066 - Lift; Fej borotválás; Fürdővödör; Datong

Sríla Prabhupada Uvaca 66

Lift; Fej borotválás; Fürdővödör; Datong

1973. január

ISKCON Bombay, Juhu Beach

Sríla Prabhupada hat héten át Kartikeya Mahadevia lakásában lakott. A földszintről egy nagyon kicsi, kétszemélyes lifttel lehetett felmenni Sríla Prabhupada szobáiba.

Egyik reggel, a reggeli sétára indulófélben, Sríla Prabhupada, Tamal Krsna Goswami és én mentünk a lift felé. Mint Sríla Prabhupada szolgája, arra számítottam, hogy én megyek be vele a liftbe, ám Tamal Krsna Goswami lépett be először, így nekem már nem maradt hely. Ahogy az ajtó bezáródott, gyorsan megfordultam, és lerohantam a két lépcsőfordulón. Épp időben érkeztem a liftajtóhoz ahhoz, hogy kinyithassam Sríla Prabhupada számára, és kisegíthessem őt a liftből. Ahogy elsétáltunk, Tamal Krsna Maharaja rám nézett és nevetett:

- Sríla Prabhupada - mondta. - Srutakirti nagyon ügyes.

- Igen - felelte Sríla Prabhupada. - A Kirti azt jelenti, hogy ügyes.

Aztán a témával kapcsolatos minden további komment nélkül folytatta útját a kocsi felé.

Sríla Prabhupada szolgájának lenni mindig tele volt kalanddal és bizonytalansággal. Bármi történt is, az mindig mintha valamiféle elektromossággal lett volna teli. Minden hónapban lehetőségem nyílt megborotválni Sríla Prabhupada fejét az elektromos nyírókészülékkel. Sríla Prabhupada azonban nem éppen passzív alanya volt ennek a folyamatnak. Folyamatosan mocorgott, s ez még további aggodalomra adott okot a számomra. Nagyon kedvesen a segítségemre volt abban, hogy "Prabhupada-tudatos" lehessek.

- Két nyírás közt mindig kapcsold ki a borotvát, és akkor nem fog túlmelegedni - utasított.

Nem volt túl bonyolult, a trükkös rész a fülek körül volt.

- Vigyázz a füleimre - mondta mindig, amikor a közelükbe értem.

Nagyon óvatos voltam. Krsna kegyéből sosem történt semmilyen baleset eme szolgálat közben. Másrészről, ezáltal lehetőséget kaptam, hogy sok bhakta extázisba kerülhessen, amikor kiosztottam Sríla Prabhupada haját.

Nagyon gyakran a legegyszerűbb elrendezések adtak okot a legnagyobb aggodalomra, különösen Indiában. 1973-ban, míg Mayapurban voltunk, egy merülőforralót tettem a vízzel teli réz vödörbe, hogy felmelegítsem Sríla Prabhupada fürdőjéhez. Természetesen nem mindig működött. Vagy a melegítő égett ki, vagy az elektromosság ment el. Sríla Prabhupada előkészült a fürdőjéhez, és nem volt meleg víz.

- Miért nincs meleg víz a fürdéshez? - kiabálta.

Amikor Vrndavanaban, a Radha-Damodara templom második emeletén lakott, azt mondta:

- Tegyél ki egy vödör vizet a tetőre, és a nap eléggé felmelegíti majd a fürdéshez.

Ez általában működött, kivéve, ha a majmok épp úgy döntöttek, hogy isznak belőle, s közben felborították a vödröt.

Számtalan reggel volt, amikor Sríla Prabhupada a fürdőbe menet elment mellettem.

- Ott a datong? - kérdezte.

Amikor ezt mondta, tudtam, úgy érti, elfelejtettem odatenni a fürdőbe az ágacskáját, mellyel a fogát mosná. Amikor vele voltam, Sríla Prabhupada fogkefe helyett egy kis gallyat használt fogmosáshoz. A legjobb a neem fa volt, melyet Indiában igen egyszerű volt beszerezni. Bármelyik boltban, egész csokorra valót lehetett kapni.

New York Cityben azonban nem volt egyszerű bármiféle ágat keríteni. Mégis, valahogy mindig megoldottam, hogy szerezzek valamit. A legfontosabb tulajdonság, amire ügyelni kellett, hogy olyan fa legyen, mely szálkássá vált, ha megrágták a végét.

Személyes szolgájaként az én feladatom volt, hogy Sríla Prabhupada utazásai során mindenütt meglegyenek a szükséges eszközök, körülmények ahhoz, hogy követhesse a megszokott időbeosztását. Hihetetlen volt. Olyan sokat utazott, mégis olyan szabályozott életmódot élt, mintha az időzónaváltás-szindróma kifejezés csak a képzelet szüleménye volna. Legjobb esetben is középszerű voltam a kötelességeim ellátásában. Köszönöm, Sríla Prabhupada, amiért eltűrted, ahogy végigbukdácsoltam a szolgálatomat.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/66

065 - Sríla Prabhupada kiválósága az angol nyelvben

Sríla Prabhupada Uvaca 65

Sríla Prabhupada kiválósága az angol nyelvben

Sríla Prabhupada gyakran átalakította az angol nyelvet igényei szerint, általában humoros végeredménnyel. Egyik nap, példának okáért, egy hawaii reggeli séta során kitekintett az óceánra, s futólagosan a szörfösökre pillantott.

- Ti szörfözőknek (surfers, ejtsd: szörförz) hívjátok őket - mondta nevetve. - Én szenvedőknek (sufferers, ejtsd: száfförörz) hívom őket.

Időnként, amikor az USA demokratikus kormányáról beszélt, a "démoni őrület" (demon crazy, ejtsd: dimön krézi) kifejezést használta a "demokrácia" (democracy, ejtsd: dimokröszi) helyett.

Amikor Sríla Prabhupada mellé kerültem, eleinte előfordult, hogy csengetett nekem, majd amikor a szobába léptem, megkérdezte, "Hol van a punditji?" Ez egy kedves név volt a szanszkrit editorára. Néhány hónappal később azonban a szanszkrit editor nem volt mindig azonnal elérhető. Sríla Prabhupada ekkor a szobájába hívva azt kérdezte, "Hol van a banditji?" (Itt a bandit szó a banditára utal.)

