102 - Los Angelesi Konyha, Házasság és Prabhupada kegye

Śrīla Prabhupāda Uvāca 102

Los Angelesi Konyha, Házasság és Prabhupada kegye

1973. január

ISKCON Los Angeles

Ezen látogatás előtt 16 hónappal, Śrīla Prabhupāda figyelmeztetett, hogy tartsam magam távol a New Dwarakai (Új Dwarakai) konyhától. Ekkor szavai még túlontúl patetikusnak tűntek... Nanda Kumar - házassága révén, valamint azáltal, hogy otthagyta Śrīla Prabhupāda személyes szolgálatát - illusztrálta, mi történhet, ha a konyhában végzett szolgálat során női bhaktákkal társul az ember. Sajnálatos módon én mégsem tanultam a példájából, így ez alkalommal rajtam volt a sor, hogy magukkal ragadjanak az effajta vágyak.

1972 szeptemberében Śrīla Prabhupāda arra utasított, hogy ételét a szolgai lakrészben készítsem el, s maradjak távol a templom konyhájától. Az illúziótól hajtva azonban fokozatosan egyre gondatlanabb voltam eme utasítást illetően. A történelem pedig megismételte önmagát, amikor azon kaptam magam, hogy ott állok Śrīla Prabhupāda előtt, kérve, hogy New Dwarakaban maradhassak, s megházasodhassak. Idősebb istentestvéreim próbáltak győzködni, hogy maradjak Śrīla Prabhupāda mellett, engem azonban nem lehetett meggyőzni. Arra is buzdítottak, hogy valaki mással házasodjam össze, de az elmém egy bizonyos lányra rögzült. Nagyon eltökélt voltam.

És épp oly könnyedén, ahogyan Śrīla Prabhupāda személyes szolgája lettem, ugyanolyan gyorsan veszítettem el a legbecsesebb kincsemet, kontrollálatlan érzékeim miatt. Néhány nap leforgása alatt otthagytam Guru Mahārājam személyes szolgálatát. Śrīla Prabhupāda tökéletesen ismert engem. Nem is próbált megállítani, hogy maradjak vele, vagy hogy ne házasodjam.

Pár nap múltán örökké kegyes lelki tanítómesterem magához hívatott. Bűntudattal telve vánszorogtam Ő Isteni Kegyelme lakosztálya felé. Érzékeim folyamatosan zakatoltak. Intelligensebb részem felismerte, hogy a személyes érzékkielégítést lelki tanítómesterem bensőséges szolgálata elé helyeztem, ám kéjes részem reménytelenül féktelen volt. Ez a zűrzavar őrölt belülről. Amikor Śrīla Prabhupāda lótuszlábaihoz értem, esetlenül a hódolatomat ajánlottam. Kedvesen megkímélt a szégyentől.

- Hozd ide a fehér táskát - utasított.

Ez a fehér táska körülutazta a világot Śrīla Prabhupādaval. Minden fontos papírt, banki könyvet és egyebet ebben tartott. Bementem a hálószobájába, kinyitottam a fém elmiráját és kivettem a táskát.

Amikor visszatértem a nappaliba, a fehér táskát az asztalára helyeztem és leültem elé. Zavart voltam és nem találtam a helyem, hisz már napok óta nem jártam a lakrészében. Úgy éreztem magam, mint valami betolakodó, aki nem tartozik erre a szent helyre, a lelkiség eme belső szentélyébe. Fogalmam sem volt, mi történik most. Tudtam, nagyon nagy hibát követek el azzal, hogy elhagyom őt, mégsem tudtam magamnak megálljt parancsolni.

Śrīla Prabhupāda kinyitotta a táskát, majd két gyűrűt vett elő belőle, és nekem adta őket.

- Ez itt a tiéd és a feleségedé - mondta.

Ha azt mondanám, hogy mindez sokként hatott rám, azzal jócskán alulbecsülném a dolgokat. Teljesen elesettnek éreztem magam, amiatt, hogy elhagyom lelki tanítómesteremet, csak hogy kielégítsem a vágyaimat, ő pedig ajándékot ad nekem, kifejezve háláját a szolgálataimért. S ez nem volt szokatlan az én szeretett Gurudevámtól. Ő így intézte a dolgait. Elfogadtam az ajándékot, mivel régen megtanultam, hogy ha Śrīla Prabhupāda adni szeretne valamit, ajánlatos elfogadni a kegyét.

Pár nappal később ismét hívatott. Bementem a szobájába és a hódolatomat ajánlottam.

- Kīrtanānanda Mahārāja azt akarja, hogy menj vissza New Vrindavanba (Új Vrindavanba) a feleségeddel - mondta mosolyogva.

- Citsukananda prabhu kérte, hogy menjek a Caracasi templomba, segíteni a múrti imádatban - feleltem.

- Kīrtanānanda már nagyon várja a visszatértedet New Vrindavanba - folytatta.

- Śrīla Prabhupāda - mondtam. - Nem igazán szeretnék oda visszamenni.

Mosolyogva bólintott, megértve eltökéltségemet. A hódolatomat ajánlottam, majd elhagytam a szobát.

1974. január 7-én levelet küldött Kīrtanānanda Mahārāja számára, melyben többet közt ezt írta:

"Śrutakīrtit illetően, javasoltam neki, hogy menjen New Vrindavanba, de azt mondta, nem szereti a farmos munkát, ezért inkább Caracasba menne és múrti imádatot végezne a templomban. Tehát már megkérdeztem egyszer, de majd ismét elmondom neki, mennyire szükséged van rá New Vrindavanban, s hogy ott kéne a te irányításod alatt szépen dolgoznia a tehenek körül."

Śrīla Prabhupāda nem kérdezett meg többször. Tudta, milyen makacs vagyok, és nem adott lehetőséget, hogy ismét sértést kövessek el a lótuszlába ellen. Nem voltak hosszú leckéztetések. Sosem próbált semmiféleképp manipulálni. Sosem keltett bennem bűntudatot. Együttérzést és megbecsülést tanúsított irányomban a szolgálatért, amit végeztem neki. Śrīla Prabhupāda bámulatos kegye sosem volt imitált.

