míg Prabhupada Új Delhiben tartózkodik, úgy döntöttem, naplót vezetek a történtekről, mely a jövőben a segítségemre lesz majd, ha szeretnék visszaemlékezni erre a ritka lehetőségre, amikor személyesen szolgálhattam Ő Isteni Kegyelmét.

Eredeti: https://old.prabhupadavani.org/main/Hari_Sauri_diary/PDF/HSD004.pdf

003 - Bevezetés

Bevezetés

1975. novemberének végén, miután Dél- és Kelet-Afrikai valamint Mauriciuszi körútja végére ért, Srila Prabhupada visszatért Delhibe. Bombayen keresztül érkezett, egyetlen személyes szolga, Harikesa dasa, valamint Ambarisa dasa, Henry Ford, a Ford Motorvállalat alapítójának dédunokája társaságában. Csatlakozott hozzá Hamsaduta dasa, az Észak-Európai GBC tag is, aki Németországból repült ide, hogy decemberben személyes titkára legyen.

Prabhupada úgy tervezte, 1-2 napot a Bengali Market ISKCON központban tölt, s eközben megszervezhetik a Kuruksetrára való utazását, majd pedig hogy némi időt Vrndavanai templomunkban töltsön.

------ O ------

Elhelyezkedését tekintve az Új-Delhii ISKCON központ igen szerencsés volt. A Bengali Market egy kis kereskedelmi terület, éppen délkeletre a Connaught Circustól, Új-Delhi szívében. A könnyen bejárható közelségében állt néhány igen rangos hely, mely India legfőbb városában található. A közelben a Mandi House körforgalommal,  a környék közlekedése legnagyobb részének elosztójával, mely a hét fontos főútvonalat kötötte össze.

Számos rangos épület volt található ezen a területen. Itt volt a Nemzeti Szociális Tudományok Kutatóközpontja, a Nemzeti Természetrajzi Múzeum, a Nepáli Nagykövetség, a Japán Kulturális és Információs központ, a Szovjet Kulturális Ház, számos bhavan vagy közösségi csarnok és kala-kendra avagy auditórium, melyek különféle kulturális programok befogadására szolgáltak. Széles, fasorral szegélyezett utak futottak itt, s a félreeső kertekben hatalmas házak húzódtak. A leggazdagabbak otthonai mindössze néhány percre voltak innen.

Kicsit távolabb a Curzon Street [most Kasturba Gandhi Marg] húzódott. A híres India Kapu felé nyújtózott, ahol virágok és buja parkok alkottak vad, zöld területet. Nem sok bizonyíték utalt a Nyugaton oly elterjedt, nyomorsújtotta Indiára. Ez volt a főváros látványossága.

Az ISKCON Új-Delhi által bérelt épület azonban nem illeszkedett a környezetébe. A Todar Mal Lane 19-ben volt található, egy rövidebb, kevésbé forgalmas lakóutcában, melyet egyik végén a vasúti sín kereszteződése zárt le. A 19-es egy kissé düledező épület volt, az amúgy gondosan elrendezett, lépcsőzetes városias utcácska napszámosa. Mondjuk ki, nem volt valami bizalomgerjesztő hely, mintha az építők utólagos ötlete lett volna, hogy kitöltsék az űrt, amit nem akartak csak úgy otthagyni. Az előkertnek nevezett kicsi, sivár porkupacban néhány növény harcolt hősiesen az életéért. Ha a "templom" szó valami igen grandiózust takar, akkor nem valami alkalmas az efféle elnevezés erre az aprócska házra. Bármely bhakta számára, aki a Krisna-Tudat Nemzetközi Szervezetének otthonát India fővárosában látogatta meg, ez a hely csalódást tartogatott.

Mindazonáltal ugyanolyan szent hangulat övezte, mint a világ bármely ISKCON központját. A csekély számú bhakta keményen dolgozott, fontos embereket látogattak és prédikáltak nekik, örökös tagokat kerestek, és biztos alapot teremtettek a Közösség jövőbeli növekedéséhez. Kizárólag odaadó szolgálat folyt, és Sri Sri Radha Partha-sarati, a múrtik voltak a legfontosabb lakók. E tekintetben tipikus ISKCON templom volt, ezért a lelki élet mennyországának számított egy olyan városban, mely rohamosan távolodott tradicionális lelki gyökereitől.

A templomunkkal szemben, az út végén a sarkon volt található Nathu Édességboltja és Vendéglője - fehér köves, némiképp düledező, kissé piszkos is, ám igen szolgálatkész. Ezzel szemben állt a Bengáli Édességbolt, mely rasagullát, gulabjamunt és minden elképzelhető egyéb tradicionális édességet árult. Úgy 45 méterrel odébb (50 yard) kis körforgalomban egyszerű boltocskák és árusok színes kavalkádja söprögette területének határait. Ez összekapcsolódott a Tansen Marggal, mely pedig rövid úton a Mandi Házba vezetett.

Srila Prabhupada nem igazán a mi templomunkban lakott. Kellő kényelem híján ő, Harikesa és Hamsaduta kivettek egy kis, négy szobás második emeleti apartmant a 9-es szám alatt.