Egyszer Delhiben Brahmananda Dásszal Sríla Prabhupada lakrészében ültünk. Elkezdtem feltörölgetni a padlót Sríla Prabhupada agyag vizes edénye körül, mivel a víz keresztül szivárgott rajta, és összegyűlt a padlón.

- Sríla Prabhupada - mondta Brahmananda. - Az edény egy kicsit ereszti a vizet.

- Igen, ezt azt hiszem, szivárgásnak (percolating) nevezik - mondta Sríla Prabhupada. - Igaz, Brahmananda?

- Én nem tudom, Sríla Prabhupada - felelte Brahmananda.

Akkor azt hittem, közelítőleg jól mondta, de nem tökéletesen. Gyerekkoromban naponta hallottam ezt a kifejezést, mivel a szüleink kávéztak, és azt egy kávéfőzőben (percolator) forralták fel. Brahmananda, akinek szakiránya volt az angol, kikereste a szót a szótárban, és úgy találta, Sríla Prabhupada szóhasználata tökéletes volt.

Egyik kedvenc emlékem Sríla Prabhupada angol használatával kapcsolatban, egy esti masszázs során történt, Új Dwarakában. Sríla Prabhupada a hátán feküdt az ágyán. Én az ágya mellett térdeltem a padlón, úgy masszíroztam a lábait. Mosolyogva rám nézett és a lábfejére mutatott.

- Most az ujjaimat (fingers, kézre szokták használni) - mondta.

Összezavarodtam, és pár másodpercig mozdulatlanul térdeltem. Ekkor újra a lábujjaira mutatott. Még szélesebben mosolygott:

- Az ujjaimat, masszírozd meg az ujjaimat.

Végre megértettem, mit akart.

- Ó, a lábujjaidat. - mondtam. - Azt akarod, hogy a lábujjaidat masszírozzam.

- Igen! Az ujjaimat. Most az ujjaimat - mondta továbbra is széles mosollyal.

Ugyanez a beszélgetés másik három alkalommal is lezajlott, későbbi masszázsok során. Sríla Prabhupada szavai minden alkalommal készületlenül értek, és egy percre összezavarodtam. Hihetetlenül édes volt.

Időnként az esti masszázsok során Sríla Prabhupada samadhi-ba merült. Számomra ez ijesztő volt, mivel egyszer azt az utasítást kaptam tőle, hogy addig masszírozzam, amíg ő el nem fárad, nem addig, amíg én el nem fáradok. Ezt az egyik reggeli masszázs során mondta. Kérés nélkül váltottam egyik testrészéről a másikra, s ő hagyta, hogy így menjen néhány napig, míg végül le nem szidott a lustaságom miatt.

Ezért aztán, amikor esténként masszázs közben samadhi-ba merült, megijedtem, mert előfordulhatott, hogy órákig masszírozni kell őt, anélkül, hogy akár egy szót szólna. Becsukta a szemeit. Kis idő múltán elkezdtem egy kicsit erősebben dörzsölni, remélve, hogy észreveszi, még mindig ott vagyok. Máskor megkérdezte tőlem, "Fáradt vagy?" De én mindig azt mondtam, "Ó, nem, Prabhupada." Előfordult az is, hogy elbóbiskoltam, miközben őt masszíroztam.

Olykor Sríla Prabhupada becsukta a szemeit, miközben a lábait masszíroztam. Amikor ez megtörtént, fejemet azok a gyönyörű lótuszlábak alá hajtottam. Mindig nagyon kapzsi voltam. Nem volt elég, hogy naponta masszírozhattam a lábait. Többet akartam. A masszázs azzal ért véget, hogy Sríla Prabhupada édesen azt mondta:

- Rendben, ennyi elég volt.

De volt még más nektár is. Néztem, ahogy felült, megragadta a takarót és egyetlen mozdulattal fejét a párnára tette, egyszersmind takaróját a feje fölé húzva. Nem tudok elégtételül szolgálni azáltal, hogy megpróbálom leírni, de a legkedvesebb látvány volt. Más alkalmakkor azt mondta:

- Utálok aludni. Teljes időpocsékolás. Bárcsak sosem kéne aludnom. Csak pazarlom az időmet.

Sríla Prabhupada, kérlek, bocsásd meg sértő viselkedésemet, hogy azt gondoltam, van olyasmi, amiről nem tudsz, vagy amit nem értesz. Végre megértettem, hogy engem tanítottál gyengéd leckéiddel. Ha azt mondtad a lábujjaidra, hogy ujjak, akkor azok ujjak voltak. Köszönöm, hogy engedted megmasszíroznom a 20 ujjadat.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/65

064 - Az ajándék váza

Sríla Prabhupada Uvaca 64

Az ajándék váza

1973. december

ISKCON Los Angeles

Egyszer, amikor Sríla Prabhupada Delhiben volt, az egyik támogatótól kapott egy ezüst vázát. Eredetileg Indira Ghandi számára készült és az ő neve volt belegravírozva. Sríla Prabhupada nagyon örült az ajándéknak, és odaadta, hogy én hozzam a bőröndben, míg meg nem érkezünk Los Angelesbe.

- Itt fogom tartani - mondta Sríla Prabhupada a lakosztályában az íróasztalára mutatva. Megmutattam a bhaktáknak is, akik Sríla Prabhupada szobáit takarították a reggeli sétái alatt.

- Sríla Prabhupada nagyon szereti ezt a vázát - mondtam nekik. - Tegyetek bele szép virágokat.

Minden reggel gyönyörű virág kompozíciót tettek a vázába. Nagyméretű volt, ezért sok virág elfért benne. Egy nap a szokásosnál valamivel hamarabb tértünk vissza a reggeli sétáról. Amint Sríla Prabhupada a szobájába lépett, észrevette, hogy a váza nincs az asztalon.

- Hol van a váza? - kérdezte tőlem.

- Valószínűleg kivitték a konyhába, hogy friss virágokat tegyenek bele - mondtam.

Ekkor már elég dühösnek tűnt, és minden mondattal egyre dühösebb lett.