Śrīla Prabhupāda, ha a tisztaságunk szintjét azáltal mérhetjük le, hogy hogyan vagyunk képesek elfogadni a történteket Kṛṣṇa kegyeként, az bizonyítja, hogy te vagy az Úr legtisztább bhaktája. Kegyesen és kedvesen fogadtad a kellemetlenséget, amit okoztam neked. Kérlek, bocsáss meg, amiért elhagytalak. Köszönöm, hogy te sosem hagysz el engem, és hogy megengeded, hogy visszatérhessek a te édes, örökké kegyes lótuszlábaidhoz.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/102

101 - Prabhupāda látogatása egy lehetséges New Yorki templomban

Śrīla Prabhupāda Uvāca 101

Prabhupāda látogatása egy lehetséges New Yorki templomban

1973. április

ISKCON Brooklyn, New York

Ekkoriban Bali Mardan beszélni kezdett egy új templomépület vásárlásáról New York Cityben, így meghívta Śrīla Prabhupādat, hogy megnézze a lehetséges helyet. Ragyogón sütött a nap, amint Bali Mardan, Kirtiraja és én Śrīla Prabhupāda nyomában beszálltunk a kis Toyotába. Bali Mardan vezetett már egy ideje, amikor végre megállt az utcán, egy nagy, gyönyörű szép katedrálissal szemben.

- Ez a lehetséges templom, amiről beszéltem neked, Śrīla Prabhupāda - mondta Bali Mardan. - Nem mehetünk be, mivel nem lenne előnyös, ha tudnák, hogy Hare Kṛṣṇasok vagyunk. Innen meg tudjuk nézni.

Mindannyian kiszálltunk a kocsiból és a hatalmas katedrálist néztük az utca túloldalán. Az alakja impozáns és gyönyörű volt. Szerencsére a templom bejárati kapuja épp nyitva volt, és beláthattunk. Śrīla Prabhupādat - úgy tűnt - lenyűgözte az épület. Láthatta a benti hatalmas márványoszlopokat is.

- Ebből nagyon szép ISKCON központ lesz - mondta. - Gyönyörű.

Amint ott álltunk a járdán, Śrīla Prabhupāda megfordult, és meglátott egy kis olasz élelmiszer boltot.

- Mit gondolsz, van 7-Upjuk? - kérdezte Kirtirajat.

- Nos, utánanézhetek, Śrīla Prabhupāda - felelte Kirtiraja meglepett arccal. - Szeretnél egyet?

- Igen, kérek egy 7-Upot - mondta Śrīla Prabhupāda.

Kirtiraja bement az üzletbe és gyorsan egy doboz 7-Uppal tért vissza. Śrīla Prabhupāda királyian állt ott, kezében a botjával, nyaka körül a japa zsákjával. Különösképpen transzcendentális látványt nyújtott..

Kirtiraja kinyitotta az üdítőt, és Śrīla Prabhupāda a jobb kezébe fogta. Botja a bal kezében, szilárdan támaszkodva a beton járdán. A dobozt lótusz szájához emelte, és belekortyolt a 7-Upba. Teljes extázisban voltam, látván a "7-Up saga" következő fejezetét. Nem tudtuk visszafojtani örömteli mosolyunkat, látván Guru Mahārājunk arisztokratikus egyszerűségét, amint kiitta az üveg felét.

- Rendben. Most már mehetünk - mondta.

Miután mindnyájan beszálltunk a kocsiba, Śrīla Prabhupāda Bali Mardan kezébe adta a dobozt, és azt mondta: "Ennyi elég volt. Ihattok ti is."

Mi hárman, üdvözült boldogsággal adtuk körbe a mahā-maradékot, míg ki nem ürült az üdítős doboz. A visszaút a templomba könnyed és gondtalan volt.

Próbáltam nem terjeszteni a híreket, gondolván, hogy az netán 7-Up őrületet kelthet. Egy héttel később azonban, amikor megérkeztünk Los Angelesbe, nyilvánvalóvá vált, hogy a hírek már elérték a New Dwarakai (Új Dwarakai) közösséget. Karāndhara tájékoztatta Śrīla Prabhupādat arról is, hogy a 7-Up segít enyhíteni a gyomor-bélrendszeri emésztési panaszokat. Śrīla Prabhupāda alkalomadtán megivott egy kis üveggel, hogy enyhítse a gyomorbántalmait.

- Nem jó ez így - mondta egy nap. - Nem kéne ennyi 7-Upot innunk. Én az emésztésemre iszom. Máskülönben azonban nem szükséges 7-Upot inni.

Amikor visszatértünk Indiába, sok bhakta mohón itta az üdítőket, hisz hallották, hogy Śrīla Prabhupāda jóváhagyta ezeket az italokat. Egy nap, amikor Śrīla Prabhupāda kilépett a juhui lakásából, észrevette, hogy a lépcsőn 7-Up és Limca palackok sorakoznak. Helytelenítve a juta (szennyezett) szemétdombot, kijelentette:

- Mi ez? - mondta, kifogásolva a juta (szennyezett) szemétkupacot. - Ezt nem szabadna így csinálni! Ez nem jó! Ezt nem szabad!

Aztán továbbsétált a templom felé, és több szót nem ejtett róla.

Śrīla Prabhupāda, sosem láttam, hogy bármit is a saját érzékkielégítésed érdekében tettél volna. Úgy vélem, csakis azért mutattad be ezeket az egyedi kedvteléseidet, hogy tovább növeljed tanítványaid szeretetét, akik kellőképp szerencsések voltak ahhoz, hogy veled lehettek. Te tökéletesen lemondott voltál, és teljes mértékben elégedetté tett a Legfelsőbb Úr szolgálata. A kép, amint ott állsz a járdán, örökre a szívembe vésődött. Köszönöm, hogy tanítottál minket, hogyan használjunk mindent Kṛṣṇa szolgálatában.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/101

100 - 7-Up és személyes találkozó a templom prezidenttel

Śrīla Prabhupāda Uvāca 100

7-Up és személyes találkozó a templom prezidenttel

1973. április 5. Pan American repülőút

Londonból New Yorkba

Mivel Śrīla Prabhupāda transzcendentális volt, és teljességgel saját belátása szerint cselekedett, a vele való repülőutak mindig izgalmas kalandok voltak. Sosem tudtam, mire számítsak. Ez alkalommal sem történt másként.

Śrīla Prabhupāda az ablak melletti ülésen ült, a repülőgép hátsó felén. Syamasundar és én ültünk mellette. Ahogy a kontinensek közti járatoknál szokás, a légi utaskísérők most is rendszeresen italokat szolgáltak fel az utasoknak, hogy elkerüljék a levegő keringetése miatti kiszáradást. Egy légi utaskísérő sétált a folyosón egy tálcányi tiszta, műanyag pohárba töltött itallal, melyeket az utasoknak kínált.

- Mi az? - kérdezte Śrīla Prabhupāda, miközben a hölgy az ülésünk felé tartott.

- Ó, az 7-Up, Śrīla Prabhupāda - feleltem. - Kérsz te is?

- Igen, szeretném kipróbálni - mondta.