------ O ------

November 25-én egy napra Vrndavanaból Delhibe kellett jönnöm, némely váratlan személyes ügy miatt. A Krisna-Balaram templom és a vendégház komplexum lakója voltam augusztus óta, templom kommanderként szolgálva. Másokkal együtt félúton jártunk már a főbb templomtakarítással, hogy felkészüljünk Srila Prabhupada látogatására. Ám a helyi GBC, Gopala Krsna dasa nyomására Delhiben maradtam, hogy segítsek kitakarítani Srila Prabhupada lakrészét, és őrizzem az ajtaját arra a néhány napra, míg ott tartózkodik.

Az ISKCON Delhinek emberhiánya volt. Csupán egy maroknyi bhakta volt: a templom prezident, Tejiyas dasa és a felesége, Madira, mindketten amerikaiak; Omkara dasa, a francia pujari és a felesége Nirmala, valamint fiatal lányuk és fiuk; egy angol brahmacari, Tribuvanatha dasa; és egy indiai bhakta. Gopala Krsna ezért elhatározta, hogy további segítségre van szükség. Bár alig vártam, hogy visszatérhessek segíteni a Srila Prabhupada vrndavanai érkezésére való előkészületekben, több mint boldog voltam, hogy megragadhattam a hirtelen jött, váratlan lehetőséget, valamely szolgálatot ajánlani Ő Isteni Kegyelmének.

------ O ------

Délután 4 óra. Mohón jelentkeztem be Srila Prabhupada apartmanjában a délutáni darshanara. Ott ültem az ajtóban és figyelmesen hallgattam, amint Prabhupada a vendéglátó szerepét játszotta egy egy kis csapat bhakta és vendég számára. Annak köszönhetően, hogy oly kevesen voltak jelen, ez ritka alkalom volt számomra, hogy Srila Prabhupada társaságát egy sokkal bensőségesebb formában kapjan meg, mint a nagyobb ISKCON központokban való látogatásai során. A nagyszoba egy kicsi, alacsony asztalkája mögött ülve Srila Prabhupada este 7 óra magasságáig - igen élénken - különféle témákról beszélt. A távozó vendégeknek a Bengáli Édességboltból származó, frissen készült édességeket nyújtottam át.

Másnap reggel, november 26-án én takarítottam ki Prabhupada apartmanját, miközben ő a szokásos sétájára ment. Ezt követően a reggel folyamán - Gopala Krsna kérésének megfelelően - kötelességtudóan az ajtó előtt ültem, a lépcsőházban őrködve.

Eközben Srila Prabhupada és Harikesa arról beszélgettek, hogyan lehetne megszervezni Prabhupada rendszeres masszázsait. Úgy alakult, hogy senki nem volt elérhető, bár Srila Prabhuada afrikai útját követően legalább négy volt szolgája tartózkodott épp Indiában. Amikor visszatért Indiába, Bombayben szannyászt adott Navayogendrának és Nanda Kumaranak, és elküldte őket Brahmananda Swamival, hogy segítsenek kijavítani néhány komolyabb gondot Kelet-Afrikában. A másik kettő, Upendra és Nitai dasa szintén nem volt elérhető: Upendra, bár Delhiben volt, épp úton volt tengerentúlra, Nitainak pedig meg kellet újítania a vízumját Bombayben.

Minderről én semmit nem tudtam. Én csak örültem, hogy Delhiben lehetek, egyszerre Srila Prabhupadaval. Nem tudhattam, mit tartogat számomra az Isteni Gondviselés.

Eredeti: https://old.prabhupadavani.org/main/Hari_Sauri_diary/PDF/HSD003.pdf

002 - Előszó

Előszó

1965-ben egy öregember Indiából az Egyesült államokba jött, hogy beteljesítse lelki tanítómesterének tett ígéretét, a Krisna-tudat prédikálását a nyugati világban. Szinte hihetetlen, de pusztán néhány rövid év leforgása alatt ő és követői egy világméretű vallásos mozgalmat alapítottak, közel 5000 avatott tanítvánnyal és több tízezer követővel és támogatóval. Mindezeken túl sokmillió könyv és egyéb spirituális irodalom lett kiosztva a Föld minden sarkában. A sikerrel azonban viták is jártak, mivel egy jólszervezett szektaellenes mozgalom a Hare Krisna befolyásának korlátozását tűzte ki célul. Az agymosás vádja ürüggyel szolgált a média és az átlagemberek számára, hogy gátat szabjanak az olyan "fenyegető szekták" növekedésének, mint a Hare Krisna. Így, különösebb megfontolások nélkül elfogadva az "elmekontrollról" szóló hamis vádakat, sokan sosem értették meg az olyan vallási csoportok szociális és kultúrális jelentőségét, mint például a Krisna-tudatú Hívők Nemzetközi Szervezete (ISKCON), ismertebb nevén a Hare Krisna. Mindezeken túl a legtöbb ember nem értette meg az ISKCON vonzerejét, lelki tradíciójának gazdagságát és hitelességét, az "egyszerű élet, magasszintű gondolkodás" életmódját, és ami talán a legfontosabb, alapítójának, A.C. Bhaktivedanta Swami Sríla Prabhupadanak karizmáját és lelki potenciáját sem.