- Miért? - kérdezte. - Teljesen rendben voltak a benne lévő virágok. Miért kell naponta cserélgetni a virágokat? Miért pazarolnak ennyire? Ki a felelős ezért? Mondd meg nekik, hogy csak akkor cseréljék, ha tönkrementek. Ne vigyenek ki virágot ebből a szobából, amíg el nem hervadtak. Nem szükséges. Csak pazarlás. Hol van a váza? Menj, kerítsd elő azonnal!

Gyorsan kimentem a szobából. Valójában alig vártam, hogy elmehessek. Nem volt kellemes Sríla Prabhupada közelében lenni, amikor kiabált, még akkor sem, ha nem rám irányult. Szerencsére a váza a templom konyhájában volt.

- Jobb, ha mostantól nem cserélitek naponta a virágokat - mondtam a bhaktáknak. - Sríla Prabhupada azt mondta, hogy ez nagyon nem jó így. És bizonyosodjatok meg arról, hogy ez a váza sosem kerül ki a szobájából. - A szobájába való visszatérésem a vázával, melyben gyönyörű új virágcsokor pompázott, nem úgy tűnt, mintha elégedetté tenné őt. Letettem a vázát az asztalára, és a hódolatomat ajánlottam, azt kívánva, bárcsak a padlóra tapaszthatnám a fejem.

- Csak akkor cseréljétek, ha szükséges! - kiáltotta. - Nem kéne ennyi virágot pazarolniuk. Nem kéne ennyi pénzt pazarolniuk azzal, hogy naponta cserélik. Ez a szokásotok itt Amerikában, csak pazaroltok. A ti országotokban ha van valamilyen ruhátok, akkor ha valami fölösleges, akkor ahelyett, hogy eltennétek, ti csak kidobjátok. Ez a folyamat itt Amerikában. Indiában, ha valami megmaradt, akkor elteszik, megvarrják. Ha valami elromlik, ti pénzzel akarjátok megoldani. Így majd jónak tűnik. Valami rosszul sül el, aztán mivel van pénzetek, azzal gyorsan elfeditek, ami történt. Nem az van, hogy nagyon jó képességeitek vannak, hanem mivel van pénzetek, minden jónak tűnik. A pénzzel minden hiányosságotokat takargatni tudjátok.

Sríla Prabhupada gyakran mondogatta:

- Titeket, amerikai fiúkat és lányokat annyi mindennel ellátott Krsna.

Ami akkor nem tűnt még fel nekem, hogy annak az oka, hogy "annyi minden" ott volt, az ő erejének köszönhető, nem annak, hogy mi bármit is tettünk volna. Sríla Prabhupada mindenben, mindenhol Krsnát látta. Ezért időnként megszidott minket, amikor mi pazarlóak voltunk. Olyan nagyon elnéző volt a lelki és az anyagi éretlenségünket illetően.

Sríla Prabhupada, kérlek, bocsásd meg a pazarló szokásaimat. S mindenek előtt, bocsáss meg, hogy annyi időt elvesztegettem az illuzórikus energia szolgálatára. Időnként a leckéidben ránéztél az órádra, és azt mondtad, ezt a pillanatot már soha nem lehet visszahozni, akármennyi pénzetek is van. Én ostobán azt gondoltam: "Ugyan, miért olyan nagy baj az? Örökké létezünk. Mi a veszteség?"

Most, ahogy itt ülök, szívemben az űrrel, mert te már nem vagy itt, már van némi sejtésem arról, milyen értékes volt minden jelenlétedben eltöltött másodperc. Nincs az a pénz, ami visszahozhatna ehhez a szerencsétlen lélekhez. Ismét az Ő Isteni Kegyelmétől való elkülönülés keserédes ízét érzem.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/64

063 - Japázás a templomszobában, míg a múrtik pihennek

Sríla Prabhupada Uvaca 63

Japázás a templomszobában, míg a múrtik pihennek

1972. szeptember

ISKCON Los Angeles

Sríla Prabhupada nagy élvezettel hallgatta, mikor tanítványai a Mahamantrát énekelték, ám előfordult, hogy azt akarta, máshol tegyék. Új Dwaraka akkori templomszobája, mely most a múzeumnak ad otthont, épp Sríla Prabhupada lakosztálya alatt volt. Egyik délután egy férfi bhakta nagyon hangosan japázott a templomszobában. Sríla Prabhupada épp pihent, ahogy Sri Sri Rukmini Dwarkadisa is. Sríla Prabhupada még csak nem is csöngetett, hogy engem hívjon. Csak kinyitotta az ajtaját, és lekiáltott a lépcsőn:

- Mondjátok meg annak a bhaktának, hogy a múrtik pihennek, és csendben kéne lennie. Mondjátok meg neki, hogy hagyja abba!

Sríla Prabhupada nagyon alázatos volt. Mondhatta volna, hogy ő pihen és nem akarja, hogy zavarják, de nem ezt mondta.

>>>>>> O <<<<<<

1973. június

ISKCON Mayapur Candrodaya Mandir

Ottlétünk alatt Sríla Prabhupada és kísérete foglalta el a vendégház második szintjén lévő szobák felét. A többi szoba a vendég bhaktáké volt. Az épületet egy gyönyörű veranda vette körül. Sríla Prabhupada időnként a verandán sétálva japázott. A bhakták gyakran gyűltek össze a veranda túloldalán, remélve, hogy megpillanthatják Ő Isteni Kegyelmét.

Egyik reggel egy idősebb istentestvérem a márvány verandán fel-le járkálva japázott. Az ösztöneim, és korábbi tapasztalataim azt súgták nekem, hogy túl hangosan énekel és ez zavarhatja Sríla Prabhupadát. Sríla Prabhupada élvezte a csendes extázist.

- Prabhu, talán japázhatnál egy kicsit csendesebben - mondtam. - Sríla Prabhupada lehet, hogy nem fogja ezt szeretni.

Úgy nézett rám, mintha megőrültem volna. Szerintem azt gondolta, Sríla Prabhupada örülni fog az odaadásának, s folytatta a hangos japázást.

Pár perccel később megszólalt a csengő. Már akkor tudtam, mi fog történni, és el kell ismernem, boldog voltam. Besiettem Sríla Prabhupada nappalijába és a hódolatomat ajánlottam.