Nyomban kértem 3 pohárral, mindnyájunknak. Syamasundara és én megvártuk, amíg Śrīla Prabhupāda megissza az első kortyot. Biztosak akartunk lenni benne, hogy a 7-Up prasadam. Gondosan figyeltük, amint lótusz-szerű ajkához emeli a poharat. Ivott egy kicsit, majd letette az asztalra a poharat.

- Ah! Ez nagyon üdítő volt! - mondta.

Perceken belül megittuk az italainkat.

Az az út alatt, 3-4 alkalommal is ittunk 7-Upot. Minden alkalommal, amikor Śrīla Prabhupāda megivott egyet, azt mondta: "Ah, nagyon üdítő. Nagyon jó."

Egy alkalommal az utaskísérő a jéggel megtöltött poharak mellé a dobozt is letette az asztalra. Śrīla Prabhupāda felvette, kérdezve:

- Mik az összetevők? - majd felolvasta. - Víz, cukor, citromsav, természetes citrom-lime olaj... Ó! Ez mind rendben van. Nagyon jó. Mind természetes összetevő.

Śrīla Prabhupāda bámulatos volt. Akár az üdítő reklámját is elkészíthették volna vele. Nagyon lelkesítette ez a felfedezés. Izgatottan figyeltem, amint minden pillanatot kiélvez.

Miután megérkeztünk a templomba, az egyik bhakta megkérdezte, van-e bármire szüksége Śrīla Prabhupādanak. Semmi nem jutott az eszembe. Ez volt velem a gond. Śrīla Prabhupāda egyszer azt mondta: "Śrutakīrtinek nincs semmi fantáziája." És igaza volt. Fogalmam sem volt, mit hozhatna a bhakta szeretett lelki tanítómesteremnek. Ám a bhakta igen eltökélt volt, hogy valamit akar ajánlani neki.

- Hát, szereti a 7-Upot - mondtam végül. - Azt hozhatnál neki.

Meggyőztem, hogy jó ötlet. A bhakta még aznap hozott egy rekesz 7-Upot, én pedig eltettem Śrīla Prabhupāda konyhájába.

Be kell vallanom, az első pár nap során hezitáltam, és nem ajánlottam fel Śrīla Prabhupādanak a 7-Upot. Én magam kezdtem el meginni, mert féltem neki felajánlani. Képtelen voltam megtalálni a megfelelő alkalmat, mert, amint azt Śrīla Prabhupāda is mondta, nem volt képzelőerőm. Végül azonban elérkezett a pillanat.

Egyik este egy vidéki templom prezident érkezett Śrīla Prabhupādahoz. Míg Ő Isteni Kegyelme a nappalijában beszélt ezen tanítványával, Śrīla Prabhupāda csengetett. Siettem a nappalija felé, amikor ez a bhakta megállított.

- Śrīla Prabhupāda vizet kér - mondta.

- OK - feleltem, ám tovább sétáltam Guru Mahārāja szobája felé.

- Śrīla Prabhupāda vizet akar! - ismételte hangosan a zavart templom prezident. Bosszúsan feleltem, próbálva megőrizni a lélekjelenlétemet:

- Kérlek, várj egy kicsit! Valamit meg akarok kérdezni Ő Isteni Kegyelmétől.

A tanítvány szemlátomást szeretett volna privát beszélgetést folytatni Śrīla Prabhupādaval, melyet én megzavartam. Érzékenység és képzelőerő híján én nem fogtam fel azonnal, mit szeretne, így aztán bementem Śrīla Prabhupāda nappalijába és a hódolatomat ajánlottam.

- Śrīla Prabhupāda - mondtam. - Szeretnél egy kis 7-Upot?

- Ó, igen! - felelte mosolyogva. - Hozzál nekem 7-Upot.

Visszafutottam a konyhába, s egy ezüst kancsót megtöltöttem 7-Uppal és jéggel. Visszasiettem a nappalijába, s a 7-Upot elé tettem az asztalra, majd a hódolatomat ajánlottam. Śrīla Prabhupāda az asanaján ült, és az italt kortyolgatta.

- Ez nagyon üdítő - mondta.

Felkelt az asanajárol, és körbesétált a szobában, élvezve a 7-Upot. Én a szobában maradtam, boldogan figyelve lelki tanítómesteremet, amint élvezi a hűs italt. Istentestvéremet megdöbbentette az egész jelenet, s izgatottan várta, hogy elhagyjam a szobát. Miután Śrīla Prabhupāda befejezte a 7-Upot, fogtam az üres poharat, a hódolatomat ajánlottam, és boldogan távoztam a szobából. Úgy éreztem, ezzel az egyszerű tettel sikerült örömet okoznom Guru Mahārājaomnak, bár közben akaratlanul felbosszantottam istentestvéremet.

Śrīla Prabhupāda, indokolatlan kegyed örök áldás számomra. Köszönöm a lehetőséget, hogy megtapasztalhattam játékos kedvteléseidet. Bensőséges líládat figyelve egy aprócska betekintést kaphattam a Legfelsőbb Úrral való társulásodba. Szeretetreméltó gyermeki természeted éles kontrasztban állt oroszlánhoz hasonlatos acarya jellemeddel. Azért, hogy előremozdítsd az Úr Caitanya mozgalmát, erővel megtetted, amire szükség volt. Az Úr tiszta bhaktájaként nem ragaszkodtál ahhoz a hírnévhez, rajongáshoz, mely folyamatosan körülvett. Épp ez tett méltóvá arra.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/100

099 - Śrutakīrti "DĀSA"; Gyerekkori emlékek

Śrīla Prabhupāda Uvāca 99

Śrutakīrti "DĀSA"; Gyerekkori emlékek

1971 július

ISKCON Brooklyn, New York

New Vrindavanból (Új Vrindavanból) érkeztem a New Yorki templomba Kīrtanānanda Mahārāj és néhány másik bhakta társaságában, hogy avatást kapjak. Már említettem első személyes kapcsolatomat Śrīla Prabhupādval, amikor is véletlenül a Vyasasanon landoltam. Az első formai találkozásom azonban azon a napon történt, amikor Ő Isteni Kegyelme Hare Nama avatást adott nekem. A brooklini templomban való tartózkodása során naponta tíz bhaktát avatott fel.

Élénken emlékszem az avatási ceremóniára, amikor Śrīla Prabhupāda titkára szólított: "Bhakta Vin." Keresztülfurakodtam a tömött templomszobán, egészen Śrīla Prabhupāda Vyasasanajáig, és idegesen a hódolatomat ajánlottam.

- Nos, tudod a szabályozó elveket? - kérdezte.

Valahogy sikerült mindet elmondanom.

- És hány kört fogsz japázni a láncodon? - kérdezte.