Immár majdnem tizenöt év telt el Sríla Prabhupada 1977 novemberi eltávozása óta. Annak ellenére, hogy oly sok minden történt ezidő alatt Prabhupada tanítványaival és mozgalmával, emléke, és általa nyújtott inspiráció örökké fennmarad. Legtöbben természetesen nyomban arra az örökségre gondolnak, melyet Prabhupada fordításai és a védikus irodalomhoz fűzött magyarázatai jelentenek, vagy a bhakta közösségekre, melyek jelen vannak szerte a világban. Ám van örökségének egy másik része is, mely az egyénekben él, és tanítványai közös emlékeiben. Hari-sauri Transzcendentális naplójának eme első kötetében az olvasó megértheti azt az embert, aki világszerte oly sok ember szívét és elméjét érintette meg.

Egyesek talán a jószerencsére fogják mindezt, mások Krisna elrendezésére, de akárhogy is, Hari-sauri abban az irigylésre méltó helyzetben volt, hogy Prabhupada személyes szolgálatát végezhette több, mint tizenhat hónapon át, 1975 novemberétől egészen 1977 márciusáig. Hari-sauri naplója által személyes, részletes megértést kaphatunk Prabhupadaról, mint emberről, s mint lelki vezetőről egyaránt. Hari-sauri ablakot nyit számunkra Prabhupada tetteire, gondolataira és aggodalmaira. Ebben a kötetben 1975 novemberétől 1976 áprilisáig együtt járhatjuk Indiát Prabhupaddal, s végül a vele való személyes kapcsolat érzésével csukhatjuk be a könyvet, nagyrabecsülve a Krisna és oly sok tanítványa iránti szeretetét. Tanúi lehetünk Prabhupada bánatának, látva fiatal tanítványai számos személyes és lelki jellegű problémáját; véget nem érő örömének és boldogságának, amit az 1975-ös és 1976-os robbanásszerű könyvosztási sikerek okoztak; és megérthetjük tévelygő tanítványai - beleértve a szerzőt is - szidásainak okát.

Mindezeken túl még többet tudhatunk meg erről a figyelemre méltó emberről és arról az adottságáról, ahogy képes volt inspirálni követőit. Csatlakozhatunk Prabhupadahoz és tanítványaihoz a reggeli sétákon. Ezen alkalmak során bepillantást nyerhetünk Prabhupada intellektuális és spirituális oldalába. Tanítványaival vitázik, gyakran párbajra kelve az evolúcióelmélet és azok a "gazember tudósok" logikájával és elméleteivel. Láthatjuk Prabhupada viták terén való jártasságát, valamint Krisna eme szolgálata terén tanúsított - az ellenállás mértékétől független - elkötelezettségét. Az is nyilvánvaló, hogy az efféle, tanítványaival történő viták, segítettek nekik, hogy fejlesszék önnön filozófiai megértésüket és prédikáló képességeiket.

Nem lehet túlbecsülni ennek, és az ezt követő köteteknek az értékét. Prabhupada tanítványai számára az itt fellelhető értékek a szikra, mely fényt derít ama vég nélküli történetekre és érzésekre, melyek tovább mélyítik kapcsolatukat lelki tanítómesterükkel. Azon bhakták számára pedig, akiknek nem volt személyes kapcsolatuk, társulásuk Sríla Prabhupadaval, ez a könyv különösképpen fontos célt szolgál: alapját képezi Prabhupada egy sokkal bensőségesebb módon való megismerésének. Lehetővé teszi az új és leendő tanítványok számára, hogy kapcsolódjanak Prabhupada, valamint Caitanya Mahaprabhu missziójának tisztaságához és inspirációjához. Azáltal, hogy láthatjuk Prabhupada példáját a guruja iránti teljes meghódolásról, azt is megtanulhatjuk, hogyan kell megközelíteni és szolgálni egy lelki tanítómestert. Egy átlagos olvasó számára - akinek nincs közvetlen kapcsolata Prabhupada mozgalmával - szintén inspiráció forrása lehet ez a könyv. Csak csoda lehet az, hogy egyetlen ember szerte az egész világon oly sok mindenkit tud arra buzdítani, hogy Isten-tudatosak legyenek. Itt megtudhatjuk, mindez hogyan és miért történt.

Valláskutatók és diákjaik számára az itt bemutatott anyag meglehetősen fontos történelmi feljegyzést jelent. Bárki, aki kifejezetten Prabhupada mozgalmát akarja megérteni, vagy akár általában véve a vallásos mozgalmak fejlesztését végző karizmatikus vezetés központi jellegét, az át fogja tanulmányozni ezt a könyvet. A napló formátum, mint a Prabhupada életének rögzítésére és bemutatására használt eszköz, segít abban, hogy a bemutatott anyag részletgazdag és pontos tükre legyen a lezajlott eseményeknek. Hari-sauri ahelyett, hogy részrehajló vagy eméleti érdekeket szolgáló történeti rekonstrukciókban merülne el, tiszta és lényegretörő módon mutatja be az olvasó számára az eseményeket. Mint ilyen, nagy érdeklődésre tarthat számot a vallástörténészek, és -szociológusok számára is, akik Prabhupada és a szélesebb értelemben vett Hare Krisna mozgalom szociális és kulturális jelentőségének megértését tűzték ki célul.