- Ki japázik odakint? - kérdezte Sríla Prabhupada dühösen. - Ha ilyen hangosan akar énekelni, mondd meg neki, hogy menjen a templomszobába és énekeljen a múrtik előtt.

Boldogan lepleztem le a tettest és siettem kifelé. Ez alkalommal elég önelégült arckifejezésem volt. Hisz ezúttal a "Sríla Prabhupada cakra fegyverrel" voltam felfegyverkezve. Elpusztíthatatlan voltam. Szükségtelen is mondanom, hogy miután átadtam Sríla Prabhupada üzenetét, némiképp megváltozott a viselkedése.

Sríla Prabhupada, egyszer azt mondtad nekem: "Az elsőosztályú szolga tudja, mit akar a mestere, és megteszi anélkül, hogy kérnék rá."

Sok alkalom volt, amikor tapasztalatból tudtam, mit akarsz, de jellembéli gyengeségem miatt képtelen voltam kivitelezni. Mindig próbáltam csendes lenni. De te azt is mondtad: "Ha saját magáról van szó, a bhakta alázatos és szelíd, de Krsnáért és az Ő tiszta bhaktájáért oroszlánná válik."

Köszönöm, amiért folyton illusztráltad ezeket a jellemvonásokat.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/63

062 - Éneklés és az elvek követése

Sríla Prabhupada Uvaca 62

Éneklés és az elvek követése

Sríla Prabhupada a japázásról.

Sríla Prabhupada szemmel láthatóan élvezte a japázást. Mindig hangsúlyozta a napi 16 kör lejapázásának fontosságát. Egyszer azt mondta nekem, hogy házas emberként volt egy egyszerű módszere a 16 kör befejezésére.

- Amikor családos voltam - mondta - minden étkezés előtt 4 kört japáztam, továbbá négyet este, lefekvés előtt. Ily módon gond nélkül megvolt a 16 köröm. - Elnevette magát, és úgy folytatta - ha nem eszel prasadamot, mielőtt lejapáznád a négy körödet, biztos lehetsz benne, hogy befejezed őket.

Új Dwarakában azt mondta:

- Esténként, ha fáradt vagyok, sétálva japázom. Ha fáradt vagy, sétálj te is japázás közben, mint én. Időnként, amikor fáradt vagyok, fel-le járkálok a szobában. Egyszerűen, egy szobában mindent megcsinálhatsz. Ha fáradt vagy, állj fel és japázz úgy, ahogy én.

Gyakran lehetett látni Sríla Prabhupadát a lakrészében sétálva, vagy a hintaszékében üldögélve japázni. Esténként időnként akkor japázta a köreit, amikor masszíroztam őt az ágyon.

- Na, készen is vagyok - mondta.

Egyik nap a nappalijában ültem, Új Dwarakában, az asztala körül takarítva. Ő az asztal mögött ült és japázott. Ahogy lehúzta a számlálót, gyönyörű mosollyal nézett rám, és viccesen így szólt:

- Na, befejeztem a 16 körömet. Most aztán azt csinálok, amit akarok.

A bhakták gyakran kérdezgették Sríla Prabhupadát az Ekadasi bizonyos szabályai felől vagy a Caturmas követésével kapcsolatban.

- A tanítványaim, még arra sem képesek, hogy lejapázzák a 16 kört és kövessék a szabályozó elveket - felelte. - Mi értelme a többi szabálynak! Először ezeket a dolgokat csináld meg. Csináld meg az egyszerű dolgokat, amiket kérek tőled. Ne foglalkozz az összes szertartással. Először csak japázd le a 16 körödet és kövesd a szabályozó elveket.

Egy nap egy brahmacari belépett Sríla Prabhupada szobájába és elmondta neki, hogy leesett egy nő miatt. Kérdezte Sríla Prabhupadától, vajon nem kellene-e megházasodnia.

- Házasság... Miből gondolod, hogy a házasság meg fogja oldani a problémáidat? - kérdezte Sríla Prabhupada. - Japáznod kell. Csak énekeld a Hare Krsnát. Japázd le a 16 körödet.

A bhakták gyakran mentek be Sríla Prabhupadához olyan problémával, amire valamiféle különleges elrendezéssel próbáltak megoldást találni. Ám a megoldás mindig ugyanaz volt:

- Énekeld a Hare Krsnát, japázd le a 16 körödet. - Még jóval a Nike előtt megalkotta a "Just do it!" (Csak csináld!) kifejezést.

- Ha valamiféle nehézség támad, énekelj hangosan - mondta az egyik tanítványának. - Ha valami nyugtalanít, csak énekelj hangosan.

Egy alkalommal felhívták a figyelmét arra, hogy egy idősebb bhakta nem vesz részt a mangala aratin, s nem japázza a köreit, legalábbis nem a többi bhaktával.

- Csináld azért, hogy példát mutass a többi bhaktának - mondta Sríla Prabhupada. - Te magad nagyon fejlett vagy. Nincs szükséged a mangala aratin való részvételre, de példát kéne mutatnod azoknak, akiknek szükségük van rá.

Köszönöm, Sríla Prabhupada, hogy az Acarya voltál. Mindig a példáddal tanítottál. Te lejapáztad a köreidet. Elmondtad napi három alkalommal a Gayatri mantrát, reggel korán keltél és tilakot tettél a transzcendentális testedre. Sosem kértél olyat a tanítványaidtól, amit nem tettél meg te magad is. Te is mindig gyakoroltad, amit prédikáltál. Megmutattad nekünk, a tiszta bhakta életvitelét. Időtlen idők óta illúzióban voltam, de imádkozom, hogy soha többé ne csapjam be magam, azt gondolva, hogy az odaadó szolgálat eme folyamata csak a kezdők számára való.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/62

061 - Prabhupada inspirál, hogy japázzam a köreimet

Sríla Prabhupada Uvaca 61

Prabhupada inspirál, hogy japázzam a köreimet

1973. május

ISKCON Los Angeles

Egyik este, úgy 5:00 körül, félálomban feküdtem a szolgák lakrészében a matracomon. Hallottam a csengőt. Elsétáltam Sríla Prabhupada nappalijába, megpróbálva összeszedni magam. Rájöttem, hogy még mindig a tudatlanság kötőerejének hatása alatt állok. Beléptem Sríla Prabhupada szobájába, és a hódolatomat ajánlottam. Felültem, remélve, hogy nem veszi észre az állapotomat. Rosszabbul néztem ki, mint gondoltam. Sokkal inkább tudatában volt az illúziómnak, mint én magam. Lehet, hogy ez a kijelentés egyértelműnek tűnik, de én valahogy mindig úgy gondoltam, hogy Sríla Prabhupadának túl sok egyéb dologra kell odafigyelnie, mént az én Krsna-tudatom.