- Tizenhatot - feleltem határozottan.

- A neved Śrutakīrti - mondta nekem. - Kṛṣṇának ez a neve azt jelenti, hogy "az, akinek világhírűek a tettei".

A szobában lévő összes bhakta felkiáltott: "Jaya!"

- És a neved Śrutakīrti Dāsa - tette hozzá Śrīla Prabhupāda. Nagy nyomatékot tett a "Dāsa"-ra.

A hódolatomat ajánlottam, és visszamentem a helyemre. Amikor leültem, valaki megkérdezte, mi lett a nevem.

- Nem tudom - feleltem.

Szerencsére visszanézhettük a nevünket a Śrīla Prabhupāda ajtajára kitett listán.

------ O ------

1973. november 1973

ISKCON Delhi

Śrīla Prabhupāda minden este leckét tartott egy pandal programon, melyen helyi lakosok ezrei vettek részt. A program után - tanítványai védőgyűrűjében - ment vissza a lakhelyére. Śrīla Prabhupādát körülvéve néhány szannyászi tanítvány oly módon tartotta a dandáját, hogy megvédhesse Ő Isteni Kegyelmét bizakodó hódolóitól, akik megpróbálták megérinteni lótuszlábait.

- Emlékszem, amikor fiatal voltam - mondta egyik este a szobájában. - Megfigyeltem Mahātma Gandhit. Annyi ember volt körülötte, akik a csodálók ezreitől védték őt. Azt gondoltam, 'Azt akarom, hogy egy nap én is elérjem ezt', és most itt van.

Śrīla Prabhupāda, már 25 éve, hogy kegyesen felavattad ezt a képesítetlen nyomorultat. Ezen idő nagy részét illúzióban töltöttem. Az eltávozásod évfordulóján meg akarom ragadni az alkalmat, hogy ismét ismét követhessem az utasításaidat. Az első nekem szóló utasításaid szerint japázzak 16 kört, kövessem a négy szabályozó elvet és váljak egy világhírű tetteket véghezvivő személy szolgájává. Számomra Kṛṣṇa közvetlen szolgálata nem lehetséges. Imádkozom, hogy légy kegyes hozzám, és szolgálhassam a lótuszlábaidat. A te tetteid világhírűek. Imádkozom, hogy életről életre hirdethessem a dicsőségedet, szerte a világban. Te vagy az Úr Caitanya legdicsőségesebb szolgája, mert beteljesítetted az ő, és a korábbi acaryák vágyát. Kérlek, védj meg, hogy ne térjek el az utasításaidtól. Azt akarom, hogy örökre ott élj a szívemben, s így megízlelhessem a tőled való elkülönülés édességét. Ez a legfenségesebb érzés, mely csak a te hűséges követőd számára érhető el.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/99

098 - Jó hír, meghalt Mr. Nair!

Śrīla Prabhupāda Uvāca 98

Jó hír, meghalt Mr. Nair!

1973. február

ISKCON Auckland, New Zealand

Volt egy név, ami sosem csalt mosolyt Śrīla Prabhupāda arcára. Ez a név Mr. Nair volt. Ő volt az ISKCON "Kamszája". Elkövette azt a hibát, hogy csekély előlegért eladott egy darab földet Śrīla Prabhupādanak Juhuban. Mr. Nair módszere az volt, hogy a jövőben Śrīla Prabhupāda majd nem lesz képes fizetni a nagyra nőtt díjakat, s ezért elveszti majd a földre vonatkozó jogát. Akkor aztán, Mr. Nair újra eladhatja a birtokot, mint ahogy korábban már többször meg is tette ezt. Mr. Nair azonban nem mérte fel, kivel van dolga. Amint Śrīla Prabhupāda megszerezte a földre vonatkozó jogokat, tanítványaival mindjárt templomot építtetett rajta, múrtikat avatott be, és teljes múrti imádatot végeztek.

A juhui projekt története nagyon hosszú, és nem ismerek minden apró részletet, de azt tudom, hogy Mr. Nair bohóckodásának mindenki megadta magát - mindenki, kivéve Ő Isteni Kegyelmét. Śrīla Prabhupāda sok napot töltött intenzív japázással. Eltökélt volt, hogy megszerzi ezt a darab földet az Urak számára. Azon munkálkodott, hogy tanítványait küzdelemre inspirálja, s ne adják fel a megszerzésre vonatkozó erőfeszítéseket. Néhány tanítvány megkérdőjelezte, miért ragaszkodott Śrīla Prabhupāda eme terület megszerzéséhez olyannyira, hogy már támadólag viselkedett.

Egy gyönyörű auklandi napon aztán, Śrīla Prabhupāda reggeli masszírozása közben a dolgok szépen letisztázódtak. Úgy emlékszem rá, mintha csak tegnap történt volna. Śrīla Prabhupāda mögött ültem a padlón, erőteljesen masszírozva a hátát. Tusta Kṛṣṇa Mahārāja és Siddha Swarupa Mahārāja szintén jelen voltak. Tusta Kṛṣṇa ment, hogy felvegye a telefont. Azt mondta, engem kérnek. Jómagam röviden beszéltem a hívó féllel, majd visszarohantam a szobába.

- Śrīla Prabhupāda - mondtam. - Bali Mardana volt a vonalban. Szólni akart neked, hogy Mr. Nair meghalt.

Śrīla Prabhupāda azon nyomban összecsapta a kezeit, mintha csak imádkozna, és sugárzó mosollyal, ujjongva kiáltott fel:

- Ó! Köszönöm, Kṛṣṇa!

Némiképp összezavarodva ültem le Ő Isteni Kegyelme mögé, hogy a hátát masszírozzam. Meglepett, milyen boldoggá tette Śrīla Prabhupādát valakinek a halála. Rendszerint ez a gyász ideje volt. Arra számítottam, máshogy fog reagálni. Rájöttem, hogy semmit nem értek a lelki életről vagy a tiszta bhaktákról.

- Imádkoztam, hogy Kṛṣṇa ölje meg őt - mondta. - Annyi nehézséget okozott nekünk. Imádkoztam, hogy Kṛṣṇa csináljon valamit ezzel a démonnal.

Aztán egy szanszkrit slokát idézett a Śrīmad-Bhāgavatamból, és lefordította angolra.

- Prahlada Mahārāja így szólt, "Még a szentek is örülnek, ha egy skorpió vagy egy kígyó elpusztul" - magyarázta Śrīla Prabhupāda. - Mr. Nair egy ilyen kígyó volt. Ezért ez így van rendjén.