1976-ban abban a szerencsében volt részem, hogy utolsó ottani tartózkodása során találkozhattam Sríla Prabhupaddal az ISKCON Los Angelesi közösségében. Akkoriban kezdtem kutatásomat, és csupán halvány fogalmam volt Prabhupada emberként és lelki vezetőként való jelentőségéről. Az évek során mind nyilvánvalóbbá vált számomra, hogy Prabhupada volt, és még most is ő a Hare Krisna mozgalom élete. Bár fizikailag már nincs jelen, példája és tanításai továbbra is inspirálják azokat, akiket megérintette ő és a mozgalma. Hare Krisna.

Professor E. Burke Rochford, Jr.

Middlebury College, Vermont.

A Hare Krisna Amerikában szerzője (Rutgers University Press)

Eredeti: https://old.prabhupadavani.org/main/Hari_Sauri_diary/PDF/HSD002.pdf

001 - Bemutatkozás

Bemutatkozás

Egy 16 hónapos időszakon át, 1975 késő novemberétől 1977 márciusának végéig abban a nagy szerencsében volt részem, hogy személyes szolgájaként együtt utazhattam Ő Isteni Kegyelmével, A.C. Bhaktivedanta Swami Prabhupadaval.

Bár szolgálatom kezdetben 2-3 naposnak indult, az Úr Krsna kegyéből azonnal felismertem eme kivételes lehetőséget, miszerint személyesen társulhatok Sríla Prabhupadaval. Így, már az első este szereztem egy üres jegyzetfüzetet, melyben naplót vezettem tapasztalataimról. Úgy gondoltam, 10-12 év múlva visszaolvasva eme jegyzeteket, ismét kiélvezhetem azt a röpke időt, melyet a társaságában tölthettem. Amikor valamelyest szilárdabbá vált kíséretében elfoglalt helyzetem, napi szinten folytattam naplóm frissítését.

Emellett nagyon is tisztában voltam azzal, hogy Prabhupada szavai - különös tekintettel a reggeli sétákra és a látogatóival való beszélgetésekre - kazettára lettek rögzítve. Ezekre egy másikfajta naplóként tekintettem.

Ez a könyv tehát egyfajta kiterjesztett formája személyes írott naplómnak, egyéb töredékeknek, valamint az elektronikusan rögzített anyagnak. Ehhez lettek továbbá hozzáfűzve Ő Isteni Kegyelme levelezésének egyes részei.

Ez csupán csekély törekvés, felhívni a világ figyelmét Sríla Prabhupada nagyságára - mind személyére, mind pedig az üzenetére. Megkíséreltem pontos és részletes történelmi beszámolót nyújtani Sríla Prabhupada tevékenységeiről és kedvteléseiről - Sríla Prabhupadaról, úgy, ahogy van - velünk töltött idejének kései időszakából. Így ez tehát afféle részleges életrajz lett.

Eme visszaemlékezésre nem az egykori szolga személyes emlékeiként kell tekinteni, bár természetesen kifejeztem néhány érzésemet, melyeket akkortájt tapasztaltam. Továbbá nem is visszatekintő elemzésről van szó. Ez egyszerű, tényszerű leírása időknek, helyeknek és eseményeknek, melyeket én, az ő személyes szolgájaként egyedülálló helyzetből figyelhettem meg.

Ezen anyag bemutatásával két célom is van. Egyrészt, dicsőíteni szeretném Sríla Prabhupadat, azon csekély és alázatos módon, amelyre képes vagyok. Ilyen ragyogó személyiség ritkán látható az emberi élet színpadán, és arra jutottam, hogy mielőtt a múló idő elrabolná tiszta emlékeinket és az ő tiszta, transzcendentális természetének megbecsülését, olyan széles körben kell elérhetővé tenni ezt az anyagot, ahogyan csak lehet. Másodsorban pedig szerettem volna az Úr Krsna bhaktáinak megadni a lehetőséget, hogy ugyanazon a bensőséges, napi szinten társulhassanak Sríla Prabhupadaval, ahogy én tehettem. Minden szentírás nyomatékosan kijelenti a szent személyekkel való társulás felmérhetetlen előnyeit, mégis, ez a lehetőség rendszerint csupán néhány személy számára elérhető. Ugyanakkor a nyomtatott szavak útján határok nélkül kiterjeszthető.

Készen állok beismerni eme bemutató készítésével kapcsolatos korlátaimat. Sem író, sem bhakta nem vagyok. Az egyetlen képesítés, melyet magaménak tudhatok, hogy elmondhatom: ott voltam. Valamiféleképp Krsna megadta az események rögzítéséhez szükséges lélekjelenlétet, így azzal a csekély alázattal, mellyel rendelkezem, most bemutathatom ezt az anyagot Sríla Prabhupada minden bhaktája, Ő Isteni Kegyelme jövőbeli követői, a tudósok, valamint az emberiség örömére és okulására.

A Bhaktivedanta Archívum folyamatosan azon dolgozik, hogy Prabhupada beszélgetései, levelezései és leckéi teljes mértékben elérhetők legyenek mind kazetta, mind pedig könyv formájában. Felmerülhet a kérdés, hogy ebben az esetben mi szükség ezen források kivonatainak itteni szerepeltetésére. A válasz egyszerű: eme oldalakon az olvasó megtalálja az azt övező eseményeket, így Sríla prabhupada szavai friss és még mélyebb jelentőséggel bírnak.