Nagy aggodalommal nézett rám.

- Miért nem japázol? - kérdezte.

Ez nagyon váratlanul ért. Sríla Prabhupada nagyon jól értett ahhoz, hogyan konfrontálódjék valakivel, amikor az a legkevésbé számít rá. Nem tudtam, mit is mondhatnék, ezért aztán valami ostoba, ám őszinte kifogással éltem.

- Sríla Prabhupada, nehéz időszak ez nekem - magyaráztam. - Nem tudok egész álló nap csak ülni a szobámban, és japázni meg olvasni.

A válasza rendkívüli volt.

- Én is egész nap itt ülök - felelte komoly arccal. - Csupán egyszer megyek ki naponta sétálni. A nap többi részében csak itt ülök, mégsem jelent ez nehézséget.

- Én nem vagyok olyan, mint te, Sríla Prabhupada - feleltem gyorsan. - Te olyan vagy, mint Haridas Thakur. De én nem vagyok valami transzcendentális. Le kell foglalnom magam. Gépelhetek esetleg neked valamit?

Még mindig nagyon komolynak tűnt, úgy felelte:

- Most mit csináljunk?

- Sríla Prabhupada, én nem tudom.

- Hívd Karandharát - utasított.

Mint azt már említettem, Sríla Prabhupada gyakran mondta ezt, amikor Los Angelesben volt, mivel nagy bizalommal viseltetett Karandhara képességei iránt. Ő egy "cselekvő" volt, ráadásul nagyon komoly. Karandhara és én, együtt bementünk Sríla Prabhupada szobájába, és a hódolatunkat ajánlottuk.

- Srutakirtinek gondjai vannak - mondta Sríla Prabhupada Karandharának. - Nem japázik. Azt mondja, kell valami, ami lefoglalja. Most mitévők legyünk?

Karandhara - mint mindig - nagyon figyelmesen nézett, úgy mondta:

- Kell találnunk neki valami elfoglaltságot.

- Igen - mondta Sríla Prabhupada. - Van egy ötletem. Ebben a szobában a Srímad-Bhagavatamot fordítom. Eközben elkezdem fordítani a Caitanya-Caritamrtát a dolgozószobában. Ebben a szobában van a diktafonom, és a Srímad-Bhagavatamon dolgozok, a dolgozószobámba pedig betehettek egy másik diktafont, és arra elkezdem fordítani a Caitanya-Caritamrtát. - Majd rám nézve folytatta. - És akkor legépelheted. Előkészíthetsz mindent az editáláshoz. Ily módon lefoglalhatlak téged is, Pradyumnát pedig az editálással. Ez így jó lesz?

- Igen, Sríla Prabhupada - feleltem lelkesen. - Köszönöm.

Karandhara és én berendeztük a dolgozószobát, hogy Sríla Prabhupada elkezdhesse a munkát a Srí Caitanya-Caritamrtával.

Másnap kora reggel Sríla Prabhupada bement a fürdőszobába, hogy elkészüljön a reggeli sétához. Én bementem a dolgozószobába, és kivettem a kazettát a gépből. Csinált valamennyi fordítást. Aznap reggel lelkesen japáztam a köreimet, tudva, hogy a lelki tanítómesterem jobban szeret engem, mint képzeltem. Később, a nap folyamán begépeltem a kazettát. Nem volt rajta sok, de ez érthető, hisz még mindig a Srímad Bhagavatamot fordította a másik szobában.

Következő nap bementem a dolgozószobába, hogy kivegyem a kazettát, de láttam, hogy nem használták. S amíg ott voltunk Los Angelesben, a továbbiakban sem folytatta a Srí Caitanya-Caritamrta fordítását, . Ám ez már akkor nem számított. Felszította bennem a parányi szikrát, azáltal, hogy így gondoskodott rólam.

Hat hónappal később Los Angelesben, a dolgozószobájában voltunk, ahol korábban az első órányi Srí Caitanya-Caritamrta fordítást csinálta.

- Jártassá kell válnod a Caitanya-Caritamrtaban, hogy leckéket tarthass róla - mondta.

Mosolyogva bólogattam, ám fogalmam sem volt, hogyan lehetne ez valaha is lehetséges.

Sríla Prabhupada, tudom, hogy az indokolatlan kegyed által bármi valóra válhat. Ha csak a töredékét elérhetném irántad annak a szeretetnek, amit te tanúsítottál irántam, az életem sikeressé válna. Imádkozom, hogy valaha, egy távoli életemben képes legyek megérteni a veled való kapcsolatomat.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/61

060 - A mayapuri forró purik; Ne melegítsétek fel a múrtik maháját

Sríla Prabhupada Uvaca 60

A mayapuri forró purik; Ne melegítsétek fel a múrtik maháját

1973. március 16-18.

ISKCON Mayapur

Míg egy - a birtok bejáratánál lévő - kis épületben voltunk, Sríla Prabhupada időnként kisétált, hogy figyelje, amint a tanítványai a lakrésze mögött prasadamot fogyasztanak. Az aktuális viszonyok között Sríla Prabhupada úttörőkként tekintett a tanítványaira, akik nagy lemondásokat vállalnak, hogy segítsék őt a küldetésében. India legnagyobb részén a körülmények legjobb esetben is közepesek voltak. Sríla Prabhupada izgatottan várta, hogy a vendéglátó épületek megépüljenek, és tanítványai megfelelő körülmények közt lakhassanak.