Olvasott a fejemben, és azonnal kijavította alaptalan ötleteimet. Nagy megkönnyebbülést éreztem. Ekkor, immár a helyes felfogással felfegyverkezve kérdeztem őt:

- Śrīla Prabhupāda, Kṛṣṇa ölte meg őt? Ez azt jelenti, hogy elérte a felszabadulást?

Śrīla Prabhupāda csak nevetett az ostoba kérdésemen.

- Nem! - felelte. - Kṛṣṇa nem személyesen ölte meg őt. Az csak akkor működik, ha Kṛṣṇa személyesen öl meg. Ő nem volt olyan nagy démon. Kṛṣṇa nem jött el személyesen, hogy megölje őt.

Ahogy folytattam a masszírozását, Śrīla Prabhupāda folytatta, tisztázva eme projekthez való ragaszkodását.

- A múrtik ezen a területen lettek beavatva - mondta. - Mr. Nair nagy sértést követett el Kṛṣṇával szemben, s ezt nem tűrhettem. Megsértette Kṛṣṇát. Kṛṣṇa már ott volt, és ő megpróbálta kiebrudalni Kṛṣṇát a földről. Van pénzünk. Bárhol vehetünk földet, de Kṛṣṇa már ott volt Juhun. Ezért voltam olyan eltökélt, hogy megszerezzem az Úr számára.

Śrīla Prabhupāda pár percre elcsendesedett.

- Emlékszem, amikor utoljára eljött hozzám Bombayben - folytatta. - Akkor már tudtam, hogy Kṛṣṇa meg fogja ölni. Észrevettem, hogy sántít. Korábban elég robusztus személy volt, nagyon erős. Egyáltalán nem volt beteg, de az utolsó találkozásunk alkalmával sántikált. Akkor tudtam, hogy Kṛṣṇa megöli őt. Valójában Kṛṣṇa ölte meg.

Kedves Śrīla Prabhupāda, a Legfelsőbb Úr szolgálatára irányuló eltökéltséged transzcendentális. Nyilvánvaló, miért téged választott az Úr Caitanya, hogy minden faluban és városban hirdesd az Ő dicsőségét. Te tökéletesen alkalmas vagy arra, hogy a föld minden élőlénye imádjon az elkövetkező tízezer évben. Megfigyeltem, milyen határozott voltál a juhui projekt kapcsán felmerülő nehézségek közepette. Te teljesen meghódoltál Kṛṣṇának. Kérlek, áldj meg engem az eltökéltséggel, hogy maradéktalanul meghódolhassak lótuszlábaid előtt.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/98

097 - Megmentetted az életemet. Igen, gyógyulj meg!

Śrīla Prabhupāda Uvāca 97

Megmentetted az életemet. Igen, gyógyulj meg!

1973, szeptember

ISKCON Kṛṣṇa Balarāma Mandir

Vrindabana, India

Ahogy Śrīla Prabhupāda egészsége javult, úgy váltam én egyre tudatosabbá saját testi kényelmetlenségeimről. Nem voltam elég óvatos, nem annyira, amennyire Indiában lennem kellett volna. Ennek eredményeképp maláriás lettem, emésztési problémákkal küzdöttem, és vastagbélgyulladásom is lett. Śrīla Prabhupāda észrevette, hogy lefogytam. Nem voltam olyan energikus sem, mint szoktam. Néhány gyengeségemet kétségtelenül az a stressz okozta, amely Śrīla Prabhupāda betegsége alatt ért, jólétét illető felelősségem miatt. Mindezek eredményeképp - miután elvesztettem minden erőmet, energiámat - kialakult bennem egyfajta irtózás az Indiában éléssel kapcsolatban.

Odamentem Śrīla Prabhupāda titkárához, Brahmānanda Mahārājahoz, és megbeszéltem vele, van-e lehetőségem visszatérni Los Angelesbe, hogy visszanyerjem az egészségemet. Megkértem, beszéljen Śrīla Prabhupādával. Szégyelltem magam szóba hozni Ő Isteni Kegyelmének, mivel nem tudtam megbékélni az ötlettel, hogy elhagyjam az ő személyes szolgálatát. A szívem mélyén tudtam, hogy ez nem jó dolog. Brahmānanda Mahārāja beszélt Śrīla Prabhupādával a vágyaimról.

Később Śrīla Prabhupāda behívott a szobájába. Idegesen léptem be, s ajánlottam a hódolatomat. Ő az asztalánál ült. Annyira szégyelltem magam, hogy csak lógattam a fejemet, képtelen voltam ránézni.

- Szóval nem érzed jól magad? - kérdezte.

- Nem, Prabhupāda - mondtam. - Egy ideje már betegeskedek.

- Vissza akarsz menni Los Angelesbe, hogy meggyógyulj? - kérdezte.

- Igen, Śrīla Prabhupāda - feleltem szégyenlősen. - Ha ez neked is megfelel.

- Igen, természetesen - felelte édesen. - Te tartottál életben az elmúlt hónapban. Ha te nem lettél volna, most nem lennék itt. Hogy ne akarnám, hogy egészséges legyél! Annyi mindent csináltál. Gondoskodnod kell magadról. Nem probléma, kerítünk valaki mást. Annyi mindenki van itt Indiában. Bárki el tudja végezni a szolgálatodat.

Nem hittem a füleimnek. Lenyűgöző volt az alázatossága. A hódolatomat ajánlottam, és teljesen elérzékenyülve sétáltam ki a nappalijából. Úgy éreztem, a föld felett lebegek a boldogságtól. Azt hallani, hogy Śrīla Prabhupāda szerint nekem köszönhető, hogy életben maradt, extázissal töltött el. Tudtam, hogy folyamatosan az Úr Kṛṣṇa védte őt, mégis, a tény, hogy így záporozott rám a figyelme, tagadhatatlanul kedves volt. Ezzel párhuzamosan azonban kisebbnek éreztem magam, mint az ürülékben élő féreg. Hisz hogyan is hagyhatnék el egy ilyen nemes személyt? A nap hátralevő részében folyamatosan zakatolt az elmém.

Még azon az estén, csatlakoztam Śrīla Prabhupādához a templom udvaron, miközben a tamal fa alatt üldögélt. Ahogy ott ültem a lótuszlábainál, azon kezdett járni az agyam, milyen ostoba is vagyok. Nincs édesebb hely az egész univerzumban, mint ott ülni aranyló lótuszlábainál.

- Śrīla Prabhupāda - mondtam végül. - Nem mehetek el. Nem lenne helyes. Itt maradok, és Kṛṣṇára bízom magam.

- Igen, az nagyon jó - felelte szélesen mosolyogva. - Mivel őszintén törekszel, Kṛṣṇa megad majd minden segítséget, hogy elvégezhesd a szolgálatodat.