Megkérdőjelezhető továbbá azon nevek és esetek szerepeltetése, melyek kevésbé hízelgőek az érintett személyekre. Ez meg kell indokolnom. Természetesen nem az a szándokom, hogy bárkit is kínosan tüntessek fel. Csakhogy a dolgok megtörténtek, melyek, az odaadó szolgálatban való éretlenségünk vagy megértésünk hiánya miatt olyan problémákat okoztak, melyeket csakis Ő Isteni Kegyelme tudott orvosolni. Nagy hasznot hajthatunk abból, ha megértjük, hogyan birkózott meg Sríla Prabhupada a nehéz helyzetekkel, hogyan javította a problémákat, és hogyan rendezte a lelki gyermekei közt fennálló vitákat. Számunkra mindez a lelki életben való felnövés folyamatának a része volt, és amilyen mértékben fogadtuk el Sríla Prabhupada tanácsait, olykor szidását, olyan mértékben, vagy még annál is nagyobb mértékben profitáltunk a Krsna-tudatunkban.

Hasonló szellemben is felfoghatjuk ezeket az eseteket, mint ahogy Sríla Prabhupada maga tette; senkit nem bélyegzett meg esetenként negatív viselkedése miatt. Sokkal inkább azon munkálkodott, hogy mind a helyzeten, mind pedig az érintett személyen javítson, mindenki javára. Javító és támogató volt minden helyzetben, és ezeket az eseteket ebből a szemszögből kell megfigyelni.

Imádkozom Sríla Prabhupada minden bhaktájának és követőjének áldásaiért, és remélem, alázatos próbálkozásom képes lesz növelni Ő Isteni Kegyelme személyének és tanításainak megértését és megbecsülését.

Mint azt Sríla Prabhupada maga is megjegyezte, amikor 1977 januárjában egy éjszakai vonaton utaztunk Allahabadból Kalkuttába: "A történelem feljegyzi majd ezt az időszakot, hogy hogyan változtatta meg a világot a Krsna-tudat." Hatalmas örökséget hagyott a világra, és ez csupán egy parányi próbálkozás arra, hogy erre rávilágítsunk.

S ismét hivatkozva azon könyvekre, melyeket maga írt, Sríla Prabhupada azt mondta, hogy annak, aki elolvas "egy verset, egy sort, egy szót", az élete megváltozik.

Biztos vagyok benne, hogy ugyanez lesz a hatása azon könyveknek is, melyek róla szólnak. És ez a célja Sríla Prabhupada megjelenésének: ostoba, anyagi életünket átformálni a lelki megvilágosodás és végtelen boldogság transzcendentális birodalmává, ahol minden nehézség és következetlenség automatikusan feloldódik az Úr Krsnával, minden ok okával, és minden létezés középpontjával való közös kapcsolatunk fényében.

Hari-sauri dasa

Befejezve Srí Gaura Purnima Szent Napjára

1992. március 18.

Vrndavana, India

Eredeti: https://old.prabhupadavani.org/main/Hari_Sauri_diary/PDF/HSD001.3.pdf

129 - Upendra Prabhu, Prabhupāda kedves szolgája

Śrīla Prabhupāda Uvāca 129

Upendra Prabhu, Prabhupāda kedves szolgája

Tiszteletem kifejezése, kedves barátunk, Upendra Prabhu, Prabhupāda szolgája iránt, eltávozása alkalmából

Śrīla Prabhupāda gondoskodott Upendráról, amikor neki a legnagyobb szüksége volt rá. Eltávozása dicsőséges volt, körülötte szent nevet éneklő bhaktákkal, szerte, egész testén a tilakba írt szent nevekkel. Radha Kunda Jalt helyeztek a szájába, és prasadam virágfüzérek vették körül. Śrīla Prabhupāda ügyelt rá, hogy szolgája a lehető legjobb módon hagyja el a testét.

Śrutakīrti nagy megnyugvást merít Upendra dicsőséges eltávozásának leírásából. Ez mind Śrīla Prabhupāda kegye. Śrīla Prabhupāda személyes szolgái közül sokan észreveszik, mint gondoskodik ő továbbra is mindannyiunkról.

Upendra elsőosztályú módon szolgálta Śrīla Prabhupādat. Olyan érzékeny volt! Hihetetlen mértékben ragaszkodott Śrīla Prabhupādahoz, és szerette az odaadó szolgálatot, mégis, az érzékei erősek voltak, és elvonták őt. Mindazonáltal, nagyon erős volt a bűntudata. Ő maga alig tudta elviselni a saját nyugtalanságát. Ő Isteni Kegyelme a közelében tartotta.

Śrīla Prabhupāda megmutatta nekünk, hogyan kell élni, és hogyan kell meghalni. Megbocsájtást kért minden istentestvérétől, a testvérétől és családtagjaitól, mielőtt Goloka Vrindavanba távozott volna. Mindannyian tudtuk, hogy semmiféle bocsánatra nem volt szükség, Śrīla Prabhupāda mégis tökéletes példával járt elöl.