Mivel nem volt állandó főző helyiség, a bhakták egy kis kerozin tűzhelyet használtak a purik sütéséhez. Kint sütöttek, közel ahhoz a helyhez, ahol elfogyasztották a prasadamot. A sütés folyamatosan zajlott, míg a bhakták ettek, így folyamatosan kaphatták a forró purikat. Az évnek ezen szakában a datolyafákat bemetszették, hogy felfogják a nedvüket, melyekből igen ízletes gaurt lehetett főzni.

Egy nap Sríla Prabhupada kiment a szobájából, hogy a szegényes fürdőhelyiséget használja. Kisétált, és természetesen mindenki a hódolatát ajánlotta.

- Folytassátok csak, egyétek a prasadamot - mondta nekik.

A Sríla Prabhupada és tanítványai közti kapcsolat nagyon édes volt. Mindig élvezettel nézte a tanítványait prasadam evés közben. Meglátta a forró purik és a datolya gaur párosítást és azt mondta:

- Ó, nagyon jó kombináció.

Később, a szobájában azt mondta nekem:

- Ez nem valami jó így... a bhakták olyan purit kapnak, amit a helyszínen készítenek, ilyen forrón. Nem ez a mi rendszerünk. Csak eszed a prasadamot. Ilyen emelkedettek, fennhéjázók lennénk? Ezek a bhakták csak úgy kapják a forró purikat, egyiket a másik után. Ez nem jó. Ezt abba kell hagyni.

Aznap továbbítottam az üzenetet az egyik templom adminisztrátornak, így kivitelezhették Sríla Prabhupada kívánságát.

>>>>>> O <<<<<<

1973. szeptember

ISKCON Bombay

Juhu Beach

Reggeli érkezésünk után Sríla Prabhupada jelezte nekem, hogy a múrtik maha-prasadamját kéri ebédre. Örültem az utasításának, mivel még senki nem érkezett meg, aki elkészíthette volna az ebédjét. Amikor a maha megérkezett a templomból, elkezdtem felmelegíteni. Míg a konyhában voltam, egy bhakta jött, és mondta, hogy Sríla Prabhupada kéri a prasadamot.

- Felmelegítem - mondtam neki. - Mindjárt viszem.

Azon nyomban visszajöttek és mondták:

- Sríla Prabhupada dühös, most azonnal kéri.

Remegve léptem a szobájába, és a hódolatomat ajánlottam. Már akkor kiabált, amikor még csak fel sem emeltem a fejemet.

- Miért melegíted fel a prasadamot? - kérdezte. - A maha-prasadamot nem lehet felmelegíteni. Most azonnal akarom. Nem melegítve kértem. Csak prasadamot akartam. Hozd ide most azonnal.

Sríla Prabhupada mellett sosem volt unalmas. Sok bhakta megjegyezte, hogy bizonyára nagyon nehéz volt Sríla Prabhupada személyes szolgája lenni. Valóban. De sokkal nehezebb volt Sríla Prabhupada számára, hogy én voltam a személyes szolgája. Még most is, elképzelni sem tudom, mennyi ostobaságot eltűrt a rossz szokásaim miatt. Olyan türelmes volt. Annyi mindent lehetett tőle tanulni. Gyakran mondogatta:

- A Krsna-tudat józan ész.

Sríla Prabhupada, kérlek, áldj meg józan ésszel, hogy elkezdhesselek a vágyaidnak megfelelően szolgálni.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/60

059 - Prabhupada a bábjátékos, és a londoni Ratha-yatra

Sríla Prabhupada Uvaca 59

Prabhupada a bábjátékos, és a londoni Ratha-yatra

1973. július 7-8. Ratha-yatra Fesztivál

ISKCON London

Sríla Prabhupada, kalkuttai látogatásának lezárása gyanánt, elhatározta, hova utazzon legközelebb. Ez mindig izgalmas kaland volt. Ez alkalommal az idősebb bhakták azt javasolták Sríla Prabhupada számára, hogy menjen Hawaiira vagy Los Angelesbe pihenni. Érkezett azonban egy meghívás a londoni bhaktáktól is a Ratha-yatra fesztiválon való részvételre.

Sríla Prabhupada szakértő módon foglalta le a tanítványait oly módon, hogy tovább fejlessze az iránta való szeretetüket és ragaszkodásukat. Bárhol is tartózkodott Sríla Prabhupada, a döntés ideje -elhatározni, hogy merre tovább - újra és újra felmerült. Hagyta, hogy tanítványai helyeket és okokat javasoljanak, miért kéne egy adott helyre mennie. Hawaii gyakran került említésre a szép időjárás és a jó gyümölcsök miatt. Meghallgatta a tanítványai véleményét, aztán azt csinálta, amit akart. Egyszer én is megismerkedtem ezzel a folyamattal, és nagyon mókás volt.

Időnként körülutazta a világ összes városát, anélkül, hogy egyáltalán elhagyta volna a nappaliját. Titkára számára a legfontosabb tudnivaló annak ismerete volt, hogy amíg nem kapott utasítást: "küldj táviratot" vagy "mondd meg nekik, hogy küldjenek jegyeket", a dolog csupán Sríla Prabhupada javaslata volt. Ezzel elérte, hogy tanítványai világszerte a templomok kék-fehérre festésével voltak elfoglalva, mivel ezeket tartották Sríla Prabhupada kedvenc színeinek. Persze nem tudhatom biztosan, de olykor úgy gondoltam, Sríla Prabhupada minden Indián kívüli templomot M.A.B. festékbolt szagúnak tartott.

- Srutakirti, te mit gondolsz? - kérdezett. - Szerinted Londonba menjek a Ratha-yatra fesztiválra vagy inkább Hawaiira pihenni?

Már majdnem egy éve Sríla Prabhupada mellett voltam, és tudtam, hogy úgyis azt csinálja majd, amit ő akar. Felvillanyozott, hogy egyáltalán megkérdezi a véleményemet. Ez az egyetlen bátorítás elég volt, hogy kitartson egész életemre.

- Sríla Prabhupada - feleltem gyorsan. - Én a Ratha-yatra fesztiválra mennék Londonba, mert ott olyan sok ember számára lenne jótékony a társulásod.

- Igen, azt hiszem, ez jó megfigyelés - mondta mosolyogva.