Nagy megkönnyebbülést éreztem, tudván, hogy a helyes dolgot teszem.

További három hónapot maradtam Indiában Śrīla Prabhupāddal, mielőtt másodszor is távoztam az ő személyes szolgálatából.

Śrīla Prabhupāda, minden nap, ahogy ezeket a sorokat írom, elszomorít, ha arra gondolok, mennyi lehetőséget hagytam ki, lemondva személyes társaságodról, s mindez csakis a Kṛṣṇa-tudatom hiánya miatt történhetett meg. Ma pedig boldog vagyok, tudván, hogy bármilyen szolgálatot ajánlok, te transzcendentálisan elégedett vagy, amennyiben őszinte vággyal szolgállak téged.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/97

096 - Lecke kritizálása Vrindavanaban

Śrīla Prabhupāda Uvāca 96

Lecke kritizálása Vrindavanaban

1974. szeptember

ISKCON Kṛṣṇa Balarāma Mandir

Vrindavana, India

Śrīla Prabhupāda - mindenki legnagyobb megkönnyebbülésére - kezdett felépülni a betegségéből. Ahogy javult az egészsége, minden este egy órát a templom udvarán álló tamal fa alatt ülve töltött, és hallgatta, amint tanítványai leckét adnak. Nem köztük ült, hanem kis távolságból figyelte a leckét. Olykor élvezettel hallgatta, amint idősebb tanítványai beszélnek, máskor hallottam, ahogy kritizálta a leckét. Figyelmes hallgatóság volt. Emlékszem, amikor vele utaztam, időnként megkért egy tanítványt, hogy beszéljen a jelenlétében. A szívverésem is elállt a félelemtől, hogy esetleg engem kér fel. Boldog voltam, amikor rájöttem, hogy Śrīla Prabhupāda tudatában volt a filozófiai megértés esetemben fennálló hiányának. Sosem helyezett reflektorfénybe.

Egyik este a templom kommander tartott leckét. Śrīla Prabhupāda kényelmesen ült a székében, miközben én a lábainál foglaltam helyet a márvány padlón. Śrīla Prabhupāda tanítványa arról kezdett beszélni, milyen fontos a templomi program követése. Néhány bhakta nem követte valami szigorúan a napi beosztást, és a templom kommander a leckét arra használta, hogy a bhaktákat nagyobb gondosságra buzdítsa e téren. Egy francia bhaktát azért szúrt le, amiért nem vesz részt a reggeli leckén.

- Nem számít, hogy nem értesz angolul - mondta. - Ez transzcendentális hangvibráció.

Folytatta a kemény beszédet. Végül Śrīla Prabhupāda azt mondta nekem:

- Mondd meg neki, hogy hagyja abba a beszédet. Már eleget beszélt. - Én átadtam az üzenetet, és a bhakta abbahagyta.

Néhány nappal később ugyanez a templom kommander ugyanilyen módon tartott leckét.

- Ezek a leckék nem kéne, hogy tovább tartsanak fél óránál - kaptam az utasítást. - Különben senki nem fog figyelni. Túl sokat beszél. Mondd meg neki, hogy csak fél óra legyen.

Azon nyomban odamentem az előadóhoz, és átadtam Śrīla Prabhupāda üzenetét. Nem kérdeztem ugyan, de olybá tűnt, nem igazán a lecke hossza zavarta Ő Isteni Kegyelmét, sokkal inkább a tény, hogy a beszélő inkább istagostit tartott, semmint leckét a Sastrából. Megfigyelve Śrīla Prabhupāda lemondottságának dicsőségét, bárki megfigyelhette, hogy azáltal, hogy Ő Isteni Kegyelme adott egy személyes utasítást, részéről véget is ért az ügy. Sosem lovagolt egy adott dolgon, vagy kicsinyelt le bárkit is. Őt az érdekelte, hogy a tanítványait úgy képezze, hogy fejlődhessenek a lelki életben.

Egyik este, amikor Śrīla Prabhupāda az udvaron ücsörgött a székében, én pedig dicsőséges lótuszlábainál ültem a márvány padlón, megkértem, hogy ki nekem egy állítását, amit korábban, még a nappaliban mondott:

- Amikor az indiaiak megérintik a lábamat - mondta -, ők csak valamiféle anyagi áldást keresnek. Ezért ne engedd, hogy bárki megérintse a lábaimat, mert ez azzal jár, hogy magamra kell vennem a bűnös tetteik következményeit, amitől beteg leszek és még több gyengeséget okoz.

- Śrīla Prabhupāda - mondtam lecke közben. - Amikor a tanítványaid érintik meg a lótuszlábaidat, ők a tiszteletüket próbálják kimutatni. Őket nem érdeklii az anyagi nyereség.

- Igen, ez igaz - felelte. - Mégis szenvednem kell. Még ha nem is akarnak elérni semmiféle célt a lábaim megérintésével, még akkor is, a lelki tanítómesternek kell szenvednie, elfogadva a rossz visszahatásaikat.

Kis ideig még kint maradt az udvaron. Én a lábánál ültem, boldogan, hogy úgy döntött, még a lelki gyermekei körében marad. Odafigyelt az egészségére, hogy még ne hagyjon minket magunkra.

Śrīla Prabhupāda, az a vágyam, hogy a múltban élhessek. Én úgy értelmezem, hogy a te kedvteléseid örökkévalóak ezen a bolygón. Így mindig veled lehetek, pusztán azáltal, hogy emlékezem gyönyörű lótuszlábaidra, amint azok puhán nyugszanak a Kṛṣṇa Balarāma Mandir udvarának padlóján. Köszönöm, hogy megengedted naponta megérintenem őket. Bocsáss meg, amiért rád erőltettem a bűnös életemből fakadó visszahatásokat. Kérlek, ne rúgj el magadtól.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/96

095 - A magas láz sem állíthatja meg háláját

Śrīla Prabhupāda Uvāca 95

A magas láz sem állíthatja meg háláját

1974. szeptember

ISKCON Kṛṣṇa Balarāma Mandir,

Vrindavan, India

Mialatt Śrīla Prabhupāda beteg volt, nehézségek adódtak a templom építése során. Jómagam keveset tudok a részletekről, mivel csak foszlányokat kaptam el a Śrīla Prabhupāda szobájában zajló beszélgetésekből. A cement beszerzése során adódtak problémák. Ez nyilván komoly csúszást okozott a projekt befejezésében. Egy mathura-beli politikus azonban sikerrel járt, s szerzett egy nagyobb mennyiség cementet, s eljött a templomba, hogy megvizsgálja, hogy mennek a dolgok.