Chitralekha, Upendra volt felesége, és a gyermekeik még az utolsó napjaiban is tudtak vele kommunikálni. A bhakták hangosan felolvasták neki a leveleiket. Fia, Somiya Prabhu, kéretlen megbocsátó levelet írt, felszabadítva Upendrát, hogy Śrīla Prabhupāda sevaját végezze. Köszönjük, Somiya Prabhu. Minden Vaiṣṇava számára csodálatos példát mutattál!

Upendra oly nagyon a bhakták közelében akart lenni, és gyengéden szolgálni. Śrīla Prabhupāda látható jelenlétének utolsó napjaiban, Śrīla Prabhupāda azt mondta Upendrának, csak olvasson és énekeljen Vrindavanban. A vezetőség azonban ragaszkodott ahhoz, hogy ez nem elégséges, és valamilyen módon szolgálatot kell végeznie. Megszakadt a szíve. Alig tudta ellátni magát, így távozott. Mégis, szíve továbbra is tele volt lelki vágyódással.

Úgy nagyjából egy éve Upendra beszélt Śrutakīrtinek rossz fizikai állapotáról, és megbeszélték végső állapotát. Akkor Śrutakīrti felajánlotta számára saját vrindavani lakhelyét, mondván, az megfelelő hely lehet utolsó napjai eltöltéséhez. Upendra elfogadta az ajánlatot. Szerintünk Upendra már sürgősségi állapotban utazott Ausztráliába. Mégis, Śrutakīrti azon gondolkodik, vajon nem lehetséges-e, hogy Upendra korábbi fájdalmas tapasztalatai okozták, hogy nem ment közvetlenül Vrindavanba.

Upendra esete arra késztet minket, hogy elgondolkodjunk a Vaisnavák kegyén és a tiszta odaadó szolgálat definícióján. Brahmānanda megjegyezte, milyen kedvező körülményeket biztosítottak Upendra számára az ausztrál bhakták, mondván: "Az ausztrál bhaktákkal volt, akik annyira szerették őt, és gondoskodtak róla a templomban. Így az is Vrindavan!"

Az elmúlt nyáron beszéltünk Upendra Prabhuval, épp, amikor visszatért az ausztrál templom látogatásából. Kifejezte, mennyire szeretett ott lenni, mert a bhakták feltétel nélkül elfogadták őt. Bátorította őt a bhakták szeretete. Brahmānanda említette, hogy még gyűjtést is szerveztek a jegye finanszírozására. Felemelő társaságuk hatására Upendra lelkileg feléledt.

Röviddel azután, hogy nélkülöznie kellett szerető társaságukat, kimerült és depressziós lett. Augusztus végén beszéltünk vele, és az ausztrál bhakták hívták őt vissza, hogy alternatív terápiával gyógyítani próbálják a betegségét. Upendra nagy reményekkel, és újult boldogsággal tervezte az ausztrál yatraba való visszatérését.

Mindannyian szerettük Upendrát. Amikor tudomást szereztek az állapotáról, Satyadeva és Mahā Guna Prabhuk mindjárt felajánlották, hogy gondját viselik. Mindketten megfelelően képesítettek voltak a feladatra, mivel szakavatott egészségügyi dolgozók voltak. Szóval sokan szerettünk volna segíteni. Shaktimati és TuryaDāsa Prabhuk selyem füzért hoztak a māyāpuri Úr Nrsringhadeva Múrtitól, kifejezetten Upendra számára. Śrutakīrti elsőosztályú Tulasī japa láncot hozott neki Vrindavanból. Mindenki tenni akart valamit, hogy segítsen Upendrának.

Miért is ne? Hisz Upendra oly szépen gondoskodott a mi szeretett Śrīla Prabhupādankról, míg Ő Isteni Kegyelme köztünk járt, itt, az anyagi börtönben. Mindannyian oly sokkal tartozunk Upendrának, amiért személyesen szolgálta Śrīla Prabhupādat! Mi mást is érezhetnénk Upendra Prabhu iránt, mint a hála lekötelezettségét??

Mindez felveti a kérdést: "Ki az elesett?" Bűntudata száműzte Upendra Prabhut a helyi Berkeley templomból. Elutasítva, kiközösítettnek érezte magát. Hát nem lettünk mi mindannyian kiközösítve a lelki világból? Az alázat vajon nem képesít a tiszta odaadó szolgálatra? Nem vagyunk vajon mindannyian elesettek? Én az vagyok, ezt tudom. Már csupán ennek mértéke a kérdés. A 16 körömet olyan sértőn japázom le, hogy csoda, hogy Kṛṣṇa megtűr. Lelkileg tudatlan vagyok. Papagáj módjára mondom a szavakat, nem is igazán vagyok tudatában a jelentésüknek. Mégis, mechanikusan végzem a dolgom, büszke módon emelkedettnek tartva magam. Ez az én azonnali diszkvalifikációm. Ezt jelenti, hogy elesett.

Hogyan szolgálhatjuk a lelki tanítómesterünket? Maradjak arrogánsan diszkvalifikált, biztos távolságot tartva az elesett bhaktáktól, ahelyett, hogy boldogan fogadnám őket? Az ausztrál bhakták csodálatos leckét adtak nekünk a feltétel nélküli szeretetből. Én megtapsolom őket. Biztos vagyok benne, hogy elégedetté tették Śrīla Prabhupādat! Ez az igazi szolgálat!