Miután mindenkit meghallgatott, Sríla Prabhupada azt mondta:

- Köszönöm a tanácsokat, Londonba megyek a Ratha-yatrára.

Elképesztő fesztivál volt. Persze én csak korlátozott mértékben láthattam, mivel végig Sríla Prabhupada mellett voltam, de kalandosan alakult. Sríla Prabhupada nagyon lelkes volt. Ott volt a Vyasasanaja a Ratha szekéren, mégis úgy döntött, hogy a bhaktákkal sétál. Sríla Prabhupada a szekér előtt sétált, kezeivel a kirtan ütemére tapsolva. Karjait a levegőbe emelve biztatott mindenkit a táncra. Olybá tűnt, mint egy felsőbbrendű bábjátékos. Ahogy felemelte a kezeit, mindenki extatikusan az ég felé nyúlt. Nem kellett hozzá semmiféle tisztulás. Aki mellette volt, áldott boldogságot érzett. Kivéve a rendőröket. Ők a rendezvény felelősét keresték. Le akartak csitítani mindenkit. Elég éles eszűek voltak ahhoz, hogy rájöjjenek, ha Sríla Prabhupadát irányíthatnák, a rakoncátlan tömeg is kontrollálva lenne.

Valamiért azt gondolták, hogy én Ő Isteni Kegyelme "társa" vagyok.

- Meg kell mondania a vezetőjüknek, hogy üljön le - mondta az egyik rendőr. - Túl nagy zavart kelt. Mindenki megvadul, és nem tudjuk irányítani a tömeget.

- Rendben - mondtam neki, de aztán nem csináltam semmit.

Egyértelmű volt, hogy Sríla Prabhupada a fesztivál felelőse. Jól láthatóan extatikus állapotban volt. A rendőrök újra odajöttek hozzám.

- Meg kell mondania neki. Le kell ülnie - mondták határozottan.

Ismét beleegyeztem. A megtorlástól való félelemtől megkopogtattam Sríla Prabhupada vállát, és azt mondtam:

- Prabhupada, a rendőrök azt szeretnék, hogy ülj le. Azt mondják, felfordulást csinálsz a felvonuláson.

Sríla Prabhupada egy pillanatra keresztülnézett rajtam. Aztán gyorsan elfordult, kezei továbbra is a levegőbe emelve. Méltóságteljesen folytatta a sétát, minden lépés alkalmával szökkenve kicsit. Minden jelenlévőnek megengedte, hogy belépjen az ő mennyei világába. Sosem állt meg. Végig sétálta az egész felvonulást. A rendőrök egy idő után feladták. Nem versenyezhettek egy tiszta bhaktával és az Univerzum Urával.

Sríla Prabhupada, amikor azt mondtam neked, hogy oly sok ember számára lenne jótékony a társulásod, fogalmam sem volt a terveidről. Kegyóceánként osztottad kedvességed hullámait minden résztvevő számára. Kérlek, bocsáss meg, amiért aznap megkopogtattam a válladat. Ostobaságom miatt megpróbáltalak elvonni a küldetésedtől. Köszönöm, hogy nem vetted tudomásul számtalan hiányosságomat.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/59

058 - Hangyák és édességek; Kókusz kachori & fájdalom

Sríla Prabhupada Uvaca 58

Hangyák és édességek; Kókusz kachori & fájdalom

január 25-31

ISKCON Kalkutta

Kalkuttán egyértelműen látszott, hogy Sríla Prabhupada szülővárosa. A békés légkörű templom a második emeleten helyezkedett el egy mérsékelt méretű templom szobával. Sríla Prabhupada szobája az épület végében volt. Az együttes legszebb része a márvány veranda volt, mely végigfutott az épület teljes hosszán. Egy tóra nyílt, mely az utca túloldalán volt.

Míg Kalkuttában voltunk, képtelenség volt megállítani a vendégek hadát, akik csak úgy özönlöttek Sríla Prabhupada szobájába. Más volt, mint bármely más templomban, melyekben több kontroll volt. Amíg Sríla Prabhupada lepihent a délutáni órákban, lefeküdtem a szobaajtaja elé, hogy senki ne tudjon bemenni. Ez egyike volt a kedvenc szolgálataimnak, a lehetőség, hogy a házőrző kutyája lehessek. Sríla Prabhupada tudta, hogy ez a szülővárosából érkező tömeg, ezért különösképpen nagylelkű volt. Mindig volt néhány doboz, a helyi édesség boltból származó tejes édesség a szobájában. A különféle sandeshek legjobbak voltak a világon. Sríla Prabhupada mindig nagy hangsúlyt fektetett erre: "Minden vendégnek kapnia kell prasadamot."

Egy nap észrevettem, hogy az édességes dobozok közül az egyiket hangyák borítják. Azt hittem, ha megmutatom Sríla Prabhupadának, azt mondja, dobjam ki őket. És akkor leseperhetném róla a hangyákat, és megtarthatnám magamnak. Kéjesen besétáltam a szobájába és a hódolatomat ajánlottam. Elmondtam a dilemmámat. Rám mosolygott, s kétség nem férhet hozzá, hogy olvasott a fejemben.

- Ó rendben, van - mondta nekem. - Nem esznek valami sokat. Menj, szerezz egy thali-t (tál, melynek pereme van), és tegyél bele vizet. Aztán rakjál bele lefelé fordítva egy fazekat, és az édességet tedd a fazék tetejére. Ez majd, mint egy árok, távol tartja tőle a hangyákat.

Sríla Prabhupada transzcendentális jellemének egyik vonása volt, hogy soha, de soha nem pazarolt el semmit. Ez a tulajdonság számos kedvtelésben megmutatkozott.

Egyik délután, miközben szobája előtt feküdtem, hallottam, amint jajgatott. Nem tudtam, mit tegyek. Néhányszor benéztem, és láttam, amint hánykolódik, forgolódik az ágyában. Nem hívott engem, mégis, képtelen voltam tovább elviselni a dolgot. Végül besiettem a szobájába.

- Sríla Prabhupada, mi a baj? - kérdeztem.

- A gyomrom, nagyon fáj - felelte. - Biztos valami rosszat ettem. Nagyon, nagyon fáj.