Śrīla Prabhupāda eltökélt volt, hogy részt vesz a templomi programon, melyet eme úriember tiszteletére rendeztek. Ez komoly aggodalmakat okozott a tanítványok számára, akik nem akarták, hogy Śrīla Prabhupāda ekkora erőfeszítést hozzon. Néhányan azt javasolták Ő Isteni Kegyelmének, ne menjen el, mivel nagyon gyenge volt, s igen lázas.

- Ez az ember eljött - mondta. - Ki kell mennem és mondanom kell valamit.

Az úriember érkezése napján én segítettem Śrīla Prabhupādának tiszta ruhát venni. Aztán tilakot festett. Amikor elindult a lakosztályából, megkérdezte tőlem:

- Tilak, raktam már fel tilakot? - mondtam, hogy már tett fel. - Ok, menjünk - bólintott.

Nem hittem a szememnek, látva, milyen eltökélt. Nagyon magas láza volt, mégis a missziójára, a Kṛṣṇa-tudatos mozgalom elterjesztésére koncentrált. Nem vette figyelembe aktuális állapotát. Ez is egy lehetőség volt, hogy a Legfelsőbb Úr dicsőségéről prédikáljon. Mi vittük Śrīla Prabhupādát a templomhoz, ahol rövid leckét tartott, s nyilvánosan is kifejezte nagyrabecsülését a politikus felé, amiért segít befejezni az építkezést.

Śrīla Prabhupāda betegségének vége felé, maláriás lettem, s pár napra ágynak estem. Valójában a padlón feküdtem a matracomon, a szolga lakrészben. Śrīla Prabhupāda egészsége eközben javulásnak indult, s idővel képes volt már segítség nélkül is járni. Amint elsétált a szolga szállás mellett, meglátta, hogy ott fekszem a padlón. Más bhakták is voltak a szobában, s prasadamot ettek.

- Mit csinál a padlón? - kérdezte Śrīla Prabhupāda. - Nagyon beteg. Szerezzetek neki egy ágyat.

Együttérző pillantással tekintett rám, épp, amikor a tetőfokára hágott a maláriám.

- Kaptál rá bármit is? - kérdezte.

- Nem, Prabhupāda - feleltem.

Pallikához fordult, s azt mondta:

- Csinálj neki egy kis forró limonádét, és vigyázz rá.

Nem emlékszem, vajon vettem-e be gyógyszert, de nem sokkal később talpra álltam. Śrīla Prabhupāda, csodálatos érzés volt tudni, hogy ennyire törődtél velem. Mindig azt éreztetted velem, hogy különleges vagyok. Egy éve, a Második sugárút 26-i találkozón megkérdezték, volt-e olyan tanítványod, aki "különleges" bánásmódodban részesült. Nem kellett sokáig gondolkodnom, hogy kibökjem: "Igen! Mind!"

Ha van olyan szolgálat, amit elvégezhetnék neked, az az lenne, hogy megpróbáljam kifejezni, milyen nagy szereteted van minden követőd iránt, és mennyire hálás vagy nekik, amiért támogatnak a küldetésedben. Ha képes lennék felmérni az irántam érzett szereteted mélységét, soha, egyetlen másodpercre sem vonna el semmi arany lótusz lábaid szolgálatától. Könyörgöm az intelligenciáért, hogy képes legyek felfogni az irántam való szereteted egyetlen töredékét.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/95

094 - Prabhupāda elesik

Śrīla Prabhupāda Uvāca 94

Prabhupāda elesik

1974. szeptember

ISKCON Kṛṣṇa Balarāma Mandir

Vrindavan, India

Elég sok minden történt, mialatt Śrīla Prabhupāda betegeskedett. Lakosztálya az építés utolsó stádiumában volt, és egyéb projektek is folyamatban voltak, közvetlenül a szobája előtt. A templom és a vendégház is pont építés alatt állt, így a szerelés zaja töltötte be a levegőt. Śrīla Prabhupāda olyan keveset evett, hogy nagyon legyengült. Amikor egyik szobából a másikba ment, egy vagy két tanítvány segített neki.

A nyári levegő nagyon forró volt, ezért ágyát a hátsó verandán állítottunk fel, mivel az hűvösebb volt a nappalijánál. Esténként kint pihent. Bár a munkálatok folyamatosan zajlottak a verandán és a kerti területeken, annyi hely még épp volt, hogy az ágya elférjen. Amikor már későre járt, és ideje volt nyugovóra térni, felsegítettem az ágyába, majd bemásztam vele a szúnyogháló alá, hogy megmasszírozzam a lábait. A masszázs után gyékényszőnyeget tettem az ágya alá, hogy azon aludjak. A szúnyogháló az ágy lábaihoz volt erősítve és lelógott egészen a padlóig, így engem is betakart. Minden éjszaka közvetlenül Ő Isteni Kegyelme ágya alatt aludtam, így ha bármire szüksége volt, máris elérhető voltam számára.

Ez volt az első alakalom, hogy Śrīla Prabhupāda mellett aludtam. Azt akarta, hogy a közelben legyek, hogy ha fel kell kelnie, segíthessek neki sétálni. Nagyon súlyos helyzet volt. Úgy tekintettem magamra, mint mesterem kutyájára - az ágya mellett fekve, a lehetőségre várva, hogy szolgálhassam őt. Így tekintettem tényleges helyzetemre.

Egyik éjszaka, hajnali 1 óra körül arra ébredtem, hogy egy bot koppan a fejem mellett a kőpadlón. Amikor kinyitottam a szemeimet, szeretett lelki tanítómesteremet láttam, amint ott fekszik mellettem a földön. Nyomban rémülten megragadtam a karjai alatt Gurudevámat, s visszaemeltem őt az ágyra. A hang, amit hallottam, Śrīla Prabhupāda földre eső botja volt, miközben próbálva lábra állni, elesett. Rögtön kiment az álom a szemeimből, s elöntött a félelem.

- Śrīla Prabhupāda, mit csinálsz? - kérdeztem. - Miért nem szóltál?

- Ó, ki kellett mennem a mosdóba - felelte lágyan és bocsánatkérően. - Azt hittem, magam is megbirkózom vele, és nem akartalak alvás közben zavarni.

Tudtam, hogy Śrīla Prabhupāda alázatos, de ez váratlanul ért. Dühös voltam, amiért nem keltett fel, és tiszteletteljesen szemrehányást tettem neki.

- Nem, Śrīla Prabhupāda - mondtam. - Nem zavarsz! Ezért vagyok itt. Te most nagyon gyenge vagy. Szólnod kellett volna.

- Azt hittem van elég erőm - mondta. - De most már látom, hogy egyáltalán semmi erőm sincs.