Śrīla Prabhupāda egyesével, kegyesen hívja vissza magához minden személyes szolgáját. Mindannyian képtelenek vagyunk rá, hogy tökéletesen kövessük a mi szeretett Śrīla Prabhupādankat. Ő mégis lefoglal minket. Ilyen Sri Guru és Gaurāṅga kegye! Śrīla Prabhupāda tisztasága és ereje által minden lehetséges. Neki megvan minden, ami belőlünk hiányzik. Minden dicsőség Śrīla Prabhupādanak! Minden dicsőség az összegyűlt bhaktáknak! Minden dicsőség az ausztrál yatranak, amiért visszakísérték Ő Isteni Kegyelméhez a szolgáját, Upendra Prabhut!

Nagy szeretettel emlékezve Upendra Prabhura,

Szolgáid, Śrutakīrti Dāsa és Kusa devi dāsī

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/129

128 - Az odaadó szolgálat azt jelenti, elégedetté tesszük Kṛṣṇát; Sandesh és Rasgulla

Śrīla Prabhupāda Uvāca 128

Az odaadó szolgálat azt jelenti, elégedetté tesszük Kṛṣṇát; Sandesh és Rasgulla

1972. szeptember 27.

ISKCON Los Angeles

Alább olvasható annak a levélnek a kivonata, melyet három hete írtam Kīrtanānanda Mahārājanak, miután New Vrindavanból (Új Vrindavanból) elutaztam, és Śrīla Prabhupāda szolgája lettem:

"Most kezdem megérteni, hogy minden, ami kapcsolatban áll Śrīla Prabhupādaval, igazi nektár. Az ő indokolatlan kegye ez, hogy végre megtaláltam azt a prédikálást, amihez igazán vonzódni tudok - azaz, hogy más bhaktáknak mesélhetek szeretett lelki tanítómesterünk dicsőséges tetteiről. Minden általa kiejtett szó, minden általa megtett lépés szerte az egész Földön tanítványok ezrei számára jelentik a boldogság forrását. Csakis Prabhupāda képes arra, hogy a mi nyomorult életünket valami értékessé alakítsa. Ő  még a legjelentéktelenebb szolgálatot is nagy dologként fogadja el.

Miközben tegnap, Prabhupāda masszírozása során New Vrindavanról (Új Vrindavanról) beszéltem, megemlítettem, hogy tehén aratit szoktunk tartani. Ezen a ponton Prabhupāda tekintetén rosszallás jelent meg. Megkérdeztem, helyesen tettük-e, mire ő azt mondta: "Nem." Megkérdeztem, van-e bármi speciális dolog, amit a tehenekért tehetünk. Azt mondta: "Tartsátok őket tisztán, szépen fésüljétek meg, fürdessétek őket, és ki is fényesíthetitek a szarvukat és a patájukat."

Továbbá tegnap megkapta Prabhupāda a sandeshedet. Még aznap éjszaka kettőt kérésére a tányérjára tettem, egy kis ananásszal és forró tejjel. Beleharapott az egyikbe, és azt mondta: "Kīrtanānanda Mahārāja elsőosztályú sandesht készített." Aztán elmondta, hogy a sandesh és a rasagulla a "bengáli édességek", és hogy ezek a "sztenderd". Kritizálta a L.A.-i kitalált édességeket, melyek a puffasztott rizs, karob, tejpor, ételszínezék és mogyoróvaj különféle kombinációiból álltak, ám amelyek őt hidegen hagyták. Azt mondta:

- Én a sandesht, rasagullát és az édes golyókat adtam nektek. Ezek a sztenderd édességek, és igen jók is. Miért kell nekik más?

Így aztán tegnap este készítettem sajtot, majd abból ma reggel sandesht. Ebédre adtam neki egyet a te sandeshedből, és egyet az enyémből. Mindkettőt megette. Amikor befejezte, megkérdeztem, milyen volt a sandesh. Felragyogott az arca, és azt mondta:

- Te csináltad őket?

Elmondtam neki, mit tettem, és azt mondta, hogy nagyon jók voltak. Nagyon boldog vagyok, mert a sandesh egyike a kedvenc édességeinek.

Śrīla Prabhupāda, az abszolút igazság sosem változik. Huszonöt év telt el azóta, hogy megírtam ezt a levelet Kīrtanānanda Mahārājanak. De a te indokolatlan kegyed által ismét felfedeztem "azt a prédikálást, amihez igazán vonzódni tudok". Imádkozom, hogy soha többé ne hagyjak oly sok évet üresen eltelni, anélkül, hogy törekednék az én fenséges lelki tanítómesterem dicsőítésére. Kérlek, adj nekem még egy lehetőséget, hogy sandesht készíthessek az ebédedhez. Ily módon élvezhetem, amint kedvesen bátorítasz engem, elkerekedett szemekkel kiáltva fel: "Ez nagyon jó."