Nem kért semmiféle segítséget. A szobában maradtam, és gyengéden masszíroztam a gyomrát.

Később azt mondta:

- Biztos az a kókusz kachori volt, amit a testvérem készített ebédre. Nem volt rendesen megfőzve. A kókuszt nagyon nehéz megemészteni. Sok fájdalmat okoz nekem.

Az este folyamán sok bhakta váltotta egymást, hogy a testét masszírozzák. A fájdalom egész éjszaka folytatódott. Minden egyes lélegzetvételnél sóhajtott egy kicsit. Reggel jött a kaviraja. Megerősítette, amit Sríla Prabhupada mondott. Reggeli 4:00-kor bementem Sríla Prabhupada szobájába.

- Ez a kachori szép kis felfordulást okozott - mondta. - Egész éjszaka nem tudtam aludni. Jókora kárt okozott az életemben.

Sríla Prabhupada, kérlek, bocsáss meg nekem. Mivel saját önszántadból elfogadtad a bűnös tetteimből származó visszahatást, szenvedned kellett. Néztelek, milyen csendes voltál, sosem panaszkodtál. Örökre az adósod vagyok azért, amit értem tettél.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/58

057 - Szúnyogok; Ne pletykáljatok

Sríla Prabhupada Uvaca 57

Szúnyogok; Ne pletykáljatok

1973. március

ISKCON Mayapur

Amikor először látogattam el Mayapurba Sríla Prabhupadával, a vendégház még nem épült meg, így a lakrészünk meglehetősen lemondott volt. A goshalában laktunk, egy nádfedeles viskóban, ami kifejezetten az ő ottlétére épült. Sríla Prabhupada lakott az egyik szobában, mi többiek pedig válaszfal másik oldalán. Soha életemben nem láttam még annyi szúnyogot. Olyan rossz volt a helyzet, hogy mire felraktam a hálót Sríla Prabhupada ágya fölé, addigra már a hálón belül is voltak szúnyogok.

Egyik éjszaka, miután mindketten bemásztunk a háló alá, elkezdtem masszírozni a lábait.

- Olyan sok szúnyog van - mondtam. - Meg kéne ölnöm őket, Sríla prabhupada?

- Igen! Hiszen támadnak - felelte. - A sastra szerint, ha valaki megtámad, jogod van megvédeni magad. És ők támadnak.

Így aztán, miközben masszíroztam őt, figyeltem. Amikor megláttam egy szúnyogot a levegőben, felemeltem a kezeimet és összecsaptam őket. Időnként óvatosan megcsaptam Sríla Prabhupada testét, ha valamelyik a nyakára vagy a hátára szállt. Ez volt a legszokatlanabb szolgálat, amit valaha végeztem. Mérhetetlenül élveztem. Soha nem tartottam magam valami nagy harcosnak, de ez az ellenség nem jelentett kihívást számomra. Végre olyan szolgálatot kaptam, amiben jó voltam: rovarok megölését. Sríla Prabhupada nagyon kedves volt.

És a legjobb leírást adta ezekről az idegesítő rovarokról. Egyik reggel nagyon korán csengetett. Lassan sétáltam befelé a szobájába, félig még alvó állapotban. Dühösen nézett rám, és mondta:

- Éjszaka egy szúnyog megcsípte a homlokomat. Annyi kellemetlenséget okozott. Nagyon megnehezítette a fordítási munkámat.

Hihetetlen volt. Mindegy volt, mi történt, Sríla Prabhupada mindig összefüggésbe tudta hozni a Krsnának végzett szolgálatával. Sosem testi kényelmetlenségről volt szó. Csakis akkor panaszkodott valamiről, ha az a szolgálatát akadályozta. Persze én mindig csak azt láttam, hogy Sríla Prabhupada szolgálja a Guru Maharaját és hogy Sríla Prabhupada áldott boldogságot érez. A kettő párhuzamosan zajlott.

Mayapura hűvös volt esténként, de Sríla Prabhupada sosem panaszkodott. Panaszkodott azonban a tanítványai közti szükségtelen beszélgetésekre. Mivel mindannyian ugyanazon a szobán osztoztunk, Sríla Prabhupada hallotta a beszélgetéseinket.

- Mondd meg, hogy maradjanak csendben - mondta. - Nem jó ez a beszéd. Egyszerűen csak pletykálnak. Mondd, hogy hagyják abba.

Persze ez nem volt egyszerű feladat, hiszen a bhakták főként idősebb istentestvéreim voltak. Megmondtam nekik, hogy Prabhupada azt kérte, maradjanak csendben. Ám ugyanez hónapokkal később ismét megesett, amikor a vendégházban laktunk. 1973-ban Mayapura olyan csendes hely volt, hogy Sríla Prabhupada bármilyen beszélgetést meghallott. Ha elment bármely ISKCON templomba, ott sok tanítvány gyűlt össze, s ez tökéletes alkalom volt a bhakták számára, hogy történeteket meséljenek egymásnak erről-arról a személyről.

- Miért kell mindennek ebbe a fölösleges beszélgetésbe torkollni - mondta Sríla Prabhupada. - Időpazarlás és tönkreteszi a Krsna-tudatot.

Én mindig "megnyirbáltam" a hallottakat, mielőtt továbbítottam volna az istentestvéreimnek. Nem volt hozzá bátorságom, hogy elmondjam nekik, amit ő mondott nekem. Sosem hallottam, hogy megemlítette volna ezt bárki másnak, amíg a szobájában voltak, de nekem biztos elmondta.

Ez egyike volt Sríla Prabhupada tulajdonságainak. Nagyon óvatos volt, nehogy kritikájával bárkit elbátortalanítson. Ha képesek voltak megbirkózni a helyzettel, akkor leszidta őket. Máskülönben ő volt a valaha volt legnagyobb transzcendentális diplomata. Egyetlen célja az volt, hogy annyi embert fertőzzön meg Krsna szeretetével, amennyit csak lehet, és ha valakinek lehetősége nyílt személyesen társulni vele, akkor nagy valószínűséggel mélységes ragaszkodás ébredt benne Prabhupada irányában, bárhogy is próbált küzdeni ellene.

Eredeti: http://www.vedabase.com/en/spu/57