Mögé álltam, s kezeimet a karjai alá téve segítettem neki besétálni a fürdőbe. Az ajtón kívül várakoztam. Amikor végzett, segítettem neki visszasétálni a verandára az ágyához. Másnap nem emlegette a történteket, és nem is panaszkodott senkinek a sérülései miatt, melyek bizonyára keletkeztek az esése miatt. Ez is a tiszta bhakta életének egy újabb napja volt. Egyáltalán nem befolyásolták őt a testével kapcsolatos körülmények. Az érdekelte, hogy minden szépen menjen a templom építkezésével kapcsolatban.

Śrīla Prabhupāda minden körülmények közt alázatot tanúsított. Olykor behívott a szobájába. Amikor beléptem, alázatos hangon azt mondta:

- Tudnál most készíteni számomra valamit enni?

Megdöbbenve ezen az alázatosságon, azt feleltem:

- Igen, Prabhupāda, nincs más dolgom, mint hogy szolgáljalak téged. Ezért vagyok itt.

Időnként, szobájában várva, hogy induljunk a reggeli sétára, kérdezte a jelenlévő bhaktáktól:

- Mehetünk?

Mindig kifinomult és méltóságteljes volt. Minden amit mondott, s minden mozdulata lehetővé tette számunkra, hogy még jobban vonzódjunk hozzá.

Śrīla Prabhupāda, nem tudom, mit mondhatnék, hogy méltóképp dicsőíthessem tetteidet. Bárki, aki volt olyan szerencsés, hogy része lehetett személyes társulásodban, tudja, hogy te minden transzcendentális tulajdonság tökéletes megtestesülése vagy. Te adtál értelmet az életemnek. Mélységesen elszomorít, amikor visszagondolok arra, hogy míg én aludtam, te a földre zuhantál. Ébren kellett volna lennem, figyelve, és őrizve gyönyörű formádat. Mégis, biztos vagyok benne, hogy te nem az én hiányosságomként tekintettél minderre. Ez is a nagy alázatosságod miatt van. Ez az a tulajdonság, mely miatt a lótuszlábaid rabja vagyok. Köszönöm, hogy az én mennyei, szerető lelki édesapám vagy.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/94

093 - Upma és Prabhupāda figyelmessége

Śrīla Prabhupāda Uvāca 93

Upma és Prabhupāda figyelmessége

1973. augusztus

ISKCON Kṛṣṇa Balarāma Mandir

Vrindavan, India

Azt gondolhatnánk, hogy a Vrindavanaban, Śrīla Prabhupādával eltöltött idő a létező legboldogabb helyzet, ám ez a hét hetes időszak végül igencsak nehéznek bizonyult. Śrīla Prabhupāda nagyon beteg volt, ezért óriási aggodalomban voltunk. Úgy tűnt, bármelyik percben elhagyhat minket. Hosszú ideje nagyon keveset evett, s ebből adódóan nagyon legyengült.

Egyik reggel behívott a nappalijába. Felült az ágyán.

- Csinálhatnál nekem egy kis upmát, úgy, ahogy mutattam neked - mondta lágy hangon.

Különleges kívánság volt ez, hisz nem nagyon evett. Azt sem igazán értettem, miért engem kért meg, amikor Yamuna is ott volt, aki sokkal képesítettebb szakács volt nálam. Bementem a konyhába, elmondtam neki a kérést, s megkérdeztem, milyen zöldségek vannak. Sajnos a konyhában nem volt friss zöldség, de volt némi száraz borsó. Mivel az idő fontos szempont volt, a borsóval csináltam meg az upmát, miután beáztattam, amennyire lehetett. Izgatottak voltunk amiatt, hogy Śrīla Prabhupāda főtt ételt kért, mivel egy ideje már csak narancs szeleteket evett.

Én azonban emlékeztem korábbi, múltbéli esetekre, amikor étvágyát növelendő, kedvenc ételeinek az elkészítését kérte tőlem. Személyesen mutatta meg, hogy kell elkészíteni a preparációt, és ha képes voltam magam is utánacsinálni, akkor egy hétig azt kérte tőlem. Lehetséges, hogy ezen a napon arra az upmára gondolt, amit ő tanított nekem. Visszaemlékeztem, amikor a Bhaktivedanta Manorban a nedves karfiol-krumpli subji készítését tanította sült curd-del. Új Dwarakaban bejött a szolga lakrészbe, és azt mondta, szerezzek egy fej káposztát és néhány krumplit. Beavatott a káposzta késsel történő finomra aprításának művészetébe, és a kockára vágott krumplival együtt a wokban való pirításába, mely által igen ízletes káposztás-krumplis subji készíthető. Szerencsésnek éreztem magam, amiért megkért, hogy szolgáljam őt.

Amikor elkészültem, bevittem az upmát Śrīla Prabhupādának. Letettem a chokira, és elétettem az ágyára a kis asztalt. A hódolatomat ajánlottam, majd elhagytam a szobát. Néhány bhaktával izgatottan várakoztunk a konyhában, remélve, hogy Śrīla Prabhupādának ízlik a felajánlás és mindet megeszi. Úgy nagyjából 5 perc múlva Śrīla Prabhupāda csengetett. Visszasiettem a szobájába, és szemem az upmára esett, melyből láthatóan alig evett. A hódolatomat ajánlottam, és amint felnéztem az én dicsőséges lelki tanítómesteremre, láttam, milyen szeretettel néz rám.

- Elsőosztályú upma volt - mondta. - Nem tudtam valami sokat enni belőle, mert nincs étvágyam, de azt akarom, hogy tudd, nagyon jó volt. Azt hittem, ha csinálsz valamit, amit szeretek, akkor majd tudok enni, de nem sikerült. Egy kicsit ettem, és nagyon ízletes volt.

- Köszönöm, Śrīla Prabhupāda - feleltem hálásan.

Elvettem a tányért és a chokit és kimentem.

Śrīla Prabhupāda, mindig lenyűgözött, milyen kedvesen bántál velem. Világszerte több ezer tanítványod volt, akik 24 órás kirtanokat tartottak, a Legfelsőbb Úrhoz imádkozva azért, hogy még velünk maradhass. Te mégis, még arra is odafigyeltél, hogy alantas szolgádat fel ne zaklasd, amiért nem etted meg az upmát. Még betegen is bátorítottál engem. Mindig transzcendentális voltál, és gondoltál másokra, attól függetlenül, hogyan érezted épp magad. Remélem, egyszer képes leszek irántad a te irántam való törődésednek egy töredékére. Örömet akartam okozni neked aznap, és mivel te ezt tudtad, viszonoztad ezt, oly módon, hogy boldogsággal töltötted meg a szívem. Kérlek, bocsáss meg nekem, amiért ennyire rászorulok erre.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/93