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/128

127 - Bengáli konyha, mustármag olaj, Pishima és shukta

Śrīla Prabhupāda Uvāca 127

Bengáli konyha, mustármag olaj, Pishima és shukta

1974. szeptember

ISKCON Calcutta

Az 1973-as, kalkuttai templomban való tartózkodásunk során tudomásomra jutott, mennyire szereti Śrīla Prabhupāda a bengáli konyhát. Meglepő módon, az én - Śrīla Prabhupādanak végzett - személyes szolgálatom során, Ő Isteni Kegyelme nem evett túl gyakran bengáli stílusú prasadamot. Még amikor a kalkuttai vagy māyāpuri templomban volt, akkor is rendszeresen a nyugati tanítványai által készített prasadamot tisztelte meg. A csodálatos bengáli preparációkkal az volt a probléma, hogy bár igen ízletesek, gyakran tartalmaznak mustármag olajat.

- Ezt nehéz megemésztenem - jegyezte meg Śrīla Prabhupāda.

Egy nap, a kalkuttai templomban, Tamāla Kṛṣṇa Mahārāja lépett be Śrīla Prabhupāda szobájába, s ajánlotta a hódolatát. Śrīla Prabhupāda, kényelmesen üldögélve asztala mögött - sugárzott, mint mindig.

- Nem azt mondtad, hogy a mustármag olajat külsőleg, a ghít pedig belsőleg kell használni? - érdeklődött Tamāla Kṛṣṇa.

- De - mondta mosolyogva Śrīla Prabhupāda.

- Akkor ez nem azt jelenti, hogy nem kéne mustármag olajat használnunk a főzéshez? - folytatta Tamāla Kṛṣṇa Mahārāja. - Néhány bhakta időnként mustármag olajjal főz. Nem hiszem, hogy ez jó ötlet.

- Nos, ez így van - mondta Śrīla Prabhupāda. - De a mustármag olaj igen ízletes. A zöldségek íze elsőosztályú lesz tőle. Ezért Bengálban mindenki mustármag olajjal főz. Igen ízletes.

Amikor Śrīla Prabhupāda Bengálban tartózkodott, a testvére időnként eljött a templomba, és főzött neki. Ez igen felemás áldás volt számunkra. Sokak számára ismert tény volt, hogy Śrīla Prabhupāda testvére, Pishima, szárija alatt mustármag olajat csempészett a templomba, hogy azt használja a főzéshez szeretett fivére számára. Śrīla Prabhupādahoz hasonlóan Pishimanak is megvolt a maga szokása, hogy meghallgatta, amit mondtunk, majd csinálta, ami neki jólesett. Śrīla Prabhupāda mindent megevett, amit ő főzött, aztán alkalomadtán panaszkodott utána:

- Belebetegedek a főztjébe - mondta, majd némi fekete humorral élve folytatta. - Szerintem meg akar ölni.

Időnként megszidtam őt, mintha a szülője lennék, mondván:

- Prabhupāda, amikor a saját szakácsod főztjét eszed, nem betegszel meg, de amikor a testvéred főztjét eszed, lebetegedsz.

- Igen! Ne is adj nekem semmi mást - felelte meggyőződéssel. - Azt eszem, amit te főzöl. Ha a testvérem ad valamit, megeheted, ha szeretnéd. De én nem akarom megenni.

Nagyon lelkes lettem, hallván eltökéltségét, miszerint követi az utasításaimat. Persze amikor evésre került a sor, sosem követte túl sokáig senki utasításait. Mindig azt csinálta, ami neki jólesett. Egyszer egyik istentestvérének tanítványa, egy bengáli brahmacārī, látogatta meg Śrīla Prabhupādat juhui lakásában. Nagyon jó szakács volt, és felajánlotta, hogy shuktát - keserű zöldséglevest - főz Śrīla Prabhupāda számára. Figyeltem az ifjú bhaktát, amint a nagy szelet zöldségeket - beleértve a keserű dinnyét is - ügyesen kisütötte. Amikor végzett, ott állt egy nagy bödön igen keserű és meglehetősen olajos leves. Śrīla Prabhupāda minden falatot nagy élvezettel fogyasztott el.

- Ez a legcsodálatosabb dolog - jegyezte meg. - Śrutakīrti, neked is meg kéne ezt tanulnod. Csinálj te is ilyet. Ez nagyon elsőosztályú.

Még csak meg se közelítettem soha azt a zöldséglevest, amit Śrīla Prabhupāda oly nagy élvezettel fogyasztott aznap. Szerencsémre, Śrīla Prabhupāda az általam rendszeresen készített, sokkal egyszerűbb fogásokat is elfogadta. Elragadtatással hallgattam, amint mondta, hogy az én főztömtől nem betegedik meg.

Śrīla Prabhupāda, mindig elámultam együttérzésed mélységein. Rendszeresen elfogadtad mindenki szolgálatát, a rád vonatkozó következményekre való tekintet nélkül. Senki nem tudja ezt nálam jobban. Soha nem mondtál le rólam. Tudom, hogy amíg azzal az őszinte vággyal fordulok feléd, hogy szolgáljalak, te sosem fordítasz nekem hátat. Kérlek, adjál ízt az általad evett shuktára, és az odaadó szolgálatra. Számomra mindkettő túl keserű, mert érzékeim - az életeken át tartó démonikus életmód hatására - már elhaltak.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/127